Ghostbusters: Sanctum of Slime teszt

2011. április 06.
73.7741
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Cpt_Nihil profilja, adatai
Cpt_Nihil
Mit ne mondjak, meglehetősen nehéz az objektivitás keretein belül maradni egy olyan nagyszabású cím esetében, mint az évtizedek óta világszerte nagy hírnévnek örvendő Ghostbusters; nekem kiváltképp meg kellett bírkóznom a belső démonaimmal, minthogy egész kiskorom óta ismerem az overallos szellemírtó bagázst: végigrettegtem mindkét filmet és a 86-os rajzfilm elől is csak plasztikbombával lehetett eltávolítani. A Szellemírtók szerves részét képezték gyermekkoromnak, és bizonyára nem én vagyok az egyetlen. Alighanem kevesen akadnak, akik a mai napig összeverik őket a rovarírtókkal, vagy holmi futurisztikus kukásemberekkel. Nos, akikben a Szellemírtók fogalom megpendít valami bensőséges húrt, vagy egyszerűen csak valami a 2009-es játékhoz hasonló élményre számítanak, azok számára a Ghostbusters: Sanctum of Slime jó eséllyel egyfajta kozmikus tanulságokkal átitatott tortúra lesz, valóságos érvágás, jobbik esetben pedig mindösszesen egy soha vissza nem térített 4-5 órás időveszteség. A mintegy 12 röpke pálya kivégeztével óhatatlanul párhuzamot vontam a játék és a Kinder tojásban lelhető csecsebecsék összeszerelése közt. A félreértések elkerülése végett: A Ghostbusters: Sanctum of Slime nem egy rossz játék! Nem túlságosan unalmas, se nem botrányos: épp csak jóvalta többre számítottunk az ATARI-tól, még egy ilyen (viszonylag) olcsón letölthető játék esetében is. Lássuk hát, mivel is van dolgunk:

/>
Ghostbusters: Sanctum of Slime teszt - 2. kép

A történettel nincs semmi gond, tagadhatatlanul vérbeli Szellemírtós sztori. Főszerepben Dumazu, a négyezer éve a talpunk alatt szunnyadó démon, aki aktív éveiben igen sokat huncutkodott, s most ismét galádkodni támadt kedve; Ismael, aki töretlen lelkesedéssel kívánja őt szolgálni; az ősi ereklye, mely segítségével Dumazo feltámasztható; maguk a közkedvelt Szellemírtók, akiket nem lehet nem szeretni; és természetesen mi magunk, a zöldfülű Szellemírtók, akiket az original társulat bérelt fel, hogy levegyünk némi terhet a vállukról. Minthogy a városban egyszeriben elszabadul a paranormális pokol, nyomban a nyakunkba is varrják első küldetésünket, s két percen belül már azon kapjuk magunkat, hogy az életünkért küzdünk egy szállodában 3 csatlósunkkal vállvetve. Alig telik bele 10 percbe, már át is estünk a Szellemírtók tűzkeresztségén, s csupán negyvenháromszor kerültünk földre, s mindössze tizenötezer ponttal maradtunk le bajtársaink mögött a pontösszesítő táblázat szerint. Mi a fene történt itt?! - visítom a kontroller másik végén.

Ghostbusters: Sanctum of Slime teszt - 3. kép

Az egész úgy kezdődött, hogy elindítottam a játékot, s mihelyst a főmenüben találtam magam, menten elmosolyodtam, itt ugyanis felcsendült a téma védjegyéül szolgáló muzsika, amit annyira szeretünk. Ez a kis hangulatkreáló mindenképp szerencsés húzás volt, de ha arra számítottak, hogy a továbbiakban reánk leselkedő csalódások felett szemet húnyunk miatta, az ATARI-ék rossz lóra tettek. A menü egyébként nem árulkodik semmiről, minthogy itt szinte semmit sem látunk a főbb menüpontokon kívül: single player, multiplayer, opt... MULTIPLAYER?! Azt a hűha meg a hétszázát, ATARI, de hisz ez remek. Volna. Ha volna. De nincs. Legalábbis... a multiplayer funkció PC esetén nem terjed ki az 'online' szakszóra, csakis egy gépen játszhatunk a haverokkal...

