Ez egyrészt a múltjának köszönhető: az eredeti Ghost'n Goblins egészen pontosan 1985 szeptemberében jelent meg - kiszámolni is borzalmasan rossz, hogy az mikor volt. Egy egész korosztály imádta a C64-es és Amigás portjait. Korszakot meghatározó játéknak azért nem említeném, de mindenépp előkelő helyet foglalt el az akkori kiskamaszok szívében. A második érdekesség a címmel kapcsolatban, hogy személyében a Capcom egyik legrégebbi franchise-át köszönthetjük. Bizony!
Bevallom, ez egy kicsit engem is meglepett, de ha jobban belegondolok (és megnézzük mégegyszer az eredeti kiadás időpontját) azért nem olyan váratlan fordulat. Hála a magasságosnak nem egy újabb portot próbálnak lenoymni torkunkon - talán mosógépekre még nem, de minden másra már kiadták ilyen-olyan pakkban, mert a franchise alapvetően több fő részből áll, valamint érdekesebb spin-offok is megtaláhatóak a portólióban, lásd még Maximo.
Szóval, a Resurrection alcímmel ellátott darab szerencsére az első, eredeti kiadást gondolta újra, ami főleg a külcsínben mutatkozik meg, de egyéb finomhangolások szintén történtek. Még két érdekességet említenék, mielőtt kiveséznénk a játékot. Alanyunk az RE Engine egy módosított változatát használja, illetve kizárólag Nintendo Switch-re jelent meg. Utóbbi egy kicsit fura, bár az tény, hogy a Capcom nagyon favorizálja a masinát.
Szóval, ha intravénásan tolod magadba ezt a kalandot minden nap, akkor bizony be kell ruháznod egy konzolra (bár a közelgő, szintén exkuliziv Monster Hunter cucc miatt valóban megfontolandó lehet ettől függetlenül). Node, lássuk, miért kapott ilyen magas pontszámot a G'n GR. Sztori, mint olyan, csak mutatóban van: derék főszereplőnk, Lovag Úr békésen hesszelget egy kaland után a kis szivecskés alsónacijában.
Megérkezik királynője (a kedvéért sem öltözik fel), viszont vele együtt egy csomó csúfság is: démonok, zombik, ghoulok és a pereputty. Királynő elrablódik, dicső harcosunk pedig felkerekedik hogy visszaszerezze. Éééés ennyi. Ezt legalább egészen pofás animált képeken mutatják be - még egy kis töltögetés és kezdetét veszi a kaland. A középkori körítés ellenére ez egy tipikusan run'n gun motyó, ahol iszonyúan nagy szükségünk lesz a jó helyezkedésre, reflex mozdulatokra és nagy adag türelemre.
A játékmenet nagyjából annyi, hogy minden pályán megpróbálunk eljutni az adott szakasz végéig. Közben persze milliónyi rondaságot kell eltennünk láb alól felszedhető power up-ok segítségével. Hősünk kezdetben dárdákat tud hajigálni, de menet közben ezeket felválthatjuk tőrökre valamint kék színű löttyre is. Ha sebződünk, páncélunk darabjai lehullanak, míg végül csak az ominózus alsónaci marad rajtunk.
Ha ekkor benyelünk bármit, game over, jöhet a checkpoint visszatöltés. Az eredetihez képest meglepően kevés változtatás történt ezen a téren egyébként: megmaradt a nagyon karcsú fegyverállomány, a sérülések mértéke, de szerencsére a begyűjthető titkos dolgok is, ami talán ösztönöz egy picit az újboli nekirugaszkodásoknak. Amin sokat dolgoztak, azok az ellenfeleink "megjelenése". Az életünkre törő rusnyaságok teljesen random helyekről másznak elő, állandó mozgásra kényszerítve így minket.
Aztán persze fel lehet fedezni valamilyen sormintát, de nem minden esetben. Sokszor azt éreztem, hogy lehetetlen elkerülni sérülés nélkül bizonyos szakaszokat, ami azért nem szép dolog a stufftól. A nehézség egyébként skálázható, szóval ha nem boldogulunk akkor vissza is vehetünk belőle. Szerencsére emellé hajszál pontos reakciók párosulnak zéró laggal, (ami ennek a műfajnak a kötelező eleme) szóval a kezelhetőség miatt nem fogunk szívni.
Pályából lényegesen több van mint az originál kiadásban volt. Ha teljesítünk egy szakaszt, akkor választhatunk több lehetőségből. A cucc végiviteléhez nem kell tehát az összeset teljesíteni, de a már emlegetett bónuszok miatt érdemes mindig más-más útvonalat bejárni. Maradtak a főellenségek is, akik viszont szerintem nagyon könnyen lenyomhatóak, főleg ha játszottunk valamelyik Soulsborne címmel.
Ha megnézitek, akkor eddig nem történt olyan egetrengető újítás, csupán a régi mechanikák áramvonalasítása 2021-es szintre. Ahol tulajdonképp keresnünk kell ezeket, az a külcsín lesz. A bombasztikus kifejezés talán túlzás lenne, de azt mindenképp el kell ismerni, hogy elképesztően gyönyörű lett a cucc. Úgy frissíteték fel, hogy közben hűek maradtak az eredetihez. Kicsit rajzfilmes hatást kelt az összkép, de nagyon jól áll neki.
Roppant változatosak a pályák, ellenfeleink szinte lemásznak a képernyőről és gyönyörű a színpaletta. Hozzá kell tennem, hogy handheld módban használtam a Switchet, valamiért abban a formában jobban átjött a varázs. Tv-re kötve egy kicsit idegen volt az egész. Így a teszt végéhez közeledvén illene megemlítenem pár negatívumot is, hiszen azért nem fenékig tejfel lovagunk kalandja. Azt már említettem, hogy a külcsínt, valamint apróságokat leszámítva nagyon kevés a módosítás az első kiadáshoz képest.
Emellé csatlakozik még az ár, aminél picit vastagon fogott a ceruza. Nem vállalhatatlan, viszont miután pár óra alatt ki is végezhető a játék, szerintem egy kicsit olcsóbban kellett volna adni. Ezeken kívül viszont nem tudok fogást találni a Ghost'n Goblins Resurrection-on. Egy remekül sikeredett múltidézés szemtanúi lehetünk, ahol nem akartak nagyon az alapokba belenyúlni, cserébe roppant gusztusos grafikát rittyentettek hozzá.
A Switch exkluzivitás picit fájó (PS Vitán elég komoly élmény lehetne például), de érthető. Azt nem mondom, hogy emiatt vegyetek gépet, de ha tehetitek, és persze kedveltétek a legendás elődöt, akkor mindenképp fussatok vele pár kört, nem hiszem hogy csalódnátok benne. Én imádtam.
Ghosts'n Goblins Resurrection / Tesztplatform: Nintendo Switch
a polcon a helye- Stílus: Platformer
- Megjelenés: 2021. február 25.
- Ár: 9.499 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Nagyon pofás külcsín
- Hű az eredetihez
- Precíz, pontos kezelhetőség
- Kissé drága
- Talán jobban belenyúlhattak volna a játékmenetbe