Far Cry 3 teszt

2012. december 06.
77.2621
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Lac profilja, adatai
Lac
Nyaralás. Mindenki mást ért a fogalom alatt. Vannak, akik az aktív kikapcsolódást részesíti előnyben, míg mások legszívesebben egy koktéllal a kezükben süttetik magukat a tengerparton. Jason Brody élete legjobb napjait tervezte eltölteni a trópusi szigeten, azonban a mennyei nyaralás hamar egy olyan túrába csapott át, amely a pokol legmélyebb bugyraiba vezette el őt. Az "élni és élni hagyni" ige számára hamar az "ölni és élni" elvbe csapott át, próbára téve az erejét és emberségét.


Ha nem csal az emlékezetem, nagyjából nyolc és fél éve történt, hogy egy akkor még viszonylag ismeretlen fejlesztőcsapat, a német illetőségű Crytek játéka, a Far Cry berobbant a boltok polcaira. A Ubisoft szárnyai alatt megjelent játékot mind a szakmai zsűri, mind a mezei felhasználók pillanatokon belül a kegyeikbe fogadták, s a Far Cry egyértelműen a játékipar egyik alapkövévé vált, újításaival mondhatni forradalmasította azt. Nem csak a leggyönyörűbb játéknak kijáró címet birtokolhatta egy ideig, hanem kitaposta az ösvényt az olyan játékok előtt, amelyeket egyszerűen csak "ragadozó szimulátoroknak" lehetne hívni. A Far Cry ugyan nem sandbox játék volt, mégis egy viszonylag nyílt területet biztosított a kalandra vágyók számára, ahol bár többféle stílusban is meg lehetett oldani a feladatokat; puskát ropogtatva nekirohanhattunk bárkinek, de a legnyerőbb és egyben legélvezetesebb az volt, ha a igazi dzsungelharcosként egyesével cserkésztük be az ellenségeket.

Akkortájt kétség sem férhetett hozzá, hogy a játék egyszer folytatást kap, az események azonban elég érdekes módon alakultak. A Crytek ugyanis megköszönte a Ubisoft addigi munkáját, majd át is evezett az Electronic Arts-hoz, hátrahagyva a "Far Cry" címet, amely a korábbi kiadójuk tulajdonában maradt. Ebből kiindulva helytálló a kijelentés, mely szerint a Far Cry-nak eddig nagyjából öt folytatása jelent meg.

Egyrészt 2007-ben a Crytek elkészítette a Crysis-t, ami a számos Far Cry-ra hajazó tulajdonsága mellett - trópusi sziget, korszakalkotó grafika, félúton a "szörnyek" megjelenése, ellenségek becserkészése - hasonló fogadtatásban részesült, mint az "elődje", s azóta már megjelent egy mellékszála, egy teljes értékű folytatása, valamint már készül a harmadik rész is.
Persze a Ubisoft sem ült a babérjain, ha már egy ilyen nagy cím volt a birtokában; 2008 őszén, a Ubisoft Montreal munkájának köszönhetően megjelent a Far Cry 2.

Kétség sem fér hozzá, hogy a Far Cry 2 egy nagyon jó játék volt, aminek azonban a címen kívül semmi köze nem volt az első részhez. Ugyan itt az volt a legcélravezetőbb, ha az ember becserkészte az áldozatokat, ezen felül teljesen megváltozott a cím arculata. A változatlan trópusi sziget helyett ezúttal a sokszínű Afrika kapta a főszerepet, ahol sivatagot, szavannát és dzsungelt is kaptunk a poros kisvárosok mellett. A játék immár valóban a sandbox stílust képviselte, azonban nem igazán sikerült a készítőknek változatos tartalommal megtöltenie, így sokak számára hamar monotonná vált. Az egyhangúságot nem csak a változatos küldetések hiánya adta, hanem az, hogy a játéknak volt pár idegesítő jellemzője, amelyen nehezen lehetett túllépni. Ilyenek voltak az autós harcok, ahol nem lehetett egyszerre lőni és vezetni, vagy éppen a pillanatok alatt felépülő ellenőrzőpontok, ahol mindig meleg fogadtatásban részesültünk - a hőt pedig általában a felénk fordított géppuskák torkolattüze adta. Persze mindez nem lett volna annyira zavaró, ha a játékban helyet kap a kooperatív játékmód, azonban mivel ez nem történt meg, jogosan érezhettük azt, hogy direkt szívatnak minket a készítők a "mindenki egy ellen" felállás erőltetésével.

A játék főszereplője Jason Brody, a kaliforniai fiatal, aki a barátaival és két testvérével egy felejthetetlen nyaralást szeretett volna egy Csendes-óceáni szigeten, az ártatlan kiruccanás azonban nem várt fordulatot vett, amikor a társaságot kalózok ejtették foglyul. A csodával határos módon Jasonnek sikerült megszöknie az elmebeteg hadúr, Vaas fogságából, azonban az ismeretlen helyen nem élt volna túl, ha nem veszik szárnyaik alá a sziget ősi harcosai, a Rakyatok. Miután a harcosok papnője, Citra megegyezett a fiúval, hogy kölcsönösen segítik egymást, Jason egy olyan úton indult meg, amelyet korábban ő maga sem gondolt volna, hogy valaha járni fog. Ahogyan a fiú fokozatosan kutatja fel, és menti meg a barátai, úgy válik lassan egyé a szigettel, ébred fel benne az elemi ösztön, aminek köszönhetően igazi harcossá válik - igazi Rakyattá.

