Mielőtt a hivatásos focimenedzserek annyi kővel jutalmaznának meg, amennyit megfelelő mennyiségű kenyérrel képtelenség lenne viszonozni, belátom, hogy igen, kicsit túlzok, de, aki novíciusként veti bele magát ennek a méltán híres franchise-nak a legújabb iterációjába, az joggal érezheti, hogy összefogott a világ ellene. Ez leginkább amiatt lesz, mert egy roppantmód bonyolult és nehéz produktummal lepett meg minket a Sports Interactive csapata. Nehéz megérteni, nehéz játszani, nehéz tökéletessé válni benne, de ettől válik igazán nagyszerűvé ez a szimulátor játék; állandóan változik, így a játékosnak is állandóan alkalmazkodnia kell a kialakult helyzethez. Ettől persze nem lesz könnyebb az új játékosoknak megszeretniük ezt a címet. Lássuk is, hogy pontosan miről van szó.
Muszáj az elején leszögeznem, hogy két verziója van a FM 2019-nek: a sima és a Touch kiadás. Az utóbbit csak olyanoknak ajánlom, akik értik a dolgukat, ugyanis ott sokkal dinamikusabbá, gyorsabbá válik a játékmenet a részletek rovására. Tűnjön akármennyire is vonzónak ez, a kezdőknek elengedhetetlen lesz a lehetőség, hogy csapatukat úgy igazgassák, ahogyan azt ők szeretnék a legkisebb részletekig, ugyanis kizárólag így lehet megérteni a játék aprólékosan kidolgozott mechanikáit.
A menedzseralkotás amilyen könnyű, és szimplának tűnő feladat ... pontosan annyira el is hanyagolható bizonyos aspektusaiban. Ugyan érdemes okosan leosztani a pontokat, illetve beállítani emberünk képesítését, háttértudását, melyektől függően kapja a leosztható képzettségpontokat, de a kinézete teljesen irreleváns. Amellett, hogy rendkívül "mókásan" néz ki a karakter testfelépítése, legfeljebb a fejét fogjuk viszontlátni az újságok, vagy a közösségi portálok cikkeiben.
Miután kiválasztottuk csapatunkat máris belerepülünk a levesbe, és egyedül menedzserasszisztensünk hajlandó ellátni tanítóüzenetekkel, melyek során megismerhetjük a játék különféle mozzanatait, amiket vagy mi irányíthatunk, vagy átadhatjuk az alkalmazottainknak. Jómagam az ifjúsági csapat edzését (19 évnél fiatalabbak), az új játékosok felkutatását, és a barátságos meccsek megszervezését mind ráhagytam az embereimre, bár az utóbbi kissé öngól lett (pun intended), ugyanis túl sok meccset szerveztek be, és ettől a játékosok kissé túl lettek hajtva.
A menedzseri interfészen, ha sorban haladunk a menüpontokon, akkor az első igazán érdekes opció a "Tactics" lesz; az összes fölötte lévő lehetőség csak alapvető információval lát el minket, de sokat nem tudunk azoknál csinálni. A taktikáknál viszont kedvünkre alakíthatjuk csapatunk formációját előre megadott alakzatokból válogatva, vagy akár egy tiszta lapra is felhelyezgetjük játékosainkat úgy, ahogy a legjobbnak véljük. Természetesen ez a sakkbábuzás csak az első része a játékosok feladat-meghatározásának; minden egyes poszthoz mellékelhetünk kiegészítő parancsokat is.
Vegyük, példának okáért, a középhátvédjeinket, kik közvetlenül a kapus előtt ácsorognak; ők háromféle stílusban védekezhetnek: szimpla középhátvéd, játszó-védő, illetve komoly-védő stílusban. A szimpla stílust alkalmazó játékos védekezik, és passzolni próbál középpályásoknak, de megmarad védőnek. A játszó-védő, amellett, hogy távol tartja a bogyót a kaputól aktívan próbál áttörni az ellenfél támadóvonalán, hogy potenciális ellentámadást tudjon megindítani. A komoly-védő viszont nem szarozik (elnézést a kifejezésért): amint megkapja a labdát előreküldi, aztán aki kapja, marja. Továbbá mindhárom stílust lehet védekezőn, megállítón és fedezőn csinálni. A védekező úgy marad rajta a támadón, hogy közben nem töri meg a hátvédalakzatot, a megállító előrefut, hogy megakassza a támadás ritmusát, a fedező pedig egy másodlagos kapus végső soron, a túlságosan is kapuközelbe futó támadótól igyekszik elcsaklizni a labdát, illetve, ha támadó nélkül téved oda a gömb, akkor lendületes rúgásokkal távolítja el onnan.
