Mérsékelten megható történetemet olvasván bizonyára cseppet sem csodálkoztok, hogy őszinte kíváncsisággal néztem mai alanyunk, a Fable Heroes elébe, amely valójában nem más, mint a franchise egy gyermekded újragondolása; a már önmagában sem éppen kafkai magaslatokat ostromló Fable elé állított ferde tükör, amely kellemesen egyszerű, ámbár néhol kissé groteszk világgá torzítja, tömöríti, aprítja a nagyszerű sorozatot - mindamellett pedig a végletekig hergeli annak elhivatott rajongóit. Igazság szerint jó darabig én magam sem tudtam volna megmondani, a közönség mely rétegének/rétegeinek szánták ezt a játékot, mert hát a 2004-es RPG imádói időközben óhatatlanul megemberesedtek, a libikókás korosztálynak pedig vélhetően nem sokat mond a Fable név, mint olyan... Azonban egyelőre ne engedjünk a viszkető tenyerünknek és legalább eme teszt végéig hagyjunk békét annak a vasvillának: javaslom, inkább keljünk útra együtt és járjunk a dolog végére - ki tudja, közben még akár kedvünkre valónak is bizonyulhat a beat 'em up móka.
LeTOY(t)STORY
Tegyük fel, hogy néhány 6-7 éves csöppség úgy határoz, megalkotják a maguk csodálatos Fable világát, éspedig a játékosdoboz tartalmának - na meg persze némi McGyveres talentum - segítségével; az eredmény alighanem kiköpött mása lenne annak a képi világnak, mint ami a Fable Heroesban fogadja a vérmes reményekkel áltatott játékosokat. A szemeink elé táruló látvány és a hangulat szinte minden ízében a fentebbi analógiát igazolja: a mesésen rikító színpaletta, az elnagyolt kontúrok és formák, a felcsendülő vidám, gyermekded melódiák és persze az a játék hőseit megszemélyesítő 12 bűbájos baba, akikkel rövidesen az útba eső valamennyi tájat végigpofozzuk.
A játék magján nem sok magyarázni való van, elvégre a már említett "beat 'em up" kifejezés önmagában is elég beszédes és a Fable Heroes csak elhanyagolható mértékben nyúl ki eme műfaj keretei közül. Nem kertelek tovább, a játék gyakorlatilag másról sem szól, mint rohanásról, püfölésről és ezek egyvelegéről, épp csak más-más tájakon és más-más kiszerelésű ellenfelekkel. Legyen szó online, négy játékost elbíró Xbox LIVE Party-ról vagy offline hancúrozásról, a cél mindig ugyanaz: fenekelj el minél több szörnyecskét, nyalábold fel az összes általuk elhullajtott aranytallért, aztán nyomás tovább. Mindeközben persze igyekeznünk kell nem meghalni, mert bár szellemünkkel a halál beállta után is zavartalanul püfölhetjük az ellent, a szakrális síkon képtelenek vagyunk bezsebelni a tallérokat - eme átkot egyébiránt csakis egy szív felvételével törhetjük meg, ezáltal ugyanis feltámasztjuk időközben elhullott porhüvelyünket.
Mondanom sem kell, a side-scrolling móka még ismerőseinkkel együtt is rövid időn belül unalomba fulladhat, és a rajtunk eluralkodó fásultságból még az olyan kalandok közé beékelt minijátékok sem képesek minket maradéktalanul felrázni, mint amilyen példának okáért a gyors szánkóverseny vagy a robbanó tyúkokkal megspékelt túlélő mulatság. Rendhagyó kalandozásaink közben időnként kincsesládákba botlunk, amelyek nem ritkán különleges képességeket rejtenek - óriási méretet, láthatatlanságot és egyéb szupererőket kölcsönözhetnek karaktereinknek, de akár átkot is rejthetnek, esetleg direkt módon az életünkre törhetnek... Ami a harcokat illeti, nos "kombó" kifejezést sajnálatos módon még csak hallomásból sem ismeri a játék: támadásokat összesen három gombbal hajthatunk végre, amelyekkel különböző gyorsaságú és ennek arányában különböző erősségű ütéseket vihetünk be. Mint azt már bizonyára kitaláltátok, története egyáltalán nincs a játéknak.
