Marco a tanúm rá, hogy mennyire vártam már - a tűkön ültem egyszerűen nem kifejezés - a Game of Thrones RPG megjelenését! Amikor szólt, hogy lenne tesztpéldány, kis híján jobban belelkesültem - na jó, azért nem jobban -, mint a Diablo III esetében, és azonnal kértem, sőt, követeltem, hogy hadd én mondhassam ki az ítéletet a játék felett. Tudniillik, tipikus esete vagyok azoknak a George R. R. Martin rajongóknak, akik egyrészt nem csak a Trónok Harcát ismerik a mestertől, fanatizmusom pedig nem azért alakult ki, mert láttam a televízióban az amúgy kiválóra sikerült sorozatot, na meg mert a szomszéd Lacika is azt olvasta.
Aki folyamatosan figyelemmel követi játéktesztjeinket, az bizonyára emlékszik még arra, hogy tavaly ősszel alaposan leszóltuk- nyilván nem ok nélkül - az első olyan videojátékot, amely a George R. R. Martin által megálmodott fantáziavilágot kívánta feldolgozni. Ő volt az A Game of Thrones: Genesis, amely egyszerűen olyan komoly csalódást jelentett számunkra - és úgy általában a francise szerelmesei számára is -, hogy az egyszerűen leírhatatlan volt. Habár jómagam féltem, hogy a szerepjátékos kivetülést ugyanaz a Cyanide készíti majd el, mint akik a Genesist, de titkon azért reménykedtem abban, hogy legalább egy ilyen komoly projektet nem fognak elrontani és félvállról venni a fejlesztők.
Hol az ellenség főnők? Hát, de mit csinááálsz?
Ugyan az évek során számtalan csalódás ért, mindig megtanultam, hogy a vér nem változik vízzé, mégis képes voltam reménykedni, mégis elhittem, amit a Cyanide állított, de most már jól tudom, most már megtanultam a leckét (ismét), nem kellett volna. Hogy ne is húzzam tovább a játékteszt mondanivalójának a lényegét: annyira borzalmas adaptációt, mint amit a Trónok Harca kapott ezzel az alkotással, még a Gyűrűk Ura sem kapott a múltban egyetlen játékkal sem. Aki figyelemmel követte az "egy gyűrű" ihlette videojátékokat, az bizonyára jól tudja, hogy esetében sem volt túl sok kiemelkedő alkotás - tisztelet a kötelező kivételeknek -, de a Game of Thrones véleményem szerint sikeresen alulmúlja azokat, sőt még az egyáltalán nem alaptalanul kétes hírnevű Conquestet is! No de, hogy a teszt középpontjában lévő cím egy szerepjáték? Ez nagyjából annyira igaz, minthogy J.R.R. Tolkien ihlette a Song of Ice and Fire univerzumot, egyszóval semennyire.
Ez jó? Már úgy nézek ki, mint Ezio?
A reklámfogások és sajtóanyagok ellenére ugyanis a Game of Thrones nem több, mint egy rendkívül lineáris formában tálalt akciójáték, ahol karakterünket hátsó nézetből próbáljuk irányítani - már amikor sikerül. Hogy mégis miért húzták rá az illetékesek az RPG skatulyát is? A válasz rendkívül egyszerű, mert egy ismert fantasy univerzumról beszélünk, ami pedig fantasy, az általában szerepjáték is. Vicc, mi is tisztában vagyunk vele, illetve azzal a ténnyel is, hogy a játékban van például hátizsákunk, tudunk lootot gyűjteni az elesett ellenfelektől, tudunk kereskedni - de minek -, van karaktergenerálás és karakterfejlesztés, sőt még beszélgetni is tudunk a történet néhány szereplőjével. Mindezek azonban nincsenek hatással a virtuális világra, sem a játék menetére, mindemellett pedig - még az érdekes vénát felvonultató fejlődési rendszer ellenére is - olyannyira átlagosak, hogy az már megmosolyogtató. Arról nem is beszélve, hogy ma már a legutolsó mezei FPS vagy TPS játékban is megtalálhatjuk ezeket a lehetőségeket, de azért jegyezzük meg, hogy ettől semmi sem lesz szerepjáték!
Ugye nem harap a bácsi?
Ugyanakkor, ha RPG is lenne a Game of Thrones, akkor sem lenne jobb a véleményünk róla, ugyanis a játékmenetét tekintve egyszerűen borzasztó és egyben összecsapott is a végeredmény. Az alig pár órás játékidő után többször is eszembe jutott, hogy akik ezt csinálták - vagy kiadták parancsba, hogy így csinálják - azokat büntetésből egy hónapig nem engedném mással játszani, csak napi nyolc órában ezzel. Akkor majd megtanulnák, hogy a pénz nem minden, illetve, hogy a jó játékhoz bizony idő kell, ha tetszik, ha nem tetszik. Durva szavaim természetesen nem alaptalanok, általában nem szoktam bántani még az orosz fejlesztésű címeket sem, de a Game of Thrones magasan lekörözi a keleti programokat is. Első körben például bugok terén, amelyek olyan mennyiségben fordulnak elő, hogy bár nem játszhatatlan tőle a játék, a felfedezésük mégis arra ösztökél, hogy az ember a fejét fogja. Direkt nem akarok példákat mondani, de azzal szerintem mindent elárulok, ha azt állítom, utoljára a Gothic 3-ban találkoztam ilyen durva hibákkal és hiányosságokkal.
