FaceBreaker teszt

2009. január 21.
71.5431
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
FutuRetrO profilja, adatai
FutuRetrO
Tavaly az EA Sports divízió egy újabb label-lel gyarapodott, amely a találó Freestyle nevet kapta a szent keresztségben és az alkalmi játékosok igényeit hivatott maradéktalanul kiszolgálni. A casual irányvonalat erősítő új banda egyik első fecskéje a FaceBreaker, amely a boksz elé tart egy gigantikus görbe tükröt. Ilyen jellegű próbálkozásokkal már korábban is találkozhattunk, hogy messzebbre ne menjünk az idősíkon, a multiplatform Ready 2 Rumble szintén valami hasonló koncepcióval hódított az ezredforduló elején, több-kevesebb sikerrel, sőt, tavasszal megteszi a harmadik körét is, az időzítés pedig nem feltétlenül szerencsés, két hasonló jellegű mű, időben relatív közel egymáshoz a piacon K.O.-ra pofozhatja egymást.



FaceBreaker teszt - 2. kép

Ez már nem a mi problémánk, fájjon emiatt a kiadóknak a feje, mi pedig élvezzük a termést, már ha tudjuk egyáltalán. Ilyen vészjósló kijelentést ellőni a bevezetőben komoly felelősség, de fő a fokozatosság, nem árt lassacskán felkészülni a pofonokra, amelyeket a FaceBreaker mér az arcunkra, majd az idegrendszerünkre és kész a technikai kiütés. A FaceBreaker könnyen körbejárható, mind tartalmilag, mind pedig más szempontból. Az EA Sports Freestyle alkotása egy egyszerű árkád pofozkodás, karikatúra figurákkal, a kötelező online/offline multiplayer-rel és karakter kreálással megtűzdelve, csak a szokásos recept, annál egyetlen hajszállal sem több. Ez a jól csengő, hivatalos definíció, de a tapasztalatok ennél sokkalta fájdalmasabbak. Indul az egész egy őrült jó videóval, már szinte viszket a tenyerünk a megtekintése közben, égető vágyat érzünk ringbe szállni és bucira csapkodni az ellen kobakját. A Fight menüpont alatt vívhatjuk meg a gyorsmeccseinket, a saját és az ellenfél karakterét is mi magunk választjuk meg, majd a helyszínt az összecsapáshoz és kezdetét is veheti az első pofon adagok kiszórása. Ez a módozat szolgál a megszokott Quick Play gyanánt, de a tét nélkülisége agyonvágja a hosszabb távú élvezhetőségét. Gyakorolni remek, ám ha szeretnénk profitálni a FaceBreaker-rel eltöltött idő alatt, akkor eggyel lejjebb keresgéljünk a Brawl For It All opcióban. Eltaláltad, Kedves Olvasó, ez már a tartalmasabb karrier módusz, annak áldásos hozományaival.

#tv#

FaceBreaker teszt - 3. kép

Új karakterek, és pályák megnyitására adódik módunk, ha bírjuk cérnával a hardcore nehézségi szintet. Teljesen érdektelen, hogy melyik fokozaton rohansz betonfalaknak, maximum az idegállapotod végső állapotában lesz némi szerepe, a legkönnyebb szinten is komoly elmebaj keríthet hatalmába. Naívan hittem abban, hogy egy casual játéknál az alap keménység kellemesen eltöltött órákkal ajándékoz meg, de hamar rám dőlt egy vagonnyi hideg folyadék, korán rá kellett eszmélnem, hogy ekkorát még életemben nem vétettem. Az karrier felépítése semmi újdonságot sem szolgáltat, választasz egy számodra szimpatikus karaktert, ha találsz egyáltalán a gyötrelmes, bár változatos felhozatalban. Amennyiben még újonc a lemez a gépedben, akkor csupán a teljes stáb felét érheted el, azaz hat bokszoló közül mazsolázgathatsz, a többi hatot Neked kell megnyitnod. A tizenharmadik választható harcos egy általad kreált figura lehet, ha csináltál már saját bunyóst az arra kijelölt menüpontban (Boxer Factory). Vannak itt csajok, srácok, spanyol torreádor fiútól a japán divatcicáig terjed a skála, későbbiekben lesz súlyfelesleggel küzdő voodoo harcos, meg ehhez hasonló, elmebeteg, karikatúrista fighter-ek. A következő lépésben övet választunk, ezzel együtt a helyet is kijelöljük az összecsapáshoz. Ringben a két anyaszomorító, talán verjük szájon egymást. De hogyan? Arra van egy szájbarágós tutorial, de attól tartok, hogy némely, kezdő játékosok képességeit még így is meghaladja majd.


