Nyilván nem látunk be a kulisszák mögé, ezért csak azokból az infó morzsákból tudunk gazdálkodni, amit kiszivárogtattak az alkalmazottak, de maradjunk annyiban, hogy nem volt túl korrekt lépés a kyotói cégtől. Aztán sokáig kérdéses volt mindennek a sorsa, még a bezárás szele is megcsapta őket, de nagy szerencsére jött a WB Interactive és felkarolta a projektet. És milyen jól tette mindezt! A Hitman 2 ugyan nem definiálja újra a műfajt, cserébe az Io minden tapasztalatát belerakta és egy piszkosul szórakoztató alkotást sikerült összehozniuk, újfent.
Az első örömteli hírt inkább már a teszt elején elsütöm: hála a magasságosnak nem epizódonként adják ki a második részt, hanem egyben szállítják az egészet. Ezt azért emelném ki külön, mert úgy nagyjából ez volt az a pont, amin a legtöbb ítész lehúzta az előzményeket (többek között mi is). Van olyan műfaj, ahol ez a szétdarabolás még akár növelhet is az értéken, de a Hitman az pont nem ilyen. Szóval, derék, kopasz barátunk visszatért, egyben, ráadásul szebben csillog a fejbőre mint valaha, szóval további locsifecsi helyett vesszünk is el inkább a részletekben.
A sztori sajnos továbbra is szinte csak jelképes formában van jelen. Hősünk, miután sikerre vitte az első epizód cselekményét elindul, hogy segítőjével együtt levadássza a titokzatos Shadow Clientet. Aztán persze némi kutakodás és infószerzés után rájönnek, hogy ebben az árnyék játszmában nem is biztos, hogy ő a legádázabb ellenfél, sőt, még ügynökünk titokzatos múltjára is fény derül. Ennyi lenne tehát az elbeszélés, ami valljuk be, finoman szólva sem sok, ugyanakkor az is igaz, hogy ez a legtöbb Hitman játéknak csak valamilyen keretet ad, a lényeg úgyis a mérhetetlenül kreatív feladat végrehajtáson van. Ezzel együtt legközelebb azért egy kicsit megerőltethetnék magukat a fejlesztők ezen a téren is.
Ráadásul még az átvezető videókat is kivették, helyettük párbeszédekben és állóképeken mutatják be a főbb sarokpontokat, ami ne már. Oké, néha felvillan egy-egy, a stuff motorjával készült jelenet, de ez akkor is gáz. Amik viszont maradtak, azok a végtelenül kidolgozott, hangulatos hatalmas pályák, az amúgy eléggé csecse grafika, plusz jónéhány extra játékmód. Kezdjük talán az esszenciával, magukkal a bejárható terepekkel és a gameplayel értekezésünket. Összesen hat teljesen eltérő térképet kapunk, bónusznak pedig ott van Himmelstein, ami ugye a Sniper Assasin módban érhető csak el. Ez egy statikus rész, ahol mesterlövész puskánkra számíthatunk, ráadásul mindösszesen tizenöt perc alatt kell megoldanunk a szituációt, de adriano már értekezett róla korábban bővebben.
Ahogy megszokhattuk, minden egyes elérhető pálya más és más. Teljesen eltérő metodikákat kell alkalmaznunk, abszolút igazodván aktuális környezetünkhöz. Ezek sorrendben Új-Zéland, Miami, Kolumbia, India, egy kicsiny, békésnek tűnő település Vermontban, illetve az egész megkoronázása, egy erőd Sgáil szigetén. Nehéz közülük igazán kiemelkedőt megemlíteni, de engem Mumbai nyüzsgése, illetve a Miamin tartott nagyszabású autóverseny nyűgözött le leginkább. Ahogy azt megszokhattuk, mindegyik egy amolyan mini sandbox térkép, hiszen behatárolt keretek között bármerre mehetünk, szinte bármilyen ötletünket végrehajthatjuk.
Amennyiben esetleg tetszik az egész miliő, de elveszettnek éreznéd magad a nagyfokú szabadság miatt, akkor az egyik újítást pont neked találták ki. Ez nem más, mint a sztori a sztoriban lehetőség. Egészen pontosan arról van szó, hogyha kihallgatunk bizonyos beszélgetéseket, elolvasunk iratokat, akkor felugrik egy opció, ami szinte a legegyszerűbb módja célpontunk likvidálásának. Persze így sincs könnyű dolgunk, de legalább kapunk támpontot arra nézve, hogyan is kellene nekiugrani az adott résznek. Jó példa erre Kolumbia, ahol egy kartel uralta falucskában kell eltenni láb alól három vezetőt. Felderítés közben halljuk, hogy az egyikük épített egy kikötőt a barlangrendszer alá és várnak egy munkásra.
Nincs más dolgunk, mint ellopni a melós gúnyáját és hopp, már át is engednek mindenféle ellenőrzőpontot. Ha még akad egy csavarkulcs is a kezünkben, akkor bizony meg tudjuk buherálni a tengeralattjáró turbináját, aztán szemle közben a főnök utasítására jó nagy kakaót adunk neki, majd hogyhogy nem, leszakad a masina a tartójáról, megölvén ezzel célpontunkat. Véletlenül, természetesen, hiszen mi csak egyszerű szerelők vagyunk. Minél kreatívabban tesszük el ellenlábasainkat, annál jobban pontozza tevékenységünket a rendszer. Elsőre sokszor egészen lehetetlennek tűnő direktívákat kapunk, ahogy viszont egyre jobban elmerülünk az adott pályában, úgy bukkannak fel szinte a semmiből opciók.
