Kemények, közönségesek és könyörtelenek. Ők a Delta csapat, akik nélkül az emberiség talán már régen kihalt volna. Az E-nap óta fajunk új erőkkel volt kénytelen felvenni a harcot, nevezetesen a Sáskákkal, akik hosszú éveken át éltek alattunk, mélyen a bolygó gyomrában. Egy napon azonban feltörtek rejtekhelyükről, és hatalmas pusztításba kezdtek. Válaszul az emberiség egy elkeseredett lépést tett: hatalmas, Sera körül keringő fegyvereikkel felperzselték a saját maguk által kiépített civilizációt. Ám ez sem volt elég ahhoz, hogy eldöntsék a háborút.
Mivel minden mozgatható és harcképes katonára szükség volt, a vezetők végül úgy döntöttek, hogy szabadon engedik fogságából a veterán zsoldost, Marcus Fenixet, akire olyan feladatot bíztak, ami talán megnyugvást hozhat az immáron romokban heverő világ számára. Marcus a Delta csapat élére állt, és három társával végül sikerült elpusztítaniuk a Sáskák egyik legnagyobb vezetőjét, RAAM admirálist. Azt azonban még nem sejtették, hogy az igazi háború még csak most kezdődik..
A Gears of War ugyan nem sok újdonságot hozott annak idején az akciójátékok világába, azonban a kiváló irányításának, a lehengerlő látványvilágának, valamint a nagyszerű többjátékos módjainak köszönhetően valószínűleg örökre beírta magát a történelembe. A játék főszereplői pedig annyira karakteresek voltak, hogy mindenki megszerette őket. Mocskos szájúak, bunkók, de a legjobb katonák, akikkel valaha is találkozhattunk. A történet, bár viszonylag eredeti volt, mégis kifejezetten egyszerűre sikerült. Soha nem derült ki, hogy mit akarnak a Sáskák, miért volt Marcus bebörtönözve, és még sorolhatnánk. A hatalmas sikerek és a játék befejező videója miatt azonban számítani lehetett a folytatásra, ami végül kis hazánkba is megérkezett egy nagy buli keretein belül. Az pedig, hogy a magyar felirat is fellelhető a játékban, még becsesebbé teszi a második részt. De vajon mit sikerült elérnie az Epic-es srácoknak? Vajon hozza-e azt színvonalat, amit az első rész adott a játékos közösségnek?
A válasz nem csak egy szimpla igen, hiszen ennél jóval többről van szó. A Gears of War eredetileg csak egy techdemonak indult, amely megmutatta, hogy mit is tud a Microsoft konzolja. Végül elegendő potenciált láttak az alkotásban, így 2006-ban játék formájában adták ki. Nos, a második rész már nem techdemonak készült, ami érezhető is. Az alap mítoszt jócskán kibővítették, írtak hozzá egy kiváló történetet, és a játékidőt is jó kétszeresére duzzasztották. Így a főszereplők jóval emberibb érzést keltenek, megtudhatjuk például, hogy miért is harcolnak, mitől félnek és mire vágynak. Ettől persze még ugyanolyan bunkók, mint az első részben, de jóval szerethetőbb formában. Az irányításhoz csak minimális szinten nyúltak a készítők. Az eddig is jól működő kontrollhoz még hozzá jött egy pár apróság, ám ezek csak még tökéletesebbé teszik a játékot. Ezen kívül csiszoltak a látványvilágon is, ami elsőre hihetetlennek hangzik, és talán fel sem tűnik, hiszen a GoW a mai napig az egyik legjobban kinéző akcióorgia az Xbox történetében. Amikor azonban elérünk bizonyos helyszínekre, akkor a hihetetlen szó egy teljesen új értelmet nyer. Gyerekek, ezt látni KELL.
Az akció még mindig ugyanaz: haladunk előre a történetben, egyedül vagy egy ismerősünkkel Live-on keresztül, és írtjuk a töménytelen mennyiségű ellenfelet, ami az utunkba kerül. A fedezék használata nem csak tanácsos, hanem elengedhetetlen az életben maradáshoz, ugyanúgy, mint a csapatmunka. Fegyverből ismét négy lehet nálunk, amikből egy mindig a gránát, egy pedig a pisztolyunk. Újdonság, hogy többféle gránáttal is találkozatunk, van a hagyományos, illetve a füstgránát, továbbá egy méregfelhőt kibocsátó dobóeszköz is. Ezekkel akár csapdát is állíthatunk, hiszen lehetőségünk van a falhoz tapasztani őket. Így aki a közelébe merészkedik a csapdának, annak kirobbanó élményben lesz része. Az előző részben a pisztolyok vajmi keveset értek a többi fegyverrel szemben, ám ez is átalakult egy kicsit. A földre került, de még élő ellenfeleinket élő pajzsként használhatjuk, de ilyenkor csak a pisztolyokat használhatjuk. Ez az újítás különösen jó, hiszen nemcsak a történetmódnak ad egy új ízt, hanem a többjátékos módot is színesíti. További újdonságnak számít az, hogy a földre kerülésünk után képesek vagyunk elkúszni a legközelebbi társunkig, hogy az feléleszthessen minket. Ez ugyanúgy fontos szerepet játszik mindkét játéktípusban, és szerencsére a mesterséges intelligencia is kellően jól használja ezeket a funkciókat.