FaceBreaker teszt - 4. kép

Összességében nem vészes az újdonsült harcrendszer, mert alsót és felsőt ütni egy-egy gombbal lehet, de ezek csapkodásával aligha leszünk tartósan sikeresek. Van még egy külön védekező gomb is, ezen felül egy dobás és egy breaker névre keresztelt, felütés funkcióval bíró művelet, ezekkel kell okosan gazdálkodnunk. Eddig nem bonyolult, a neheze akkor szakad ránk, amikor a siker érdekében egyszerre kell mozognunk, ütés gombot nyomva tartanunk, és közben védekeznünk, majd a jó pillanatban elengednünk azokat és visszatámadnunk. A vázolt mechanizmussal elkaphatjuk a rivális kezét (Parry), majd ellentámadásba lendülhetünk, ha hagyja az a szerencsétlen. Fontos a ritmusérzék, a kiváló időzítés. A leghatásosabb módja a védekezésnek közel sem a blokk gomb, valami félkegyelmű nemes egyszerűséggel kitalálta, majd beleprogramozta, hogy egyik kezünket a levegőben ütésre emelve tudjunk elhajolni a felénk száguldó ökölcsapás elől (Dodge), ehhez pedig pár pillanatig az ütést kell lenyomva tartanunk. Az EA Sport BIG játékok bevett sajátja, hogy a bevitt kombinációkkal növelhetjük a speciális képességünk energia csíkját, majd annak feltöltése után valami pofátlanul állszaggatós megmozdulással mérünk szenzációs csapást az ellenre. Most sem szabadulunk tőle, jóllehet, vannak alapszinten is kivitelezhető, hatásos, látványos extra attack-ot, ügyesen bunyózgatva viszont elsüthetjük a játék címadó manőverét, az über brutális FaceBreaker mutatványt, amely azonnali technikai K.O.-val sújtja a pórul járt riválist, jöhet a következő. Energiacsíkunk kétszintű, amíg zöld, jól bírjuk, viszont annak lefogyása után következik a piros csík. Ez gyorsan fogy, viszont szusszanásokkal újratöltődik, ám ha ezt is leverik róluk egy-egy sikeres kombóval, padlót fogunk.

#tv2#

FaceBreaker teszt - 5. kép

A BoneBreaker, a GroundBreaker és a SkyBreaker bemutatásához nem kell nagy ész, megsorozzuk a velünk szembenállót és felütjük, földhöz csapjuk, egyszóval fényévekkel átlépjük a realitás, illetve a boksz szabályai által felállított korlátokat. Minden figura, merőben eltér a többitől, imidzsben, küllemben, származásban, és ami számunkra igazán fontos, küzdőstílusban is. Színes a választék, de még így is kínkeserves találni olyan arcot, aki mindenben kedvünkre való volna. Én Sparrow személyében leltem az igazira, viszont ő nőnemű. Ha viccesnek szánták a kiváló Fight Night-ot is tető alá hozó fejlesztők a FaceBreaker-t, akkor alaposan mellényúltak, mert sokkal inkább szánalmasan bugyuta az egész, mint poénos, vagy felvidító. Örömre ok egyébként is igencsak kevés lesz, mert a gép olyan szinten hajlamos csalni, hogy nem elképzelhetetlen cselekedet a képernyő, dühtől vezérelt leköpése, a kontroller megröptetése, vagy hajba kapaszkodás, majd masszív húzás, feszültség levezetés gyanánt. Ha ráérzel a játék ritmusára, egy ideig lovat kapsz alád és elbízod magad, vígan szórod a taslikat az ellenlábas fejére, testére, de egy-két leütés után olyan szinten bekeményít az aljas mesterséges intelligencia, hogy obszcén gesztusok társaságában elküldöd a nő nemű szüleibe az egész elbaltázott ocsmányságot. Ha ez egy terrortámadás akart lenni a szórakoztató játékok fogalma ellen, elérte a célját, mert ez minden, csak nem casual orgia.