A techguru, akit egy falka katona őriz, de halálosan imádja egy bodegának a sütijeit. Az indiai milliomos állat, aki szeret filmekben szerepelni. A lecsúszott ügynök, aki éppen házat keres, hogy különleges vallatási technikáját gyakorolja. Napestig tudnám sorolni a célpontokat és a módszereket, ahogyan eltehetjük őket láb alól. Ahogy az lenni szokott, a küldetések első teljesítése természetesen csak a belépő mindenhova. Új kiindulási pontok, extra felszerelések, nehezítések vagy éppen könnyítések jelennek meg, hogy a tervezők általi összes módon tegyünk el mindenkit láb alól.
Sokszor egy megadott álruha megszerzése a kulcs, csak vigyázzunk, mert vannak olyan NPC-k, akiket nem tudunk átverni velük. Ők az úgynevezett enforcerek és egy fehér pötty jelzi helyüket. Használhatunk mérgeket, különféle lőfegyvert, garottot, álkulcsot, kést, dobozt, vödröt, mérőszalagot meg ezernyi egyéb dolgot, amiknek mind meg van a helye és tökéletesen illeszkednek a játékmenetbe. Mondjuk, egy üres kólás üveggel arrébb csalhatunk egy őrt, esetleg megmérgezhetjük egy riporter kávéját, hogy a budiban leüssük, és szépen elcsórjuk a belépőjét. Erre az egészre még a bejárható szakaszok is rátesznek egy jó nagy lapáttal. Például ott van Vermont, ami egy tipikus, amerikai csendes városkának tűnik. Aztán ahogy jobban elmélyedünk benne, megtaláljuk a droglabort, néhány hullát, valamilyen bakfist, aki épp indulni akar az időközi választásokon.
Egyszóval annyi lehetőségünk van, hogy kifutnék a helyből mire mindent sorra venném. Kreativitásunknak tényleg csak fantáziánk szab határt, szóval kísérletezzünk bátran, hiszen ez a játék tulajdonképp erről szól, megtalálunk benne mindent, amit az Io-s srácok és lányok összegyűjtöttek az évek alatt. Ahogy a bevezetőben említettem, a grafika úgyszintén remekül sikerült. Már az elődöt sem érhette panasz ezen a téren, de itt sikerült még tovább finomítani az egészet. Nélkülünk is élnek a lokációk, teszi mindenki a dolgát. Apró bakik azért bekerültek, amik kivétel nélkül mind technikai jellegűek. Néha találkozunk átlógó textúrákkal, esetleg más bugokkal, de egyáltalán nem vészesek, noha azért érdemes menteni manuálisan közben.
A szavatosság több mint remek. Ha szeretnénk úgy igazán elmélyülni valamelyik városban, akkor simán 8-10 órát is ki tudunk hozni belőle, míg minden lehetőséget kiaknázunk. Ehhez jön hozzá a már emlegetett Sniper Assassin, illetve a Ghost Mode, valamint a célpont kreálás. Utóbbi rendkívül egyszerű: két gomb megnyomásával bárkiből faraghatunk likvidálandó egyént, amire aztán az internet népe rá is haraphat, csak fel kell töltenünk a tutorialból megismert módon. A Ghost Mode ezzel szemben egy kompetitív multiplayer lehetőség. Két ügynök indul el ugyanabban a pillanatban hogy likvidáljanak valakit. Mindenki a saját ötleteit felhasználva juthat el a célponthoz, amiért pontokat kap. Aki a legkreatívabb módon, tehát a legtöbb pontot bezsebelve teszi el láb alól az illetőt, az nyeri az adott kört. Öt nyertes játszma után van vége a dolognak.
Lehetett volna még finom hangolni ezt, mert szerintem nagyon sok ötlet elférne (például hogy ne párhuzamos világban játszódjon, hanem lehessen diretbe szivatni a másikat), de így sem rossz móka. A végső konklúzió levonása egyáltalán nem nehéz, hiszen egy remek anyag lett a Hitman 2.
A történet több mint feledhető, apró bugok bezavarhatnak a rendszerbe, de a játékmechanika most érte el csúcspontját, a pályák még az előző epizódnál is jobban sikerültek, míg az extra módok adnak egy nagyon klassz mellékízt az egésznek. Ha kedveled a 47-es ügynököt, akkor egyetlen pillanatig se habozz a vásárlással, de mindenki másnak, aki nem a megszokott akció-dömpingre vágyik, hanem szeretné az eszét is használni, simán ajánlott a produktum. Ja, és megjelent közben az első Elusive Target, aki nem más, mint Sean Bean. Vadászatra fel!
Hitman 2 / Tesztplatform: PlayStation 4
a polcon a helye- Stílus: Akció
- Megjelenés: 2018. november 13.
- Ár: 11.499 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Remek lokációk amik számtalanszor felfedezhetőek
- Kifejezetten pofás külcsín
- Remek tartalom
- Apróbb bugok
- Szinte nem létező történet