Gran Turismo teszt

2009. október 23.
73.9081
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
FutuRetrO profilja, adatai
FutuRetrO
Egy név, amely tekintélyt parancsol magának az autós játékok körében. Egy név, amely mögött mérhetetlen szenvedély és maximalizmus lapul. Egy név, amely feltétel nélküli garancia a játékosok számára és egy név, amely hosszú évek óta uralja a konzolos verseny szimulátorok territóriumát. Egy rendkívül tehetséges japán csapat, egy karakteres úriember, Kazunori Yamauchi és a Sony teljes támogatása áll az elért eredmények mellett, akik közös célul tűzték ki, hogy az adott hardveren és az adott időben megalkotják a lehető legtökéletesebb, legrealisztikusabb versenyjátékot. A franchise már két konzolgeneráción hódított meg milliókat és készül bevenni a sorban harmadikat, ám ez előtt egy portabilis kitérőt is megtett, hosszú évek kínnal teli várakozásai után végre begördült a racing szimulátorok nagy királya PlayStation Portable-re, amelyről oly sokszor hittük elkeseredve, hogy a soha meg nem jelenő produkciók táborát gyarapítja már, valahol a digitális adattemetőben.

/>
Gran Turismo teszt - 2. kép

Szerencsére nem így történt, túlzottan pesszimisták voltunk, jócskán késve bár, de törve nem, rajtrácsra állt a végtermék, rengeteg órányi nyüstölés után pedig összeállt egy szilárd vélemény a simán csak Gran Turismo (régebben Gran Turismo Mobile) névre keresztelkedett műről. A Gran Turismo a tartalmát tekintve nem szenvedett csorbát, a hordozható kivetülést gyakorlatilag nyugodt szívvel tekinthetjük a PlayStation 2-es Gran Turismo 4 portabilizált változatának, ugyanis hoz mindent, amit a nagy testvér hozott pár évvel ezelőtt. A grandiózus, nyolcszáz autóból álló járműpark már önmagában hevesebb, szaporább kalapálásra serkenti az autók elhivatott szerelmesinek szívét, de ha még ehhez azt is hozzávesszük, hogy harmincöt pályán róhatjuk a köröket, akkor valóban helyre kell csattintani a lepotyogó állkapcsokat, hiszen az összes korábban megismert ring visszaköszön, beleértve a rally-s, erdős, városi, és havas helyszíneket. A játék a megszokott módon egy erős videóval nyit, ettől kezd csak igazán fröcsögni az adrenalin, a versenyimádók ereibe. Miután sikerült felfokozni a kedélyállapotot, a főmenüből máris a Single Player opcióra bökhetünk, ahol a gépi ellenfelek ellen állunk rendszerint rajthoz. A jól bevált karrier módról fájó szívvel kell lemondanunk, nem került bele a lehetőségeit tekintve jócskán megszabdalt konverzióba.

Gran Turismo teszt - 3. kép

Már itt is feltűnhet, hogy bár az orbitális tartalmat igen, a menürendszert nem a nagy testvértől örökölte a zsebverzió, sokkal egyszerűbb a felépítése, áttekinthető, és abszolút letisztult. A szingli módozatban sem tart fel minket a játék, csupán három beállítást kér, mielőtt füstölgő gumikkal és lóerők sokaságától duzzadó, felhördülő motorokkal a pályára engedne. Először megválasztjuk, hogy az idő ellen szeretnénk-e körözgetni, vagy éles versenyben mérkőzünk a három gépi ellenféllel, esetleg a driftelési technikánkat csiszolgatnánk inkább. Amint ezzel végeztünk, egy már meglévő autót szelektálunk a garázsból a sofőr alá, majd ezt követően jöhet a pálya kiválasztása. Ha megvan, ezzel végeztünk is, az OK gombra klikkelve indíthatjuk a beállításainknak megfelelő futamot. Egyszerű ez, mint a pofon, szükség is van az instant megvalósításra, tekintettel arra, hogy ez mégiscsak egy zsebkonzol, amit a felhasználók nagyrészt útközben, néha sietősen nyúznak buszokon, vonatokon, repülőkön, vagy bárhol a világban. A garázsban álló autók kiválasztásánál módunkban áll elvégezni néhány gyorstuning módosítást (Quick Tune) a verdán, illetve ki-be kapcsolgathatjuk a vezetést segítő funkciókat (Car Options). Ezek alapból aktívak, ilyen beállítások mellett a vezetési élmény enyhén árkádos, inaktívvá tételük után pedig megduzzad a játék szimulációs vénája és a verdák viselkedése elkezdi leutánozni a valódi társaikét.

