Remélem nem kell a mai tesztünk alanyának alapjait bemutatnom senkinek, és mindenki tisztában legalább azzal, hogy ki Kratos és Atreus. Ha mégsem, akkor a konzolos tesztünkön rágjátok át magatokat és utána gyertek vissza ide.
Mi újat hozott a PC-s verzió? Szebb grafikát biztosan, bár ez nem fog senkit sem meglepni, hisz mégiscsak egy majdnem négyéves játékról van szó. Ennek megfelelően igencsak dögösen fest, főleg, ha minden maximumra van húzva, remélhetőleg mindezt 4k-s felbontásban. Sajnálatos módon valamiért nekem nem volt elérhető a "Full screen" megjelenítés, így a "full HD" felbontás volt a megengedett felső érték.
Ha esetleg nem egy erőmű duruzsol a szobánkban, ám mégis vágyunk a magával ragadó látványvilágra, akkor két módon tudjuk segíteni a videokártyánkat abban, hogy magas minőségű felbontást tudjon elérni anélkül, hogy elfüstölne: az NVIDIA DLSS 2.0 és az AMD FidelityFX Super Resolution opciókkal. Mindkettő nagyjából ugyanazt hivatott elérni: alacsonyabb felbontást algoritmusok segítségével magasabb minőségben megjeleníteni.
Ha viszont nem probléma a grafikus vezérlő, akkor a "Render Scale" opciót felcsűrhetjük maximumra, és így algoritmizálás nélkül kapjuk kézhez a legjobb minőséget. Ugyan jó a videokártyám, de valószínű 4k-n én nem az utóbbi lehetőséget választottam volna, de sebaj; legalább biztosan mondhatom, hogy válasszuk bármely grafikát javító opciót is, a végeredménnyel elégedettek leszünk, és a videokártyánk is meg fogja köszönni.
Továbbá megjelenik az NVIDIA másik újítása, a "Reflex Low Latency" is, melyet mindenképp érdemes benyomni (feltéve, ha a GTX 900-as családhoz tartozik a grafikus vezérlőnk, avagy azon tagjainál újabb), mert nagyjából 80%-os "input lag" csökkenést hoz ez nekünk. Magyarul sokkal gyorsabban reagál gombnyomásainkra a játék, megkönnyítve a látványos kombók használatát.
Ha van kontrollerünk, akkor ne habozzunk használni, mert még mindig azzal a legkényelmesebb az irányítás. A billentyűzet-egér páros kicsit macerásabb, ebből fakadóan pedig a trükkösebb mozdulatokat nagyon ritkán használtam. A két egérgombhoz vannak kötve a gyors, illetve az erősebb támadások, a "q"-val pajzsunkat felemelve védekezünk, a "Space"-szel pedig gurulászunk. Ezeknek a különféle keverésével fogunk tudni mókás technikákat kicsalogatni Kratosból. Atreus-t pedig az "f" virtuóz csapkodásával tudjuk kontrollálni.
Nekem a kombózás ritkán sikerült, hacsak nem az olyan képességet használtam, melyhez csupán nyomva kell tartani egy gombot, majd bámulni a végeredményt. Nem mondom, hogy nem lehet elsajátítani a komplexebb mozdulatokat; tíz óra játék után nekem is kisujjból ment a trollok és ogrék lecsapkodása, és az intenzív harcokban kihasználtam a fegyvereim adta különleges támadásokat. Kár, hogy a megszokási időben kellett átverekedni magamat a sötét elfek területein, kikkel a harc irgalmatlanul frusztráló, emiatt gyakorta inkább ledobáltam őket a fejszémmel.
A vérfarkasok mondjuk rosszabbak, de addigra már ment a "q" plusz bármelyik egérgomb egyszerre történő lenyomása, mely rúnaképességeket aktivál. Szerencsére ezek majdhogynem elhanyagolható hibák; a játék semmit sem veszített az addiktív mivoltjából. A karakterdinamika, a könnyed, mégis megfogó narratíva, a vágásoktól szinte teljesen mentes átvezetők fantasztikus hangulattal áldják meg ezen alkotást. Nagyon nehéz letenni, mindig van mit csinálni, még ha az a valami egy szarkofágnak a kinyitásával töltött fél- de akár egy óra is.
Ha nem tudnánk, ezekben a sírokban kincsek vannak elrejtve, és gyakorta fogunk olyan koporsókra bukkanni, melyeket nem tudunk abban a pillanatban kirámolni, mert hiányzik egy esszenciális képesség, így vissza-vissza fogunk térni korábbi helyekre a szaftos zsákmány reményében. Továbbá rengeteg gyűjthető tárggyal, eszközzel, illetve elolvasásra, értelmezésre váró írásokkal, obeliszkekkel és rajzokkal is találkozunk, rengeteg színt adva a háttértörténetnek és a minket körbevevő mitológiának.
