Gondolom kitaláltátok, hogy a fenti analógia a Konami féle PES, illetve az EA által hegesztett Fifa szériára vonatkozik. Adriano kolléga nem is olyan rég tesztelte már a PES 19-et, meglehetősen erős konklúzióval zárva cikkét. Pár napja megérkezett hozzánk az ellenpár, a redmondiak által összepakolt FIFA 19, ami több új nagyágyút is felsorakoztat a maga oldalán: elsősorban a nemrég megkaparintott Bajnokok Ligájára kell gondolni, ami szerintem minden focit kedvelő játékos alfája és omegája. Plusz itt van huszonöt bajnokság különféle egyéb kupákkal, a Journey folytatása (lezárása), temérdek online zsonglőrködés, női meccsek, eredeti licenszek, brutál grafika - papíron remekül hangzik mindez. És a valóságban?
Nem eszik azt olyan forrón, nézzük át szépen milyen opciók közül tudunk választani. Erősen javaslom, hogy az első pont mindenkinek a Skill Challenge lehetőség legyen, hiszen itt ismerteti meg velünk a játék a kezelés minden csínját-bínját. Nagyon profin összeszedett a dolog, mert az összes elemet át tudjuk venni, az egyszerű passzoktól kezdve a kombinált, látványos támadás felépítéséig. Gyakorolhatjuk a szögletet, szabadrúgást, szöktetést, fejelést, védekezést, egyszóval mindent, ami ahhoz szükséges, hogy viszonylag hamar gólokban gyönyörködhessünk és az ordító közönséget hallgathassuk.
Annyi lehetőségünk van, hogy hirtelen nem is tudom, melyiket vegyük alaposabban górcső alá. Kezdjük mondjuk a Tournamenttel, mivel az a legegyszerűbb talán. Ide lettek összegyűjtve a különféle bajnokságok, valamint ország specifikus kupák. Úgyszintén itt kell keresgélnünk, ha kedvenc csapatunkkal szeretnénk egy teljes szezont lenyomni. A teljesség igénye nélkül: van itt angol, spanyol, német, holland, belga, francia, skót, olasz meg egy kazal másik, ráadásul a legtöbbhez tartozik még másod vagy harmad osztály is. Tehát ha még nagypapánkkal Huddersfield Town meccsekre jártunk, akkor minden gond nélkül Premier League győzelemre vezethetjük őket. Természetesen a kapcsolódó ligakupákat és egyéb nyalánkságokat is itt találjuk.
Ahogy a bevezetőben említettem, visszatért a kvázi szingli kampány, a Journey. Sokan elintézik egy gúnyos kézlegyintéssel ezt a szegmenst, pedig nagyon nem kéne, mivel roppant igényesen, tartalmasan, változatosan lett összerakva, ráadásul többször is elő tudjuk venni, mivel tartalmaz elágazásokat. A sztori újfent Alex Hunter, a húga, Kim, valamint közös barátjuk, Danny körül bonyolódik. Alexet kinézte a Real Madrid egy bizonyos Ronaldo távozása után, Danny először a csapatba kerülésért küzd, aztán pedig a tesójával csap össze, míg Kim az amerikai női válogatottal igyekszik maradandót alkotni. Nyilván nem kell szerepjátékos mélységekre gondolnunk, de a jól összerakott videók, az ékes angol akcentus valamint a sok esetben teljesítményünktől függő vonalvezetés tényleg üdítő színfolt és bevallom, roppantul élveztem ezt a módot.
A három játszható szereplő között bármikor válthatunk, noha a program mindig javasolja, hogy éppen kit terelgessünk. Mindhármuk külsejét kedvünkre tudjuk formálni a teljesítményünk függvényében megnyíló opcióknak köszönhetően, de ennél izgalmasabb, hogy bizonyos szituációkban eldönthetjük, milyen irányba gördüljön tovább az elbeszélés. Emellett különféle skill pontokkal mindenféle képességet vásárolhatunk nekik, sőt, extra kihívásokat is teljesíthetünk kiemelten fontos másodlagos perkekért cserébe. Arról nem is szólva, hogy mi döntünk arról, milyen stílusban kommunikáljunk az interjúk alatt, kicsit Mass Effect szerűen.
