Gravity Rush teszt

Bár nem vagyok tájékozatlan a játékok világában, de valahogy ez a stuff teljesen elkerülte a figyelmemet. Balga módon jókat derültem még a címen is, sőt, igazából azt hittem hogy ez valami huszadrangú gyépés versenyzős játék lesz, Vita exkluzív irányítással és ötpercnyi szórakozás faktorral. Utoljára szerintem akkor tévedtem ekkorát, amikor egy kétes szórakozóhelyen elkértem egy olyan lánynak a számát. Miután bekapcsoltam a mini ördögöt és elindítottam a Gravity - t, olyan szinten maradtam rajta, mint Edward Cullen a diszkó gömbön. Ha nem lettem volna ennyire kuka és hamarabb nézek utána láthatnám, hogy Japánban brutális pontokat kapott, ordenáré eladási számokkal megspékelve.

Lerúglak te lebegő csápvirág...?

Alapjába véve egy külsőnézetes, azaz TPS akció - kalandjátékról van szó, nyakon öntve durva szerepjátékos elemekkel, nem kis csavarral a játékmenetben. A sztori azért nem indít olyan erősen, lévén hősnőnk amnéziásan tér magához egy Hekseville nevű városkában. Semmit sem tud magáról, ráadásul egy fekete, furcsán világító macska még zaklatja is. Nem sokkal később rájövünk, hogy bizony a macsek lesz társunk a bűnben, mert az itt lakó emberek valamiért elég furcsán tekintenek ránk. Szerencsére néhány jócselekedetünk után rájönnek hogy jó arcok vagyunk, aztán a történet előrehaladtával egyenes istenítenek minket. Megkapjuk nevünket is: mi leszünk Kat, a Shifter Queen.

A történet természetesen nem ennyiből áll, sőt! Ahogy egyre több feladatot hajtunk végre, úgy kezdjük megszeretni a várost, és ezen okok miatt magunkra vállaljuk a rendrakást, amikor ismeretlen szörnyek, úgynevezett Nevinek támadnak rá a kis közösségünkre. Ezek a dögök nem csak molesztálják a lakosságot, hanem egész városrészeket tűntetnek el, az ott lakókkal együtt. Ha még ez sem lenne elég, kiderül, hogy nem csak mi vagyunk különleges képességgel megáldott egyedek, úgynevezett Shifterek. Mint ahogy mondottam, elég erősre és tartalmasra sikerült a történeti szál, számokban kifejezve olyan 16-20 órát fogunk elbíbelődni amíg a végére érünk. Ha ehhez még hozzávesszük a sok kis gyűjtögetnivalót és mellékküldetést, akkor bőven 20 óra fölött járunk, ami azért eléggé rendben van.

Lehetne ilyen az új tornadressz a lányoknak

És hogy mi is az a Shifter kifejezés amiről itt folyamatosan vartyogok? Lehetőségünk van a gravitációval játszani. Képzeljetek el egy alapjaiban Devil May Cry féle akciójátékot, megspékelve azzal hogy gyakorlatilag kedvünkre lebeghetünk a térben. Hogy ez hogy működik? a négyzet és a háromszög nyomogatásával kombózhatunk, azonban ha ezt megunjuk tenyereljünk rá az R-re és a levegőbe szökkenünk. Ilyenkor a jobb analóg karral tudjuk az irányt beállítani, aztán az L megnyomásával suhanunk is abba az irányba. Ha azonban egy opponens van az útban, a négyzet megnyomásával egy csúnya repülő rúgást tudunk elhelyezni az orcáján. Természetesen lehetőségünk van a kombókra is, ezért ha elég ügyesek vagyunk, gyakorlatilag alázós módon a levegőben is rommá verhetünk mindenkit.

Természetesen ez a gravity shift nem csak harc közben mutatkozik meg, lévén Heskeville minden zegét - zugát bejárhatjuk. Templomtoronyra fel, onnan le egy kanálisba, aztán tovareppenünk valami guszta házfal irányába - csak ezzel nem kevés időt szórakoztam. Arról nem is beszélve, hogy egy vagon mellékküldetést tudunk megoldani, ahol a térváltást alaposan ki is kell használnunk. Azért korlátlan ideig nem tudunk a levegőben tartózkodni, van egy kék csíkunk, ha ez elfogy akkor elkezdünk zuhanni. Ez a csík szerencsére gyorsan újra is töltődik, tehát még ezzel is szórakozhatunk. A harci dolgainkat amúgy kristályok gyűjtögetésével tudjuk növelni, ami persze alaposan el vannak dugva a városban, no meg a bónusz feladványok megoldásáért is sok ilyet kapunk, szóval érdemes gyűjtögetni.

