Amint arra rövidesen fény derül, nem csupán egy Covenant flotta próbálkozik a hajó maradékát megszállni, de egy ősi, a Forerunner fajhoz tartozó bolygó is a közelben van, melyet különös, mesterséges héjak borítanak. Az elharapódzó konfliktus közepette az égitest egyfajta gravitációs erőtér segítségével magába szippantja a csatázó feleket, akik így a Requiem nevezetű világ foglyaivá válnak. Kis idő elteltével Cortana egy UNSC űrhajó adását érzékeli, mely a menekülés halvány reményével kecsegtet. Mialatt Master Chief és kísérője kitartóan üldözik az idetévedt földi cirkálót, nyilvánvalóvá válik, hogy a Covenant-ok sem a bolygóközi turizmus szándékával kutatták fel ezt a bolygót, ezen felül a helyi védelmi AI "megtestesülései", a nem túl vendégszerető Promethean-ok is felbukkannak.
Kételkedés övezte az új Halo cím megjelenését, hiszen ezt a folytatást már nem a Bungie készítette, a 343 Industries vette át tőlük a stafétabotot. Nagy kihívás feléleszteni egy ilyen legendás játékot, ráadásul annak ikonikussá vált főhősét visszahozni a színpadra, azonban már a nyitó képsorok éreztették velem, hogy ezek a srácok azért tudnak valamit. A rövid prológusban Dr. Halsey-t, a Spartan katonák és Cortana alkotóját vetik alá kihallgatásnak és már itt is olyan részletességet, fény-árnyék hatásokat, meggyőző arcmimikát láthatunk, amitől elkerekedik a szemünk. Kitűnő előkészítése ez Master Chief színrelépésének, nem húzzák el az akapozást, de azért már viszket az ujjunk a ravaszon, mire végre kinyitjuk a hibernálófülke ajtaját. A játék nem sokat teketóriázik, nyakunkba hajít egy jó adag Covenant harcost, akik ha lehet még agresszívabbak és trükkösebbek, mint eddig. Fegyverünkből hamarosan kifogy a lőszer, úgyhogy kénytelenek vagyunk megragadni valamelyik földön heverő idegen flintát és azzal folytatni az akciót, majd a következő percekben már a hajó burkolatán vetjük meg lábunkat, megpróbálkozva a támadás visszaverésével. Az elénk táruló látvány már itt is grandiózus, de az igazi torokszorító érzés akkor következik. amint megérkezünk a Requiem felszínére és meglátjuk az első méretesebb Forerunner építményt.
Ahogy a fentebbi sorok is mutatják, történésekben bővelkedik a Halo 4 kampány módja, de legnagyobb megelégedésemre nem csupán egy írányítható videokártya benchmark lett a játék, ugyanis játékélmény terén is komoly kvalitásokkal rendelkezik. Egyszerre csupán két fegyvert vihetünk magunkkal, valamint néhány gránátot, így gyakorta érdemes cserélgetni a gyilkolóeszközöket, melyek között az emberi, Covenant és Promethean technológia képviselőit is megtalálhatjuk. A rengeteg különféle harci felszerelés között nem találtam olyat, aminek ne vettem volna hasznát (talán a legkisebb pisztolyok jelentettek egyedül csalódást), még a Covenant elite-ek energiapengéje és a gravitációs kalapács is abszolút használhatónak bizonyult. A fegyverzet mellett mindenféle kiegészítést pakolhatunk MJOLNIR páncélunkra (ebből egyszerre egyfélét), például infralátást, jetpack-ot, vagy épp álcázóberendezést, melyekkel még sokoldalúbbá tehetjük harcosunkat. A sorozatra szintén jellemző járműves harc sem maradhat el, dzsipet, tankot, lépegetőt, de akár Pelican vadászgépet is irányíthatunk, valamint ezek Covenant megfelelőit is elköthetjük adandó alkalommal.
Ellenfeleink kellőképpen meg tudnak izzasztani minket (már Normal nehézségi fokozaton is okozhatnak meglepetéseket, Heroic-on és Legendary-n pedig szívhatunk rendesen), néha már-már lelombozó a sokadik elhalálozást követően újrakezdeni az adott részt. A butábbak is igyekeznek kihasználni a fedezékek nyújtotta biztonságot és a számbeli fölényüket, az intelligensebb egyedek pedig idegesítően nehezen adják fel a harcot, ugrálnak, rohangálnak és akrobatikus mozdulatokkal térnek ki a skulók elől, ami főleg akkor kellemetlen, ha kisebbfajta tömegpusztító fegyvernek megfelelő puskát szorongatnak a kezükben. Az újdonságként megjelenő Promethean Knight-ok pedig nem elég, hogy gyorsak, keményen felfegyverzettek és teleportálni is képesek, a fejük fölött lebegő Watcher-ek meggyógyítják és pajzzsal védelmezik, vagy haláluk után újjáépítik őket, ha nem lépünk közbe időben. Mindezt megnehezítik a kutyaszerű Crawler-ek, amik gond nélkül mászkálnak a falakon és hatalmas ugrásokkal támadnak ránk.