A játék története első ránézésre nem tűnhet nagy durranásnak, s ami azt illeti, a legkevésbé az epikus jelzővel lehetne illetni - én mégis megteszem ezt. Ugyan a sztori alapja nem éppen a legkreatívabb elemekből tevődik össze, nem mondhatjuk rá, hogy klisés lenne, s a tálalásnak köszönhetően olyan elképesztően képes magába szívni az embert, hogy az még a stáblista monoton pergése közben is csak dermedten pislog maga elé: "Ez valóban ennyi volt?"

Citra egyszerre Rakyat papnő és ügyeletes domina

Citra egyszerre Rakyat papnő és ügyeletes domina


Akárcsak a széria második részét, úgy a Far Cry 3-at is a kanadai Ubisoft Montreal kalapálta össze nekünk, figyelve azonban arra, hogy mely elemek voltak az előző felvonásban azok, amelyek nem igazán sikerültek nyerőre. Valljuk be, akármennyire is jó játék volt a Far Cry 2, azzal még véletlenül sem vádolhatnánk meg, hogy jól sikerült a sztorija. A történettel ugyanis annyi probléma volt, hogy nagyjából egy mondatban össze lehetett foglalni: a főszereplő zsoldos a Sakál nevű fegyvercsempészre vadászik az afrikai országban, a hadurak bábjátéka során azonban az üldözött mellé áll, és feláldozza magát azért, hogy ezzel ezreket mentsen meg. Nyilván ez csupán a sarkított szinopszis, azonban tény és való, hogy a játék nem rendelkezett sem jó történettel, sem érdekes sztori vezetéssel. Általában csak A-pontból mentünk B-pontba ölni, mialatt arról sem volt fogalmunk, hogy éppen melyik frakciónak teszünk a kedvére. A montreali srácok is tisztában voltak azzal, hogy ennél azért többet kell letenniük az asztalra, azért a Far Cry harmadik felvonása esetében változtattak a formulán, s ezúttal már egy erőteljesen történetközpontú játékot kapunk, ahol nem csak a végkifejlet a fontos, hanem maga az út is.

A játék egyik legnagyobb érdeme egyértelműen a történetvezetés. Jason eleinte nagyon unszimpatikus karakter volt számomra, tipikus zselés fejű amerikai nyámnyilának tűnt (nem sértésnek szántam!), aki az árnyékától is megijed. Az első percekben tehát nem igen kedveltem meg a karaktert, azonban ahogyan egyre több időt töltöttem vele - ha már egyszer őt irányítottam -, egyre szimpatikusabb lett a srác. Nem, nem a kezdeti véleményem változott meg, hanem Jason. Olyan szintű karakterfejlődést azonban, mint amit a Santa Monica-i srác tanúsított, nem sok játékban láttam eddig. A kezdeti nyámnyila kommenteket fokozatosan felváltották az adrenalin okozta örömkiáltások, s csakhamar azt vettem észre, hogy Jason ugyanúgy érez, ahogy én. Örömmel töltötte el egy-egy jól irányzott lövés, mintahogyan ujjongott, ahogyan egy rögzített gépágyúval John Rambóhoz hasonlóan, tömegével szakította darabokra az ellenségek tucatjait. Jasont elkapta a harc heve a Rakyattá válás rögös útján, s minket is magával rántott.

A készítők egyébként nem csak Jason megalkotásánál figyeltek oda, hanem minden szereplőt úgy alkottak meg, hogy elhihessük, ők bizony élnek. A felhozatalban akad szenvedélyes papnő, füves idióta, örökösen begombázott tudós... féle alak, vagy éppen vérszomjas elmebeteg, aki számára a gyilkolás során csak a legutolsó megoldás az áldozat lelövése. Aki érdemesnek talál rá, annak a szenvedtetésére nem sajnál időt szánni. Nem mondom azt, hogy a karakterek maradandóak lesznek a játéktörténelem során - bár Vaas-ra azért emlékezni fogunk még, mint ahogyan Jasonre is -, de az biztos, hogy a megalkotásuk során a kanadai srácok nem vették félvállról a feladatukat.

"Elmondtam már neked az őrület fogalmát?"

"Elmondtam már neked az őrület fogalmát?"


A játékkal nem indult döccenőmentesen a kalandom. Miután feltelepítettem, s ámulattal néztem végig a bevezetőt - amely során egy olyan nyaralásba nyerhettem betekintést, amiben nekem valószínűleg sohasem lesz részem -, hamar észrevettem, hogy valami nem kóser vele kapcsolatban. Bár már az első indítás során lerángatott az internetről egy tetemes méretű javítást - november harmincadikán reggel volt ez, tehát alig jelent még meg a játék -, mégis egy komoly problémám akadt a programmal, ami aztán tovább gyűrűzött egészen addig, hogy egy "Hogy az a [cenzúrázva] [cenzúrázva] ég [cenzúrázva] meg a [cenzú-cenzú-cenzúrázva]...!" felkiáltással ott is hagytam az egészet. A játék ugyanis, amint kiléptem a főmenübe, megadta magát, visszalépve már nem lehetett játszani, csupán a sziget modelljének a távlati képe látszódott. Ugyan ezt folyamatos, megszakítás nélküli játékkal el tudtam kerülni, később elkerülhetetlenné vált, hogy a főmenübe menjek, ezzel a kukába dobva mindent, amit addig elértem - a Far Cry 3 ugyanis nem is volt hajlandó menteni. Mint egy kis kutakodás után kiderült, nem csak az én játékom szenvedett hasonló tünetektől, hanem mindenki. A probléma ugyanis nem az egyes játékosok gépével, illetve programjával volt, hanem a Ubisoft szerverei adták meg magát, ellehetetlenítve ezzel a játékot. Aki a dobozos verziót vette meg, az délutánig gyönyörködhetett az ajándék pólóban, aki viszont digitálisan ruházott be a Far Cry 3-ra, az órákon keresztül bámulhatta a UPlay hibajelentését, még akkor is, amikor a Ubisoft közleménye szerint már éltek a szerverek. Miután azonban végre valahára valóban normalizálódott a helyzet, alig bírtam otthagyni a játékot.