Ne értsetek félre, nem akarom túlmisztifikálni a dolgot, de akkor is üdítő, hogy egy sport játékban ennyire jól összerakott egyszemélyes részt kapunk. Ezzel párhuzamosan elérkeztünk a teszt első negatív pontjához, ami sajnos Bajnokok Ligája néven fut. Már a neten is kifejezetten sokan adtak annak hangot, hogy jó a licensz meg minden, de ennél fapadosabban nem nagyon lehetett volna megoldani a dolgot. Extra körítésnek megkapjuk a zenét valamint a hivatalos bejátszást, illetőleg a meccsek közben jól láthatóak a szponzorok, oszt slussz. Indulhatunk a most futó csapatok közül bármelyikkel, de ki is cserélhetjük őket az adott bajnokságból egy másikra. Kimaradtak azonban a selejtezők, így mondjuk a Videotont, oppardon, Mol Vidi FC-t nem vezethetjük végső győzelemre.
És ez csupán az egyik baj ezzel a móddal. Szóval így, ebben a Ryanair formában túl sok értelme nincsen ennek az egésznek, pedig nagyon fogadkoztak az EA háza táján. Reméljük, jövőre azért többet foglalkoznak majd a témával. Természetesen indíthatunk új karriert is, ahol dönthetünk, hogy menedzserek avagy játékosok legyünk. Mindkét szerep nyilván teljesen más, de túl sok előre lépést itt sem érzek az eddigiekhez képest: kreálunk egy szereplőt, akivel aztán a pályán/azon kívül bizonyítunk. Menedzserként nyilván elsősorban a klubért felelünk, a mi kezünkbe fut össze minden szál. Fodbalistaként pedig jó eredményeket kell elérnünk az edzéseken majd meccsek közben és egy idő múlva a sorsunk a saját kezünkben lesz.
Kicsit később visszatérek még ide, viszont eljött az idő hogy beszéljünk a technikai dolgokról, illetve magáról a játékélményről, hiszen a legélesebben itt különül el a két széria. Tagadhatatlan, hogy atmoszférában és nyers grafikai prezentációban sokkal erősebb jelen tesztünk alanya. A játékosok szinte megszólalásig hasonlítanak hús-vér valójukhoz, minden tetoválásuk és a hajuk is rendben (szomorú hogy ezt külön ki kell emelni). Egészen fantasztikus amikor kivonul a hazai csapat a gyepre, a vérmesebb közönség pedig azonnal rákezd a különféle indulókra, még tán a You never walk alone-t is hallottam. A nagyobb szurkolótáborok zseniálisak, sokszor még molinót is fel lehet fedezni.
Sajnos a pozitívumok listája eddig tartott, ugyanis a játék dinamikájában, fluidságában (de szép szó) riválisa jobb. Valahogy sokkal természetesebbek, elegánsabbak, életszerűbbek a PES-ben lévő mozdulatok, cselek, trükkök. Persze arról szó sincs, hogy annyira tragikus lenne a helyzet itt, de tény, hogy idén ebben a szegmensben erősebb a Konami üdvöskéje. Arról nem is beszélve, hogy alaposan meg lett bonyolítva a kezelés, túlzottan sok kombinációt kínál fel nekünk a stuff. A lövést például megbolondították azzal, hogy ha egyszer megnyomjuk a dedikált gombot, akkor elindul egy csík. Minél közelebb állítjuk meg a zöld zónához a mércét egy második gombnyomással, annál pontosabb lesz a végeredmény. Ehhez még adjuk hozzá, hogy a gombot nyomva is kell tartani valameddig az erő miatt - szóval három dologra kell figyelnünk, miközben egy védő liheg a nyakunkban.