Nagy fejes az ismeretlenbe

Külsőségek szempontjából igencsak a Vita élmezőnybe tartozik a játék. Eleve rajzfilmes, cel - shaded technikát használ, de mindez egy kis szürrealista ábrázolással megbolondítva. Bár japánok készítették a progit, de mégis inkább egy európai rajzfilmhez tudnám hasonlítani. Az eddigi etalon Uncharted egy kicsivel szebb nála, viszont a GR sokkal de sokkal stílusosabb mint az - ezt se hittem volna hogy egyszer leírom. Mint ahogy már fentebb említett, az egész város szabadon bejárható. Kezdetekkor azért a terület nem olyan nagy, de ahogy haladunk előre és csatoljuk vissza az elhappolt területeket, úgy fog a játszóterünk is egyre nőni. Ami jópofa még, hogy a messzebbi dolgokat nem tölti be a gép, hanem ilyen skicces kontúrt ad neki.

Az átvezetők is kemények: képregényes boxokat kapunk, viszont ha döntögetjük a Vitát közben, akkor vele mozdul a kép is, egyfajta ál 3D érzetet kölcsönözve neki. Oppardon, most jut eszembe hogy a harci részből kihagytam két elemet: egyrészt a Navikon lesz egy vagy több világító pötty. Csak akkor tudjuk sebezni őket ha ezt a részt támadjuk, ami például a főellenfeleknél nem lesz annyira egyszerű. A másik, hogyha a front érintőképernyőn végighúzzuk az ujjunkat, akkor Kat abba az irányba vetődik egyet, ami jól időzítve kiváló eleme az ellentámadásunknak. Ha a nehézséget nézem, akkor egy kicsit becsapós a dolog, mert az elején szinte nevetségesen könnyű minden. Bizony, jól gondoltátok, ez csak a beetetés! Sosem lesz játszhatatlanul vagy frusztrálóan hardcore amúgy, de párszor fogunk szitkozódni.

Na ezt a képet magyarázza meg valaki.

A hibák mellett sem tudok azért elmenni. Annyira jól fogunk szórakozni a repkedéssel, hogy sokszor azt sem fogjuk tudni hogy merre is van a rendes talaj, mert hősnőnk jó Pókember módján bármilyen felületen meg tud maradni, legyen az egy ház oldalsó fala, egy léghajó alja vagy egy reklámtábla oldala. Ilyenkor segít amúgy ha a haját nézzük, merre lebeg. Többször volt olyan is, hogy eltűntek textúrák illetve beszorultam két láthatatlan fal közé amin csak egy reset segített. Sajnos meg kell még említenem a viszonylag hosszabb töltési időket, bár ezt még valamennyire meg is értem mert nem kis területet kell kezelnie a rendszernek.

A térkép használata szintén a jól megoldott dolgok közé tartozik. Agyrákot kaptam pár sandbox alapú anyag esetén az átláthatatlan és kezelhetetlen segítségtől. Itt valamiért még ez is tökéletesen működik, pedig a városka finoman szólva sem kicsi, ráadásul több szintből áll. Egyébként ha mindenképpen kategorizálni akarnám a Gravity-t, akkor valami rpg - platform - kaland - bunyós dolgot hoznék ki, lévén sok NPC-vel csacsoghatunk, sok ugribugri és gyűjtögetés van benne, a verekedést pedig már fentebb taglaltam. A hangok, zenék szintén elég magas nívót képviselnek, baromi jól szól az egész játék a PSV-n.

Mint ahogy mondottam, eléggé szürrealista a játék...

Szóval iszonyatosan kelleme csalódás ez a játék! Nagyon ötletes a térben való mókázás, jó a sztori, jók a harcok, árad a stílusosság az egészből, a steampunk - Final Fantasy hangulatú városka lemászik a képernyőről, ráadásul akár hetekre is képes lekötni minket. Úgy látszik a Sony nem viccelt azzal amikor azt állította hogy elég erősen fogja tolni a Vita szekerét. Ja, hogy nem említettem volna? Vita exkluzív a cucc, így ha eddig nem volt ilyen géped, akkor itt az ideje a beszerzésének! Lassan már én is a májamat árulom érte.

Ezt jól nézzétek meg, mert in game kép!