Amikor betöltődött először az Evolve kezdőképernyője, még nem tudtam, hogy mit is gondoljak erről a játékról. Szeretem a multis cuccokat, viszonylag sok órát öltem bele a különféle online csataterekbe, így ennek a játéknak az alapötletét nagyon frissnek tartottam, ugyanakkor valami mindig is zavart ezzel kapcsolatban. Jól néztek ki a trailerek, érdekesnek ígérkezett a 4v1 felállás, de talán a legjobb női kifogással élve tudnám átadni a problémám: nem éreztem a kémiát. Azt gondoltam, jók az összetevők, ugyanakkor mégsem érzem azt az őrjítő birtoklási vágyat, ami esetleg megilletné a Turtle Rock játékát.
Tudjátok, hogy mi a legviccesebb? Most, hogy nagyon sok időt beleöltem cuccba, sem tudom eldönteni, ugyanis minden remek, sőt, egyenesen zseniális pillanatára jut egy olyan hiba, ami miatt kivágnám a lemezt az ablakon, aztán pedig megmagyaráznám Marconak, hogy egy ördögűző elvitte a cuccot, mert belebújt a gyász. Az egészet kezdeném azzal, hogy az Evolve-nak nincs története.
Az egész arról szól, hogy a Shear nevű bolygón létrehozott az emberiség egy kolóniát, amit paneltömb méretű szörnyek terrorizálnak, így egy William Cabot nevű tagot kérnek meg, hogy mentse ki az itt ragadt embereket, amire ő pedig behívja a Vadászokat, ezeket a négy főből álló különítményeket, hogy csináljanak valamit.
Hasonlítasz a régi matek tanáromra
Persze ha úgy vesszük, ennél több nem is kell egy ilyen multi-only anyagnak, hiszen a játékmeneten lesz a fő hangsúly, de néhányan biztosan örültek volna neki, ha legalább valami minimális keretet adnak az egésznek. Viszont így meg nem kell különösebb angoltudás a játékhoz. A fenti állításomban annyi sarkítás volt, hogy lesz egy szingli kampány is, az Evacuation, ami gyakorlatilag az öt multis játékmód váltakozása, botok ellen.
Annyi csavart tettek ebbe a készítők, hogy a meccs győztesének kiléte hatással van a következő szekvenciára. Teszem azt, ha mondjuk Godzilla nyer, akkor a következő pályán a térkép egy nagy része el lesz gázosítva. Ezt nem is ragoznám túl, cuki, hogy van ilyen is, de csak felkészít minket az igazi mókára. Ami persze nem is lehet más, mint a nagybetűs csapatjáték vs a magányos hent. Itt egy picit előre is szaladnék a cikkben, ugyanis ettől a résztől függ, hogy mennyire élvezzük ezt az egészet.
Mivel az Evolve taktikázási és fejlődési rendszere nagyon mély, ezért ide jól összeszokott társaságok kellenek, két különböző okból. Ha mindenféle random Vér Istvánokkal rak minket össze a gép, akiknek annyi agyuk sincs, mint egy konzervnek, akkor ez a cucc bizony öt pontos szemét, mivel a taktikák és az eltérő kasztok csapatként való működésének a csírája sem fog megvalósulni, ezek nélkül pedig bármilyen szörny másodpercek alatt darabokra is tép minket. A második indok még ennél is egyszerűbb: a monszták iszonyatosan erősek, ha pedig ráadásul egy hozzáértő player terelgeti, akkor még inkább csengettek nekünk.
A bajusz itt is menő, értem?
Emberi oldalon négy kaszt közül választhatunk. Az Assault jelenti a kemény gyerekeket, ők a tankok, akik a legnagyobb csapást tudják kiosztani. A Medic is magáért beszél, nekik kell valahogy életben tartani a brigádot. A Trapper már egy picit különlegesebb lesz, mivel ő felel a dögök egy helyben tartásáért, természetesen különféle csapdák segítségével. A végére maradt a Support osztály, akiket szintén nem kell túlmagyaráznom, ők segítik munícióval meg minden nyalánksággal a többieket.
Ez eddig elég sablon, mondhatnátok joggal, de szerencsére ez a készítőknek is az eszébe jutott, így mindegyik kaszthoz három eltérő karakter tartozik. És nem, nem a kinézetük változik, hanem a másodlagos tulajdonságaikban mutatkozik jelentős eltérés, ezzel is alaposan mélyítve a játékmeneten, mivel nagyon nem mindegy, hogy a csapatunk kikből áll. Persze a kasztok elsődleges képessége megegyezik, így például mindegyik Assault emberke pajzsot tud vonni maga köré, a Trapper pedig egy áthatolhatatlan gömbbe zárja ellenségeinket, és így tovább.
Szörnyekből négy különféle példánnyal játszhatunk. A Wraith egy lebegő, sok csápos izé, ami főleg diverzióban jeleskedik. A Kraken tud repülni meg villámokat szórni, a személyes kedvencem, Goliath pedig tüzet köp, sziklákkal dobálózik és akkorát ugrik, mint Hulk. A végére hagytam Behemoth-ot, mivel ha valaki ezzel jön ellenünk, akkor kis túlzással fel is adhatjuk a meccset, egy pöttyet táp lett a srác. Tehát ez az alapfelállás, ezekből a mozaikokból tudjuk összerakni a játékunkat, de nézzük, hogy ez a valóságban hogyan is működik.