Hát rendben, túl is vagyunk az első megpróbáltatáson, az ajkunkkal már kissé megbotránkozva csücsörítünk Kabos Gyula módra, de még nem adjuk fel a reményt. Irányunkat a single-player felé vesszük, s itt ki is választhatjuk a nekünk leginkább szimpatikus karaktert: lehetünk a baseball-sapkás Ian-nel, a talpraesett Bridget-tel, a testes szerecsennel, Gabriel-lel, valamint a szőke Samuel-lel. Persze a nagybetűs Véletlenre is bízhatjuk a választást, ha nem tudunk megbírkózni a helyzet súlyával. Egy szó, mint száz...

Ghostbusters: Sanctum of Slime teszt - 4. kép

Végül a baseball-sapkások táborát erősítve Ian-t választottam, aki elszánt és hű avataromként szolgált az első néhány misszió során, de valahogy a kellőnél ellenszenvesebbnek bizonyult a másvilági rémségek szerint. Amint feltűntek az első szellemek, nekem is feltűnt valami. Méghozzá az, hogy csak és kizárólag engem támadnak, amíg talpon vagyok. Mialatt a padlón agonizálva várom, hogy társaim felsegítsenek - mert igen, akárhányszor eltaknyolhatunk, amíg valamelyik csapattagunk talpon van -, addig a kreatúrák kénytelenek fanyar pofával cimboráimat is célba venni, bár nem viszik túlzásba a dolgot. Alighogy lábra állok, a buli kezdődik elölről, én pedig úgy érzem magam, mint a kövér gyerek a kidobósban: "Először a dagadékot, mindenki!" Ha a játék rendelkezik idegesítő vonással, akkor ez mindenképp a dobogó tetején áll kéz a kézben a mesterséges intelligenciával, melyből társaim sovány ellátást kaptak.

A grafika egy nagy puff, méghozzá mintegy tíz év magasságából, de ezzel már az elején sem kérkedett az ATARI. Nem is óhajtom tovább szapulni, hisz eközben ott vannak az igényes kivitelezésnek örvendő képregény-kockák, melyek átvezetőkként szolgálnak az egyes jelenetek/felvonások között. Szinkronból nem kapunk egy kiskanálnyit sem, ám ez nem feltétlenül negatívum, sőt. Ami a derűre hangoló finom poénokat illeti, a Sanctum of Slime e tekintetben is gáncsot vet a Ghostbusters címen; jobban tesszük, ha a játék előtt olvasunk néhány Stirlitz-anekdotát, a kalandok során ugyanis a nevetésnek alaposan híján leszünk. Apropó, kalandok...

Ghostbusters: Sanctum of Slime teszt - 5. kép

A küldetések felépítése, eszközök és a többi:

Akciódusnak nem mondanám a missziókat, ezek ugyanis majdnem egytől-egyig ugyanarra a lírai kaptafára készültek. Szobába be, ajtó bezárul, szellemeket eliminál, szobából ki. Az egyes küldetések végén pedig jön az elhagyhatatlan 'boss', a nagyfiú, akinél végre bevethetjük majd az a kis helyes elosztó formájú szerkezetet. Ám, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, még a proton-töltetek közt is válogatni kell a szellemek likvidálásához: némelyik ellenfelet csak a vörös (az alap), a sárga vagy a kék színű töltettel vagyunk képesek likvidálni (igazság szerint bármelyiket használhatjuk, csak jóval tovább tart majd). És hogy melyik szörnyhöz melyiket kell használni? Ez egyszerű: a töltet színét a szellem színéhez kell igazítani. Voilá. Épp csak társainkat zavarja meg kissé ez a rendkívül összetett gondolkodást igénylő feladat.

Ghostbusters: Sanctum of Slime teszt - 6. kép

Néhány ugyanazon sablonra épülő bevetést aztán egy szabadtéri misszió követ, melyben az Echto-3-as jelzésű járgány tetejéről szórhatjuk proton-nyalábjainkkal az ellent, miközben a felhőkarcolók közt szlalomozunk. Ez némiképp dob egy parányit a játékon, s már azt hinnénk, hogy "rendben, akkor véget ért a beetetés": de nem. Az autós misszió után vissza nyomás a start mezőre! Már megint egy épületben vagyunk és megint szobáról-szobára járkálunk a másvilági tüneményeket írtandó, s ami a legjobb, mindegyik helyszín ismétlődik majd egyszer a 12 küldetés során.