A játék nem sokat törődik a felvezetéssel. Egy remek training után, amely során megszökünk Vaas táborából, majd segítünk elfoglalni egy kalózbázist, a dzsungel közepén találjuk magunkat, szerencsére azonban nem merül a "Most mégis merre?" kérdés, lévén dögivel ellátnak minket feladatokkal.

A Far Cry 3 két, hatalmas szigeten játszódik, amelyeket a dombos-dzsungeles jelzővel lehetne legjobban leírni. Természetesen, ha már sziget, akkor akad tengerpart is, valamint elmerülhetünk az óceánba is, ha éppen úgy tartja kedvünk. Higgyetek nekem, nem fogja úgy tartani! De erről később.

A játékban a fő feladatunk a barátaink kiszabadítása, majd a sérelmeinken való bosszúállás lesz, amelyet a fő küldetések során fogunk megtenni. Ugyan ezek a küldetések kellően változatosak, sajnos nincs belőlük elég, s ha csak rájuk koncentrálunk, elég hamar végig lehet vinni a játékot. Szerencsére azonban az előző résszel ellentétben ezúttal kellően változatos mellékküldetéseket kapunk, amelyeket ugyan viszonylag rövid időn belül, nagyjából öt perc alatt végigvihetünk, mégis hosszú távon képesek elfoglalni minket. A mellékküldetésekből négyféle áll a rendelkezésünkre. Van, hogy egy járművel kell A-pontból B-be eljutnunk időre, ellátmányt fuvarozva. A második csoportot az úgynevezett "Wanted Dead" küldetések adják, amikor egy adott ellenséget kell megölnünk - kizárólag késsel, ezzel tisztelve a Rakyat hagyományokat. A harmadik küldetéstípus a vadászat, amikor egy-egy területet kell megtisztítanunk egyes állatoktól, vagy pedig egy adott példány megölésével kell csökkentenünk Rook Island fauna állományát. A negyedik csoportot nem lehet egységesen jellemezni, mivel az ebbe a kategóriába tartozó feladatokat a helyiek adják, s mindig mást kell tennünk. Van, hogy szimplán bosszút állni valakin, míg máskor egy kifosztott személy pénzét visszanyerni pókeren.

Az előbbieken felül lehetőségünk van teljesíteni a Rakyat próbákat, amelyek során adott idő alatt kell minél több ellenséget megölnünk a kapott fegyverrel - a kedvencem az volt, amikor minden ölés után megváltozott a kezünkben lévő fegyver -, valamint számos más aktivitásban is részt vehetünk. Ha pénzre van szükségünk, bármikor pókerezetünk, kést dobálhatunk, versenyeken vehetünk részt, vagy bebizonyíthatjuk, hogy mi vagyunk a legjobb lövészek hetedhét határon. Természetesen az örökös kukázók is megtalálhatják a nekik való kikapcsolódást, ugyanis gyűjtögethetünk ősi faragványokat, valamint második világháborús leveleket is. Ez utóbbiak gyűjtésével nem csak tapasztalatot szerezhetünk, hanem bizonyos mennyiségekként speciális, más módon nem megszerezhető fegyvereket is, így érdemes nyitva tartani a szemünket. Mivel a játékban vehetünk térképeket ezekhez a tárgyakhoz is, ezért nem is megtalálni lesz őket nehéz, hanem pontosan bemérni, az adott koordinátán ugyanis csak kevés alkalommal találjuk meg a felszínen a totemeket, sokszor földalatti üregekben, szentélyekben vannak elrejtve, ahova elég nehéz eljutni.

