Tolkien könyveinek világa kimeríthetetlen téma a szórakoztatóipar számára. Az általa megálmodott világ karakterein egész generációk nőttek fel, sikeres és kevésbé sikeres adaptációk egész sora került a filmvásznakra és a monitorokra. A
Fantasy Wars sem akar különbözni a jól bejáratott fantasy világtól, témáját tekintve egy a tucatból, azonban stílusát tekintve nagyon nehéz lenne összehasonlítani bármely mostanság napvilágot látott stratégiai játékkal.
Mindig örömteli, bár kétségtelenül bátor vállalkozás egy valamikor szebb napokat látott stílusról lefújni a port. A
Fantasy Wars ugyanis egy hagyományos, körökre osztott stratégia játék és mint ilyen, szinte unikumnak számít manapság. Említhetnénk ugyan például a méltán népszerű Heroes of Might and Magic sorozatot, amely gyakorlatilag egyeduralkodó a műfajban, de jelen játékprogram kevésbé összetett, a régi "sakkozós" stratégiai játékokat juttatja eszembe, a Warcraft világát idéző hangulattal és figurákkal találkozhatunk benne. Magyarul le sem tagadhatnák, honnan meríti az ötleteket, de manapság nem szégyen a jó dolgokat lekopírozni, főleg ha a végeredmény olyan, mint a
Fantasy Wars esetében.
A fejlesztő Ino-Co visszanyúlt egészen a stratégiai játékok hőskorába, amikor még a számítógépek teljesítményének híján az RTS-eknek nem igazán volt létjogosultságuk, a körökre osztott játékok inkább a "logikai" besorolás alá voltak beosztva, és leginkább a modern köntösbe bújt sakkra emlékeztettek. Ezt a jellemvonást sikerült átörökíteni jelen játékprogramra is: Nem csupán ujjgyakorlat a játékkal játszani, komoly agytornát igényel egy-egy küldes véghezvitele. Ennek megfelelően a
Fantasy Wars nem könnyű, mondhatni baromi nehéz, talán már kicsit hátrányára is válik a játéknak a nehézségi szint, amit ugyan magunk is megválaszthatunk, de az "easy" után sem lesz olyan könnyű a játékmenet, mint azt előre várhatnánk. Igaz, ami igaz nem játszottam túlságosan sokat a játékkal, de eszem ágába sem jutott soha, hogy megpróbálkozzam a középső fokozattal, mert az valószínűleg már az élvezhetőség rovására ment volna.
A játék nincs igazán túlbonyolítva, de ez kifejezetten előnyére válik. Nagyban elősegíti a játszhatóságot, hogy átlátható a kezelőfelület, de igazság szerint ezt túlbonyolítani lett volna művészet, elvégre is nincs szükség átláthatatlan menürendszerre. A campaign módot választva három különböző fajból választva kell végigküzdenünk az egymás után fűzött pályákat. Mily meglepő, a három lehetséges választás az emberek, az elfek ,valamint az orkok. Természetesen választhatunk különálló pályák közül is skirmish opcióban, ennek leginkább a multiplayer során van szerepe, azonban csak helyi hálózaton, vagy közvetlenül öszzekötött PC-ken játszhatunk, tehát nincs mód kimerészkedni a világhálóra, ha a gépi ellenfél kevés kihívást tartogat, mindenki kerítsen magának játszótársat onnan ahonnan tud.
A játéktér leginkább egy színes sakktáblára emlékeztet, a terület hatszögekre van osztva. Ennek megfelelően lépdelhetünk a csatamezőn a sereggel. Természetesen van itt mindenféle egység a csapatban, ugyanúgy ahogy a Heroes-ból megszokhattuk vannak távoli és közelharcra való egységek, varázslófélék, ostromgépek, és minden egyéb ami egy ilyen játékban felbukkanhat. A kameraállást kedvünk szerint változtathatjuk, olyan távolságból és irányból nézhetjük a csatát, ahonnan csak kedvünk tartja. Seregeinket hősök vezetik, akik aktív részesei a sztori vonalának, és kiemelkedő harcosként küzdenek a csatatéren. A csata során minden egyes egység tapasztalati pontokat gyűjthet, és szinteket léphet. Szintlépéskor speciális képességek (perks) megszerzésére van lehetőség, az adott fajnak megfelelő képzettségekből választva. Ezek leginkább az adott egység harci képességeit hivatottak javítani, például a védekező, vagy támadó képesség pontjait növelhetik. Egy-egy faj egyedi, rá jellemző képességgel is gazdagodhat, például az ork íjász használhat mérgezett nyílvesszőket egy képesség elsajátítása során. Mint az imént leírtak sejtetik a játék a D&D valamely szabályrendszerét használja. Egy-egy egységről részletes infókat kapunk, ha megpillantjuk az adatlapját. (Akár a Heroes-ban is.) Ezt azért érdemes nézegetni, mert a tulajdonságok mellett virító számokból meg tudjuk állapítani mivel/kivel állunk szemben, illetve várhatóan mik lesznek a következményei, ha rárontunk az adott lényre.
