Bár a legtöbb olvasó biztos tudja, de azért elevenítsük fel a közelmúlt eseményeit nagyon röviden: a GoW 3 sikerei után az Epic Games atyaúristene, Cliff Bleszinski azt merte nyilatkozni, hogy akkor itt a vége fuss el véle, ennyi elég is volt a macsó, kigyúrt, mocskos szájú katonák történetéből. Természetesen a Microsoft ezt nehezen nyelte volna be, hiszen egy dollármilliókat termelő franchiseról van szó. A lényeg, hogy nem sokkal CliffyB lemondása után robbant a bomba, a Bulletstormot is összekalapáló People Can Fly stúdió kezében van a folytatás, azaz előzmény, ami természetesen élt is a lehetőséggel, és elhozta nekünk a negyedik részt is. Az új GoW ezúttal nem kapott sorszámot, amit én teljesen megértek, mivel a nagyon core alapok ugyan nem változtak, de jónéhány újítás (direkt kerültem a vérfrissítés kifejezést) azért fel fogja ütni a fejét, ráadásul olyanok, amik szerintem nem túl szerencsések, de ne rohanjunk ennyire előre.
A legnagyobb herélést talán a már eddig sem túl erős sztorimód kapta, mivel sikeresen elvették az eleddig folyamatos mesélést, és egészen konkrétan egyszerű aréna harccá degradálták ezt a szegmenst. Ha szeretnénk a Judgment-et a franchise idővonalába elhelyezni, akkor bizony jó messzire kell visszanyúlnunk, egészen az első részig, mivel, ahogy az alcím is említi, itt bizony a Locustok elleni háború közvetlen kitörése a dátum. A középpontban egyébként nagy meglepetésemre nem Marcus Fejkendő Fenix áll, hanem az eddig háttérbe húzódó Baird, illetve a jó öreg Cole Train, kiegészítve két másik taggal, Sofia Hendrikkel és Garron Padukkal ? ők négyen alkotják a Kilo osztagot és ez bizony az ő sztorijuk lesz. A felütés amúgy egész érdekes, mivel a fentebb említett jómadarak éppen egy tárgyalás kellős közepén találják magukat, méghozzá a vádlottak padján, egy igen macerás kérdés miatt: mégis, mi a jó életért használtak engedély nélkül egy Lightmass töltetet?
A sztorit amúgy visszaemlékezések formájában kapjuk meg, ahogy már a bevezetőben is említettem, eléggé fura módon. Felejtsük el a folyamatos haladást, ugyanis a lényeg a következő: valamelyik szereplő felveszi az elbeszélés fonalát, kapunk egy arénát, likvidáljuk a ránk törő ellenségeket és pont. Igen, jól olvassátok, ilyen árkád-szintre degradálták az egészet. Öröm az ürömben, hogy legalább pár ötletes fejlesztést elkövettek, ilyen például az úgynevezett Declassified mód, ami egészen pontosan azt jelenti, hogy ezeket a ?pályákat? megnehezíthetjük saját magunknak különleges objektívákkal. Teljesítsük a pályát mondjuk másfél perc alatt, csak egy féle fegyvert használhatunk, sokkal erősebb dögök jönnek, az egész brigádot megmérgezik, ecetera.
Ezek amúgy azért fontosak, mert minden teljesített rész végén értékelést kapunk, amibe ezek a bónusz objektívák nagyon sokat nyomnak. Arra is készüljünk fel, hogy ha kiválasztunk egy ilyen declassified opciót, akkor azt a részt már csak így teljesíthetjük. Tehát összefoglalva, egy árkád shooter-t kapunk az eddigi játékmenet helyett. Ahogy olvasgattam a fórumokat, eléggé megoszlottak a vélemények. Én nagyon kedveltem az eredeti elképzelést, szóval nem teljesen értem, hogy ezt miért kellett. Ja, igen, majdnem elfelejtettem azt, hogy egy ilyen rész maximum 10 perc alatt le is zavarható, szóval a szavatossága sem szökik az égbe. Ami viszont egy kis pozitívum, hogy a legvégén kapunk egy olyan küldetés-csokrot is, ami a harmadik epizódot bővíti ki, ráadásul itt a játékmenet is az eddig megszokottak alapján zajlik, szóval innentől kezdve duplán nem értettem ezt az árkád megközelítést.