Gran Turismo teszt - 4. kép

A kezdők az autók opcióit lehetőség szerint ne nagyon kalibrálják el, a haladóknak és a profiknak ellenben javallott ezek manipulálása, amennyiben a Gran Turismo nyújtotta realizmusra törekednek, kikapcsolhatják a kipörgés gátlót, a vezetési fizikát standard-ről professional-ra lökhetik, valamint levehetik a pályákra vetített segédcsíkot. Innen kezdődnek a keményebb kihívások. A szingli mellé ad-hoc multiplayer-t programoztak a Polyphony Digital-os fiúk, nincs mód a világhálós összecsapásokra, barátokra leszünk utalva minduntalan. Nem maradt ki a közkedvelt jogosítványos rendszer sem a képletből, csak ezúttal másként hívják (Driving Challenge), és nincsenek kapcsolatban a szingli szekcióval, tehát a játék nem köt különféle minősítésekhez, mivel az átirat nem kapott karrier móduszt, az érmeket saját szórakozásunkra gyűjtögethetjük benne, nem mellesleg továbbra is kiváló alkalom a különféle kategóriájú autók vezetésének és manővereinek elsajátítására. A rendszer egy az egyben megegyezik a korábbi részekben prezentált licence módozattal, de most nem gyűjtünk tényleges jogosítványokat, viszont kemény pénzösszegeket igen, annak függvényében, hogy arany, ezüst, vagy bronzérmet érdemeltünk-e ki a tradicionálisan szigorúra szabott időkorlátok teljesítésekor.

Gran Turismo teszt - 5. kép

A pénzt autókra költhetjük el és mivel a Gran Turismo nyolcszázat hordoz magában belőlük, soha sem fog huzamosabb ideig a kasszában halmozódni az anyagi tőke, mindig lesz mire kiszórni a kincstár tartalmát, az értékes Credit-et. A Ferrari Enzo például kereken egymilliós összeg, de a Formula 1-es gépet nyolcszor ennyiért tehetjük a virtuális istállónkba. Gépcsodákat venni a Dealerships menüben tudunk, de érdekes módon adott napokon csak adott gyártóktól boltolhatunk kocsikat, ez mintha egy random rendszerben működne. A játék továbbra is napokban számlálja a versenyzéssel eltöltött időket, persze nem real time-ban teszi, itt viszont jelentősége lesz, pontosan az imént említett korlátozás miatt. Néha érdemes meglátogatni a Status Report menüpontot, ahová a gép milliónyi statisztikai adatot rögzít, tart nyilván, megjeleníti az addig levezetett összes távot, a megnyert érmeket, a megvásárolt autókat, a szingli és multiplayer győzelmeket, a teljes kredit összeget és a versenyeseményeket. Jóllehet, nagyon vártuk az első mobilizált Gran Turismo-t, mégis tartottunk attól, hogy a PlayStation Portable nem lesz elegendő az elvárt élmény leszállításához, a magas grafikai színvonalhoz és az akkurátus vezetési élményhez szokott szervezetünk élvezeti küszöbe magasan van, csakúgy, mint a Polyphony Digital-lal szemben támasztott elvárásaink. Fellélegezhetünk, Kazunori-ék példásan vették az akadályokat.

Gran Turismo teszt - 6. kép

Nem újítottak, nem cifráztak, fogták és kisebb-nagyobb módosításokkal átpakolták a Gran Turismo 4-et a PlayStation 2 pöttöm tervérére. Ezt leginkább a grafikai körítés bánta meg, de legyünk őszinték, ilyen színvonalat pár éve álminkban sem vártunk el a tenyérkonzolunktól. Nem ennyire gyengét, ennyire professzionálist, mert erre más jelzőt hirtelen szótárból sem tudnék keríteni. Egy rendkívül példás iparos munkával átkonvertálták a pályákat és az autókat, előbbieket szinte milliméter pontosan sikerült lehozniuk kicsibe, minden a korábbi formájában pompázik, leszámítva a gyengébb hardveri képességek miatt, felbontásilag lerontott textúrákat, és nyilván a tükröződő felületek sem tudnak úgy csillogni, áttetszeni, mint a PlayStation 2-es harmadik és negyedik részben. Ellenben a frame rate bámulatosan stabil lett, betartották a szavukat, a masina tényleg képes a konstans hatvan képkocka/másodperces frissítésre, ennek következtében a látvány folyékony, gördülékeny, pont olyan, mint a nagykönyvi példa, a széles körökben imádott big brother. Az autók kivitelezésébe nem tudok belekötni, kerekek, csinosak, pofásan festenek. A stabil grafikának és a folytonosságnak áldozatai is vannak, konkrétan például háromra redukálták a versenytársaink számát, így összesen, velünk együtt négy autó áll rajtvonalra minden futam előtt, és a fényezett kasztnik sem tükrözik valós időben a tájat, ezt a csorbát szintén elszenvedte a látvány, mindent egybevetve azonban ezek nem olyan feltűnő esztétikai problémák a gépezet relatív kisméretű képernyőjén.

