Korábban is láttam már trailereket és gameplay bemutatókat az Arrowhead Studios legújabb, felül nézetes lövöldéjéről, aminek (kis túlzással persze) hangulata visszavitt a 2000-es évek ZS kategóriás lövöldéihez. Ugyanis arról van szó, hogy a Super Earth nevű rendszert három idegen létforma támadja meg, de jövünk mi, a Helldiverek és jó alaposan rendet teszünk.
Mindezt az intróból tudjuk meg, ami alatt nagyon jókat kacagtam, mert a narrátor pont ugyanazzal a hangsúllyal beszélt, mint a fenti film mesélője. Röviden összefoglalva, egy felülnézetes akciójátékot kapunk, elég ócska grafikával, nagyon nagy mélységgel és online játszható többszemélyes lehetőségekkel megtámogatva.
A tutorialt mindenképp csináljuk végig, mert jól elmagyarázza a lehetőségeinket, bár aki játszott mondjuk a Dead Nation-nel, vagy az ehhez hasonló cuccokkal, annak sok újdonságot nem tud felmutatni. A bal karral mozgunk, a jobbal célzunk, ez idáig oké. Lesz egy elsődleges, valamint egy másodlagos fegyverünk, plusz természetesen gránátok, ez is stimmt.
Az első, igazán nagy meglepit az úgynevezett stratagemek hozzák. Ezeket játék közben, QTE szekvenciákhoz hasonló módon kell lehívnunk, tartalmuk pedig elég széles spektrumon mozog. Dobathatunk le extra lőszert, erősebb fegyvereket, de benga mechákat meg szállítójárműveket is. A gyakorló térkép elég kicsi, viszont láthatjuk, hogy több feladatot is végre kell majd hajtanunk, amikor élesben megy a buli.
Oké, akkor nézzük is, hogy konkrétan miről van szó. Illetve bocsánat, itt szólnom kell a játék egyik legnagyobb szemétségéről. Ahhoz, hogy a három frakcióval megtámogatott galaktikus háborúba érdemben bele tudjunk szólni, mindenképp online kell lennie a gépünknek. Ahhoz, hogy mondjuk a barátainkkal is játszani tudjunk, valamint a bolygókon elért eredményeink beleszámítsanak a nagy egészbe, rendelkeznünk kell Ps+ előfizetéssel, különben csinálhatjuk az egészet egyedül, ami gyakorlatilag úgy másfél óra után le is nullázza a hangulatot. De tegyük fel, hogy adottak a fenti dolgok, ráadásul vannak olyan pajtásaink, akiket némi aggyal is megtámogattak.
Minden esetben a hajónk központi termében kezdünk, ahol missziók között tudjuk variálni hősünk kinézetét, illetve a küldetések elvégzése után kapott pontokkal tudjuk tápolni a lőfegyvereket, valamint a stratagemeket. Első lépésként ki kell választanunk, hogy a bogarakat akarjuk irtani, esetleg az androidok területén szeretnénk akciózni, vagy pedig az illuminatikat akarjuk zaklatni.
Utána keressünk egy kellően gusztusos, valamint az épp aktuális szintünknek megfelelő nehézségű bolygót, aztán adjunk is neki. A választott nehézségtől függően, minden planétán több küldetést is végre tudunk hajtani. Ne számítsunk azonban túl nagy variánsokra, mert vagy rakétakilövőt aktiválunk, esetleg túszokat menekítünk, központi épületet robbantunk, vagy aktatáskát hordozunk.
Ha érzékeltetni szeretném a grafika puritanitását, akkor az egészet úgy képzeljétek el, mintha egy PSP játékot húztak volna fel. Gyakorlatilag minden bolygónak azonos a faunája, egyedül az váltakozik, hogy sivatagban, erdőben, esetleg hóval borított tájon hadakozunk. Katonáink nem festenek rosszul, de az ellenséges erők szintén rettentően elnagyoltak, valamint iszonyatosan kevés fajtával találkozunk.
Mivel crossbuy játékról van szó, elindítottam Vitán is, hogy aztán olyan másfél perc múlva ki is kapcsoljam. Konkrétan gyalázatos lett az a port, ne is foglalkozzunk vele.
Egyszerre négy fő kommandózhat, viszont tényleg csak olyan emberkékkel játszunk, akikkel jóban vagyunk, ugyanis a friendly fire itt automatikus, aztán ha nem figyelünk a másikra, vagy nem taktikusan haladunk előre (főleg a nehezebb pályákon), akkor bizony egymást is igen csúnya módon felszecskázhatjuk. Azzal is vigyázzunk, hogy a stratagemeket hova és mikor hívjuk, mivel ha rossz helyre tesszük le a kis bólyát, mondjuk egy égből lezuhanó mecha szó nélkül ki tudja irtani a bagázst, ha alatta állunk.
De olyan is volt, hogy túléltünk egy baromi nehéz szituációt, vártuk az értünk jövő dropsipet, hogy aztán az nyomja agyon két katonánkat is, míg a többieket lerohanták a túlerőben lévő bogarak. Nem volt vicces. Amennyiben viszont folyamatosan kommunikálva, kellően jó stratégiát választva haladunk előre, iszonyatosan jól működik a Helldivers! Tényleg úgy mozgunk és lövünk, mint valami elit akciócsoport tagja, ami igazából rettentően szórakoztató tud lenni.
Legalább is egy darabig mindenképp. A grafika mellett a játék második legnagyobb hibája az a nagyon hirtelen fellépő unalom, valamint a tartalmi hiányok. Kiválasztjuk a bolygót, ledobnak minket, ledarálunk mindenkit, kicsit nevetünk a bénázásokon, felszállunk, kezdjük előröl. Nincs semmi változatosság, semmi üdítő színfolt, ami mondjuk, csak később jelenik meg, valamint a pajtásokat is megunjuk cirka másfél óra után.
Ha nem szereted az online dolgokat, valamint a baráti köröd sem, akkor nyugodtan vonj le az értékelőből egy egész pontszámot. A koncepció amúgy érdekes, amikor működik a csapatmunka, akkor nagyon fun, viszont a sivár grafika és a tartalmatlanság hamar kiöl minden jót a Helldiversből. Ha olcsó lesz, esetleg tehettek vele egy próbát ettől függetlenül.
Helldivers / Tesztplatform: PlayStation 4
egynek jó...- Stílus: akció
- Megjelenés: 2015. március 03.
- Ár: 5.990 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Nagyon frankó multi
- Érdekes a stratagemek használata
- Helyenként Starship Troopers flashback
- Randa külső
- Minimális tartalom
- Repetitív
- Ps+ kell hozzá