A játék azért lehet ismerős egyeseknek, mert már tavaly szeptember óta kint van PC-n és Xbox-on, csupán a Playstation rajongóknak kellett február 18-ig várniuk a megjelenést illetően. A játék rendkívüli sikernek örvend, többek között a lehengerlő hangulata, a szép grafikája és nagyszerű hangeffektjei révén. Ám, sajnálatos módon, ha a beszerzés mellett döntünk, készüljünk fel, hogy néhány alapszabály lefektetése után nem fog túl sok változatossággal kecsegtetni ezen alkotás.
A Hunt: Showdown Louisiana mocsárvidékein játszódik, valamikor a századforduló környékén. Ám a virágzó vadvilág és a déli vendégszeretet helyett rémálomszerű förmedvények találhatóak itt, arra várva, hogy bekebelezhessék az illetékteleneket és illetékeseket is egyaránt. Mi az utóbbi csoport egyik tagját, egy vadászt, alakítunk, kinek feladata vagy egy titokzatos, varázslatos forrás energiáinak az elszívása, vagy pedig egy groteszk szörny elpusztítása.
Egyedül, vagy társainkkal vállvetve ugrunk fejest a könyörtelen, élőholtaktól hemzsegő területekre, és csak egy legény maradhat talpon a vidéken... kivéve, ha női karakterrel vagyunk, avagy csapatosan megyünk neki a kalandnak. Kétféle játékmód vár a rengeteg zsákmány gondolatától megrészegített vadászokra: a "Bounty Hunt", és a "Quickplay".
Mielőtt azonban belevágnánk a nagy haddelhaddba, össze kell állítanunk a vadászunkat. A kinézet véletlenszerű, nincs egyedi öltöztetési lehetőség. Cserébe bármiféle vadászpuskából, shotgun-ból és pisztolyból magunkhoz vehetünk egyet-egyet, illetve több kiegészítőből is válogathatunk, ha van rá pénzünk és hozzáférésünk. A kiegészítők különféle eszközökben (medikus táska, kés, lámpa) és egyszer használatos cuccokban (gránát, tűzbomba, dinamit, gyógyszuri) merülnek ki.
A "Store" opciót kiválasztva tudunk vásárolni "Hunt Dollar"-al, míg a prémium fizetőeszközzel, a "Blood Bond"-okkal, különleges lehetőségeket lehet megnyitni, melyeket utána szabadon megvehetünk a koponyás, általános érmékkel is. A fegyverek statisztikái balra vannak mindig feltüntetve, habár sajnos nincs túl sok variációra lehetőség, és sok fegyver majdhogynem ugyanolyan adatokkal rendelkezik, így kevés opciónk van, főleg a legelső szinteken.
Ám egy fegyver csak olyan jó, mint a használója nemde? Vessük is bele magunkat a "Bounty Hunt" módba, és állítsuk be, hogy maximum két fős csapatokkal szeretnénk találkozni; lesz így is elég bajunk, nem kellenek ide három fős koalíciók. Egy meglepően hosszú töltés, illetve pár másodpercnyi "felkészülési" hatásszünet után neki is vághatunk a missziónak. Célunk felderíteni egy vagy több szörnyet nyomok követése alapján. Az "E"-t lenyomva a "Dark Vision"-ünkkel kereshetjük a kék forrásokat a nagy feketeségben, melyek mutatják a legközelebbi nyom irányát, helyét.
Elsőre azonban könnyű összetéveszteni ezeket az egyszerű tüzek által "sugárzott" kékséggel. Mindig a nagy, kék, füstös gomolygást, parázsfelhőt kell keresni. Stílusosan ezek a nyomok egy-egy kiégett tábortűzre emlékeztetnek, melyeket az "F" nyomva tartásával tudunk "aktiválni". Ekkor a "TAB"-al előhívható térképen egy rész szürkévé válik, így tudjuk, merre kell tovább mennünk, de általában a "Dark Vision" segítségével mindig meg tudjuk találni a következő nyomot.
Amint megvan a három kiégett tűzhelymaradék, a térkép jelezni fogja a célpontunk pontos helyét. A harc nem lesz könnyű, készüljünk fel arra, hogy nagy sebzés és szívósság mellett valószínű, hogy maximumra töltve sem lesz elég muníciónk a munka elvégzéséhez, így mindenképpen vinnünk kell különféle robbanó, tüzet okozó és egyéb szabadban található eszközöket a bestia elpusztításához. A célpontot halála után el kell "űzni" (banish) és a hátrahagyott zsákmányérme egyikével olajra lépni.
A feladatot roppantmód megnehezíti kettő tényező: a körülöttünk tobzódó élőhalottak és a többi játékos. A zombik és egyéb torzszülöttek szeretik követni a hangoskodókat, és ijesztő hatékonysággal tudnak elárasztani minket, ha meggondolatlanul bontjuk a rendet. Hiába öltük meg a vetélytársainkat és a célpontot is, ha egy hordányi élőhalott megzabál minket. Ám ezeket a sétáló, vagy rohanó hullákat végső soron nem nagy ördöngösség kordában tartani; a többi játékost már sokkal nehezebb.