Ha azonban ráérzünk és sikerül jól implementálnunk a frissítéseket, elképesztően látványos támadásokat vezethetünk, viszont ehhez kegyetlen sokat kell gyakorolnunk. Nagyon zavaró még, hogy sokszor nem a labdához legközelebbi játékosra váltunk, hanem egy random arcra, jó nagy káoszt előidézve ezzel. Új elem még a különféle taktikák azonnali bevetése. Minden meccs előtt összeállíthatunk néhány sémát, helyezkedésekkel, formáció váltással. Ha úgy látjuk, hogy az alap taktikánk nem lenne megfelelő, akkor egy gombnyomással átvariálhatjuk a dolgokat. Ez ad bizonyos szabadságot és mélységet az egésznek. Szóval nagyon jó hogy minden licensz megvan lassan, meg itt a BL, de talán egy kicsit több hangsúlyt kellene fordítani a mechanika fejlesztésére.
A kapusokról egy külön bekezdést szerettem volna, mert egészen egyszerűen döbbenetesen pocsék teljesítményt nyújtanak. Hihetetlen, hogy ezzel egészen egyszerűen semmit sem tudnak kezdeni. Nagyon sokat bosszankodtam azon, hogy egyszerűen képtelen például azt eldönteni a derék hálóőr, hogy most fogja a lasztit vagy kiüsse. Volt olyan, hogy egy gyök kettővel hazaadott labdát pánikszerűen kirúgott szögletre, míg egy bivalyerős, szélre tartó lövést meg be akart húzni - nyilván ordenáré potya lett a vége. De szerencsétlen sokszor a rögzített szituációknál sincs a helyzet magaslatán. Nem folytatom, de az tény, hogy jóval kevesebb hajam lett miattuk.
Visszakanyarodva a tartalomra. Nem beszéltem a Fifa Ultimate Team-ről, ami tényleg jó móka. Itt tulajdonképpen összeállíthatjuk kedvenc fantasy csapatunkat különféle kártyák segítségével. Persze nem lehet azonnal berakni a csatárposztba Neymart és Messit, kőkeményen meg kell szenvednünk a jobb lapokért. Kicsit hasonló a metodika, mint az NBA 2K-ban a MyTeam esetén. Mindenesetre a mélység adott, simán el lehet csak ezzel a móddal szöszölni hetekig. Természetesen van online és offline többjátékos mód.
Net híján egyszerre négyen csapathatjuk, míg az intervebz segítségével akár minden posztot feltölthetünk haverjainkkal. Indulhatunk ezen felül mindenféle online szezonban, de játszhatunk egyszerűbb, kieséses rendszerű tornákat is. Összességében még mindig elképesztő mély a Fifa tartalma, ember legyen a talpán aki jövő ilyenkor nem találna még valami újdonságot benne. De hát jön a következő szezon, nyilván érkezik majd a huszadik felvonás.
Ha megnézitek a végső pontszámot, lehet, hogy egy picit szigorúnak fogjátok ítélni a pozitívumok fényében. Tény, hogy külcsín tekintetében ez az eddigi legjobb epizód, mint ahogy a The Journey is rendkívül szórakoztató. Helyén van a hangulat is, azonban a túlzottan megkavart kezelhetőség, a rendkívül fapados BL, illetve az általános "foci érzés" visszafogottsága miatt nálam ha egy orrhosszal, de idén a PES jött ki győztesen. Persze ha a fentiek fényében megbarátkozol ezekkel és lenyomod Alex Hunter záró darabját, valamint neked többet nyom a latba a közel hibátlan megjelenítés, akkor egy fél pontot bátran adj még hozzá. Lehet választani!
Fifa 19 / Tesztplatform: PlayStation 4
a polcon a helye- Stílus: Sport
- Megjelenés: 2018. szeptember 28.
- Ár: 17.799 Ft-tól
- Multiplayer: van
- The Journey
- Van Bajnokok Ligája
- Remek külcsín
- Remek atmoszféra
- Brutális tartalom
- Iszonyúan fapados a BL
- Dinamikában és foci élményben elmarad a PES-től