Amit még a missziókkal kapcsolatban érdemes tudni, hogy azok nehézsége rapszodikusan változik. Egy ízben például vígan dalolva és táncot lejtve pusztítjuk az elvetemült rémségeket a temetőben, aztán mire felocsúdunk, már le is rohant minket a semmiből előbukkanó zombihad, akiket csak harmincadik reinkarnálódásunk alkalmával tudunk elpusztítani - akkor is egymagunk, pártfogóink ugyanis már az elején kifeküdtek. Ilyen és ehhez hasonló meglepetések bőven akadnak a pályákon. Bár a játék mellett szól, hogy a rágósabb ellenfelek szinte mindig elpottyantanak egy-egy értékes ereklyét halálukkor: ezek a tárgyak növelhetik pontjainkat, duplázhatják a begyűjtött pontokat, átmenetileg halhatatlanná tehetnek minket, stb.

Ghostbusters: Sanctum of Slime teszt - 7. kép

Összegzés, avagy a végül és utolsó sorban 'de...':

A Ghostbusters: Sanctum of Slime-tól sok mindent el lehet vitatni és - amint azt talán észrevettétek - ezt nem bíztam a véletlenre, s erősen leküzdötte magát a videojátékok G-osztályára, ámde valami még mindig rezzenéstelen arccal áll haptákban ott a lesújtó kritikák ágyútüzében, ez pedig a hangulat, ami oly sokat nyom a latba. Igen, a pályák ugyan egy sablon alapján készültek és ismétlődnek, azonban mindegyik alapos kidolgozottságot mondhat a magáénak, és ott van a zene: nem tíz pontos, de az első perctől az utolsóig végigkísér bennünket (némiképp a szinkronhangokat is kiváltva) és mindég pompásan klappol az adott jelenetekhez. A hangeffektek is a játék pártját fogják, a töltetek beizzása például tökéletes Gósztbászter-hangulatot kelt - én történetesen imádtam a két szoba közt ezzel szórakozni.
Töltsd le a Flash Playert, hogy használhasd a Game Channel TV-t.
S hogy miként lehetne dióhéjban értékelni a Ghostbusters: Sanctum of Slime-ot? Nos, egyesek szerint az ATARI a legjobban tenné, ha megpróbálná mondjuk a sarki pékre kenni a dolgot vagy legalábbis guillotineba fektetni a félkegyelműt, akinek ez kipattant az agyából, én azonban csak annyit mondok, hogy a szóban forgó produktum egy fokkal sem nyújtott jobb/rosszabb játékélményt, mint amit reklámoztak. Kétségtelen, hogy alkalmanként üdítő egy órácskán át szellemeket hajkurászni, de többre semmiképp sem használható: talán nem is szolgált ennél nemesebb célt. Az mindazonáltal továbbra is kérdéses, hogy elkérhetnének-e közel 10 dollárt egy ilyen müzli mellé fogyasztható alkotásért.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Ez a játék egyelőre nem kapható a Play 24/7 kínálatában.Klikk ide több ezer másik játékért!

Ghostbusters: Sanctum of Slime teszt / Tesztplatform: XBOX360

jó lesz ez!
  • Stílus: Akció
  • Megjelenés: 2011. március 23.
  • Ár: 2.000 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • igényes átvezető-képregények
  • igazi Szellemírtós sztori
  • hangulatos pályák
  • olykor kedvenc zenénk is felcsendül
  • monoton játékmenet
  • tragikus A.I.
  • PC-n nincs online multi
  • és még sokan mások...
  • Hang
    8
  • Grafika
    5
  • Játszhatóság
    7
  • Hangulat
    9
7.3
13 hozzászólás

Szaby1980

8 éve, 10 hónapja és 26 napja

Jópofa

válasz erre

Deathcharger

9 éve, 7 hónapja és 11 napja

Süti kis game nagyon bejött már első látásra mivel én is nagy fun voltam ám régen^^ és Xbox-n nagyon adta ,hogy a régi szintén nagy fun haverjaimmal toltuk szal tetszetős ,és jobban bejött Xbox-n mint PC-n (igaz PC-n ninsc multi de de nem meg vetendő )

válasz erre

Vendég

9 éve, 7 hónapja és 20 napja

A legtöbb játék örökéletes. Ez szerintem is gáz, de ennél jól jön, mert 50X halok meg egy pályán!