#tv#
Hogy egy kicsit mégis közelebb kerülhessünk a játékhoz, címszavakban lássunk, hogy mi is vár ránk a betöltést követően. A linearitás ugyebár már szóba került, a pályák rendkívül kicsik és ugyan akadnak rajtuk mellékküldetések, mindenki jobban jár, ha azokat kihagyva, inkább csak a főbb feladatokra koncentrál. Ezek általában harcokról és valamiféle nyomozásról fognak szólni, egyszóval menni kell előre, eljutni egyik pontból a másikba, közben pedig lekaszabolni az ellenfeleket. Ez nem is lenne rossz, ha a harcrendszer jó lenne, de nem az. A harcokat ugyanis bár valós időben látjuk a képernyőkön, de mozdulatainkra mégsincs valós idejű ráhatásunk, sőt, szinte semmilyen ráhatásunk sem. Ez annyit jelent, hogy ellenféllel találkozva kiválaszthatjuk, hogy speciális képességünket vagy hagyományos utcai harcmodort alkalmazunk, de ezeken felül a csaták közben semmi egyebet nem tehetünk - kivéve hű négylábúnk, illetve esetleges társaink irányítását -, nem tudunk mozogni, nem tudunk taktikázni, csak sodródunk az árral, ami a taktikus harcok kedvelői számára a megtestesült rémálom lesz.
Ne viccelj már azzal a kis szalonnázókéssel!
Persze szemet tudnánk hunyni a fentiek nagy része fölött abban az esetben, ha a Cyanide legalább egy emberét rámozdította volna arra, hogy tanulmányozzák át a franchise hátterét, aminek köszönhetően egy jól felépített, a könyvekből megismert kissé túlbonyolított és a végtelenségig csavart történetet tudtak volna felépíteni a játékhoz, de sajnos ez is elmaradt. Őszintén szólva az alkotás sztorija véleményem szerint nem csak rossz, hanem egyszerűen még szemközt is köpi mindazt, amit George R. R. Martin a hosszú évek alatt felépített. Van utalás és átvétel a könyvekből és a sorozatból egyaránt, komplett karakterek és szálak is átemelésre kerültek, de összességében a játék egyikhez sem köthető teljesen, sőt mi több, végeredményét tekintve egy érthetetlen, gyakran logikátlan katyvasz az egész, amit csak és kizárólag úgy érthetünk meg, ha alaposan ismerjük a háttérvilágot, de nem kizárt, hogy még akkor sem leszünk tisztában egyik-másik történéssel. Habár a Cyanide gondoskodott róla, hogy néhány mondatban összefoglalják a családok, házak, területek és egyebek múltját, aki ismeri a könyveket, az nagyon jól tudja, hogy ehhez nem néhány mondat, hanem néhány oldal is kevés lenne. Az pedig, hogy két karaktert is irányíthatunk a kampányban? Előre is elnézést a kifejezésért, de újfent nem több, mint parasztvakítás!
Na Józsikám, neked is megmutatom, milyen csúnyán tudok én nézni!
Természetesen a játékmenet esetében még rengeteg dolgot kiemelhetnék - például borzalmas az irányítás is -, de inkább nem teszem meg, mert végleg elveszem a kedveteket tőle. Maradjunk annyiban, hogy a programról egyenesen lerí, hogy a projekt vezetői szöges ostorral, legalább négy műszakban hajtották dolgozóikat azért, hogy alig egy év alatt összerakják nekünk a Game of Thrones-t. Ezt pedig nem csak a sok, de mégis rendkívül kidolgozatlan újdonság, hanem az Unreal Engine 3 nem éppen rendeltetésszerű használata is alátámasztja. Merthogy a Trónok Harca szerepjáték futás közben egyszerűen olyannyira ronda - nem túlzás, tényleg ronda, senkit se tévesszenek meg a feljavított képek - látványt nyújt, hogy felvetődött bennem a kérdés, biztosan nem az Unreal Engine 2-t használták fel hozzá a készítők? Ennél ocsmányabb játék ugyanis aligha készült a múltban ezzel az engine-nel, ami tudjuk, hogy mérföldekkel többre képes, mint amit itt láthatunk. Természetesen nem kell sokkal többre számítanunk a hangok esetében sem, egyedül a zenéket emelném ki, pontosabban a főcímdalt, ami a sorozat jól ismert dallamaival kényezteti fülünket, de nagy általánosságban ez a momentum is kritikán alulira sikeredett.
Egy suhintás és mehetek a mélytelepre.
Hogy gyorsan összefoglaljam a fentieket, a Game of Thrones RPG egy összecsapott, rosszul kivitelezett és félrevezető alkotás lett, amiben hiába hangulatos egynéhány helyszín, hiába találhatunk benne néhány érdekes, mi több, szokatlan lehetőséget, a végeredményt tekintve még a középszintet is csak nehezen éri el a játék. Nem tudom, hogy George R. R. Martin látta-e a végeredményt, hogy áldását adta-e minderre, de a helyében én jól fenéken billenteném a Cyanide vezetését és azonnali korrekciót követelnék egy korrekt és fordulatos történettel bíró, nem összecsapott és szép Game of Thrones játék képében. Valaki szólhatna már ezeknek a franciáknak, hogy fejezzék be a franchise gyalázását, a jogokat pedig passzolják át a BioWare-nek, mert már lassan én fogom szégyellni magam a kritikán aluli adaptációk miatt...