És akkor meg sem említettem a középpályásokat, illetve a csatárokat, akik ezeknél is több egyedi stílus közül válogathatnak. Érdemes figyelni, hogy mennyire értenek a focisták a bizonyos posztokhoz köthető stílusokhoz; ezt egy színnel teli karika jelzi a pozíciójuk mellett. Minél telibb a karika, minél zöldebb a szín, annál jobb. Ha ez még nem volna elég, további utasításokat is kioszthatunk az egyes posztoknak, töltse be azokat akárki. A legáltalánosabb a szorosabb emberfogás és a gyakori szerelés utasításának bejelölése, de a többi posztonként változhat, így ezeket is érdemes áttanulmányozni, melyekhez segítő leírásokkal is szolgál a játék.
Az individuális utasításokon kívül az egész csapatra kiható instrukciók kiosztására is van lehetőség. Ez is három csoportra oszlik: amikor nálunk, vagy az ellenfélnél, illetve, mikor a kettő közötti átmenetben van a labda. Be lehet állítani, például, hogy, ha nálunk van a bőr, akkor milyen szélesen támadjanak a játékosok, illetve milyen gyakran és hosszan passzoljanak, és a többi. Emellé még a játékmentalitás is hozzájön, ahol ugyancsak rengeteg lehetőség közül lehet válogatni. Az biztos, hogy a készítők nagyon ráfeküdtek a játék ezen részére; teljesen szabad kezet kaptunk a taktika felállítása terén. Ebből ismételten csak háromfélét ismerhetnek az embereink, melyeket meccsek alatt szabadon váltogathatunk, így reagálva az ellenfél változtatásaira.
A következő vitális menüpont a tréning, ahol, nem meglepő módon, azt állíthatjuk be, hogy az elkövetkező hetekben a napok három szakában miféle edzést folytassanak a fiúk. Eleinte ezt nyugodtan rá lehet hagyni az asszisztensünkre, de mikor elindul a szezon, sőt, már a bemelegítő barátságos meccsek szervezésénél is jobb, ha mi vesszük át a beosztás igazgatását (a már említett okból kifolyólag). Itt leginkább azt fontos észben tartani, hogy milyen terhelést kapnak a játékosok; ezt a napok beosztása alatt egy kis mérce mutatja. Egy héten kettő teljesen piros mércés napot érdemes maximum szervezni, és azok után pihenőnapokat kihirdetni, különben a sérülések esélye exponenciálisan megnő (vagyis retekül nagyon).
Az edzésterv indirekt kihatással van a csapat három (már megint három?) fontos aspektusára: a meccs kohézióra, a csapat hangulatára, és a menedzseri támogatásra. Ha hetente rendszeresen tartunk csapatépítő üléseket, akkor a kohézió is nő a játékosok között, ha nem terheljük agyon őket, és odafigyelünk a kívánságaikra, lelkesítjük őket játékok alatt, akkor a hangulatuk is rendben lesz, ha pedig van összetartás és jókedv, akkor több meccset nyernek, mely nagyobb támogatáshoz is vezet a felső vezetéstől.
Tehát oda kell figyelni a terhelésre, illetve játékosaink mentális állapotára. Ha túl alacsonyan van akármelyik téren a készenlétük, akkor könnyedén megsérülhetnek. Ez a rendszer azonban kétoldalú, ugyanis a fizikai épség meccsekkel csökken, míg a mentális viszont növekszik; szerencsére az előbbi gyorsabban regenerálódik, mint az utóbbi csökkenne, így csupán néhány játék után 100%-on lehet mindkettő, feltéve, hogy a játékos eleget volt a pályán. Ezért is kell a cserepadot állandóan váltogatni, hogy, mikor elindul a liga, akkor mindenki a legjobb formáját tudja hozni.
Ettől még, azonban, nincs biztosítva a győzelem; mindenképpen vizslatni kell játékosaink képességeit, és azok alapján felállítani az A-csapatot. Egy karakter értékét csillagokkal osztályozza a program; öt a legjobb, nulla a legrosszabb. Ezen kívül rengeteg értékkel rendelkeznek a skacok: fizikai, mentális, technikai, továbbá van külön személyiségük, illetve egyedi jellemzőik is (általában), így mindegyik játékos potenciálisan tökéletesen egyedi, és rajtunk áll kimatekozni, hogy ki a jobb, illetve kinek kell speciális tréning, hogy valamely attribútuma magasabb szintre emelkedjen.