Gran Turismo teszt - 7. kép

A Gran Turismo 3 és a 4 híres volt a pazar poreffektjéről, amit a készítők ezúttal sem hanyagoltak el, ha terepen megyünk, annak komoly látványbeli következményei vannak, sűrű, olykor csaknem átláthatatlan pamacsok gomolyognak a szélsebesen suhanó autók kerekei nyomán, néha még hibára is ösztönöznek minket, ha az előttünk haladó által felvert porfelhőben vagyunk kénytelenek huzamosabb ideig manőverezgetni. A versenyek után visszanézhetjük a futamokat, sőt, el is menthetjük azokat későbbi kielemzésre, vagy csak egy sima gizdázás céljából, ezek lejátszására egy külön galériát találunk a játék főmenüjének ízléses ikonjai között (Gran Turismo Theater). A kameranézetekből négyet használhatunk játék közben, egyet a lökhárítóra szereltek (ilyenkor csak a pályát látjuk, teljes panoráma), egyet a műszerfalra (mintha az autóban ülnénk, de a kormányt nem látjuk), egy közelről, egy pedig távolabbról követi az eseményeket. Replay-ek alatt ez kettőre redukálódik, van egy lökhárítós nézet, valamint egy pontrögzített alternatíva. Egy PlayStation 2-es, majdnem direkt portot nem kimondottan hálás tesztelni, ugyanis az ember képes úton-útfélen a számára jól ismert alapanyaghoz méregetni a cuccot, pedig nem feltétlenül helyes dolog ez a szemléletmód, figyelembe véve, hogy a tenyérgépezet nem rendelkezik olyan technikai adottságokkal, mint a PlayStation 2.

Gran Turismo teszt - 8. kép

Nagyobb vizuális sokkot nyilván azok fognak elszenvedni, akiknek ez az első találkozásuk a Gran Turismo-val, esetleg kihagyták a kettes PléjStáció két epizódját és csak az első JátékÁllomás részeit őrzik emlékeikben. Számukra a Gran Turismo külleme igen erősnek fog hatni, a sokat látott gamereknek pedig többnyire úgyis csak egy butított átirat marad, annak viszont kiváló. Azzal a bután csengő kijelentéssel, hogy ez a játék nem PSP-re való, nem vagyok hajlandó egyetérteni, hiszen mindene megvan a Sony handheld-jének ahhoz, hogy egy ilyen volumenű játékot megvalósítsanak, majd kisebb kompromisszumokkal élvezzenek rajta. Van tű éles kijelző, elég kakaó a gépben, hogy simán és korrekt grafikával prezentálja a tartalmat, két fontos dolog viszont nincs, akkurátus, nagyobb holtjátékú analóg kar és analóg gomb a finomabb gázadás számára. Sajnos ezen hiányosságok a professzionális vezetés élményét rontják, mert sem irányban tartani nem lehet olyan pontossággal, mint a komolyabb karral ellátott asztali gépeken az autókat, sem a gyorsulás mértékét nem tudjuk fokozatosan befolyásolni, ami sokszor a hirtelen fröccs miatt kifarolásokat, elpörgéseket eredményez. Ezt kompenzálandó, teljes rátenyerelés helyett a gyors gombnyomogatással lehet némileg szabályozni a sebesség növelést mértékét, de az hírül sem olyan, mintha ezt is sokfokozatú analóg technikával kivitelezhetnénk.

Gran Turismo teszt - 9. kép

Szívem szerint ezt nem rónám fel a Polyphony Digital-nak, hiszen ők láthatóan maximálisan kihasználták a hardver nyújtotta adottságokat, egyszerűen csak a masina nem biztosít olyan játékvezérlési feltételeket, amilyeneket a PlayStation 2-n megszokhattunk Gran Turismo-zás közben. Hiába az instantságra való törekvés a játék felépítésében, ez egy komoly szimuláció, valósághű vezetési modellel, így nyugodt körülményeket és koncentrációt igényel, nem az a tömegben, mozgó járműveken maximálisan kiélvezhető produkció. Míg egy Burnout-ot, vagy egy Ridge Racer-t bárhol lehet sikerrel nyúzni, addig a Gran Turismo-hoz sokkalta jobban szükséges elmélyülni, lévén, hogy jól vezetni benne, főként segítségek nélkül, komolyabb odafigyelést követel meg. A miniatürizált Gran Turismo a platform legkiforrottabb verseny szimulátora, keresve sem találunk nála jobbat, kérdés persze, hogy akarunk-e egy ilyen kifinomult cuccot a zsebgépezetünkre. A tartalom tényleg grandiózus, fantasztikus, hogy csaknem minden ráfért a negyedik részből, amely a PlayStation 2 esetében már dupla rétegű DVD korongon terpeszkedett, de a srácok megcsinálták, még ha több mint öt esztendőre is volt szükség hozzá. Grafikailag ezen a platformon úgyszintén a legjobbak között a helye, kevésbé csilli-villi, mint például a Namco, Ridge Racer-e és nem is nyújt olyan sebességérzetet, mint egy Burnout, vagy egy OutRun-féle száguldozás, de ezen tulajdonságait szintén a nagy testvértől örökölte, amivel számolnak a sorozat rajongói és így ünneplik körbe, ahogy van.

