Vannak olyan játékok, amik a jó whiskyhez hasonlóan az idő előrehaladtával mutatják meg igazán, hogy mennyit is érnek. Gondolok itt például a Metal Gear sorozatra, ami még most is több mint időtálló alkotás. Vagy ide rakhatnám a Tomb Raider sorozatot, szintén nagy örömmel vetettem bele magam a HD Remix változat nyújtotta kalandokba. Valószínűleg ilyen lesz a Final Fantasy X is, amit már szintén tűkön ülve várok. Ezek a változatok rendkívül sok plusz dollárt hoztak a cégek konyhájára, pontosan ezért a Microsoft is úgy döntött, hogy ideje a tortából egy nagyobb szeletet elvennie, hiszen ott van neki a platform exkluzív Fable sorozata. Na, ez egy nagyon elhibázott döntés volt!
A Fable Anniversary ugyanis több sebből is vérzik. Ha megnézzük a fent emlegetett játékokat, mondjuk az MGS-t, akkor biztos vagyok benne, hogy sok dialógust a mai napig úgy tudunk felidézni belőle, mint valami filmből. Vagy mondhatnám a szívszorító jeleneteket Sniper Wolffal az első részből, esetleg Otacon testvérének a halálát a másodikból, hogy aztán Big Bossról már ne is beszéljünk.
Gyere ide tavarish
Ezek mind rettenetesen időtálló dolgok, mivel már az alap is iszonyatosan jól volt elkészítve, ezért természetes, hogy a HD verzió is nagyon jó lesz. Itt egy kicsit ki kell, hogy kanyarodjak a Fable előzményeire valamint keletkezésének történetére, mert így talán jobban meg fogjátok érteni azt, amit szeretnék elérni ezzel a teszttel. Peter Molyneux egy játéktervező isten, ehhez kétség sem férhet. 1996-ban bejelentette a Project Ego fedőnevű új játékát, de sajnos egészen 2004-ig várnunk kellett (akkor már Fable néven futott a dolog) a kész termékre. Én nagyon kedveltem M urat, de azok a nyilatkozatok, amiket ebben az időben születendő játékával kapcsolatban tett, hát, az egy picit kiverte a biztosítékot. Egy olyan környezetről beszélt, amit még sehol sem láthatott a közönség. Olyan morális rendszert dolgozott ki, ami annyira előremutató, mint Armstrong űrsétája. Ha jól emlékszem, még azt is kijelentette, hogy ez lesz a világ legjobb játéka. Természetesen kellett a hype a stuff köré, ezt nem is vitatom, de azért a pr tanácsadóját lehet, hogy kirúgtam volna. Szóval kis túlzással az egész bolygó várta ezt a csodát bithalmazba öntve. Az eredmény? Én szerintem játékban nem csalódtam még ekkorát.
A történet valami kegyetlen banális ostobaság. A sokat emlegetett morális téma kimerül abban, hogy jót vagy rosszat cselekszünk. A grafika bár aranyos és inkább meseszerű volt, de rettenetesen bugos maradt. A harcrendszer szintén nem volt rossz, de a forradalomtól olyan messze volt, mint én Telly Savalas autogramjától. Ha jól emlékszem, az anyag szépen fogyott ugyan a kasszáknál, de a játékosok elég csúnyán lehurrogták. Ezzel a kis kitérővel el is jutottunk ehhez a gyönyörű naphoz, amikor a billentyűzetem mögé bújva próbálom meg elmagyarázni a Tisztelt Olvasóknak, miért ne költsék erre a pénzüket.
Ilyenek is lehetünk...
Nem fűztem túl nagy reményeket a Fable Anniversaryhoz, még akkor sem, ha a Lost Chapters bővítményt plusz néhány extra DLC-t is megkapjuk a programhoz. Amikor elindítottam a játékot, szépen jöttek is vissza az emlékek, de sajnos ezek nem lettek túl pozitívak. A történet most, ennyi év távlatából még nagyobb butaságnak tűnik, ugyanis hősünk békés gyermekkorát egy gaz rablóbanda zavarja meg, akik kiirtják a teljes falut miattunk, de jön Maze, a nagy varázsló és megment minket, hogy aztán egy hősképzőben elsajátítsuk a fegyveres harc fortélyait, megtanulunk varázsolni meg futni, aztán világgá is eresztenek minket. Ezek után a legtöbb fő vagy mellékküldetést két módon tudjuk befejezni, avagy lásd a jó vagy rossz döntéseket. Ezektől igazából annyi függ, hogy ha például elindulunk a badass irányba, akkor egy idő után a falvakban rettegni fognak tőlünk az emberek, egyre több heg borítja majd a testünket, valamint a páncélokból is a sötétebb, tüskés variációk állnak majd jól. Ezzel szemben a jó iránynál mindenki szeret minket, a faluban a lánykák feje fölött szívecskék repkednek, jutányos áron vehetünk házat, satöbbi.
