Dying Light: The Following teszt

A fentiekből egyértelműen következik, hogy a Dying Light című, zombis-ugrálós játékot nekem találták ki, hiszen mindkét olyan elem szerepel benne, amit elvben szeretek. Marco tesztje után elég alaposan meg is jött a kedvem az anyaghoz, viszont több órányi próbálkozás után sem tudtam megkedvelni azt.

Lehet, hogy a teljesen súlytalan főhős, az átlagosnál is sokkal klisésebb sztori idegesített, vagy talán az, hogy kísértetiesen emlékeztetett a program a Dead Island-re, nem tudom. Ettől függetlenül örömmel adtam egy esélyt a The Following kiegészítőnek, mert abszolút jól hangzott, amit a fejlesztők állítottak. Ami még ennél is jobb, hogy csodák csodájára, a legtöbb dolgot be is tartották.

Kapaszkodj Rozi!

A kiegészítő sztorija a fő szál befejezése után veszi fel újra a fonalat. Egy egészen érdekes és titokzatos figura tűnik fel Harran utcáin, aki össze-vissza beszél valami olyan helyről, ahol mindenki immunis a kórra, csak és kizárólag biztonság van, blabla. Miután Crane rommá unja magát, ezért úgy dönt, megéri eljutni a helyre, hátha van igazság a fickó szavaiban.

Egy térkép segítségével meg is találja a kérdéses területet, hogy egy hátborzongató rejtéllyel szembesüljön, aminek egy fura szekta áll a középpontjában. Noha nem tűnik nagy valaminek, mégis sokkal izgalmasabb és eredetibb sztorit kapunk, mint ami az alapjátékban volt. KC mondjuk továbbra is egy papírmasé bonyolultságával rendelkezik, de legalább próbáltak valami változatosságot csempészni a dologba.

A játékmechanizmuson is csiszoltak, ami szerencsére az anyag előnyére válik. Mivel ebben a világban nagyon fontos szerepe van az információnak, ezért itt is sokat fognak csicskáztatni minket azért, hogy eljussunk A-ból B-be, de sokkal ötletesebben, mint az eddigi grind alapú dolgoknál. Az is sokat dob a helyzetünkön, hogy a már meglévő fejlesztéseink és felszerelésünk nem veszik el, így már kezdésként is nagyobb a variációs lehetőségünk.

Érdekes, hogy sokkal nagyobb szerephez jutnak a lőfegyverek, mint a közelharci eszközök, ami logikus, hiszen vidéken vagyunk, ahol nagyobb nyílt terek vannak mint a városban. Ez persze kétélű fegyver, mert a zombi hordák elől nehezebben tudunk elmenekülni, szóval okosan kell kordában tartanunk őket. Ezzel együtt természetesen kapunk egy vagon új gyilkoló eszközt, közöttük a nagyon király nyílpuskát.

Megkezdjük a semmit sem látunk hadműveletet

Akad még egy újdonság: ez bizony nem más, mint a már elég alaposan beharangozott buggy, ami egy teljesen új elemet és ízt ad a játéknak. Ezeket a homokfutó járgányokat a biztonsági házaknál tudjuk előhívni, aztán mehetünk rodeózni velük. Mint ahogy a felszerelésünket, ezeket is milliónyi dologgal tudjuk pimpelni.

Aggathatunk rájuk lángszórót, UV fénnyel világító lámpákat, esetleg aknavetőt - csak rajtunk és az összeharácsolt alkatrészeken múlik. Ehhez még kapcsolódik egy új képesség fa, ami értelemszerűen az autóknak lett szentelve, amiket kifejlesztvén igazi Mad Max-ek lehetünk, a csoszogó hullák legnagyobb bánatára.

Ami szintén elég vicces dolog, hogy a kiegészítőnek nagyobb a térképe, mint az alapjátéknak volt. Persze ez egy picit becsapós, mert itt sokkal nagyobb terek vannak, hiszen vidéken vagyunk. A tartalomra sem lehet panasz, hiszen ha csak a fő küldetésekre szorítkozunk, akkor is szó nélkül el fogja érni a 10 órát.

A coop lehetőség maradt, úgyhogy a barátainkat ismét befoghatjuk egy kis csoportos vadászatra, esetleg autóversenyekre, mert már az is opció. Megint töménytelen másodlagos és opcionális kihívásokkal örvendeztettek meg bennünket, amikkel akár 20-30 órára is kitolhatjuk a játékidőt. Lesz még itt egy Nightmare mód is, amit tényleg csak az igazán elszánt DL hívőknek ajánlok, mert kutya nehéz.

Adjatok nevet a képnek

A grafika sem maradt érintetlenül. Ha nem is durván látványosan, de érezhetően szebb lett a stuff, sokkal folyékonyabb (és kibővült) parkour repertoárral. Szívesen sütkéreztem a napfelkeltében, csak kicsit volt bosszantó, hogy mindig belehörgött valaki a fennkölt pillanatomba.

Hibaként leginkább Crane-t tudnám felhozni, aki nulla személyiséggel rendelkezik, kicsit bagatellé téve a single részét az anyagnak. Ezen kívül van néhány bug, mint például amikor elhalálozás után a semmi közepén éledtem újjá, egy csomó időt eltöltvén értelmetlen futkorászással. Előfordulnak még beakadó ellenfelek, eltűnő tereptárgyak, néha fenn akadunk a semmin, illetve a küldetések lehetnének változatosabbak, mert még mindig túlzottan egy kaptafára épülnek.

Joggal érdemli meg a Dying Light: The Following a magas pontszámot, mert érezhetően fejlődött a játék. Kapunk egy rakás új opciót, egy hatalmas bejárható területet, viszonylag izgalmas történetet, vezethetünk atomkirály homokfutókat, mindezt természetesen a barátainkkal vállvetve.

Vrumm vrumm

Az ár is teljesen elfogadható, míg a negatív oldalon mindössze a súlytalan főhőst, az apróbb technikai bugokat, az esetenkénti gyökér respawn-t és a még mindig túlzottan egy kaptafára épülő küldetéseket tudom tenni. Ha kedvelted az alapul szolgáló darabot, akkor mindenképp szerezd be a kiegészítőt, mert garantáltan nem fogsz csalódni benne.