Hiába próbáljuk a legjobb edzéstervet, és meccsstruktúrát felállítani, gyakoriak a sérülések még így is, ezért érdemes sok cserejátékossal, és egy magas létszámú ifjúsági csapattal rendelkezni, akik közül a jobbakat fel lehet hozni a felnőtt csapatba, ha kifogytunk a cseréből. A sérült játékosunkat, még, ha pénzbe is kerül, de mindig jobb, ha speciális orvoshoz küldjük , nem pedig a sportorvosra bízzuk, mert így hamarabb vissza tudnak térni, hogy valami más testrészüket törjék szét. Szimulátor az FM 2019, de tűnjön akármennyire is irritálónak, hogy jobbra-balra lesérülnek embereink, a statisztikák alapján még így is jobb az átlag, mint a való életben.
Minden eddigi kemény munkánk a pályán fog kiteljesedni. A meccsek előtt tarthatunk beszédet játékosainknak, bátorító szavakkal felvillanyozhatjuk, de akár be is görcsöltethetjük őket, úgyhogy jól válogassuk meg, mit mondunk, és milyen stílusban. Ezek után elkezdődik a meccs; nem kell mind a 90 percet hosszabbításokkal végignézni (szerencsére), a játék kiemel néhány fontos momentumot, leginkább gólhelyzeteket, de izgalmas tili-toli labdaváltogatásokat is, és azokban gyönyörködhetünk. A mérkőzés alatt kiabálhatunk embereinknek egy-két szavas dicséreteket, lelkesítést, utasításokat, melyek vagy felserkentik érdeklődésüket, vagy frusztrációt váltanak ki belőlük. Nálam a "Show some passion" vagyis a "Mutassatok némi lelkesedést" instrukció be szokott válni, ha elbízzák magukat, vagy unni kezdik a játékot.
A félidőben és a meccs végén is kommentálhatjuk csapatunk teljesítményét különféle hangnemben (például nyugodt, lelkes, agresszív, vagy erélyes). Megjegyzésünk vagy hidegen hagyja őket, vagy pozitív, illetve negatív irányba tolhatja a hangulatukat. Általában a mérkőzéseket megelőzik interjúk, de új játékos leszerződtetése után is előszeretettel zavar ki minket a klub vezetője a riporterek elé. Itt is különféle beszédstílusban kell általános kérdésekre repetitív válaszokat adni. Ezekbe nem ment túl sok fantázia, de arra tökéletesek, hogy a megfelelő válaszadás után az interjúban megemlített játékosainknak fellángol a lelkesedésük, vagy inkább magukba néznek, esetleg elküldenek minket a bánatba.
Végtelenül összetett és mélyre hatoló az FM 2019; amit eddig elmondtam az csak a kezdet. Rengeteg kutatás ment a Sports Interactive részéről a legkisebb apróságokba is, mint például a nevekbe, legyen szó játékosok, riporterek, klubtagok, illetve arénák neveiről. Idősebb, befolyásos játékosok mentorálhatnak fiatalokat, küzdeni kell néhány értékes focistáért, akiket több klub is akar, végig kell rombolnunk az országos ligán, a Bajnokok Ligáján... mindig van tennivaló.
Alapvetően három problémája van a játéknak, viszont szerencsére ebből kettő elhanyagolható, a harmadik pedig az FM rétegjáték mivoltából fakad. A grafika eléggé elmaradott, de mivel az információkat egy szimpla lapon is lehet közölni, ezért nem is számít senki csodákra. Még a meccsek is inkább csak jelképesen vannak mutatva, leginkább azért, hogy kiabáljunk embereinkkel és taktikákat változtassunk még időben. A hangokkal is hasonló gondom van, ugyanis egyedül a mérkőzéseken szól valami a hangfalainkból, az is a közönségnek a néha eltúlzott moraja, ugyanis néha alig vannak csak pár százan az arénában, mégis olyan effektek vannak alájuk keverve, mintha egy világkupadöntőn lennénk.
A harmadik gond már problémásabb, de ez csak az élethű élményhez járul hozzá, ennek ellenére sok játékost elijeszthet. A rendszer nem igazán közli velünk, ha valamit rosszul csináltunk. Ha a csapatunk elveszít egy mérkőzést az sok mindentől lehet, és igen alaposan át kell néznünk a jelentéseket, közösségi portálokon megjelenő cikkeket, hogy rájöjjünk, mi volt a hiba. Nem mindenkinek lesz türelme erre, főleg annak nem, aki akcióra vágyik. Ez egy kőkemény menedzseri játék, ami egyeseknek kitűnő ellenszere lehet az alvászavarra; nem mindenki szeret játék címszó alatt olvasni. A pontszám ellenére ne ijedjünk meg, egy fantasztikus szimulátorral van dolgunk, mely akár Civilization-féle addikcióhoz is vezethet. Úgyhogy engedelmetekkel, csak még egy meccset letolok, aztán megyek aludni. Csak még egyet. Csak még egyet...