Az útból csak fényekre és zúgásra emlékszem, ám a megérkezés örömmel töltött el, egy csodás világba, ahol furcsa dolgok vettek körül, piros gömbök, lágy, selymes, sárga téglák. A Felvágás is megtörtént, eme fájdalmas rituálé mely a beteljesedést előzi meg.
Ám a Felvágás után nem történt semmi. Telt az idő, egyre jobban éreztem az öregedés, száradás félelmetes közelségét. A pánik elhatározássá nőtte ki magát, kézbe kell vennem a sorsom és beteljesítenem azt, így hát útra keltem, hogy PIRÍTÓSSÁ VÁLJAK!
Az epikus történetbe ezen a ponton csatlakozunk be mi, játékosok. A Bossa stúdió feltalálta és megalkotta azt a játékot, ahol egy DARAB KENYÉR kalandjait élhetjük át, kézbe vehetjük az irányítást, és elkísérhetjük a Nagy Útra.
A játék lényege a következő: Hősünk, a Szelet kenyér egy tálcán áll, frissen szelve, a célunk az aktuális helységet bejárva felkeresni azt az eszközt, amely képes minket megsütni, mindkét oldalon, és ez által kenyérből Pirítóssá válva teljesítsük az adott szintet.
Kenyérszeletünknek van négy sarka (hoppá-hoppá) amit az 1,2,3,4 billentyűkkel tudunk KAPASZKODÁSRA használni. Az a sarok, amelyiket aktiváljuk, letapad, amíg nyomjuk a gombot, és amíg tart az erő. Ugyanis nem tapadhatunk örökké, kenyerünk kimerül, és ha elfogy az erő, akkor petyhüdten elengedi magát.
A WASD betűkkel tudunk rángatózni (igen rángatózni) bizonyos irányokba, mely egyes sarkokkal való megtapadással kombinálva átfordulást, ezeket az átfordulásokat kombinálva pedig haladást tesz lehetővé. Amilyen hülyén hangzik leírva, annyira hülyén is néz ki.
A kamera statikus, az egérrel tudjuk mozgatni, így tudunk körbenézni a világban, kutatva a következő lépések helyét. A kamera néha magától is bemozdul, akár az adott szint elbukását is okozva ezzel.
Célunk elérésében tehát ez a "kenyérmozgás" (jujj) lesz segítségünkre, és a cél elérését két dolog fogja gátolni. A már említett kapaszkodó erő elfogyása - bár ez közvetett módon - és az ehetőségünk (HP-nk) csökkenése. Ha az ehetőség (edible) lecsökken, kenyerünket a kutya sem eszi meg. Így nincs más lehetőség, kezdjük elölről a szintet.
Ehetőségünk csökken, ha leesünk a földre, azaz amíg érintkezünk a padlóval, folyamatosan csökken, csökken ha hangyákba "gyalogunk" stb. , de például a mosdókagylóba vagy kerti tóba esés azonnali ehetetlenné váláshoz vezet. És ennyi. Erről a szól a játék, minden szinten meg kell keresni a forró helyet, odamenni és ráerőltetve kenyerünket, mindkét oldalt megsütni. Kész. Valaki adjon egy felest.
A játék fizikai motorja viszi a hátán az egész vekni kenyeret, azaz izé a játékot. Minden leborul, eltörik, elgurul, kinyílik, folyik, szóval kenyerünk száz veszéllyel néz szembe. A fizika remek, emellé kicsit rajzfilmes grafika társul, ami nem kiemelkedő, de megfelelő ehhez a szinthez. A már említett irányítás piszok nehéz, igazi kihívást nyújt, annak, aki képest túllépni azon, hogy egy kenyérrel megy pl. a plafonon csimpaszkodva. Spider Bread, Spider bread salala... izé, oké, ugorjunk.
Kenyerünket a Sztori módban jó pár helyszínen végig terelgethetjük, a maguk nemében mind egyediek, és egyre nehezednek, aki szereti a haját tépni, annak lesz rá alkalma. Van még Free Roam mód, ilyenkor lehetőség van ehetőség romlás nélkül végigbarangolni az egyes pályákat.
Van még ám másféle játékmód is: Rampage és Bagel race, ilyenkor kenyerünk helyett egy bagettet irányítunk, az elsőben törni-zúzni kell a másikban meg versenyezni. Az utolsó játékmód nagy fun, neve Zero G, ahol súlytalanságban kell teljesíteni a pályákat, ismét kenyerünkkel. A fizika itt is nagyon beteg dolgokra képes.
Mellesleg a játékmódokat a sztori módban való előrehaladással lehet megnyitni. Sok sikert!
A játék hangjai, hát, vannak de, nem is vesszük észre őket...
Összességében az I Am Bread az elborultságával tud esetleg hódítani, ketten vagy hárman a monitor előtt ülve egymás szerencsétlenkedésén jót lehet röhögni, ám egyedül, mikor már 12x esünk le 3 cm-el a cél előtt, az elég gyorsan frusztráló tud lenni. Meg úgy igazából semmi értelme nincs.
Egyszer-kétszer elő lehet venni, de pár perc, max. egy-két óra után eléggé elmegy a kedvünk az élettől. Kockulásról való leszokáshoz ideális eszköz. Az I Am Bread túl egyszerű, lehetne kicsit viccesebb, vagy valami, de így ez a megélhetési játékfejlesztés csúnya példája csak.
A teszt során nVidia GTX 780 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve - Windows 8.1 rendszeren.
I Am Bread / Tesztplatform: PC
ne várj sokat tőle...- Stílus: Szimulátor
- Megjelenés: 2015. december 03.
- Ár: 3.900 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- ideig-óráig vicces
- jól kitalált helyszínek
- túl egyszerű
- túl kevés
- az egész olyan felesleges