Talán nem nehéz kitalálni a címből, hogy autós játékkal van dolgunk, továbbá a zene műfaja sem lesz nagy rejtély. A HMM ötvözi a QWER gombnyomogatós stílust a vad autótördeléssel, ami papírforma szerint akár még jó is lehetne, de amint eljutunk a gyakorlati megvalósításhoz, látni fogjuk, hogy ezt egy kicsit jobban is át lehetett volna gondolni.
Engem valamelyest a Rocket League-re emlékeztetett a játék, ugyanis ott is össze-vissza repkednek a kocsik, és a cél, hogy egy labdát eljuttassanak a másik csapat kapujába. A HMM-nél a feladat hasonlóan szimpla: fel kell kapni a pálya közepére kidobott bombát, és el kell juttatni az ellenfél bázisába. Azonban az RL-től eltérően, itt nem egy szabályos négyszögben történik a haddelhadd, ahol mindenki oda megy, ahova akar, hanem a pályák, főleg a bombahordozónak, nem lineárisak, és tele vannak akadályokkal.
Lássuk először is a játszható karaktereket. Egyelőre összesen tizennégy kocsiból lehet válogatni, melyek három csoportra vannak osztva: Interceptor, Transporter és Support. Ez érthető nyelvre lefordítva a sebzők, a tankok és a gyógyítók, de meg kell hagyni, hogy az elnevezések nagyon találóak az első kettőnél, ugyanis a Transporter a legjobb bombaszállítók csoportja, az Interceptor-ok pedig abban a legjobbak, hogy szétlőjenek bármit, ami él és mozog. A Support pedig szerel, micsoda meglepetés.
Első ránézésre ezt látnánk, de szerencsére mindegyik gép diverz trükkökkel rendelkezik, és típusuk csak a markáns képességükre utal, úgyhogy nem fogunk egydimenziójú karakterekbe botlani, mindenkinek kiegyensúlyozott a képességelosztása. Mondjuk, ez nem jelenti azt, hogy maga a játék is ki van egyensúlyozva, mert, mint minden magára valamit is adó MOBA, a HMM is rendelkezik és rendelkezni fog túlságosan erős, illetve használhatatlanul gyenge szereplőkkel.
Itt sajnos elég erőteljesen kijött, hogy mely autókkal érdemes játszani, hisz csak tizennégyen vannak, elég kicsi a választék, így sokkal hamarabb feltűnik, ha állandóan ugyanazok a karakterek jelennek meg meccsről meccsre. Zavaró lehet, de legalább nem ez a legproblémásabb aspektusa a játéknak, úgyhogy elfogadjuk, majd úgyis jönnek ki újabb versenyzők, no meg az erőviszonyokat elsimítani próbáló "patch"-ek.
A "Tutorial" rész után, bele is vethetjük magunkat az akcióba. Négy a négy elleni csatákban fogunk részt venni három különböző színű, és felépítésű pályán. Minden menet célja háromszor eljuttatni a bombát az ellenfél "kapujába". Ezt akadályozandó fog a másik csapat és maga a pálya is összefogni ellenünk.
Bal egérgombbal megy járgányunk amerre nyomunk, a jobb leütésével 180 fokos fordulatot csinál, a Space pedig hozzánk vonzza a bombát, ha sikerül a közelébe férkőzni, illetve, ha már nálunk van, akkor lenyomásával és megfelelő pillanatban történő elengedésével lőhetjük el azt. Amint felkaptuk a robbanószerekkel töltött golyóbist aktiválódik az "útvonaltervező", ami mutatja, hogy mely irányban kell mennünk, ugyanis nem lehet azonnal ráfordulni az ellenséges bázisra, és kilőni rá a bombát.
Egy jó hosszú, szlalomos úton kell végigmennünk, ahol egy kis fordulási hibától is lecsatolódhat a golyó rólunk. Ha letérnénk a kijelölt útról, a bombát mágneses falak fogják meg, melyek vagy azonnal lekapják a csomagot mögülünk, vagy csak megállítják, lehetőséget adva nekünk a megtorpanásra és a visszafordulásra. Továbbá láva- és savtavak is várnak ránk, így érdemes óvatosan vezetni körülöttük, vagy beléjük lökni az ellenfeleket.
