A Final Fantasy VIII, gondolok itt a konzolos verziókra, a sorozat egyik legjobb epizódja lett, elég csak az eladási listákat nézni. Mondjuk az elődök, főleg az FF VII elsöprő sikere után ez nem volt meglepő, még úgy is, hogy a legelső három rész nem jutott el Nyugatra annak idején; a készítők rajta voltak a szeren. Ám azóta eltelt húsz év, a játék- és a játékos világ is alaposan megváltozott, és nem lehet elvárni az új generációtól, hogy minden egyéb nélkül falja azokat a játékokat, melyeken az előző felnőtt.
Mivel jómagam retro gémer háttérrel rendelkezem, és még SNES-en vittem végig a Final Fantasy ötödik és hatodik részét, ezért ez a Play Station-ös csoda engem is megfogott, azonban ezzel hamar szembe is szállt a lényemben megbúvó modern játékosi hozzáállás, ami szörnyülködve nézte az FF 8-at. Szerencsére nem csak grafikából áll egy játék; a történet, a zene és maga a harcrendszer is próbálják ellensúlyozni a külcsín miatti keserű ízt.
Egy "Active Time Battle" szisztémával ellátott szerepjátékkal van dolgunk, amit fel lehet fogni körökre osztottként is, de ez talán nem egészen adekvát. Harc közben minden résztvevőnek van egy ATB csíkja, ami általában a szóban forgó karakter gyorsaságának értékétől függően töltődik pergősebben, vagy lassan. Mikor ez a csík megtelik, akkor cselekszik a kijelölt szereplő, ami után kiürül az ATB bár, és elkezd újratöltődni.
Ez a rendszer valós idejűnek tűnik, ugyanis attól még, hogy kiválaszthatjuk az éppen megtelt ATB csíkú ember cselekvését, attól még a csapat többi tagja továbbra is töltöget, csakúgy, mint az ellenségek is, így nincs idő a végtelenségig töprengeni. Emiatt kissé kezdőellenesnek tűnhet a dolog, de szerencsére a bonyolult technikák általában akkor válnak elérhetővé az ilyen rendszer használó játékoknál, mikor a kijelző előtt ücsörgő "áldozat" beleszokott már az irányításba. Általában.
A Final Fantasy VIII azonban már az elején el tud árasztani információval, lehetséges képességekkel, melyeket gyakorlatban nem feltétlenül van alkalmunk azonnal használni, csupán később, így viszont könnyedén feledésbe merülhetnek a játék finomabb részletei. Továbbá az úgynevezett Guardian Force lény hozzácsatolása egy karakterhez, és az abból fakadó lehetőségek tárháza egy picit túl lett bonyolítva. Ez azért problémás, mert a sima támadások, már a játék elején sem lesznek igazán hatékonyak, még fejlesztett fegyverekkel sem, így nagyon rá vagyunk szorulva a varázstámadásokra, illetve a Guardian Force megidézésére.
Varázslatokat itt nem a hétköznapi metódussal szerez az ember (tanulás), hanem az ellenségekből, vagy a különböző helyeken megtalálható "pontokból" tudja "kivonni" azokat. Természetesen csak limitált választék áll rendelkezésünkre ellenségtől függően, így okosan kell "betárazni", és a boss-okból is érdemes szívkodni, mivel belőlük alkalomadtán ritka varázslatok nyerhetőek ki (feltéve, ha sikerül egyáltalán ez a "Draw" parancs).
Az így szerzett varázslatokat azonban nem csak lövöldözésre használhatjuk, hanem ezeket is hozzá lehet csatolni a karakterterek értékeihez, megerősítve így a támadásukat, védekezésüket, vagy egy tulajdonságukat. Aztán, ha minden kötél szakad, akkor megidézhetjük a Guardian Force-ot magát is a harcmezőre, kinek területre ható képessége nagy segítségünkre lesz álljon velünk szemben bármiféle csúnyaság.
A harcrendszer, azonban, nem öregedett túl jól, a játék több aspektusa mellett. Minden egyes "random encounter" előtt egy moziszerű kameravezetéssel mutatja be a program a harcoló feleket, ami elnyújtja azt az időt, ameddig a játékos nem csinál semmit, csak néz. Ugyanez a helyzet, mikor megidézzük a Guardian Force-ot; a másodpercek percekbe fordulnak át, miközben ugyanazokat az animációkat nézzük, melyek kétségtelenül hangulatosan vannak megcsinálva, de túl sokáig tartanak, és hamar repetitívvé válnak, hisz mindig ugyanazt a mozdulatsort láthatjuk.
A zenei repertoár kellemes, habár a harci muzsika korántsem volt annyira magával ragadó, mint teszem azt, a Final Fantasy 6-nál. A sztori, nem meglepő módon, a világ megmentését teszi ismét központba, de nem lenne FF játék, ha nem ezt tenné... szerencsére a részletekben veszik el a lényeg, és ugyan nekem nehezemre esett az elején komolyan venni a szereplőket, egy kis idő után beindulnak az események.