Épp zajlik a Left 4 Dead 3 forgatása

Épp zajlik a Left 4 Dead 3 forgatása


A Far Cry 2 egyik legidegesítőbb jellemzője egyértelműen az volt, hogy a nehezen kitakarított - legyünk őszinték, földig rombolt - őrposztokat pillanatokon belül, gyakorlatilag amint hátat fordítottunk, felépítették és elfoglalták az ellenségek, így akármerre mentünk, mindig meg kellett állnunk lövöldözni. Emiatt a játék hamar nagyon monotonná vált, mivel a posztok kitakarításában semmi változatosság nem volt. Elkerülni nagyon nehéz volt őket, s mivel a játékban nem volt gyorsutazó rendszer, ezért rendszeresen beléjük futottunk. A készítők is ráeszméltek, hogy nem igazán volt jó az a megoldás, amit a Far Cry 2 esetében használtak, ezért alaposan módosítottak a harmadik részre. Egyrészt az elfoglaltak posztok immár a mi kezünkben maradnak - hogy pontosabb legyek, ezúttal már elfoglalhatóak a posztok, nem csak lerombolni lehet őket -, másrészt kapunk egy gyorsutazó rendszert, aminek köszönhetően pillanatokon belül eljuthatunk a kiszemelt célhoz. Külön öröm az is, hogy ezúttal már nem sunyiban alkalmaznak minket a hadurak, hanem aktívan állást foglaltunk a bennszülöttek mellett, így nem kell félnünk akkor, ha meghalljuk egy jármű közeledő hangját - jó esélyünk van arra, hogy a barátaink ülnek a kocsiban. Az őrposztok kipucolásával egyébként véglegesen eltüntetjük az adott területről a kalózokat, egy kicsit már túlságosan könnyűvé téve így a játékot. Ettől függetlenül nem panaszkodok, lévén még így is jobban jártunk, mintha meghagyták volna a korábbi rendszert.

Alapesetben a térképen nem látjuk a domborzati viszonyokat, csupán a Rakyat próbák helyét, az őrposztokat, valamint a rádiótornyok lelőhelyét. Ez utóbbiakra felmászva, s tönkretéve őket kaphatunk teljes képet a tájról, ilyenkor ugyanis megkapjuk a környék pontos térképét, a domborzatot, valamint az utakat. A hegyek miatt ez utóbbiak különösen fontosak, mivel a kacskaringós szerpentinek sokszor teljesen más irányba visznek, mint azt rájuk hajtva eredetileg gondoltuk, így érdemes folyamatosan szemmel tartani a térképet.

Már a Far Cry 2 esetében is láthattunk elvétve állatokat a szavannán - a gyatra helyzetfelismerésük miatt általában minden igyekezetünk ellenére a kocsink alatt kötöttek ki -, a Far Cry 3-ban azonban sokkal nagyobb szerepet kapott a flóra és fauna. Állatokból kétfélét különböztethetünk meg, ragadozót és növényevőt, s míg ez utóbbiak nem okoznak nekünk sok gondot, a predátorokkal - nem a kerregő alien-vadászok, hanem a legtöbbször négylábú szőrösek - meggyűlhet a bajunk. Bár csak ritkán támadnak ránk, és inkább a növényevőkre vadásznak, okozhatnak komoly fejtörést, főleg ha nem vagyunk felkészülve rájuk. Egy esetben például a tökéletes lövészbokrom nem tetszett egy tigrisnek - bár tartok tőle, hogy inkább velem volt baja, mint a bokorral -, míg máskor a vidám úszkálásomat szakította meg egy cápa. Számos állat kapott helyet a játékban, így találkozhatunk tasmán ördögtől kezdve krokodilokon és medvéken át rájákkal, tapírokkal, szarvasokkal, kecskékkel, disznókkal és így tovább. Tényleg nagyon változatos a felhozatal, jár a pacsi a kanadai csapatnak.

Az állatok nemcsak díszként vannak jelen a játékban - bár nagyban hozzájárulnak a realisztikus összképhez -, hanem a bőrüket felhasználva eszkábálhatunk különböző extra tárolókat magunknak, amikkel több fegyvert, muníciót, vagy éppen injekciót hordhatunk magunknál. Azt ugyan nonszensznek tartom, hogy a nálunk lévő pénz mennyiségének is van felső korlátja, de nagy pénztárca kreálásával kitolhatjuk egy bizonyos szintig.

Én nem tudok pókerezni, úgyhogy csak remélem, hogy ők sem

Én nem tudok pókerezni, úgyhogy csak remélem, hogy ők sem


A vadászat egyébként meglehetősen egyszerű módon zajlik: meglátjuk az állatot, oszt' leöljük. Van, amelyiket egyszerűen elintézhetjük - mint amilyen például a sisakos kazuár -, míg egyes példányokat tovább tart becserkészni. A szarvas után például sokáig futkoshatunk, míg egy medve esetében fordított a helyzet. Érdemes egyébként minél hamarabb letudni a vadászküldetéseket, ugyanis egyes tárgyak kreálásához olyan különleges állatok bőrét kell megszereznünk, amelyek csak az ilyen küldetések során elérhetőek. Ilyen például a fehér hasú tapír, a fekete párduc, vagy éppen a "hallhatatlan" medve. A vadászattal kapcsolatban egy nagy problémám akadt a játék során. Az elejtett állatokat ugyanis elég nehéz megtalálni a sűrű, magasra nőtt fűben, így sokszor vetemedtem arra, hogy adott területen a föld felé nézve folyamatosan nyomogatva az E-betűt haladjak, hátha éppen ráveti magát Jason a nehezen észrevehető tetemre.

A vérszomjas állatok egyébként nem csak ránk jelentenek veszélyt, hanem a játék összes többi szereplőjére is. Ez egy krokodil esetében nem segít nekünk, mivel az csak a mocsárban vár egész nap, és kicsi az esély arra, hogy bármelyik ellenség is a közelébe menjen, azonban az őrposztokon gyakran találhatunk bambuszketreceket, amelyekben ragadozók vannak. Ha sikerül valahogyan észrevétlenül kinyitni a ketrecet - íjjal, vagy hangtompítós puskával távolról belelőni -, akkor az állat kiszabadul, megtámadva ezzel az ellenségeinket. Nyilván fajtától függően más-más hatékonysággal segítenek így nekünk, így míg egy veszett kutya, vagy egy dingó azelőtt fűbe haraphat, hogy komolyabb kárt okozna a kalózok soraiban, addig egy medve lazán lemészárolja nekünk az egész tábort, majd brummogva elbattyog piknikes kosarakat keresni. Ja bocs, az másik sztori, csak délután mesemaratón tartottam az unokahúgommal.