Ez a játék jutalmazási rendszeréből fakad, ami szinte minden cselekedetért ad tapasztalati pontot vagy pénzt. A "Bounty Hunt" egy óráig tart; ez idő alatt sok pontot szerezhetünk többek között a holtak ölésével, más vadászok irtásával, nyomok megtalálásával, a célpont megölésével, illetve a zsákmányérme biztos kimenekítésével, így nem könnyű megjósolni, pontosan merre is lehetnek a vetélytársak, és hogy mennyien vannak még életben (mert a játék ezt nem jelzi). A kör végén, vagy halálunk bekövetkezte után ezek alapján kap karakterünk, és a profilunk is tapasztalatot, illetve teszünk szert koponyás vagy "véres" pénzre (Hunt Dollars, Blood Bonds).
Tizenkét játékos lehet maximum egy ilyen misszión, és rengeteg lehetőségük van a vadászoknak a fűbe harapni. Önhibából, túl sok hangoskodással simán magunkhoz tudjuk vonzani a zombikat, belefuthatunk másik játékosokba is, kik szerencsétől függően vagy előbb vesznek észre minket és lőnek le, vagy fordítva. A célpont is könnyedén fel tud aprítani, ráadásul az egyik zsákmányérme felkapása után mindenki látni fogja, hogy merre vagyunk, így könnyedén utánunk eredhetnek, és még elmenekülni sem olyan egyszerű egy pályáról, mint odamenni egy kijelölt helyre.
A hab a tortán, hogy ha meghal emberünk, akkor buktuk, és vehetünk újat, fegyverestül, mindenestül. Mondjuk ez csak a "Bloodline" (ez az "account" neve) 11. szintjének elérése után kerül bevezetésre, de akkor sem szívmelengető azzal a tudattal nekimenni a játéknak, hogy előbb-utóbb kukázhatjuk a hosszú ideig építgetett karakterünket. Sovány vigasz, hogy lehet ingyenesen egy embert toborozni naponta, és annyira nem vesz el sok pénzt az sem, ha zsoldért veszünk egyet, bár a sok kicsi sokra megy, és a tapasztalati pontokat ugyanúgy ki kell újra "farmolni".
Továbbá eléggé demoralizáló tud lenni az, hogy a legtöbb harci szituáció nem áll többől egy dörrenésnél, majd a halált mutató kép jön be, miközben egy eléggé béna kamerapóz jelzi nekünk, hogy kb. honnan jött a támadás. Ráadásul, ha nagy semmiből jön a bumm, akkor a szívroham is dukál, hisz ha már szembe köp a játék, megadja a módját és csalánnal törölgeti azt le. Természetesen nem mindig ez történik, van, mikor mi vagyunk az eldörrenő fegyver másik oldalán, de akkor sem nevezném ezt hosszú távon szórakoztatónak.
A karakterünk halála azt is jelenti, hogy nem kap tapasztalatot (mégis mire menne vele, ha törlődik?), csak a "Bloodline" kap, így érdemes egy majdnem biztos taktikát követni, ha vadászunknak akarunk szinteket adni, hogy "Perk" képességekre tehessen szert. Ne menjünk a célponthoz, miután megvan a három nyom, csupán öljünk meg néhány zombit, és fussunk a kilépési pontok egyikéhez, ami lehetőleg a legtávolabb van a szörnytől. Mivel zsákmányérme sem volt nálunk, szinte nulla az esélye annak, hogy egy "extraction point camper" lesből lekapna, ezért harminc másodperc után távozunk a pályáról élve, sok XP-vel.
A "Quickplay" egy könnyebb verziója a "Bounty Hunt"-nak, azzal a különbséggel, hogy itt nem egy szörnyet kell levadászni, hanem egy forrást kell felfedezni, és energiáit megcsapolni. Az, aki elszívja az utolsó energianyalábokat a visszaszámláló lejártakor, az életben marad, és bekerül a vadászaink listájába, a többiek meghalnak, de zsákmánypont bónusz mindenkinek jár, aki szívott a forrásból, mennyiséghez mérten. Mivel ez a játék csak 15 percig tart, és ingyenes karakterekkel nyomulhatunk, ezért ez meccs a javallott, ha nem akarunk saját embert kockáztatni, vagy épp nincs időnk egy óráig pepecselni.
Ennyi a játék. Nincs szóló kampány kaland, nincs AI elleni móka, csupán két játékmód, jó sok töltögetés és potenciális nevetségesen gyors halál. Ettől függetlenül van egyfajta varázsa a programnak, ez pedig a magába szippantó hangulata, és a rendkívül jó prezentációja miatt van. A csodás grafikát kiegészítik a hiteles hangeffektusok. A fejhallgató szinte kötelező, hisz a zörejeket hallanunk kell, ugyanis ezek elárulják, hogy vannak e a környékünkön, illetve, hogy merre lövöldöznek a megvadult vetélytársak. Cserébe a plafont fogjuk lefejelni ijedtünkben, mikor valaki két centről ránk lő.
Nagyon fáj, hogy az alaphelyzet köré írt, egyébként nagyon is érdekes mitológia, melynek részleteit a "Library" opcióban leshetjük meg, ennyire kiaknázatlanul marad. Oly sokkal több lehetett volna ez, ha rittyentenek neki egy szóló élményt a multi mellett, mert így nem feltétlenül éri meg a pénzét. Én nagyon remélem, hogy ez meg fog történni, illetve, hogy újabb játékmódokat is behoznak idővel, mert ez sajnos édeskevés, legyen bármennyire is megfogó elsőre; utána valamivel meg is kell tartani a játékost.