Lassan kezdem megszokni, hogy adott hónap végén Hitman cikket írogatok. Noha a mai napig rossz húzásnak tartom a széria feldarabolását, ettől függetlenül a javuló tendencia sokkal inkább pozitív tartományba helyezte a játék megítélését. Az az igazság, hogy rendkívül szórakoztató a dolog, tényleg játszatja magát az egész, nagyban köszönhetően a zseniális pályatervezésnek.
Megérkezett a harmadik epizód, ami Marrakesh városába kalauzolja el kevés hajú hősünket. Minden adott lenne, hogy még tovább emelje az élményt, azonban egy apróbb megtorpanás történt. Eddig hihetetlen módon figyelt az összes hangulati összetevőre az IO brigádja, itt azonban némi homokszem került a gépezetbe. Történet, mint olyan, természetesen most sincsen. Kapunk kettő darab likvidálandó célpontot, aztán csókolom.
Claus Strandberg egy svéd üzletember, aki milliárdokat szipkázik ki az elég nyomorult helyzetben lévő városból, míg Reza Zaydan egy helyi tábornok, aki a civil felkeléseket manipulálja a saját céljai elérésében. Mindketten bőven megérettek a zongora általi halálra, ahogy azt a kísérő videókból láthatjátok is.
A nap sem mer rám sütni. Najó, csak egy kicsit.
A mechanika adott, azaz nekünk kell felkutatni és eltenni láb alól a rosszfiúkat, olyan módon és útvonalon, ahogy kicsi lelkünknek legjobban tetszik. Nagyon jól indít amúgy a cucc, mert a kezdőpontnál lévő szűk labirintusok után szinte állon ver a piac forgataga, ami a szemünk elé tárul. Mindenhol fűszerárusok kínálgatják portékáikat. Ha szeretnénk, olyan szőnyeget tudnánk itt venni, amire Aladdin csak annyit tudna mondani, hogy hol vetted ezt tesó?
Szóval első blikkre a körítés nagyon rendben van, élvezettel merülünk el a tömegben. Amint viszont elszáll a pillanat varázsa, láthatjuk, hogy jóval kisebb a bejárható terület, mint Sapienzában volt. Az iskola, valamint a nagykövetség se túl terjedelmes, ráadásul kifejezetten sterilek. Felüti még csúnya fejét az is, hogyha épp egy vért követelő tüntetés zajlik a követség előtt, akkor bent miért tűnik olyan nyugodtnak mindenki, mintha péntek délután három lenne egy állami intézményben?
De tovább folytatván az összehasonlítás olasz városunkkal, hozzá képest Marrakesh sokkal lineárisabb, fantáziátlanabb. Persze azért itt is el lehet merülni, de jóval kevesebb forduló van az úton, valamint a begyűjthető dolgok listája is csökkent. Persze, akad néhány, unikumnak számító álruha, de a lehetőségek nagyobbik részét már láthattuk (kamerába rejtett bomba, például).
Ami viszont igazán sötét felhőket biggyeszt a hangulat fölé, az a szinkron. Városunk ugye Marokkóban található, ahol az arab és berber a hivatalos nyelv. Ehhez képest szinte kivétel nélkül mindenki olyan amcsi akcentussal beszéli az angolt, hogy sokszor azt hittem, valahol New York-ban vagyok épp. És igen, a tősgyökeres, helyi árus is. Kalandjaim során egyetlen alak nem beszélt így. Ő a kinyírandó tábornok, aki pedig a legdurvább, született briteket meghazudtoló módon lökte nekem a sódert.
Odamegyek, tolok egy politikailag inkorrekt beszólást és feloszlanak.
Természetesen a svéd követséghez érve kiderül, hogy senki sem beszéli hivatalos anyanyelvét, meg persze a harlemi gettóban szocializálódtak. Elsőre ezek nem tűnnek olyan szörnyen nagy hibának, jobban megnézve viszont két okból is azok.
Egyrészt az eddigi két epizódban minden, de a legapróbb részletekbe menően precíz volt. Másrészt az egzotikum, amit próbálnak felépíteni ebben a Hitman játékban, adta azt a különleges mellékízt, ami miatt egyszerűen jól esett leülni elé. Erre itt vagyunk, és körülöttünk mindenki hirtelen valami zsebgengszter filmben érzi magát.
Ettől eltekintve egyébként egyáltalán nem lett rossz ez a rész sem, sőt. A grafika még mindig nagyon magas szinten van, noha a konzolos port egyszerűen nem vetekedhet a PC-re kiadott változattal, de még így is a szűk elit tagja. Apróbb bugok előfordulnak, de szerencsére Fallout jellegű problémáktól mentes az alkotás.
Ezzel az állandó netes jelenléttel továbbra sem vagyok kibékülve, mert teljesen felesleges, ráadásul egy csomó, előre nem várt problémát hoz be az amúgy nagyon fluid játékmechanikába. És igen, random kivágások, újrakezdések még mindig vannak.
Hááááát, nem oszlottak fel.
Negatívumként a kisebb, szűkebb, második pillantásra sótlanabb helyszínt tudnám felhozni a fentebb taglalt zagyva szinkronnal karöltve. A sztori teljes hiányát kezdem megemészteni, de nem keveset dobna az egészen, ha végre, legalább egyszer, valami értékelhetőt raknának bele a fejlesztők. Az epizodikus felépítés meg olyan, amit vagy megszoktunk vár, vagy pedig mérgelődünk érte. Tény, nagyon rossz ez a modell, itt pedig különösen.
Amennyiben az első két epizódra beruháztál, szerintem ezt is vedd meg nyugodtan, mivel alapjába véve szórakoztató, csak a töretlen fejlődés hajója egy apróbb léket kapott. Nagyon remélem, hogy a következőnél már suhanásról számolhatok be nektek.
Össze kéne kapni magukat, mert ha már epizodikusan adták ki, legalább tanulnának a hibáikból és fejlesztenék jobban a játékot. Idejük lenne rá...
