A Far Cry 3: Blood Dragon totálisan meglepett. Az eredeti sorozatnak sosem voltam a rajongója, mivel totálisan távol áll tőlem a világa, a története, a szereplői, az open world FPS megvalósítás. Természetesen elismerem, hogy a harmadik rész kiválóra sikeredett, viszont egy másodpercre sem tenném be a gépembe. Ahogy letöltődött a kiegészítésnek szánt rész (igen, letöltős verzióban létezik csak, illetve szó van egy esetleges PC-s dobozos kiadásról), épp indultam a hűtő felé, amikor feldübörgött valami olyan zene, amit utoljára a Fantom Kommandóban hallottam. Vissza is rohantam azonnal, beizzítottam a progit és nagyjából fél órán keresztül olyan hangosan nevettem és ámuldoztam, hogy a barátnőm mentőt akart hívni hozzám! Bár a játék címében szerepel a Far Cry előtag, nulla köze lesz az eredeti játékhoz és sztorihoz, valamint működik az alapváltozat nélkül is, tehát úgy tekintsetek rá, mint egy különálló epizódra.
És hogy miért is emlegettem a bevezetőben a jó öreg hőskort? A játék sztorijából meg is tudjátok, ugyanis három dologra épül. Egy, szétrúgni az összes kecseg sejhaját a szigeten. Kettő, megmenteni az aktuális csajszit. Három, úgy lenyomni a főizét a végén, mint Stallone Simon Phoenixet. A történet szerint a játékos alakítja Rex Power Colt őrmestert, aki egy félig android, félig ember külsővel megáldott kommandós, hogy tegyen rendet a közeli szigeten, mivel az úgynevezett Omega Force katonái nagyon elszemtelenedtek. És igen, ennyi lenne a történet, egyetlen csavarral, de arról egy picit később. Egyébként, ha nagyon gonosz lennék, akkor el lehetne annyival is intézni a tesztet, hogy ez egy olyan FC3, amin kicserélték a skineket és csókolom. Ugyanúgy fogunk állatokra vadászni, pont olyan nyitott a világ, mint az eredetiben, csak itt nem szigeteket kell elfoglalnunk, hanem őrposztokat, szám szerint 13-at.
Ami miatt mégse vagyok mérges az Ubira, az a már sokat emlegetett körítés. Először is, az átvezetők egészen konkrétan úgy néznek ki, mintha a jó öreg C64-en programozták volna őket! Igen, jól olvastátok, nincs benne se CGI videó, se a Square-t megszégyenítő renderelt dolog, itt a kőkemény pixelek az urak. Ez a megoldás olyan szinten bátor 2013-ban, hogy el sem hiszem a megvalósítását. Erre az egészre rátesz még egy lapáttal az a párbeszédfolyam, amit a szereplők folytatnak. Minden tizedik másodpercben röpködnek az olyanok, mint szétrúgom a segged, anyád hogy van, a húgoddal aludtam az este, apád megcsinált az éjjel és a társai. De említhetném a beszélő HUD-ot is, aki egy vérgőzös AI, folyamatosan arra bíztat minket, hogy belezzünk ki minden arra járó egyedet, lényt, akármit. Szóval e két tényező miatt iszonyatos elánnal vetettem bele magam a progiba, hogy egy jó óra után totálisan belefásuljak az egészbe, mivel hihetetlenül unalmas és repetitív lesz az egész.
Foglald el az adott őrtornyot, vedd fel a két fajta mellék küldetést, csináld meg őket és uccu a következőhöz, ezt összesen tizenháromszor. Közben persze tudunk vadászni is a géntorzult állatokra, mint például vérkakadukra, mechanikus cápákra, vagy piros szemű gepárdokra. Semmi extra feladvány, vagy esetleg egy kis változatosság. Egyébként a rendes eksön közben már normális lett a grafika, de az meg pont olyan, mint az eredeti játékban, szóval nagy meglepetést nem fog okozni. A zenék, hangok ellenben olyan szinten sikerültek jól, hogy azt elmondani sem tudom! Hozzák az annyira tipikus retró hangulatot, hogy majdnem bevizeltem örömömben, sokszor kerestem a régi idők hőseit, hátha a poén kedvéért valahogy belecsempészték őket, akkora deja vu-t okozott néhány dallam. Tehát, adott egy, rendkívüli stílussal megáldott futurisztikus FPS, ami sajnos nagyon hamar kifullad.
Ez eddig egy hat pontos valami lenne, viszont van még egy olyan tényező, ami megmenti, ezek pedig a címben szereplő Blood Dragonok. Ezek a torony méretű, leginkább egy T-Rex féle dínóra hajazó mechanikus dögök a csúcsragadozók a környéken, akik a szemükből lézert képesek lövöldözni. Rendkívül szórakoztató az a momentum, amikor egy őrtorony pajzsát kikapcsoljuk, majd hangos ciccegés közepette beinvitáljuk ezeket a nem annyira kedves jószágokat, hogy tegyenek rendet az ellen között, mi meg addig mozizunk és hallgatjuk a HUD kommentjeit. Persze egyből az orcánkra is fagy ez a vigyor, amikor megindulnak ellenünk, de ez már egy másik kérdés. Csak és kizárólag emiatt kapott egy megtisztelő hetest tőlem az anyag! Ja, igen, majdnem elfelejtettem, multit ne keressünk amúgy a játékban, azt valamiért sikeresen kivették belőle a fejlesztők, pedig ha benne hagyják és lenne mondjuk egy Mel Gibson ?Danny Glover féle páros is benne, akkor aztán tényleg mindentvivő lenne az amúgy sem lapos hangulat.
Szóval ez a cucc egy igazi trash akció lett, tisztelgés a régmúlt nagy filmjei előtt. Minden tényezője adott lenne, hogy egy iszonyatosan sikeres stuffot köszöntsünk a személyében, mert ahogy említettem, a hangulat az fenomenális, a dínók atom durvák, viszont botrányosan hamar kifullad az egész, ráadásul elég borsos ára van, amiért már majdnem meg tudjuk venni a kategóriákkal hosszabb és összetettebb Far Cry 3-t is. A mostani fiataloknak nem tudnám ajánlani jó szívvel, mivel ők csak azt látják benne, hogy egy káromkodós, rövid, uncsi lövöldözés, fura átvezető betétekkel és Depeche Mode féle zenével. Szóval, ha a fentebb leírtak nem kedvetlenítenek el a cucctól, akkor irgalmatlanul jót fogsz szórakozni vele, azt garantálom! Ha viszont már a trailerektől is rosszul voltál, akkor csak annyit tudok mondani, hogy: Jó lét Lenina Huxley!
Far Cry 3: Blood Dragon / Tesztplatform: PlayStation 3
jó lesz ez!- Stílus: FPS
- Megjelenés: 2013. május 01.
- Ár: 4.500 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Vérdínók
- Az átvezetők
- Rettenetesen monoton
- Kevés feladat
- Drága