A rengeteg állat mellett számos növényt is fellelhetünk a Far Cry 3-ban, amelyeket nem sorolnék fel név szerint, mert nem vagyok Bimba professzor, de a lényeg, hogy öt főtípust különböztethetünk meg: zöld-, piros-, sárga-, fehér-, és kéklevelűt. Ezekből különböző injekciókat kreálhatunk, amelyeket kedvünk szerint bármikor magunkba döfhetünk. Van, amelyik az életünket tölti vissza, míg olyan is, ami tűzellenállást ad, vagy éppen kiélesíti az érzékeinket, így látjuk a környezetünkben lévő embereket, állatokat. A játék vége felé szert tehetünk olyan speciális receptekre is, amelyek segítségével rövid időre brutálisan magas lesz a sebzésünk, vagy éppen nem fognak minket a golyók.

Akárcsak a Far Cry 2 esetében, úgy a megvett fegyverek itt is korlátlan mennyiségben a rendelkezésünkre állnak. Ezúttal azonban nem kell minden esetben meglátogatnunk a fegyverkereskedők raktárát, hanem a legtöbb gyorsutazó rendszernél találhatunk önkiszolgáló fegyver automatákat, ahol pillanatok alatt feltölthetjük a készleteinket.
Járművek terén is színesebb a felhozatal, ha jól számoltam, összesen 12 fajta gépszörnybe szállhatunk be, a Jet Skitől a mezei terepjárón át egészen a homokfutókig. Természetesen a széria védjegyének számító sárkányrepülő is helyet kapott a játékban, valamint egy úgynevezett "wingsuit", amivel valamilyen szinten repülhetünk, de pontosabb az a megfogalmazás, hogy irányítottan zuhanhatunk. Ja, és mielőtt elfelejtem, ejtőernyőzni is tudunk, így a magasból is meglephetjük az ellenségeinket.

A tűzharcok nem térnek el a már megszokott formulától, azonban viszonylag változatos módon végezhetünk az ellenségekkel. A klasszikus módon lelőhetjük őket, de természetesen van gránátunk, molotov koktélunk, C4-esünk, valamint mint azt már említettem, rájuk is szabadíthatjuk a játék fenevadjait. Újítás, hogy eszközölhetünk kivégzéseket is, amelyek során Jason egy villámgyors mozdulattal küldi át a túlvilágra a vörösöket a kése segítségével. A legtöbb ilyen "takedown" hátulról lehetséges, de gyakran bedobja a játék szemből is az opciót - ahhoz ugyanis, hogy ily módon ölhessünk, a megfelelő időben kell lenyomni az "F" gombot. Dicséretes, hogy a késelés dedikált gombot kapott, így nem szükséges mindig átváltani a bökőre, hanem egy külön billentyűvel vidáman kaszálhatjuk az utunkba kerülőket. Szimpatikus húzás volt a készítők részéről, hogy belepakoltak a játékba egy nyilat, ami ugyan nem a leghatékonyabb fegyver, de egyértelműen az egyik legvagányabb, ezért sokszor bevállaltam, hogy lassabban irtom az ellenség sorait, mint például egy hangtompítós pisztollyal tenném, de legalább stílusosan teszem azt. A lopakodáshoz tartozik az is, hogy az első részből visszaköszön a kavics, azaz egy jól irányzott dobással elvonhatjuk az ellenségeink figyelmét, szabad utat adva magunknak - legtöbbször ahhoz, hogy hátba szúrhassuk őket.

"Itt forgatják a Túl a barátságon folytatását?"

"Itt forgatják a Túl a barátságon folytatását?"


A fegyvereket tetszés szerint módosíthatjuk, a legtöbbre ugyanis különféle kiegészítőket pakolhatunk fel. Ilyen lehet a hangtompító, a nagyobb tár, vagy éppen a profibb célzó berendezés. Molotov koktéljaink és gránátjaink felhasználásával gyárthatunk speciális nyilakat is, értelemszerűen égő- és robbanófejjel ellátottakat.

Visszatérve két gondolat erejéig a tűzharcokra, remekül implantálták a készítők a fedezékrendszert is. Mivel az utóbbi idők "sztár FPS-ei" kimaradtak nekem, ezért merem állítani, hogy más játékban nem láthattunk ilyet, azt azonban igen, hogy én nem sokszor futottam eddig össze ilyen funkcióval. A célzást lenyomva tartva kihajolhatunk a fedezékek mögül úgy, hogy a testünk nagy része takarásban marad, megfelelő védelmet biztosítva magunknak addig, amíg leszedjük az életünkre törőket. Lehetőségünk van megjelölni az ellenségeinket mind a kameránk - kvázi messzelátónk -, mind a fegyvereink segítségével, így folyamatosan nyomon követhetjük őket, mivel a körvonalaik láthatóvá válnak minden tereptárgyon keresztül.