Mint már korábban említettem a játék nehézségi fokát nem igazán sikerült belőni a készítőknek, olyannyira nem, hogy az első néhány pálya után már biztos voltam benne, hogy ismét "bedurvul" a játék egy-egy küldetés végéhez közeledve. Ez szinte az összes pályára igaz. Az eleje olyan mint valami sétagalopp. Aztán még mielőtt unalmasba csapna át a dolog, kőkemény ellenfelekbe botlunk, akiket általában csak sokszori próbálkozásra sikerül leverni. Ez az easy szintre is igaz, a pályák vége felé közeledve menetrend szerint jött az állkapocsrángás, aztán az újrakezdés. Érdemes ellesni ahogyan a gép taktikázik a csatamezőn a gyakori vereséget megelőzendő. A pályák elején ugyan kapunk némi eligazítást a kitűzött célról, de hogy addig hogyan jussunk el, az már legyen a mi gondunk. Érdemes takarékoskodni a zsetonnal, mert érhetnek meglepetések minket. Persze az sem mindegy mire költjük véges kereteinket. Úgy tűnik leginkább a repülni képes egységek a leghasznosabbak a csatákban, sokkal inkább megéri ilyen egységekre költenünk, mivel gyorsak és kevésbé sebződnek.
Ami a grafikát, és a hangokat illeti, azok remekül illenek a játékhoz, egy szavunk nem lehet semelyikre sem. Való igaz, hogy láttam már szebben muzsikáló grafikus motort, de egyszerűen kár lenne a játékba belekötni, mert ez egy stratégiai játék, és nem a látványon van a hangsúly, hanem a játékmeneten, a megjelenés pedig tökéletesen passzol hozzá, a játék világa csodás színekben pompázik, a gépigényt figyelembe véve pedig egyenesen dicséretes a grafika. (Egy 1,5GHz-es processzorral is megelégszik a játék.) A háttérzene, az effektek szintén jól sikerültek, megfűszerezik az egyébként is hangulatos játékmenetet.
Kicsit talán kopottas a stílus amelyet a játék képvisel, de a külcsín és a körítés első osztályú, mindezt viszonylag alacsony gépigény mellett kínálja a játék. Kicsit talán ijesztő lehet a nehézségi szint, az RTS-en nevelkedett ifjaknak kissé vontatott játékmenet, de ha sikerül ráhangolódni, akkor garantáltan jó móka a
Fantasy Wars-al játszani. Elsősorban a régi motorosoknak nyerheti el a tetszését, de azért jóval jobb annál minthogy szimplán nosztalgiára való lenne, mert remek hangulata, komoly kihívást rejtő küldetései garantáltan elszórakoztatják majd a stratégiát és fantasy-t kedvelőket. Ha pedig mindkettőben otthon vagy, akkor véletlenül se hagyd ki a játékot!
Fantasy Wars / Tesztplatform: PC
jó lesz ez!
- Stílus: RTS
- Megjelenés: 2007. november 08.
- Ár: 4.990 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Változatos és érdekes küldetések
- Szavatosság
- Hangulat
- Túl nehéz
- Nincs online mód
- Hang
7 - Grafika
7 - Játszhatóság
8 - Hangulat
8
Fantasy Wars sem akar különbözni a jól bejáratott fantasy világtól, témáját tekintve egy a tucatból, azonban stílusát tekintve nagyon nehéz lenne összehasonlítani bármely mostanság napvilágot látott stratégiai játékkal.
'>
Fantasy Wars sem akar különbözni a jól bejáratott fantasy világtól, témáját tekintve egy a tucatból, azonban stílusát tekintve nagyon nehéz lenne összehasonlítani bármely mostanság napvilágot látott stratégiai játékkal.
'>