Ha véletlenül "elhaláloznánk", nem kell aggódni, csak néhány másodpercig fogunk távol maradni, de a "Death Timer" lejárta után nem éledünk fel azonnal. Ki kell jelölni egy pontot a pályán, ahová "le szeretnénk érkezni". Ekkor némi hatásszünet után becsapódik a megjelenő kéken virító körbe karakterünk kocsija, és, ha épp tartózkodott ott ellenfél, az jó esetben kipukkad, rossz esetben pedig elveszíti életerejének nagy részét.
Tehát pergős menetekre lehet számítani, ide-oda száguldozó traktorokkal, versenyautókkal, robbanásokkal, lézerekkel, és fentről érkező partizánokkal. A probléma ott van, hogy igazán izgalmas tili-toli meccsek, ahol a bomba gyakran kezet cserél, mielőtt az egyik bázisban kötne ki, nagyon ritkák. Általában az van, hogy a leggyorsabb felkapja a bombát, ellövi a turbó képességét (ez általában az "E" gombon figyel), hiába próbálja az ellenfél akadályozni, mindenki össze-vissza repked, nagy a kavarodás, nem bírják utolérni és a bomba már a bázisban van.
Ez leginkább annak tudható be, hogy nagyon nehéz beletanulni a járművek irányításába, és precíziós támadásokat végrehajtani anélkül, hogy ne akadnánk el a falakban, vagy a másik csapat gépeiben. Legalább lesz rengeteg időnk gyakorolni, mert még, ha nem is kapunk emberi ellenfeleket, a gépiek a "Bot"-ok ellen is lehet irányítást tanulni; ennek ellenére nekem nagyon hamar elegem lett abból, hogy két perces meccseken veszek részt, ahol a két perc mindhárom fordulót magába foglalja, és a legtöbb időt a rajtnál, illetve a befejezésnél történő animációk veszik el. De azt belátom, hogy, ha sikerül az esetek 10%-ában kifogni két jól összerakott csapatot, akkor abból fergeteges, izzasztó, vérpezsdítő játékok tudnak születni.
Ha véletlenül arra vetemednénk, hogy benézzünk a boltba, akkor csak a szokásos dolgok fognak ránk várni. "Skin"-ek, "Booster"-ek, karakterek és egyéb vizuális extrák megvételének a lehetősége. Ezen utóbbiak lehetnek spray-k, melyeket a "T" lenyomásával pakolhatunk a földre menetek alatt, illetve animációk, amik ölésnél, halálnál, elrajtolásnál vagy a bomba célba lövésénél tűnhetnek fel. Egyedül a spray-kért és az animációkért kell valós pénzért kiváltható fizetőeszközt beszerezni, a többihez elég a profilunk szintlépései és küldetésteljesítések után kapott valuta.
Grafikailag a játék kellemes, bár nem nyújt semmi különlegeset. Az effektek szépek, a járművek egyediek, részletesek, de nem bolondultam meg egyiktől sem. A repetitívnek érződő zene ugyan adekvát módon adja vissza a hangulatot, de mivel én nem vagyok oda ezért a stílusért, annyira nem tudtam értékelni. A prezentáció végső soron hozza azt, amit hoznia kell, de ne várjunk el semmi világmegváltót.
Alapvetően szórakoztató a Heavy Metal Machines, de sajnos valószínű, hogy legtöbbünknek el fog csúszni a macerás irányítás miatt. Aki belefekteti a megfelelő óramennyiséget, annak természetesen menni fog a kocsikázás, de nem biztos, hogy mindenki el fog jutni erre a szintre. Azonban, mivel ingyenes játékról van szó, ezért mindenképpen csak ajánlani tudom, hisz ártani nem árthat, és megvan arra az esély, hogy nagyszerű meccsekben vegyünk részt.