6 millió ember ritkán szokott tévedni. Nem, ez nem egy Barney Stinson-féle légből kapott statisztika, hanem hivatalos adat, ami a kiadótól származik, ugyanis ennyien voltak kíváncsiak jelen tesztünk tárgyára, a középkori lovagos-barbáros-szamurájos henteldére, a For Honor-ra. Elég szép rekordokat döntött meg az alfa és béta időszak, de a szerverek is kaptak tisztességgel a stressztesztből, így Ubiék azt hiszem kellő mennyiségű tapasztalatot gyűjtöttek be.
A kérdés csak az volt, hogy figyeltek-e a júzerek visszajelzésére? Aki egy kicsit jobban elmerült ebben az időszakban, esetleg nem egy kő alatt lakik és nézte a trailereket, az gondolom már rájött, hogy itt bizony egy multi-heavy stuffról beszélünk, amibe ugyan került valami egyszemélyes kampány, de jó eséllyel csak jelzés értékkel szolgál az online belezés mellett.
Amíg települt a mérsékelten kevés gigányi adat, volt időm összegezni, hogy tulajdonképpen mit is várok ettől a címtől. Azt már a két előzetes alapján lehetett sejteni, hogy valami nagyon komoly témába nyúltak bele a franciák, így őszintén drukkoltam, hogy ne rontsák el, mert egy az FH akár új franchise alappillére is lehet.
Az értékelést már gondolom megnéztétek, így nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy sikerült megugraniuk a magasra tolt mércét, ugyanakkor egyszerűen képtelen vagyok elhinni azt, hogy már megint technikai hibák miatt kell ekéznem őket. Persze, idővel, patchek formájában nyilván javításra kerülnek, de kicsit unalmas, hogy egyfolytában a Day1 foltokat várjuk (kiadótól függetlenül). Ha esetleg átsiklottál felette, kihangsúlyoznám újból: ez a játék bizony netes mókára épült szinte teljes egészében, de figyelő tekintetünket vessük először a single részre.
Ahogy sejteni lehetett, bizony nem vitték túlzásba sem a felépítést, sem a sztorit, sem pedig a hosszúságot, így tulajdonképp egy tutorialt kapunk, ahol megpróbálnak felkészíteni minket a sajátos kezelésre. Persze csüggedni nem kell, mert legalább van valami, nem úgy, mint mondjuk a SW Battlefront esetében, ugye. A sztoriról pont ezért nem is tudok nagyon mást elmondani, mint azt, hogy van egy főgörény, aki egymásnak ugraszt mindenkit egy, a WH40K univerzumában megfogalmazott tézis miatt, miszerint a világon egyetlen örök dolog van, a háború.
Mindhárom csoportosulás kapott 6 pályát, Resident Evil-t idézően béna párbeszédeket, valamint nettó hatórányi játékidőt, oszt kalap. Ugyanakkor mindenkinek erősen javaslom, hogy ezzel a résszel kezdjen (főleg ha kimaradt a két előzetes), mert lelkiismeretesen elmagyarázzák a harcrendszert, megismerkedünk a különböző kasztokkal, valamint kiváló tárgyakat szerezhetünk a multihoz már induláskor.
Amit azonban nem lehet elvenni már itt sem a játéktól, az az elképesztően látványos, stílusos külcsín. Volt szerencsém pár pillanatig a PC-s portot is kipróbálni 4K 60 FPS-en. Azt hiszem, nem túlzok, amikor azt mondom, hogy ennyire szép játékot nem is tudom, mikor láttam utoljára. Nyilván a konzolos változat nem éri el azt az elképesztő szintet, ugyanakkor túl sok szégyenkeznivalója itt sincs, mivel simán top kategóriás.
Az egy dolog, hogy minden szereplő lemászik a képernyőről, az utolsó páncéllemezig szinte tökéletes kidolgozottsággal rendelkeznek, valamint teljesen mindegy, kivel vagyunk, durva badass hangulat árad belőlük. A pályák pedig már tényleg az egésznek a megkoronázása, már csak azért is, mert nem az online részből ollóztak ki szeleteket, hanem teljesen újakat kreáltak.
Sajnos ennek a részletességnek ára van: beszaggatások, FPS drop és hasonlók szegélyezik utunkat, de nem olyan durván, mint ahogy azt vártam. Ami még furcsaság, hogy a támadások, lendítések, sőt, maguk a fegyverek is elég félelmetesek, de amikor beviszel egy találatot, nem érződik rajta ez az erő. Mielőtt rátérnék a multira, engedjétek meg, hogy meséljek a játék harcrendszeréről, hiszen lehet bármilyen jó a körítés, ha a csépelés kő unalmas.
Első blikkre nem tűnik túlzottan bonyolultnak vagy mélynek, pontosan ezért előjöhetnek a God of War reflexeink, aztán egyetlen gomb nyomkodásával akarunk bedarálni mindenkit. Na, ilyenkor fogunk másodpercek alatt elhalálozni. Három irányból kísérelhetik meg elvenni életünket: balról, jobbról, illetve felülről. Ezeket kivédve lendülhetünk át támadásba, aminél a cél, hogy ott találjuk el ellenfelünket, ahol éppen nem számít rá.