A fejlődésre is kitérnék, lévén, hogy sajnos nem fért bele előző tesztünkbe. A God of War-ban alapvetően nincs klasszikus értelemben szintlépés, hanem tapasztalati pontot gyűjtöget a két főhős, melyekből különféle képességeket és technikákat tudunk venni. Felszerelésünket pénz és egzotikus nyersanyagok költésével lehet Sindri-nél, illetve Brok-nál (két mókás törpe) jobbá tenni, és azok átlagából számolja ki a rendszer, hogy mi milyen szinten állunk.
Ha pedig nem volt elég a trükkökből, akkor még rúnákkal is feldíszíthetjük fejszénket: egy könnyűvel és egy nehézzel, melyek értelemszerűen a két támadásfajtánknak adnak egy-egy új felhasználási lehetőséget: a már fent említett rúnacsapásokat teszik ezek elérhetővé. Ezek a technikák igencsak erősek, ám nem lehet gyors egymásutánban használni őket, mert hatásszünettel ("cooldown") vannak megáldva.
Azonban a helyzet, mint a Horizon PC-s verziójánál, itt sem teljesen felhőtlen, ugyanis az ott megjelenő hibák most is felbukkantak; részben. Hiába a moziszerű élmény, lenyűgöző grafikával, meglepően baráti hardverigénnyel, és 21:9-es ultraszéles képaránnyal, ha nincs tökéletes optimalizálva a motor. Helyenként brutális szaggatásokat tapasztaltam, főként a központként szolgáló templom területén; olyannyira, hogy a hangsáv is megbolondult, és azt hittem, most fog lefagyni az egész.
Nekem, kedves kollégámmal ellentétben, a főellenséges harcok nem bökték annyira a csőröm, mint neki. Tény, az újrafestett, de alapvetően ugyanolyan trollokat nem volt nehéz lefektetni, de azért a monumentálisabb főellenségek egyáltalán nem voltak egyszerűek, vagy könnyűek és meghagyták maguk után a nyomot, amit hagyni hivatottak. A muzsika pedig mindezt rendkívül epikussá varázsolta. Meg úgy minden mást is.
Ami viszont kicsit jobban zavart, hogy néhány fejtörő kicsit túl nehézre sikeredett. Ez leginkább az olyan koporsóknál fordult elő, ahol rúnákat kell lecsapni ahhoz, hogy kinyithatóak legyenek. Mert betenni egy alig pislákoló követ az ugyanolyan színű falba könnyű, de a bolond játékosnak az minimum fél óra az életéből. Továbbá gyakorta pazaroltam el akár ugyanennyi időt egy-egy helyszínen, ahol azt hittem, el tudok jutni a jutalomig, ám csak később derült ki, hogy ja bocs, ez majd egy másik időpontban válik elérhetővé.
Apró hasfájás, persze, de azért morgolódtam. Szerencsére morgolódtam, nem pedig ásítoztam, pedig azért van néhány lineáris pontja a mesének, amikor az egyirányú úton haladunk A-ból B-be, de nem zavart, mert a csendet és a monotonitást Kratos és Atreus, illetve más szereplők érdekes dialógusa töltötte ki. Átvezetők voltak, anélkül, hogy kikapták volna a játékos kezéből az irányítást. Így válik igazán monumentálissá egy játék: ha még az unalmas pillanatok sem azok.
Mit is mondhatnék még, amit nem mondtak már előttem millióan? Ez a játék egy klasszikus, amiért megérte beszerezni anno egy PS4-et. Számítógépet újítani mondjuk nem biztos, hogy lesz értelme, csak ezért az alkotásért, de magamból kiindulva én gond nélkül megcselekedném. És mivel nemsokára érkezik a folytatás (remélhetőleg), ezért, ha eddig nem volt szerencsénk a God of War-hoz, most itt a tökéletes lehetőség a pótlásra.
God of War (PC) / Tesztplatform: PC
kihagyhatatlan!- Stílus: Kaland
- Megjelenés: 2021. január 14.
- Ár: 16.990 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Ugyanolyan erővel csap orrba, mint a PS4-es verzió
- Fantasztikus prezentáció, megragadó sztori, lehengerlő hangulat
- Baráti gépigény
- Verekednem kell Márkóval, mert ő is tolni akarja
- Helyenként brutális szaggatásokat kell elviselni
- Márkó az erősebb