FaceBreaker teszt - 6. kép

Ha a dolgok fényesebbik oldalát szeretnénk megtapasztalni, akkor próbálkozzunk inkább multiban haverral, vagy a neten turkáljunk ellenfelek után, ők csalni nem tudnak, bár lehetnek nálunk sokkal jobbak, így maradhat bennünk a kőkemény frusztráció érzése. Netes balhékba az online menüpont alatt keveredhetünk, a Couch Royale-ban pedig az offline, többszereplős multit lelhetjük meg. Kemény kritikákba szaladt nálunk a FaceBreaker, de mint minden elpuskázott alkotásnak, ennek is van erős oldala, bár játékon kívüli, érdemes szót ejtenünk róla. Ami kifejezetten megállja a helyét, az a karakterkreátor opció (Boxer Factory). A lehetőségeink végtelenek, és a műveinket a szerverre is feltölthetjük, vagy akár másokét le onnan. Körberohantam a user kreálta kínálaton, és meglepő figurákba botlottam, az agyament játékosok feltűnően élethűre mintázták meg többek között Hitler-t, George Bush-t, Barack Obama-t, Bruce Willis-t és Morgan Freeman-t. Akire igényt tartasz, fogod, és lerántod magadnak, majd hadrendbe állítod. Az EA hagyományőrzése tovább erősödött, a muzsikák ezúttal is liszenszelt nóták, neves előadók tolmácsolásában, a választék kielégítő, a válogatás erősen vegyes képet mutat. Összességében nekem imponáltak a zenei anyagok, belesimultak az összképbe, legalább ezt nem baltázták el, ha már a játék gerince bosszantóan gyengére sikerült. Próbáltam magyarázatot találni a kritikán aluli játszhatatlanságra, de egy élet is kevés volna megfejteni az okát, ezért én önhatalmúlag összecsapott, tróger munkának minősítem. Talán ha nem széles rétegekhez szóló, casual mókának harangozzák be a megjelenés előtt, ha hősiesen bevállalják, hogy egy hardcore mókát készítettek, mi is másként közelítünk hozzá, de amikor valamit már erősen bekategorizálsz és annak homlok egyenes ellenkezőjébe futsz bele nagy hévvel, az minden esetben kiábrándító, idegesítő és lelombozó.


FaceBreaker teszt - 7. kép

Bevallom, nem rejtegetem, képtelen voltam néhány óránál tovább elviselni a gép ellenni megalázó vereségeket, ezért inkább multiban próbáltam szerencsét, de még csak véletlenül sem az online választékból álltam szembe valami kiszuperált FaceBreaker függővel, ehelyett egy szűz kezű amatőrrel mérkőztem offline-ban, ami kifejezetten szórakoztató volt mindaddig, amíg rá nem érzett az ízére és össze nem maszatolta az ábrázatomat. A játék javára írható, hogy nem elégendő random szerűen püfölni a gombokat, a győzelemhez valóban tudás kell. A grafikai stílus unikum lenne, ha nem lőtték volna már el a Fifa Street 3-ban ezt a fajta megközelítést, így a nagy rácsodálkozás elmarad, viszont a rajzfilmszerű karikatúrák nem süllyednek a korrekt szint alá, ezért elképzelhető, hogy valakinek igenis bejönnek. Bokszolóink folyamatosan sérülnek a bekapott csapásoktól, eltorzul a fejük, egy-egy hevesebb mérkőzés után a felismerhetetlenségig amortizálódhatnak, nyári szünetekkel a fogaik között. A pályákat végtelenül unalmasnak találtam, személyes kedvencem azért akad, egy árkád játékterem képében, de a többi hangyányit sem nyerte el a tetszésemet. Az, hogy az egyik barlangos pályán két rák is osztja egymásnak kesztyűben a pofonokat a ring szélén, betette a kaput. Jól hangzik leírva? Élőben korántsem poénos. A humor nem az erőssége, a gép elleni játszhatóság nem az erőssége, a játékmódozatok száma nem az erőssége, a szórakoztatás nem az erőssége..., és folytathatnánk a sort, de mielőtt az EA pert akasztana a nyakamba, inkább összegzem, és hamar elfelejtem, mert a lábnyomát sem csókolhatja meg a Ready 2 Rumble-nek és őszintén remélem, hogy rémálmaiban sem tér soha vissza, kísérteni a lerombolt lelkivilágomat.