Vegyük a sima Hunt módot, ami beszélő név, mert a vadászok célja, hogy kifüstöljék a dögöt, szörnyünknek pedig a folyamatos fejlődés, majd a reaktor kiiktatása. Igen, jól olvastátok, fejlődés, azaz Evolve. A játék rettentő fontos eleme ugyanis a környezet, egészen pontosan a sok szabadon rohangáló állatka. Ha valami szörnyezetet dirigálunk, akkor hamarabb kezdünk mint az üldözőink és egyetlen fő feladatunk van: kajálni és vadászni!
Minden lemészárolt egyed növeli a tapasztalatunkat, valamint regenerálja a pajzsainkat. Ha elérjük a megfelelő mennyiségű xp-t, akkor bizony evolválódunk második szintűvé, és így fejleszthetjük a különféle képességeinket. Az így elérhető szint maximálisan három, ilyenkor igazi pusztítókká válunk és fel kell darabolni a ránk küldött vadászokat.
Godzilla összement?
Ha viszont a kis csapatunkkal megyünk, akkor egyből megváltozik a fauna, ugyanis minket néznek tápláléknak. Ez egyébként egy nagyon jó és érdekes faktor: érdemes más dögöket is levadászni, mert a francnak sem hiányzik, hogy küzdünk egy maxon lévő Góliáttal, aztán meg még jól ránk támad négy-öt egyéb nyamnyam is. Néha amúgy a sima ellenségek is meg tudnak szívatni minket, akkor meg pláne, ha mondjuk, egy balfék csapatba kerülünk, ahol rajtunk kívül mindenki azt hiszi, hogy neki támadnia kell.
Ahogy látjátok, ez a játék tényleg igazi csapatmunkát igényel. A maradék három multis módért jár egy picit a morgás, mert nem igazán lettek túl változatosak. A Nest-ben tojásokat kell elpusztítanunk, a Rescue nevű takarja a telepesek kimentését, a Defend pedig a tankolás alatt lévő űrhajó megvédése. Az a baj ezekkel (de főleg a Hunt-tal), hogy egy napnyi játék után meg lehet unni az egészet. Hiába van 12 map alapból, ezek mindegyike nagyon hasonlít egymáshoz, mivel a legtöbb este és szakadó esőben játszódik. A külsőségekről még nem szóltam, de ennek is eljött az ideje. A fő motor a legfrissebb CryEngine, ami az esetek nagyobbik részében teszi szépen a dolgát.
A szörnyek iszonyatosan durvajól néznek ki, de a vadászoknak sincs okuk a szégyenkezésre. A környezet noha nem sikerült a legváltozatosabbra, azért korrektül kidolgozott, bár találkoztam néha alacsony felbontású textúrával meg egy kis szaggatással. Szóval a grafikusok jól dolgoztak, de ez a hangmérnökökről is elmondható, mert az ambient vonal is eléggé üt. Katonáink jó dumákat dobnak be, de az igazi királyság a szörnyek vinnyogása, morgása meg üvöltözése. Egyébként a BAFTA díjas Jason Graves felel a zenékért, aki meg nem kis név a szakmában.
Ilyenkor van asszem baj, nem?
Sajnos a hibák mellett sem mehetünk el szó nélkül, mert azokból is akad szép számmal. Ami a legdurvább, hogy egy 3,5 gigás foltocska lerántásával kezd a cucc, viszont még így is van bőven javítandó. Külsőségek szempontjából a frusztráló bugokat tudom felhozni, mint a tárgyakon való átlógást, a levegőben fekvő hullákat és a társait. A legnagyobb gond viszont akkor jelentkezik, amikor társakat keresünk a világhálón.
Nem elég, hogy szinte szűrés nélkül rakja össze a csapatokat, még a szerverek sem túl masszívak, ugyanis nagyon sokszor ledobált a francba, vagy játék közben vágott ki. Ezeken idővel természetesen lehet javítani, meg persze nem olyan katasztrofális a helyzet, mint a Unity vagy a Crew esetében volt, de azért eléggé zavaró.
Az Evolve tehát egy érdekes fagocitózis lett. Ha megfelelő társak vesznek minket körül, akkor roppant élvezetes a stuff, mert az emberek nagy hátrányát csak így tudjuk ledolgozni a szörnyekkel szemben, igazi észjátékká válik. Amennyiben ennek az ellenkezője következik be, akkor viszont egy égetnivaló szemétté válik, mivel tényleg másodpercek alatt bedarálnak bennünket és nulla darab élvezettel eltöltött perccel a zsebünkben mehetünk vissza módot választani.
Nekem volt részem mindkét élményben, így egy kövér hetest tudok adni neki, amit egy kicsit sajnálok, mivel ez szólhatott volna sokkal nagyobbat is, de tagadhatatlan, hogy így is tud kellemes perceket okozni.