válasz erre

Vendég

9 éve, 7 hónapja és 22 napja

Elég gáz, hogy PC-n nincs multiplayer lehetőség, mert ez a játék multizásra lett kitalálva. XBOX-ra legalábbis ezért töltöttem le. Minden barátom élvezi a vele való játékot. Egyetlen gondom van csak, hogy gyakorlatilag nem lehet elbukni, mert örökélet van. Ha elfogy az életünk, kifekszünk, mígnem a társaink felélesztenek bennünket. Abban az esetben pedig, ha mindnyájan kifekszünk, egyszerűen újra nekimegyünk az adott szobának. Mondhatnám pl., hogy kitaláljuk, ha meghalunk 3x egy pályán, akkor abbahagyjuk, de úgysem...

válasz erre

skyman

9 éve, 7 hónapja és 25 napja

Cpt_Nihil írta:
Hát, nem tudom... Szerintem csak szimplán egy olcsó játékot akartak készíteni óriási visszhanggal, és puff lett belőle. Egyébként, Marcohoz hasonlóan engem is fel tudott villanyozni egy-egy röpke 15-30 percecske a játékból. És igen, Ragacs visszatér, de alig néhány másodpercre küldetésenként. Plusz pontokért lehet szétsugarazni a zöld popóját, aztán el is tűnik.
Hát igen, azért ez a film egy nagyobb játékot, vis komolyabbat, érdemelt volna, mint ez ami lett.
Hmm kár, hogy csak ennyi idöre, pedig ő volt a kedvencem

válasz erre

Cpt_Nihil

9 éve, 7 hónapja és 25 napja

skyman írta:
Valójában bennem a Ghostbusers hatalmas multra tekint vissza. Sokokhoz hasonlóan hatalmas fan voltam.
Ugy gondolom, hogy a játék azt hivatott véghez vinni, hogy a játékiparban is emléket állítson neki. A cikket olvasva, ez nem sikerült olyan jol mint a filmiparban, ám szerintem a feeling hatalmasat emel a játékélményen.
És mivel ilyen kis pénzért lehet kapni, szerintem mindenképp kiprobálom.

Apropo Cpt_Nihil! Ragacs nem bukkan fel a játék során?
Hát, nem tudom... Szerintem csak szimplán egy olcsó játékot akartak készíteni óriási visszhanggal, és puff lett belőle. Egyébként, Marcohoz hasonlóan engem is fel tudott villanyozni egy-egy röpke 15-30 percecske a játékból. És igen, Ragacs visszatér, de alig néhány másodpercre küldetésenként. Plusz pontokért lehet szétsugarazni a zöld popóját, aztán el is tűnik.

válasz erre

skyman

9 éve, 7 hónapja és 25 napja

Valójában bennem a Ghostbusers hatalmas multra tekint vissza. Sokokhoz hasonlóan hatalmas fan voltam.
Ugy gondolom, hogy a játék azt hivatott véghez vinni, hogy a játékiparban is emléket állítson neki. A cikket olvasva, ez nem sikerült olyan jol mint a filmiparban, ám szerintem a feeling hatalmasat emel a játékélményen.
És mivel ilyen kis pénzért lehet kapni, szerintem mindenképp kiprobálom.

Apropo Cpt_Nihil! Ragacs nem bukkan fel a játék során?

válasz erre

Vendég

9 éve, 7 hónapja és 25 napja

Nekem nagyon bejön, bár olyan mint egy tizenéves játék, de akkor is. Ennyit megér.

válasz erre

Vendég

9 éve, 7 hónapja és 25 napja

Kis gagyi de tetszik

válasz erre

Cpt_Nihil

9 éve, 7 hónapja és 25 napja

DNS írta:
Mulder és Scully nem is választható?
Akkor nem érdekel...
Nem, de unlock-olhatod Demi Moore-rt és becserkészheted Patrick Swayze-t.

válasz erre

marco

9 éve, 7 hónapja és 25 napja

Nekem nagyon tetszik. Az egyetlen oka, a retro hangulat. Beszélgettünk Kapitánnyal róla, hogy miért is jó, vagy nem a játék. Abban egyetértettünk, hogy a hangulat a régi játékokat idézi és ez jótékony hatással van az összhatásra. Én élvezettel tolok belőle fél-fél órácskát.

válasz erre

DNS

9 éve, 7 hónapja és 25 napja

Mulder és Scully nem is választható?
Akkor nem érdekel...

válasz erre
12a(z) 2 -ből
Ghostbusters: Sanctum of Slime
2.000 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

Marduk profilja5t3v3nk3 profilja