Most, hogy átrágtuk magunkat ezeken, beszélhetünk végre, a mai játékunkról, a Final Fantasy VIII Remastered-ről. Nagyon örültem a címnek és a premisszának, ugyanis nem kell olyan vehemensen elküldenem a készítőket a búbánatba, mint ahogyan azt a S.W.I.N.E. HD Remaster-nél tettem, mivel itt nem a képi felújításon volt a hangsúly, hanem a modernizáláson.
Ettől függetlenül elég csak ránézni az első pár percére a játéknak és a modern gémer a plafonon van; a grafika botrányosan fest továbbra is, annak ellenére, hogy a karakterek egy részét átdolgozták, megszépítették, ám a hátterek ugyanolyan mosottak, zavarosak maradtak, mint voltak és ez bántóan szembetűnő. A nagytérkép sem kapott semmi újítást, a harc 16 FPS-en robog, illetve a képarány sem jutott túl a 4:3-on, hiába lehet feltolni Full HD-ra a felbontást (ezért díszítik fekete csíkok a képek oldalait). Persze, a készítők nem ezt ígérték, de akkor is 2019-et írunk, ez a megjelenés elszomorító.
Az sem lepett meg, hogy az animációk is érintetlenül maradtak, melyek lehet, hogy 99-ben korszakalkotónak tűntek, manapság viszont roppantmód komikusan hatnak, és ezek miatt, sajnálatos módon, sokkal nehezebb volt beleélnem magam az egyébként érdekes történetbe, illetve komolytalannak hatottak a karakterek is alkalmanként. Talán így jobb is volt, hogy nem implementálták az előre beígért szinkronhangokat; még ha az angolt nem is nézzük, talán még az egyébként kellemes japán hangok sem illettek volna a karaktermozgáshoz.
Tehát a játékmenet úgy ahogy ugyanaz, a grafika kissé megszépült, a zene pedig változatlan... miért érdemes akkor beszerezni eme relikviát? Nos, kapunk csalásra lehetőséget (legálisan): beállíthatjuk, többek között, hogy embereink istenekként tarolhassanak végig a sztorin, ami alapvetően egy FF rajongó számára a játék esszenciáját szívja ki belőle, de akit csak a történet érdekel, annak hasznos lehet. Viszont azt be kell látni, hogy a háromszoros gyorsítás opciója roppantmód vonzó lehet még a klasszikus verzió hívei számára is, mivel így a lassú, ismétlődő csatákat gyorsan le lehet zavarni.
Viszont egy igazán feltűnő probléma van a játékkal, ami az eredetiben nem volt, ez pedig az FPS határ megváltoztatása. Továbbra is 30 FPS-en rohangászunk a nagyvilágban, a harc közbeni akció 15 FPS-ről felment 16(!)-ra (ez már teljesítmény), azonban, a klasszikussal ellentétben, ahol 60 FPS-en szaladt a menüzés a csatározás közben, most ugyancsak 16-on történik. Ezzel csak azért van probléma, mert karaktereink speciális "Limit Brake" képessége néha (például Squall-é) időzítést igényel, amit sokkal könnyebbé tett a magas FPS. Nem mondom, hogy játszhatatlanná vált így a program, hanem szimplán arra gondoltam rákérdezni, hogy most előre, vagy hátra megyünk?
Minden negatív aspektusa ellenére nem lehet rossznak nevezni a Final Fantasy VIII Remastered-et. Megkapjuk a döcögősen elinduló, de aztán magával ragadó történetet, minimális szépülést és egy rakás "quality of life" opciót, amivel könnyebbé tehetjük a végigjátszást, a zene pedig megmaradt olyannak, amilyennek megszerettük. Azonban mivel Remaster és nem Remake, ezért sok rajongó elfordulhat tőle, hiányolva az általuk elképzelt újításokat, a friss játékosok pedig bizalmatlanul forgathatják, mivel ők egy modern játékot szerettek volna, nem pedig egy retrót... tisztelet a kivételnek persze.
Ha viszont valaki kíváncsi a Final Fantasy történelem egy igencsak szaftos epizódjára, annak érdemes beszereznie ezt a címet ebben a formátumban, már csak a kompatibilitás miatt is, de a magukat igazi rajongóknak hívó gémereknek, kiknek már eddig is megvolt az egyik régebbi verzió, nem feltétlenül fogja megérni, mert sokan inkább az olyan nem hivatalos modifikációkra esküsznek, melyek végtelenül instabillá varázsolhatják a játékot a szépség elhozásáért cserébe.
Final Fantasy VIII Remastered / Tesztplatform: PC
egynek jó...- Stílus: RPG
- Megjelenés: 2019. szeptember 03.
- Ár: 6.499 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Klasszikus FF 8 élmény "QoL" csalásokkal és némi grafikai ráncfelvarrással
- Azonban még így is csúnya a látvány
- A harc közbeni menüzés 16 FPS
- A "klasszikus élmény" nem feltétlenül fogja meghatni a modern játékost