A harcrendszer szintén nagyon körülményes és béna. Az X nyomogatásával csapkodunk kardunkkal, az Y megnyomásával és nyomva tartásával lövöldözünk az íjjal, valamin a B gomb és a hozzá lenyomott ravasz kombinációja csalja elő a varázslatokat. Ez még talán oké is lenne. A védekezésre dedikált gomb van, de amíg így állunk, nem tudunk mozogni, csak bukfencezni. Ez mondjuk akkor külön szerencsés lesz, amikor körbevesznek minket, mi meg állunk, mint egy rakás szerencsétlenség a mező közepén. Ha még ez nem lenne elég, akkor ennek megkoronázásaképp a harcok egyszer nagyon könnyűek, aztán pedig minden előjel nélkül kezd el szívatni minket a progi (persze nem csirke fokozaton).
Magas hegyek között hol a tenger...
Ha csak pusztán a technikai tényeket nézem, csúnya szóval élve, akkor maga a HD-be való felhúzás jól sikerült, mert szép élénkek a színek, egészen jól festenek a tájak, valamint a karakterek, ellenfelek is viszonylag részlet gazdagok. Sajnos maga a grafikai stílus nem változott, amitől engem a víz levert. Képzeljetek el egy olyan összhatást, mintha valami rajzfilmet összekevernénk (cel shade technika nélkül) egy komoly rpg világgal. Én a falnak mentem héroszunktól, akinek mondjuk a kézfeje konkrétan akkora volt, mint az egész feje. Szóval egy picit torz, de vicces, ugyanakkor komolynak is akar tűnni és ez a két mix nagyon nem oké, legalább is az én gyomrom nem tudta bevenni. Szintén borzalmas a kamera, ugyanis nem folyamatos a mozgása, hanem picit olyan, mintha egy fázis kimaradna a végén, és rángat. Nem hazudok, ebbe olyan 15 perc után belefájdult a fejem.
De hogy valami pozitívumot is mondjak, a tartalommal semmi baj nincs. Ha nem akarunk szöszölni, csak teszem azt, átrohanni a progin, akkor is olyan 15 órányi játékidőre számítsunk. Persze ha szeretnénk mindent megoldani és összegyűjteni, valamint a Lost Chapterst is abszolválni, akkor nagyjából ennek a duplájára készüljünk fel. Aki játszott már MMO-val, annak nem lesz túl nagy meglepetés a gesztusok megjelenítése. Ezeket a nyilacskák segítségével tudjuk előhívni és igazából nincs is nagyon más céljuk, mint az, hogy egy helyzetben kifejezzük vele az érzéseinket, amire a környezetünk vagy heves anyázással, vagy üdvrivalgással reagál. Aztán vannak persze olyanok is, ami csak szimplán vicces, ilyen mondjuk a rottyantás vagy böfögés.
A helyi kolesz portása
Az ambient dolgok szintén elég jól sikerültek, abban nem vagyok biztos, hogy újra szinkronizálták az egészet, de teljesen jó az orgánuma mindenkinek. Ha már viszont itt tartok, még két negatívumot meg kell említenem: hősünk a teljes kaland alatt egyszer sem szólal meg, ami azért muhaha, valamint az átvezető jelenetek olyan pixelesek, hogy szinte szabad szemmel meg tudjuk számolni őket. Ha már a Lionheadnél 15 hónapot töltöttek el ezzel a porttal, akkor igazán figyelhettek volna erre is, mert rendkívül ocsmányak.
Remélem sikerült rávilágítanom azokra a problémákra, ami miatt az ajánlással és végső összegzéssel nagy bajban vagyok. Egyrészt maga az alap sem a legjobb, mert már 2004-ben is sok eleme elkapkodott és átgondolatlan volt. Gondolok itt egy újabb Molineux interjúra, ahol kifejtette, milyen mély lesz főszereplőnk fejlődése, valamint egészen kis korától mi szabhatjuk meg a fejlődésének irányát.
Ide tudnék nagyon gonoszat írni, de nem fogok...
Na, ezt úgy képzeljétek el, hogy nagyjából a tutorial lesz ez a rész, tehát úgy fél órát fogunk eltölteni a jellemfejlődésünk figyelésével. Nice. Azt sem igazán értem, ha már egyszer a Microsoft meglépi ezt, akkor miért nem rakta rá a korongra a teljes szériát? A kérdés nyilván költői. Már csak azért sem értem, mert a Fable 2 és 3 sokkal, de sokkal jobb lett, mint a legelső epizód. Úgy igazán, tiszta szívből senkinek sem tudom ajánlani a játékot, mert ezen az áron már kategóriákkal jobb szerepjátékokat lehet találni. Ezektől a hibáktól ugyanakkor el tudsz tekinteni és szeretnél egy szeletke régmúltat, akkor egy óvatos próbát tehetsz vele, csodára azonban ne számíts. Ha viszont vártok pár hónapot vele, akkor az olcsóbb szegmensből ugyanakkor simán lehet egy jó választás is.
Igen, lehet csirkét is rugdosni