FaceBreaker teszt - 8. kép

Én azt mondom, hogy messziről kerüld ezt a játékot, mert jobb helyre is tudod tenni azt a hatezer forintot. Még az ára is megbotránkoztatóan alacsony, talán nem a véletlen műve. Én sokkal inkább tudnám elképzelni a FaceBreaker-t egy PlayStation Store tölteléknek, mintsem, hogy lemezen riogassa a boltokba betérőket. A környezetet is megkímélték volna pár tonna műanyag hulladéktól. Ha a helyét megálló tanáccsal kívánnék szolgálni, azt javasolnám, alaposan fontold meg, hogy kivel és hogyan fogod játszani, mert a gép ellen idegbajt kapsz, a zárt osztály pedig pokoli egy hely, ne akarj odáig eljutni. Tégy vele egy próbát, vagy kettőt, és ha már végképp nem tudod beletuszkolni a bukszádba azt a hat darab Mátyás Királyt, mert annyira tele van és még ezután is megveszed otthonra, akkor elmondhatod, hogy magadnak kerested a bajt, amitől mi az összes erőnkkel próbáltunk megóvni Téged. Külföldön kapott hideget, fagyosat és egészen langyosat is, nálunk jégkockává fagyott és kiolvasztani eszünk ágában sincsen. Ha Nintendo Wii-n nyomod, várd meg inkább a Ready 2 Rumble újabb részét, a Revolution-t és vesd össze őket, mielőtt erre szórnád el a kuporgatott zsetont. Alapjában véve nem lenne ez egy rossz játék, mert hiány van a stílusbeliekből, de ennél sokkal több odafigyelést, munkát és balanszírozást igényelt volna, amit nem kapott meg, a végeredmény pedig önmagáért beszél, ennek ellenére elnéző voltam vele az értékelőben, ezt meg Ti nézzétek el nekem.

#tv3#

FaceBreaker / Tesztplatform: PlayStation 3

egynek jó...
  • Stílus: Sport
  • Megjelenés: 2008. november 11.
  • Ár: 5.990 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Abból van kevesebb
  • Remek karakterkreátor
  • Debil, bárgyú, erőltetett
  • Szemét módon csaló gépi ellenfelek
  • Hang
    7
  • Grafika
    6
  • Játszhatóság
    5
  • Hangulat
    6
6
FaceBreaker, amely a boksz elé tart egy gigantikus görbe tükröt. Ilyen jellegű próbálkozásokkal már korábban is találkozhattunk, hogy messzebbre ne menjünk az idősíkon, a multiplatform Ready 2 Rumble szintén valami hasonló koncepcióval hódított az ezredforduló elején, több-kevesebb sikerrel, sőt, tavasszal megteszi a harmadik körét is, az időzítés pedig nem feltétlenül szerencsés, két hasonló jellegű mű, időben relatív közel egymáshoz a piacon K.O.-ra pofozhatja egymást. '>
FaceBreaker, amely a boksz elé tart egy gigantikus görbe tükröt. Ilyen jellegű próbálkozásokkal már korábban is találkozhattunk, hogy messzebbre ne menjünk az idősíkon, a multiplatform Ready 2 Rumble szintén valami hasonló koncepcióval hódított az ezredforduló elején, több-kevesebb sikerrel, sőt, tavasszal megteszi a harmadik körét is, az időzítés pedig nem feltétlenül szerencsés, két hasonló jellegű mű, időben relatív közel egymáshoz a piacon K.O.-ra pofozhatja egymást. '>
2 hozzászólás

Vendég

16 éve, 5 hónapja és 23 napja

hogy kel letolteno

válasz erre

Raiden

16 éve, 6 hónapja és 1 napja

A Ready 2 Rumble megvolt,az még belefért de ez?röhögő smiley

válasz erre
FaceBreaker
5.990 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profiljaBotyi profiljarDAVE profilja