Football Manager 2017 teszt

A Sports Interactive régóta futó szériája akkor mutatja ki igazán a foga fehérjét, ha egy csapatot több szezonon át dirigálsz: nagyon jó érzés, amikor a te stratégiádat követik, meghonosítasz mondjuk valamilyen nyertes filozófiát, esetleg alkalmazkodsz az éppen felbukkanó szituációkhoz. Persze ez mind konfliktussal jár, mivel a focisták, főleg a sztárok, nem egyszerű emberek, így simán előfordulhatott az is, hogy egy érzelmektől túlfűtött vita után meg kellett válnod legragyogóbb csillagodtól, mivel őkelme a Barcába akart menni.

Minden szál a mi kezünkbe fut össze, így figyelnünk kell a transzferekre, az új tehetségek feltérképezésére, sőt, még a meccsek közbeni taktikára is. Viszont ezek összessége ad valami olyan fergeteges hangulatot minden egyes iterációnak, ami emlékezetessé teszi őket. Nem meglepő tehát, hogy a fejlesztők minden egyes évben igyekeznek finomítani, bővíteni sorozatukon. Faramuci módon azonban mégis a zöld területen történő akció foglalja keretbe a sztorit.

Hangyafoci

Ebben az olvasatban elődünk, az FM 2016 nem volt egy jól összetákolt darab. Maga az engine nem tudta értelmezni a hosszú keresztpasszokat, mivel a gólok 90%-a ilyen indításokból született. Vagy említhetném a jobb bekkeket, akik isteni erővel bírtak, meg hát ott voltak derék védőink, akik sokszor a legegyszerűbb szituációban is elfelejtették azt az egyetlen dolgot, ami miatt fenn voltak a pályán.

Persze mivel alapjában véve egy szimulátorról társalgunk, ezek rövidebb távon nem sokat számítottak, de pár, játékkal töltött nap, esetleg egy hét után már mocsok frusztrálókká váltak. Sok esetben nem éreztük azt, hogy a kidolgozott stratégia működik egy-egy meccsen, mivel jöttek az indítások, gól és kalap.

Éppen ezért örömmel jelenthetem, hogy jelen tesztünk tárgya sikeresen javítja elődjének szinte minden hibáját, egyszerűen sokkal jobb érzés felépíteni birodalmunkat, mint eddig talán bármikor. A legelső, érezhetően hatalmas javulás a mesterséges intelligenciát érinti, amit különféle példákkal tudok szerintem a legjobban illusztrálni. Eddig, ha szélsőnk felfutott a támadásokkal, a legtöbb esetben még nullszögből is ráküldte a labdát, nyilván alacsony hatásfokkal.

Most szerencsére, ha ilyen a helyzet, megállnak, felnéznek és meglepően jó megoldásokat választanak: visszapasszolják a felfutó csatárnak, befelé cselezgetnek hogy Lampard jellegű kapáslövésekre adják vissza, esetleg átívelik az üresen álló túlszélre. Az irányító középpályások hosszú, 35 méteres beindításokkal próbálkoznak a védelem mögé, míg kedvenc söprögetőink egészen jól alkalmazkodnak a legtöbb felmerülő taktikai húzásra és azt teszik, amihez értenek.

Namostakkor itt mivan?

A másik csapat vezetője is képes végre on the fly változtatni, ha valamit észrevesz. Jó példa erre, amikor az Everton ellen játszottam: kezdetben 4-5-1-es felállást erőltettek, de sikeresen feltörtem őket, így szinte azonnal megbontották a hátsó alakzatot, sokkal támadóbb felállás váltotta a zárt formációt, mivel hátrányba kerültek és támadniuk kellett. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire megdobja a realitás érzékünket. Sajnos azonban nem minden aspektusra figyeltek ennyire, így még mindig egy kazal olyan dolog van, amin javítani kellene.

A párbeszéd rendszer (teljesen mindegy, hogy interjúra, játékosokkal való beszélgetésre, esetleg csapatmeetingre gondolunk) szinte pontosan olyan, mint eddig, pontosan ugyanazokkal a válaszokkal, amiket évről évre látunk. Akármennyire is dicsértem a stratégiai lehetőségeinket, egy picit bele kell rúgnom, mivel lehetne még ettől is sokkal jobb. Arról van szó, hogy ugyan variációs lehetőségekkel el vagyunk látva rendesen, de bizonyos kötöttségek még így is nehezítik kreatívságunk kibontakozását.