A játék egyik legnagyobb újítása az előző részhez képest egyértelműen a skill-rendszer bevezetése. A kalandjaink folyamán tapasztalati pontokat szerezhetünk, amíg ha kellő mennyiség (4000 XP) összegyűlik, új képességre tehetünk szert, amelynek a jele Rakyat tetoválásként megjelenik a bal karunkon. Valójában a játékban nagyon könnyű szintet lépni, éppen ezért bőven a végkifejlet előtt már szert tehetünk minden képességre. Vannak közöttük kifejezetten hasznosak, például a páncélos ellenségek "takedown"-olása, de olyan is akad, aminek szinte semmi hasznát nem vettem. Ilyen volt az, hogy tovább lőhetek folyamatosan a rögzített gépágyúval, mielőtt az túlmelegszik. Alig van a játékban ilyen rész, és a folyamatos lövés amúgy is akkora szórást okoz, hogy érdemes inkább kis sorozatokat leadnunk, amik befejeztével pillanatokon belül lehűl az ágyú. Furcsa, de például a gránátdobást is ily módon szerezhetjük meg, alapesetben tehát nem vagyunk képesek repeszekkel szétkapni az ellenséges csoportokat.

Az egyjátékos kampányt normál fokozaton kicsivel több, mint 20 óra alatt vittem végig. A főszál végigjátszásán kívül ebben benne volt az összes mellékküldetés, valamint minden törzsi próba elvégzése, hatvan darab totem, és mind a húsz elveszett levél megkeresése, valamint a Predator Pack-hez járó, szerintem meglehetősen gyengére sikerült küldetések teljesítése. Elnézve a mai játékokat, a húsz óra sem rossz teljesítmény, azonban egy sandbox játék esetében azonban úgy vélem, ez a minimum idő, amit érdemes kihozni belőle. Szerencsére a játékban nem csak magányosan lövöldözhetünk, hanem kooperatív módban is.

Mint azt a cikk elején említettem, a kooperatív mód hiánya nagy érvágás volt a Far Cry 2 esetében. Ha a készítők nem pakoltak volna bele ebbe a részbe ilyet, akkor kicsit húznám a szám, azonban a Far Cry 3 sokkal inkább emberbarát alkotás, így nem is lenne feltétlenül szükséges, hogy társakkal nyomuljunk a pályákon. Nos, erre nincs is lehetőségünk, mivel a játék kooperatív módja egy külön kampányt foglal magában, egy külön szigeten, külön főszereplőkkel. Egy kalózok által megvett, majd elfoglalt hajó négy utasából - vagyis van közöttük olyan is, aki a személyzet tagja - álló csoportot kell terelgetnünk a több pályán keresztül, védve egymás hátát az ellenségektől, mialatt különböző feladatokat oldunk meg. A játék e része is szintén kifejezetten jól sikerült. Ugyan a főszereplőkkel még barátkozok, nagyon élveztem a közös játékot, még ha minden második méteren is sikerült fűbe harapnunk. A kalózok ugyanis sokan vannak, mi kevesen, a pályákat is szokni kell még, meg a pingünk is nagy, mert lopja a netet a szomszéd meg... de összességében örvendetes, hogy nem maradt ki ez az opció.

Természetesen a vérszomjasabb játékosok is próbára tehetik magukat, számos PVP mód kapott ugyanis helyet a játékban, amelyek között túl nagy újdonságot nem fedeztem fel, de én megelégszem a klasszikusokkal is, ha azokat jól tálalják nekünk. Itt pedig azt teszik.
Akárcsak a mostanában népszerű multiplayerre kihegyezett játékok nagy részének az esetében, úgy itt is tapasztalati pontokat kapunk, amik gyűjtésével szinteket léphetünk, jobb fegyverekkel, s ezáltal nagyobb eséllyel indulva a csatákba - legyen szó PVP harcokról, vagy kooperatív játékról. Nagyon tetszett, hogy lehetőségünk van különböző befejezéseket vennünk a PVP meccsekhez. Ezek során egy rövid animációban láthatjuk, hogy a nyertes csapat három legerősebb tagja mit kezd a vesztes csapat legerősebbjével. Ágyékon lövéstől a szabadon engedésig sok lehetőségünk akad, a kedvencem egyértelműen az, amikor elvágják a vesztes "csapatkapitány" köteleit, majd karöltve elkezd a két legjobb táncolni a "Hey Macarena"-ra. Amikor először megláttam, volt annyira röhejes, hogy hangosan röhögjek fel, márpedig az ilyen érzelemkinyilvánítás távol áll tőlem, esküszöm!

A kevés érdeklődő miatt Bono utoljára lépett színpadra

A kevés érdeklődő miatt Bono utoljára lépett színpadra


A multiplayer meccsek során "daily challenge"-eket is teljesíthetünk, valamint ha meghalunk, az "E" gomb ütemes nyomogatásával lehetőségünk van elodázni a halálunkat. Ilyenkor még nagyjából húsz másodpercen át vergődik a karakterünk, s ha arra jár egy csapattársunk, enyhíthet az agóniánkon, s halál nélkül térünk vissza a meccsbe. Akadnak a játékban csatakiáltások is, amelyekkel pár másodperc erejéig különféle módokon - például gyorsított regeneráció - támogathatjuk a társainkat.