Gran Turismo teszt - 10. kép

Mindent egybevetve a Gran Turismo útközben is nyújtja azt az érzést, mint büszke elődei, kihoztak mindent a gépezetből, hibátlan képfrissítési rátát, trillió autót, rengeteg változatos versenypályát, visszajátszásokat, kalibrálható autókat, egyszóval mindent, amit csak elvártunk, sőt, talán még annál is többet. Jó lett volna legalább kétszer ennyi autó ellen versenyezni, jó lett volna, ha többféle lehetőséggel párnázzák ki, mondjuk egy komplett karrier móddal, és szintén jó lett volna, ha esetleg kapunk néhány friss tartalmat a kivétel nélkül régi pályák helyett, esetleg mellé. Így kaptunk egy a PlayStation Portable képességeihez mérten nagyszerű átiratot a zsebbe a Gran Turismo 4-ről, ami sokaknak több is, mint elegendő lesz, de talán sokaknak kevésbé. Az időzítés egyébként remekebb sem lehetett volna, hiszen világszerte azonos napon rajtolt el a PSPgo-val, lemezes és letölthető változatban egyaránt, így még több játékos kóstolhat bele a mobil versengés örömeibe. Egyet bátran kijelenthetek. A Gran Turismo ezen a konzolon is Gran Turismo, méghozzá tekintélyén csorbát nem szenvedő, ez pedig jelentse azt, hogy a legkiválóbb szimulátor, a kategória abszolút királya, de nem a legkiválóbb versenyjáték, a nem megrögzött szimulátor, esetleg franchise fanatikusoknak azért volna másik javaslatom, például a következő PSP-s tesztünk tárgya, a MotorStorm: Arctic Edge. Megérte kivárni azt a több mint fél évtizedet a bejelentés óta, erős darab és becsüljük meg, mert nem mostanában fognak erre a gépre ehhez hasonlóan professzionális művet faragni. Éljen a Polyphony és éljen a Digital.

Gran Turismo teszt - 11. kép



Töltsd le a Flash Playert, hogy használhasd a Game Channel TV-t.

Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Ez a játék egyelőre nem kapható a Play 24/7 kínálatában.Klikk ide több ezer másik játékért!

Gran Turismo teszt / Tesztplatform: PlayStation 3

jó lesz ez!
  • Stílus: Autóverseny
  • Megjelenés: 2009. október 01.
  • Ár: 7.990 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Grandiózus tartalom
  • Erős küllem
  • Vérbeli szimuláció
  • Példás átirat
  • Kevés játékmód
  • Csak három ellenfelet kezel az M.I.
  • Nincs karieer mód
  • Semmi újdonság
  • Hang
    7
  • Grafika
    9
  • Játszhatóság
    7
  • Hangulat
    7
7.5
7 hozzászólás

Vendég

7 éve, 7 hónapja és 14 napja

Most vettem meg. Egy kicsit lemaradva de érthető, most lett psp-m is. Nagyon nagyon szép játék még most is! Hihetetlen mit kihoztak ebből a kis konzolból!

válasz erre

FutuRetrO

10 éve, 11 hónapja és 2 napja

UTGOW írta:
Grat a cikkhez! Na most irigylem a PSP tulajokat
Köszi! Javaslom, váljál azzá.

válasz erre

UTGOW

10 éve, 11 hónapja és 2 napja

Grat a cikkhez! Na most irigylem a PSP tulajokat

válasz erre

Vendég

10 éve, 11 hónapja és 5 napja

Az autós játékok igazi őse playstationon! Az első még a ps1-en hetekig lekötött. Csodáltuk a gyönyörű grafikát. Most meg mit mondanánk rá? Még a psp is szebbet produkál!

válasz erre

marco

10 éve, 11 hónapja és 6 napja

Gran Turismo az egyik alap autós játék nálam. Jó, hogy végre ilyen minőségben jött psp-re is.

válasz erre

Vendég

10 éve, 11 hónapja és 8 napja

Király játék! Végre egy minőségi psp-s autóverseny. Bejön, tetszik.

válasz erre

Vendég

10 éve, 11 hónapja és 8 napja

psp-hez képest gyönyörű!

válasz erre
Gran Turismo
7.990 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

Marduk profiljarDAVE profiljagery1113 profilja