God of War III teszt

/>Kratos harmadik eljövetelére rengeteget kellett várni, a God of War II 2007-es megjelenése után csupán a PSP-s Chains of Olympus-szal csillapíthattuk vérszomjunkat, ami ugyan jó volt, de messze nem annyira kimagasló, mint az eredeti két rész. A trilógia harmadik, befejező része végre megérkezett hozzánk is, méghozzá olyan elsöprő erővel, amelyről még évekig fognak beszélni az emberek. A God of War III minden szempontból hozza az elődjei színvonalát, sőt, olykor még túl is tesz rajtuk pazar látványvilágával, történetével, és persze a bődületes mennyiségű vérrel. A GoW III már a legelején gondoskodik arról, hogy szemünk és érzékeink maximálisan el legyenek kényeztetve, a tempó pedig csak néha lassul be, így aki pörgős csatákra vágyik, az keresve se találhat jobbat jelenleg.


A történet pontosan ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt: Kratos elindul a Titánokkal Olimpusz tetejére, hogy végleg leszámolhasson Zeusszal és pribékjével. Aki ismeri valamennyire Kratost, az pontosan tudja, hogy a spártai addig nem nyugszik, amíg elégtételt nem vesz az isteneken; örömmel jelenthetjük, hogy a mostani történet tökéletes befejezése a szériának. A bosszú végre kiteljesedik a maga véres valóságában, és ami a legjobb, hogy a körítés miatt egyáltalán nem érezzük a töménytelen mennyiségű vér feleslegességét. A görög mitológia tele volt véres leszámolásokkal, csatákkal, így a brutalitás a God of War III esetében nem hatásvadászat céljából került a játékba, hanem azért, hogy tökéletesen átérezzük a régi történetek sötét oldalát is. Fejek szakadnak le, testrészek repkednek a képernyőn; pontosan úgy, mint ahogy azt az ókori írnokok papírra vetették.

Szerencsére a játék lényege ugyanaz maradt, mint amit eddig megszokhattunk a sorozattól. Újdonságok csak minimális szinten vannak a játékban, ami egyáltalán nem baj, hiszen ami jól működik, azon nem is kell feltétlenül változtatni. A GoW III nagy részét így a harcok teszik ki, de egyes szituációkban az agysejtjeinket is meg kell mozgatni. Persze nem kell komoly dolgokra számítani, hiszen pár perces gondolkodás után minden feladvány megoldható, így soha nem veszik el a fejlesztők a kedvünket a további játéktól. A harcok viszont ezúttal is jól működnek, ráadásul egy minimális szinten alakítottak is a csatákon, így nem elegendő egyetlen bevált kombóra hagyatkoznunk, ha életben akarunk maradni. A legtöbb esetben ugyanis irdatlan mennyiségű, különféle típusú ellenfél tör az életünkre, ezért a blokkolás és a vetődés jóval nagyobb szerepet kap, mint az előző részekben.


Kratos állandó fegyvere a Cestus, amellyel a legtöbb esetben sikeresen küzdhetjük le az akadályokat. Az előző részekben talán az volt a legnagyobb probléma, hogy ez a fegyver volt a leghatásosabb, így a többit csak elvétve, vagy egyáltalán nem használtuk. Szerencsére ezt a fejlesztők is érzékelték, így a harmadik részben minden fegyver ugyanolyan jól használható, mint a láncos kard. Kedvencem az egyik istenségtől megszerzett, lilán világító láncos karom, amely látványos kombói mellett még stílusos hangokat is ad ki magából. Összesen négy fegyvert szerezhetünk meg utunk során, ami elsőre kevésnek tűnhet, de ha megfelelő ütemben váltogatjuk őket, akkor nem lehet okunk a panaszra. A korábbi epizódokkal szemben most lehetőség van kombózás közben is egy gombnyomással fegyvert váltani, így rendkívül összetett harcmozdulatokkal pusztíthatjuk el az életünkre törő lényeket. A közelharci fegyverek mellett egyéb támadóeszközöket is használhatunk, mint a tüzes íj, vagy a Hermésztől elorozott lábbeli.