Akárcsak a Far Cry 2 esetében, úgy itt is kaptunk egy térképszerkesztőt, amivel egész könnyen lehet kreálni saját pályákat, ami azonban még örvendetesebb, az az, hogy a készítők ígérete szerint a játék moddolható lesz, az előddel ellentétben. Hogy ez mennyire igaz, tekintve azt, hogy a ismét a Dunia Engine robog az alkotás alatt - csak éppen annak a kettes számú verziója -, nem tudom, azonban bízok benne, hogy igazak a pletykák, bár tény és való, hogy nincs akkora szükség a modderek munkájára, mint az előző rész esetében lett volna.

Irányítás terén a Far Cry 3 nincs panaszom, egérrel és billentyűzettel a játék majdnem tökéletesen játszható volt. FPS-lévén meg sem fordult a fejemben, hogy kontrollerrel is kipróbáljam, azonban mivel a Rocketbird cikkem óta sem cseréltem le az ezeréves Genius irányítóm, meglepődnék, ha támogatná azt. A járművek irányítása korrektül megoldott, egyedül a jet ski-t és a quadot vezetni volt... hát... kevésbé élvezetes - na jó, kimondom, szimplán [cenzúra] -, a sárkányrepülő azonban nagyon jól kezelhető. Míg a Far Cry 1 esetében elég bénán lehetett hasítani az eget, a második részben már egész korrektül, itt azonban szimplán egy álom a repkedés.

Tetszett, hogy a játékban helyet kapott némi QTE is, bár azért senki se gondoljon Fahrenheit szintű gombnyomogatásokra. Szimplán a bossharcok során kell jó időben jó gombot nyomni, valamint ha elkap egy állat minket, akkor kell erőteljesen nyomogatni az éppen jelzett billentyűt. Nem egészen QTE, de ide sorolhatóak azon kivégzések is, amikor egyszerre több ellenséget teszünk el csendben láb alól. Például elkapjuk az előttünk lévő alakot, majd ha a közelben lévő ellenség feje fölött felvillan egy pillanatra a jelzés, akkor a bal egérgomb gyors lenyomásával elvesszük az elkapott alany kardját, és egy bájos dobással a társába állítjuk.

Az irányítással mindössze egy meglehetősen furcsa problémám volt, amit máig nem tudok mire vélni. Mivel én jobban szeretek a "CTRL" gombbal guggolni, mint az alapból beállított "C"-vel, ezért első dolgom az volt, hogy ezt a funkciót átállítottam ez előbbire. Nem is akadt ezzel problémám a játék kétharmadáig, amikor egy ejtőernyőt kellett volna használnom. A játék ugyanis az arcomba tolta, hogy nyomjam meg a "CTRL" gombot ahhoz, hogy ne fúródjak bele a homokba, azonban akárhogyan is próbálkoztam, csak nem nyílt az ernyő. Meglepő módon, amint visszaraktam az alapbeállításra, egyből működött pongyola, és egy tollpihe, valamint a reklámban látott joghurt könnyedségével landoltam a virágos mezőn. Az más kérdés, hogy ezután széttépett egy leopárd, de legalább a landolás ment. Ezután még próbálkoztam egy sort a gombok állításával, illetve folyamatos cseréjével, de a helyzet nem változott, ejtőernyőzni továbbra is az alapkiosztásban szereplő gombbal tudtam.

Ami a hangokat illeti, egyértelműen csak a maximum pontot adhatom a játéknak. A Far Cry 3 úgy, ahogy van, definiálja a tökéletes hangzást, olyan szinten eltalált minden egyes apró zörej, hogy nem tudok mibe belekötni. A szinkron minden szereplő esetében kiváló, mindössze talán egy-két digitális prostituált nem invitál magához teljes átéléssel - de amúgy sem volt pénzem, szóval veszett fejsze nyele volt a részükről -, a főbb karakterek azonban remekül teljesítenek. A zenék a széria első részét idézik, mint ahogyan egyes morgásokat is tudat alatt a trigenekhez társítottam, de aztán leesett, hogy szerencsére nem karmos lényeg mászkálnak körülöttem, hanem tépőfogasok. A biztonságérzetem ugyan ettől a felismeréstől nem nőtt, de...

Mint ahogyan anno a Far Cry korszakalkotó grafikával rendelkezett, úgy a Far Cry 2 sem szégyenkezhetett a kinézetre. Míg összességében nézve az első rész esetében az élénk kék és zöld színek domináltak, addig az afrikai betyárkodást végig kísérte egy halványzöldes árnyalat, ami ugyan nem volt rossz, de a fakó szín miatt kevésbé volt jó az összkép, mint az elődnél. Persze az összhatásról nem csak ez tehet, hanem maga a tény is, hogy a színes dzsungel után a kopár pusztaságba kerültünk, így akármennyire is volt részletes a második rész grafikája, sokaknak nem nyerte el a tetszését. A Far Cry 3 az első rész nyomdokán halad, alig található ugyanis olyan terület, ahol ne mosná a kék víz a partot, vagy ne zöldellne a fű - na meg a krokodilok, de azt a részt már kitárgyaltuk. Kinézetét tekintve a Far Cry 3 egyszerűen gyönyörű, káprázatos és felesleges is tovább ragoznom, szimplán nagyon jól néz ki. Maximum pontot mégsem adhatok rá, ugyanis nagyon hiányoltam azt, hogy a játékban nem rombolható a környezet. Ha azonban rosszul mértem volna fel, és mégis az, úgy kérlek, jelezzétek, ugyanis a játékot nem tudtam maximális beállításokkal kipróbálni.