Na, de elég is a nyavalygásból, mert azért van több jól sikerült elem is, ilyen például a grafika. Az eddigi Gears játékok is az élmezőnybe tartoztak külsőségek terén, viszont itt, ha lehet még erre is rátesznek egy lapáttal a repülő srácok. Miután a háború még nem tarolt le mindent, hanem a szemünk előtt zajlik, ezért az épületek nagy része is teljesen egyben van még. Amit az előző részekben csak sejthettünk, azt most láthatjuk is saját szemeinkkel. Egészen pontosan arra gondolok, hogy én személy szerint sokat fantáziáltam arról, hogy vajon az emberi városok milyenek lehettek a dúlás előtt. Nos, itt válaszokat kaphatunk a kérdésekre, ugyanis nagyon jól kapta el az egész emberiség hangulatát a fejlesztő brigád. A játékmenet természetesen semmit sem változott, pont úgy fogjuk gyilkolni a sáska hordákat, mint ahogy három részen keresztül tettük, és igen, a Lancer még mindig nagyon brutális és király.
Ha összegeznem kellene a single kampányt, akkor valahová 6 és 7 pont közé tenném, mert egyedül 10-12 küldetés után pont annyira meg lehet unni, hogy vissza is akarjuk vinni a pénzünkért cserébe. Természetesen coop-ra is van lehetőség, szerencsére ez nem változott, pont annyira jól játszható, mint eddig. A hangok is rendben vannak, kellemes katonai dallamok kényeztetik majd hallójáratainkat, valamint Baird és a haverok sem fogják vissza magukat, ha szidni kell valakit.
Ha Gears of War, akkor gondolom mindenkinek a kompetitív multi jut róla elsőként az eszébe. Természetesen ez a rész most is egészen kellemesre sikeredett, ráadásul két új játékmód is most debütál. Az egyik egy amolyan hibrid, név szerint OverRun. Ezt igazából úgy képzeljük el, mintha fúzionálták volna a Horde-ot és a Beast-et. Két körre van osztva a dolog, először védelmi feladatokat fogunk ellátni COG katonaként, majd pedig belekóstolunk a Locust oldal képességeibe is a támadások alkalmával. A másik újdonság a Free for All, ennek a lényege, hogy egyedül szállunk szembe a többi playerrel. Igazi die-hard GoW fanoknak ez kötelező, mehet majd a melldöngetés két matekóra szünetében, hogy ki mennyire jampi. Amit viszont mindenképpen a negatív oldalra kell írnom, az az elérhető térképek száma.
Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ezt a People Can Fly-os srácok hogy képzelték! Illetve de, tudom, bár gondolom ti is kitaláltátok már, hogy fizetős DLC formátumban érkeznek majd a későbbiekben. Az összegzés előtt azért egy kis morgást még azért megejtenék. Én értem, hogy egy ilyen aranytojást tojó tyúkot, mint a Gears nehéz elengedni, de azért ilyen áron szerintem nem kellene ragaszkodni hozzá, mivel nagyon úgy tűnik, hogy Cliff nélkül az ihlet is odalett. Ezt egy olyan ember mondja nektek, akinek az előző részek díszdobozva csomagolva pihennek a polcán, valamint nem sok achievement hiányzik a kimaxoláshoz. A kevesebb néha több, tartja szintén a mondás, viszont ez estben sajnos ez nem lett igaz.
Tehát, a pénzünkért cserébe kapunk egy még mindig gyönyörű játékot, ahol a kreativitás nagyjából a helyszínek megálmodásánál el is fogyott. A szingli kampány sosem állt erős lábakon, viszont itt tisztességgel ki is rúgták alóla a talajt ezzel az árkád shooter megoldással. Azt már tényleg nem értem, hogy ha a legvégén egy pár órás bónusz küldetésként meg tudták csinálni azt, amit az Epices arcok, akkor miért kellett a kampányt így elrondítani? A coop még mindig szórakoztató, akár osztott képernyőn, akár online próbáljuk.
A kompetitív multihoz hozzá is adtak, meg el is vettek, de ez a szegmens is teljesen jó, nem kevés órát lehet beleölni, főleg a Free for all módban. A 7,5 pont jár a Judgmentnek jogosan, mivel még így is kiemelkedik a mezőnyből, viszont ez azért már elég alapos mélyrepülés. Ha lesz következő rész - és van rá egy fogadásom, hogy a next-gen Xboxra a GoW 4 nyitó cím lesz ? akkor vagy kapja nagyon gyorsan össze magát a PCF, vagy adják vissza a lasztit Cliffnek és a bandájának. Vagy vegyenek nekik egy Hummert.