Mindazonáltal a vizualitások és hanghatások terén nem sok kivetnivaló akad; a foghíjas játékélmény miatti szemöldöktáncoltatásunkat a Fable Heroes a maga kis bűbájos és magával ragadó világával szeretné ellensúlyozni, több-kevesebb sikerrel. A kalandjainkat aláfestő nóták hatása alatt szinte mindvégig bárgyú vigyorral meredünk a képernyőre, a karakterek folytonos füttyögésétől, gügyögésétől és nevetésétől pedig olvadt vajként fogunk lecsurogni a kanapénkról. A képi világ ugyancsak elragadó: a Fable-ös motívumok, szereplők és helyszínek szinte egytől-egyig fellelhetők ebben a sajátos univerzumban, épp csak a gyermekek szája íze szerint fűszerezve és porciózva. Az élénk színek, az időnként különös szögből leskelődő kamera és a szörnygarmadák gonosz összjátékából eredően a képernyőn pikkpakk eluralkodhat a káosz, minek által egykettőre szem elől veszíthetjük a mi helyes kis karakterünket. Ez óhatatlanul bekövetkezik, ám az nagyságrendekkel irritálóbb, hogy a kamera helytelen pozicionálása miatt gyakran még az óriás aranytallérokat sem tudjuk felvenni, mert a térlátásunk egyszerűen beadja a kulcsot.
A játék egyik elvitathatatlan sajátossága a karakterfejlesztésben leledzik, ez a képernyő ugyanis nem más, mint egy nagy társasjáték, ami azonban legalább annyira bonyolultnak tűnhet, mint amennyire látványos és ilyen minőségében nem kizárt, hogy jó pár csöppséget el fog rémíteni. Pedig valójában nincs ebben semmi ördöngösség: dobunk a kockával, majd lelépjük a kapott számot és az adott mezőre érve kiválthatjuk az ott található képességet - már amennyiben ahhoz elég gempát szedtünk össze kalandozásaink során. Ha pedig kiemelkedő sikereket értünk el korábbi küldetéseink folyamán, úgy akár többször is dobhatunk, még több és több képességre szert téve.
A fejlesztők mindennek tetejében még a Kinectes Fable: The Journey-t váró rajongók előtt is egyengetik a talajt, a Fable Heroes bankjában összekuporgatott tallérokat ugyanis később a Journey-be is átcibálhatjuk, így akár már MOST elkezdhetjük megalapozni a magunk kis tőkéjét.
Záróbeszéd:
Végső soron már az első negyed órában nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy mely korosztály képezi a Fable Heroes célközönségét: hozzávetőlegesen ugyanaz, mint amelyik a Disney Universe-ét is - az 5-10 évesek. Ámbár hozzá kell tennem, magam is remekül el tudtam ütni vele egy-egy negyed órácskát, ami talán nem is annyira a játékélmény, mint inkább eme szívmelengető világ hangulatának köszönhető... (Elvégre a játékban gyakorlatilag mást sem fogunk tenni, mint vetődni, ütni, vetődni, ütni és hőn utálni hőskollégáinkat, akik zsebre vágják a minket illető tallérokat). Persze az is lehet, hogy csak én vagyok ennyire reménytelenül gyerekes. Akárhogy is, a Fable Heroes különös harmóniát teremt a végletekig leegyszerűsített játékmenet és a magával ragadó képi világ között, végeredményül pedig egy olyan kellemesen bárgyú játékot kapunk, ami a kicsik közt alighanem osztatlan sikert arat, míg a nagyobbakat arra sarkallja, hogy ne legyenek gyávák időnként ismét gyereknek lenni.
Fable Heroes / Tesztplatform: XBOX360
egynek jó...- Stílus: Beat 'em up
- Megjelenés: 2012. május 02.
- Ár: 2.900 Ft-tól
- Multiplayer: van
- sajátos karakterfejlesztés
- imádnivaló szereplők
- ötletes power-upok
- prózai játékmenet
- a karakterünk gyakran elvész
- nuku sztori