Vas ugyanis kell alá. A játék egyértelműen zabálja a gépet, pillanatok alatt képes leölni az alárakott hardvert. Saját tapasztalataimból kiindulva érdemes memóriával készülni, mivel a változatos dzsungel miatt elég sok objektumot kell berántania a RAM-nak, így nem egyszer tapasztaltam azt, hogy hosszú másodpercekig szaggatott a játék, ha egy új terepre értem. Ez alapesetben nem jelentett problémát, ha azonban éppen quadon repesztettem a hegyek között az ellátmánnyal a hónom alatt - tehát időre mentem -, sokszor okozott problémát az említett szaggatás. Nem nehéz megjósolni, hogy a játékot emiatt sokan techdemónak fogják titulálni, mint ahogyan ezt a jelzőt minden nagyobb gépigényű alkotásra ráaggatják, de ez ne tévesszen meg senkit. A brutális gépigény brutális kinézetet és tartalmat takar.

Indiana Jason és a bányató fosztogatói

Indiana Jason és a bányató fosztogatói


Hosszúra nyúlt a cikk, de szerettem volna mindenképpen részletesen bemutatni a játékot, s úgy érzem, hogy ez nagyjából sikerült is. Nem lenne jogos azt mondanom, hogy a Far Cry 3 az év FPS-e, ugyanis nem egy kiváló játéknak kikiáltott alkotásból maradtam ki idén, így nem lenne alapja a kijelentésemnek. Azt azonban nyugodtan kijelenthetem, hogy a Far Cry 3 a legjobb játék, amivel az elmúlt időszakban játszottam, s minden egyes pillanatát élveztem. Persze nagyítóval kutatva találhatunk hibát benne, csak ne feledjük el, hogy amíg a domború üveglencse fölött görnyedve vizsgálunk, könnyen letámadhat egy dingó minket. Vicceltem persze - a medvétől kell félnetek, az, mint azt tudjuk, valóban nem játék.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Far Cry 3 (PC)2.799 Ft

Far Cry 3 Essentials (PS3)5.599 Ft

Far Cry 3 Classic 2 (XBOX 360)2.999 Ft

Far Cry 3 Classic Edition (PS4)7.790 Ft

Far Cry 3 Classic Edition (XBOX ONE)7.790 Ft

Far Cry 3 teszt / Tesztplatform: PC

kihagyhatatlan!
  • Stílus: FPS
  • Megjelenés: 2012. november 30.
  • Ár: 8.990 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Gyönyörű megvalósítás
  • Kiváló karakterek
  • Remek történet
  • Magába szippantó hangulat
  • Flóra és fauna
  • Taktikázás
  • Kooperatív játékmód
  • Pályaszerkesztő
  • Uplay
  • Nem rombolható a környezet
  • Túl magas a fű
  • Hang
    10
  • Grafika
    9
  • Játszhatóság
    10
  • Hangulat
    10
9.8
35 hozzászólás

kpal

6 éve, 3 hónapja és 19 napja

10/10

válasz erre

Vendég

6 éve, 4 hónapja és 25 napja

davidka55 írta:
HATALMAS GÉPIGÉNY!! az egész világa unalmas!! semmi újdonság!! a far cry 2 milliószor jobb!!
Lehet, hogy igazad van, DE: játsz,játsz,játsz......

válasz erre

Bartaz89

6 éve, 5 hónapja és 2 napja

Az első Far Cry évekig nem volt hajlandó fullon futni, ezzel ugyan ez lesz a helyzet, pedig HD6950 2GB 8GB ram és i52500as proci hajtaná...

válasz erre

jezzahun

6 éve, 8 hónapja és 9 napja

én is írtam egy blogot róla,de nem lett ilyen jó!

válasz erre

jezzahun

6 éve, 8 hónapja és 9 napja

mi a baj az uplayel,és miért baj hogy nagy a fű? az azért jó mert el lehet rejtőzni simán az ellenfelek elől... szerintem egyik se nevezhető hibának...

válasz erre

Vendég

6 éve, 10 hónapja és 19 napja

Lehet nevetni, de én már december óta játszom, én nem szeretném hamar befejezni, nem versenyfutás ez.

válasz erre

Vendég

6 éve, 10 hónapja és 19 napja

Szuper játék!

válasz erre

Kayjay

6 éve, 11 hónapja és 27 napja

Nagyon jó

válasz erre

davidka55

7 éve, 16 napja

HATALMAS GÉPIGÉNY!! az egész világa unalmas!! semmi újdonság!! a far cry 2 milliószor jobb!!

válasz erre

Vendég

7 éve, 1 hónapja és 1 napja

Esélyem sincs hogy menjen a gépemen...

válasz erre

Vendég

7 éve, 1 hónapja és 2 napja

Legjobb FC eddig. Maradjon is meg ezen a vonalon!

válasz erre

Vendég

7 éve, 1 hónapja és 2 napja

JÓ cikk lett gratulálok !!

válasz erre
123a(z) 3 -ből
Far Cry 3
8.990 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

gery1113 profiljaWickedSick profiljaHellblade profiljaImperator profiljaPajti24 profiljamarco profiljarDAVE profilja