Ez eddig pofonegyszerűnek hangzik, de van egy stamina csíkunk, amire nagyon kell figyelni, mert ha elfogy, akkor a lihegésen kívül mást nem tudunk csinálni. Adjunk még a recepthez különféle dobásokat, fojtásokat, speciális, védhetetlen ütéseket, kőkemény kivégzéseket, védelembontó csapásokat meg egy kazal perket és máris látjuk, mitől válik olyan kacifántossá az egész. Nincs is szebb annál, amikor nagy nehezen legyűrünk valakit, aztán a semmiből előbukkanó nyilak tűpárnává változtatják dédelgetett hősünket.
Szóval igen, sok gyakorlást igényel a rendszer, de ha ráérzünk, akkor valami bődületes hangulata van a stuffnak. Néha előfordult, hogy két mesteri harcos csapott össze én meg tátott szájjal bámultam a bemutatójukat. Bármennyire is sokoldalú (bonyolult?) ez a szisztéma, rávilágít két nagyobb hibára. Elsősorban csak azok fogják őszintén kedvelni a For Honor-t, akik megszokják ezt.
Másodsorban sajnos 1vs1 bunyóknál lehet igazán élvezni, ha ketten támadnak rád, akkor ott jó eséllyel harangoztak neked. Ennyi kertelés után vizsgáljuk meg az online háborút meg azt, hogy miért is zseniális ez a stuff. A három nép összesen négy darab eltérő kasztot kínál. Lesz itt nagydarab, lomha, de ha egyszer megcsap akkor tuti ottmaradsz tank, nyomorultul fürge, de keveset sebző asszasszin, a jól megszokott, minden statja középen van figura, meg egy fókuszált hős.
Természetesen a karakterek eltérő fegyverekkel, skillekkel, megnyitható extrákkal rendelkeznek, amiket szintlépések után nyithatunk meg. Ezek felsorolásától eltekintenék, mert elfogyna a betű a billentyűzetemből, valamint ha játszottál már ilyen programmal, akkor pontosan tudod, mire számíthatsz.
Az összecsapások egy hatalmas térképen zajlanak, ami a War of Factions nevet kapta. Itt az általunk választott brigád területeit láthatjuk, valamint azt, hol tudunk előre törni, még több földet szerezni.
A Duel jelenti az 1vs1, míg a Brawl a 2vs2 összecsapásokat. Bevallom, utóbbinak sok értelmét nem látom a fentebb taglalt okok miatt, ugyanis 95%-ban az a csapat nyer, ahol előbb ér oda a társ segíteni. Az én személyes kedvencem a Dominion, ahol eleve nyolcan vagyunk, plusz egész hadseregek küzdenek mellettünk, előcsalogatva vérszomjunkat, illetve az elképesztően nyers, brutális, háborús atmoszférát.
Először három pontot kell az uralmunk alá vonni, amint ez sikerült, vad csatakiáltásokkal kiirthatjuk ellenlábasainkat, megnyervén az összecsapást. A Skirmish és Elimination valamiért annyira nem nyerte el a tetszésem, így hanyagoltam is őket. Jópofa, hogy a térkép abszolút cross platform, azaz mind a konzolos, mind a Pc-s frakciók ugyanazt látják, de nyilván a gyilok csak az adott géptípusok között zajlik.
Hibaként itt is technikai dolgokat kell felsorolnom: gyenge matchmaking, meccsek közbeni szétfagyások és ledobálások tarkítják az aprítást, amit persze javítani fognak a későbbiekben, de ezzel jelenleg nem vagyunk kisegítve. Játékos szemmel nézve gusztustalannak tartom a mikrotranzakciók jelenlétét, ugyanis a türelmetlenebb playerek sok-sok dollár segítségével sooook sok acélt vásárolhatnak, amivel drasztikusan felgyorsíthatják a dolgokat, komoly előnyre téve szert. Mélyebben nem is mennék bele ebbe, szerintem felháborító húzás.
Ez lenne tehát a várva-várt For Honor. Abszolút megérdemli a magas pontszámot, mivel egy nagyon jól összerakott, kellően addiktív stuff. Egészen elképesztően stílusos és gyönyörű egy egyszerűnek tűnő, de nagyon mély harcrendszerrel, rendkívül jó multival megtámogatva. Persze ahogy azt megszokhattuk, technikailag nem túl stabil, a tranzakció lehetősége sértő, valamint abban is biztos vagyok, hogy nem mindenkinek fekszik a kezelhetőség.
Amennyiben nem zavar, hogy az egyszemélyes kampány tulajdonképp egy tutorial és a fő hangsúly az online jelenléten van, egészen nyugodtan ruházzunk be rá, mert teljesen magával ragadó, amikor barbárunkkal szétcsapkodjuk a nyomorult lovagok fejecskéjét.
For Honor / Tesztplatform: XBOX ONE
a polcon a helye- Stílus: Hack and slash
- Megjelenés: 2017. február 14.
- Ár: 8.290 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Brutálisan stílusos külcsín
- Remekül összerakott multi
- Egyszerűnek tűnő, de mély harcrendszer
- Csökevényes single
- A megszokott technikai problémák
- Mikrotranzakciók
- Nem mindenkinek fekszik a kezelhetőség