Akik beruháznak ebbe a stuffba, nyilván figyelemmel követik az eseményeket, és gondolom, szeretnék kipróbálni a saját variációikat, esetleg Jürgen Klopp vagy más neves edző által megreformált presszió stratégiát, netalántán bármi mást. Sajnos sok, modern hadrendet egyszerűen a keretek miatt nem tudunk megvalósítani, vagy ha igen, akkor is túlzottan nagy áldozatok árán, ami miatt csak nyomokban fog emlékeztetni a tv-ben látottakra.

Továbbá az sem ártana, hogy menet közben tudjunk változtatni attól függően, nálunk van-e a labda vagy nincs. Még talán ennél is sokkal nagyobb baj, hogy elképesztően bonyolult és kaotikus maga a stratégiai interfész. Hacsak nem szeretnénk elveszni az internet sötét bugyraiban a működést illetően, rettentő sokáig a sötétben fogunk tapogatózni a mechanikát illetően. Megoldás lehetne például, ha az edzői különítmény javasolná, hogyan kerüljünk el bizony fajta gólokat, melyik utasításunk mivel ütközik.

Pikk pakk és kész vagyunk. Ja, nem.

Amitől teljesen skizoid a helyzet, hogy ettől függetlenül tonnányi jelentést kapunk: csipognak scoutjaink, hogy micsoda tehetséget találtak egy U16-os meccsen, esetleg ki hogy teljesített edzésen, kit kellene megdorgálnunk, satöbbi. Ugye az elődöknél mindezt papír alapon kaptuk, több oldalon keresztül, de itt szerencsére csak egy-két klikk és már meg is vagyunk. Nagyon sok ilyen apróság van még, amik miatt jóval folyékonyabbnak érezzük a dolgokat.

Igazi újdonság a szó legszorosabb értelmezésében kevés van, de a Brexit abszolút ide sorolható. Igen, mindenki kedvenc szóösszetétele ide is bekígyózott. Ha jól vettem észre, teljesen random módon történik meg játék közben, ami azt eredményezi, hogy jóval nehezebb lesz külföldi játékosoknak engedélyt szerezni, amikor összerakjuk kezdő tizenegyünket, több dolgot kell szem előtt tartanunk, máshogy osztozunk a TV-s jogdíjakon, satöbbi. Természetesen ez a Premier League-re vonatkozik.

A szociális médiát nem vitték túlzásba fejlesztőink, nagyjából arra jó, hogy figyelemmel tudjuk követni, mik történnek a mesterségesen generált kis világunkban, meg természetesen szurkolóink reakciói sem elhanyagolhatóak a különféle szituációkban, bár totálisan ignorálhatjuk, min például kicsiny országunkban is teszik, ugye. Érdekes még a karakter generálás. Elképesztő mennyiségű hajszerkezet meg csúszka segítségével paraméterezhetjük magunkat, aminek, őszintén, túl sok értelme nincsen, hiszen egy kezemen meg tudom számolni, hányszor láttam viszont virtuális képmásomat.

De ha olyanunk van, még a saját arcképünket is beimportálhatjuk. Meg persze bárki másét is. Egy érdekességet hagytam a végére, ami az eredményekkel van összefüggésben. Bár már nem annyira követem a gurulós focit, de az biztos, hogy ennyi 5-6-7 nullát az életemben nem láttam még. Ezek közül talán a legviccesebb egy Tottenham-Arsenal 7:2 volt.

Még távolabbi hangyafoci

Ez lenne tehát a Football Manager 2017, ami nem próbálja meg újradefiniálni a műfajt, sokkal inkább finomhangolja azt. A transzferek sokkal átláthatóbbak, intelligensebbek, valamint az információ áramlás egy része is nagyszerű, sokkal jobban kezelhető, mint eddig. Azok a pontok, amik eddig is erősek voltak a játékban, kivétel nélkül még acélosabbak lettek, de a hibák is jobban kidomborodnak. Ettől függetlenül, ha szeretnél több száz órát beleölni egy foci szimulátorba, akkor ne keress tovább, megtaláltad a játékod.