Régen szórakoztam már olyan jól egy FPS előtt ülve, mint a Halo 4 hadjáratának küldetéseit teljesítve, mely számos tényezőnek köszönhető. A fejezetek egytől-egyig gyökeresen eltérő helyszíneken játszódnak, melyeknek hangulata teljesen különböző, legyen szó hatalmas sziklakanyonokról, burjánzó mocsárról, vagy épp a Forerunner létesítmények hideg, kibernetikus belsejéről. Hasonló sokszínűség fémjelzi a játékmenetet is: mire unalmassá válna az adott típusú feladat, máris újabb kihívásokat állítanak elénk (lebegő célpontok megsemmisítése vadászgéppel, mozgó harckocsi kísérése és az akadályok elhárítása az útból, stb.), csak esetenként éreztem enyhén repetitívnek a "semmisítsd meg mind a négy energiaforrást" típusú hadműveleteket. A pörgős pályák közepette üdítően hat a háttérsztori kibontakozása, Master Chief és társa különleges viszonya, melyet még súlyosabbá tesz az, hogy Cortana a szabványosnál hosszabb működés következtében az AI-kat kivétel nélkül sújtó hanyatlás jeleit kezdi mutatni. Érzelmeket szinte soha nem mutató főhősünk így most nem csupán megbünteti a csúnya idegeneket, az ügy egyben személyes is, hiszen Cortana megmentésének érdekében fut versenyt az idővel.
A hadjáratot természetesen kooperatív módban is teljesíthetjük a haverokkal, ilyenkor mindenképp érdemes feljebb csavarni a nehézségi fokozatot, hogy még édesebb legyen a győzelem íze, amint harckocsiba pattanva végigszántunk a mit sem sejtő Covenant őrökön. Tovább fűszerezhetjük az újrajátszás élményét a koponyákkal, ezek tulajdonképpen beépített cheat-ek, egy-kettő nekünk is kedvez, de nagy részük olyan csavart jelent a játékmenetben, ami eddigi taktikánk teljes újragondolására ösztönöz.
Ezen túl még mindig ott van a multiplayer mód számtalan variációja, mely úgyszintén hibátlanra sikeredett és hozza az elvárt nívót. A Halo 4 is bevezette a saját karakter nevelgetésének lehetőségét, így Spartan IV katonánkkal XP-t gyűjthetünk, megjelenését személyre szabhatjuk, különféle képességekkel ruházhatjuk fel, valamint induló fegyverzetét is átrendezhetjük a csatákban szerzett pontokért cserébe. A War Games elnevezésű csapatjátékos mód mellett feltétlenül említésre méltóak a Spartan Ops küldetések, ezeket ötösével rendezték fejezetekbe, melyekből rendszeresen érkeznek az újabbak (nyugi, nem DLC, ingyenes). Maguk a feladatok elég egyszerűek, de ez mit sem ront a közös móka élményén, ráadásul igényes körítést is kapunk hozzá, egész kis mellékszál fonódik a scenario-k köré. A többjátékos mód további szolgáltatásai nagyrészt az előző részekben megszokott módon működnek, ismét rögzíthetünk videókat és összeállíthatjuk saját arénáinkat a Forge pályaszerkesztő használatával.
A grafikáról már lelkendeztem egy sort, tényleg csak annyit tudok hozzátenni, hogy kihozták a maximumot az Xbox 360-ból, nem tudok és nem is érdemes belekötni a megjelenésbe, úgy jó ahogy van. A hangok szintén elsőrangúak: a szinkronok hitelesek és profik, a főbb karakterek ennek és a valósághű arcjátéknak (kivéve persze Master Chief-et) köszönhetően igazi egyéniségek, a további hangeffektek egytől-egyig kiválóak. A zene egészen más megközelítéssel rendelkezik, mint a korábbi részekben, hiszen a készítőkkel együtt a zeneszerző személye is megváltozott. Engem egyáltalán nem zavart a korábbi hangulattól való elkanyarodás, kifejezetten drámai hatást keltettek az olykor monumentális, leginkább klasszikus zenéből táplálkozó melódiák.
Mindezt összegezve azt kell, hogy mondjam, a Halo 4 személyében közel tökéletes alkotást köszönthetünk, rekordidő alatt az egyik kedvencemmé vált és azon kevés játékok egyike, amit elejétől végéig egyformán élveztem. Minden benne van, ami egy jó lövöldéhez kell, viszont teljes mértékben nélkülözi a fölösleges sallangokat. Ha a következő két rész is megüti ezt a színvonalat (mivel ez egy új trilógia első része), a 343 Industries komoly diadalmenetre számíthat, mi pedig további kitűnő címekkel leszünk gazdagabbak. Sci-fi és FPS fanoknak és úgy általában Xbox 360 tulajdonosoknak kihagyhatatlan játék!