Ellenfelek terén sikerült a legváltozatosabb mitológiai lényeket belecsempészni a játékba, ráadásul ezek nagy része akaratuk ellenére is a segítségünkre lehet a harcokban. A Hidrát például kivégezhetjük úgy, hogy utána a fejét a magasba tartva az összes ellenfelünk kővé dermed egy időre, így ha nagyobb mennyiségű ellenséggel van dolgunk, érdemes először őt legyűrni. A bossharcok szintén fontos részét képezik a játéknak, s ezúttal olyan epikusra sikerült mindegyik, hogy szinte azonnal újrajátszanánk az összest. Fontos még megjegyezni, hogy ezúttal is vannak az összecsapásoknál úgynevezett Quick Time Eventek, azaz a megfelelő pillanatban meg kell nyomni egy adott gombot. Rendkívül örvendetes dolog, hogy a fejlesztőcsapat a gombjelzéseket mindig a képernyő szélére helyezi, így ha az X-et kell megnyomni, akkor a képernyő alján jelenik meg a jelzés, míg a háromszög esetében felül. Ez azért jó, mert hagyatkozhatunk a periférikus látásunkra is, ezáltal pedig száz százalékig a képernyőn zajló, többnyire látványos csatákra koncentrálhatunk.

Természetesen ezúttal is vannak varázslatok, amelyek bizonyos helyzetekben életmentőek lehetnek. Az első két részben a mágikus képességeket a legyőzött ellenfelektől kaptuk meg, Kratos egyik pillanatról a másikra képessé vált a varázslatok használatára. A harmadik rész szakít a hagyománnyal, itt ugyanis a különféle mágiák a fegyverekhez vannak kötve, ami nekem különösen tetszett. Egy adott varázslatot így csak akkor tudunk használni, ha a megfelelő harci eszköz van a kezünkben, mivel azonban a csaták alatt egyetlen gombnyomással válthatunk fegyvert, ezért jóval könnyedebb lett a varázslatok használata. Képességeinket, fegyvereinket ezúttal is fejleszthetjük, így bárki megtalálhatja a számára ideális harcmodort, s hozzá a számára szimpatikus mágikus képességet is. A gördülékenyen működő harcrendszernek talán az a legnagyobb bája, hogy hihetetlenül változatos támadásokat hajthatunk végre, s egyáltalán nem érezzük repetitívnek a harcot.

Ha valaki nem érti, hogy miért nem nézünk olyan filmeket, amik kizárólag a látványról szólnak, akkor bátran az illető orra alá tolhatjuk a God of War harmadik részét. Kratos kidolgozottsága alapból megér egy misét, de az összképet tekintve is csak itt-ott fedezhetőek fel hiányosságok. Egyes karaktereken látszik, hogy közel sincsenek olyan részletesen kidolgozva, mint a főszereplő, mégis hozzák a kívánt színvonalat. Amitől viszont a lélegzetünk is elállhat, az a környezet, amiben harcolunk. Már a játék elején is egy olyan Titánon harcolunk az ellenséggel, amely a hegy tetejére mászik fel, így a háttér folyamatosan változó, dinamikus hatást kelt. De ez még csupán a kezdet, Hádész világában olyan effektparádéban részesülhetünk, amelyre eddig talán nem volt példa. A bossharcok külön dicséretet érdemelnek, hiszen nem csupán ötletesek, de valami elképesztően látványosak is. Grafikailag a God of War III egy olyan játék, amit akár tíz év múlva is elővehetünk, mindenféle szégyenkezés nélkül. A hangok csak tovább fokozzák az élményt, amikor Kratos éppen kioszt egy istent, akkor bennünk is megfagy a vér. A zenék minden jelenethez tökéletesen passzolnak, heroikusak, s csak tovább növelik az adrenalin-szintünket.

Többek között a látványnak, valamint az egyszerű, mégis nagyszerű játékmenetnek köszönhető, hogy a God of War III-at végigjátszva szinte azonnal elkezdenénk elölről. A különféle nehézségi szintek gondoskodnak arról, hogy legyen értelme ismét kipörgetni a játékot, továbbá remek ötlet, hogy az első végigjátszás során olyan tárgyakat szerezhetünk meg, amelyeket csak az újrajátszások során használhatunk. A fő történeten kívül is akad tennivaló, hiszen egy végigjátszás után lehetőségünk van különféle kihívásokban részt venni, továbbá az aréna-mód is megnyílik, ami tényleg a legrátermettebb emberek számára készült.

Bár a God of War III játékmenete szinte alig változott az előző részekhez képest, mégis mindenkinek érdemes tenni vele egy próbát. Ha nem vagy oda ezért a stílusért, akkor azért, mert ennyire látványos játékkal még biztosan nem volt dolgod. Ha imádtad az eddigi epizódokat, akkor viszont kötelező vétel, a trilógia tökéletes lezárása. Biztosak vagyunk benne, hogy nem ez az utolsó találkozásunk Kratos-szal, de ha valami csoda folytán mégse lenne több rész, akkor is nyugodt szívvel dőlhetnénk hátra, a God of War III-ban ugyanis minden megvan, amire valaha is vágytunk a hasonló stílusú játékoknál.