Mint említettem, a történet és így a játék is közel kétszer olyan hosszú, mint legendás elődje. Ami hamar feltűnt, az a jóval epikusabb történetmesélés és helyszínek. Nem szeretnék sok mindent elárulni a sztoriból, így elégedjetek meg annyival, hogy az egész csapatot csak a második küldetés háromnegyedénél szedjük össze, és akkor még szinte sehol sem tart a történet. Lesznek olyan részek a játékban, ahol egy hatalmas tankon kell harcolni, máshol egy kisebb méretű járművel kell haladni (hála istennek közel sem olyan idegesítő, mint a GoW világítós része), és mindeközben tonnányi sáskát kell hidegre tenni. Szó szerint tonnányit. Néhol akár százával is jöhetnek a Locust katonák, és mellettük akár két-három nagyobb szörny is ostromolhat minket. Ezen kívül történik egy olyan esemény is a játékban, ami egyik pillanatról a másikra megváltoztatja az egész pálya szerkezetét, és amitől garantáltan leesik mindenkinek az álla. A környezet helyenként rombolható, igaz csak mértékkel, de eszméletlen hangulatot tud adni a játéknak.
A történet mód tehát egy szóval leírva zseniális, de mi a helyzet a multival? Nos, aggodalomra semmi ok, a GoW2 multija jóval kiforrottabb lett elődjénél. A fegyvereknek már van ereje, ami miatt a sokak által szidott sörétes puska kevésbé dominál a többjátékos csatákban. Végre nincs olyan, hogy odasprintelnek hozzád egy sörétes puskával, miközben az egész tárat beléjük üríted a géppuskádból. A golyózápor hatására a mozgásban lévő karakterek fokozatosan lelassulnak, így a fedezék használata még fontosabbá válik. Ha valaki még nem multizott az előző résszel, és fél kipróbálni az online játékot, annak lehetősége van botokkal kipróbálni a különböző módokat. A botok nehézségi szintje és mennyisége állítható, és majdnem minden módot fel lehet tölteni velük. Így akár azt is megtehetjük, hogy barátainkkal a gép által irányított csapat ellen küzdünk meg. További újdonság a horda mód, melynek során a többjátékos pályákon hullámokban jönnek ellenünk az egyre erősebb és egyre nagyobb seregek. Ezt a játékot összesen öten játszhatjuk, és mivel itt is állítható a nehézségi szint, valamint több tucatnyi hullám van, ezért a szórakozás hosszú ideig garantált.
Mint már említettem, a Gears 2 látványvilága érezhetően kiforrottabb elődjénél. Az árnyékok kevésbé szögletesek, több árnyalatuk van. A terep amin áthaladunk, jóval változatosabb, és nagyobb szabadságot ad. A képernyőn nem ritkán több tucat ellenfél rohangál, valamint egyes részeknél a csaták talán a Halo sorozat epikusságával is egy lapon említhetőek. Amiben viszont mindenképpen túltesz az első részen, az a bődületes mennyiségű vér. Az ellenségeket kettéfűrészelhetjük, kivégezhetjük, fejtalálat esetén sugárban spriccel a vörös folyadék, és egy jelenet erejéig a szó szoros értelmében nyakig fogunk gázolni a ragacsos nedűben. Éppen ezért, valamint a gyakori trágár szövegek miatt írták a dobozra a tizennyolcas karikát. Gyengébb idegzetűeknek azonban lehetőségük van arra, hogy a vért és a káromkodást kikapcsolják a menüben.
Zeneileg is történtek változások, az alap Gears-es muzsika ugyan megmaradt, de néhány helyen férfi és női kórust is hallhatunk, ami tovább emeli az amúgy sem hétköznapi hangulatot. A fegyverek hangjai, valamint a karakterek szinkronjai a már megszokott, kiváló minőséget képviselik. Dialógusokból is jóval több van a játékban, köszönhetően az összetettebb történetnek. A GoW érezhetően kihozza a maximumot a három éves konzolból. Megkockáztatom, hogy talán az eddigi legszebb játék, ami megjelent erre a közel aggkorú masinára.
Bevallom őszintén, hogy a mostanában megjelent játékok miatt (Fable 2, Fallout, és még sorolhatnám) egyáltalán nem vártam a GoW2-őt, annak ellenére, hogy az első részét nagyon szerettem. Aztán megkaptam tesztelésre, és egy idő után azt vettem észre, hogy képtelen vagyok letenni a játékot. Az óriási, minőségi tartalom, amit a lemezre égettek, szinte hihetetlen. Biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi online játékok népessége jelentősen csökkenni fog, mivel a többjátékos része a Gears 2-nek kiválóra sikerült. Esélyes, hogy a külföldi sajtó az év multiplayer játékának fogja kikiáltani, de ha nem, akkor is valószínűsíthető, hogy az idén megjelent alkotások toplistájának az élén fog szerepelni. Akik szeretik ezt a világot, azok azonnal rohanjanak el a legközelebbi boltba a saját kópiájukért, mert vétek lenne kihagyni ezt a remekművet.