Ha példákat kéne mondani, vehetjük a Modern Warfare 3 survival részét, esetleg a Gears of War 3 horda módját, vagy akutális kedvencemet, a Warhammer 40K exterminatus részét. Amikor Marco-tól virtuálisan átvettem a Dungeon Defenders egy példányát, örvendeztem neki vala, mivel a leírások alapján a cucc vegyíti az optimális nehézséget az úgynevezett tower defense típusú játékmenettel. Miután a számítógépem elől kigördültem, belehuppantam a kényelmes játszós fotelembe és elindítottam a letöltés folyamatát a sokak által fapadosnak vélt Fekete Ördög 3 online rendszeréből. Közben végigtúrtam még a netet egyéb infók után is, ami kiadott még egy számomra örvendetes, már-már erekcióval felérő infót is: lehetőségünk van milliónyi mütyűr gyűjtögetésének, fejlesztésének, konvertálásának ésatöbbi módjára is! Magyarul szólva ez egy ilyen akció-rpg / tower defense hibrid program, aminek durván örülünk, igaz Vincent?
Szóval, adva van egy világ, Etheria, amit egy csúnya nagy gonosz támadott meg de az aktuális szuperhősök megmentették a világot a totális / teljes / apokaliptikus / magyar (megfelelő rész tetszőlegesen aláhúzandó) világégéstől. Azonban a híróknak el kell hagyniuk a biztos menedéket jelentő falakat, így a tanítványaikra bízzák egy kristály őrzését amibe az előbb említett entitást zárták. Summa summarum, természetesen összetörik a kristály, amit a világ összes rosszindulatú lénye megérez és meg akarja kaparintani magának, így a négy hátulgombolósra vár a feladat hogy feltartsák a hordát. Igen, bárgyú, igen, elcsépelt és a többi ilyenkor használatos jelző, de legalább van neki sztorija, nem úgy mint az eddigi kísérleteknek a műfajban, lásd Orcs must die! Új játék indításakor karakter választásra kényszerülünk, egészen pontosan négy típus közül válogathatunk kedvünkre.
További eltérő képességeik is vannak természetesen, de ezt majd egy kicsit lentebb fejtem ki bővebben. Ha sikeresen kiválasztottunk a számunkra tetsző emberkét, akkor megérkezünk kalandozásaink központi helyére, a tavernába. Természetesen itt lesz lehetőségünk mindenféle mókolásra, átrendezhetjük tárgyainkat, ha arra támad gusztusunk akár el is adhatjuk vagy erősíthetjük őket, tehát a klasszikus két-pálya-közti-dolgokat tehetjük itt meg, nagy meglepi senkit sem fog érni. Ennél természetesen jóval izgalmasabb a kocsma központi részén elhelyezett böhöm nagy kristály, amire rákettyintve egy menedzser programot is megszégyenítő menübe kerülünk. Dont fos, csak elsőre lesz bonyi egy kicsit. Itt tudunk a pályák között szelektálni, játékmódot és nehézséget váltani, statisztikákat böngészni és elkeseredni. No, de ennyi rizsa után nézzük is hogy miből élünk!
Gőzöm sem volt hogy ezt most eszik-e vagy isszák, csak nagyokat nyerítettem alsógatyás lovagom külsején aztán pedig felháborodtam totyogást imitáló közlekedési sebességén. Szemléltetve a Squier tempóját, valószínűleg Dr House is simán leelőzné még akkor is, ha hegynek fölfele kellene mennie. Szóval, rájöttem hogy az R2 a kardozás gombja, ezek után a többi már nem is érdekelt, uccu neki a harci fázisnak! Összesen 5 hullámot kell túlélni az indító pályán, amiből hármat nagyjából csuklógyakorlat szinten kezeltem le. Aztán elérkezett a negyedik, gondoltam azért kipróbálom ezt a csapdalerakásos dolgot, ha már az egyik építőköve a stuffnak. Kihelyeztem tessék-lássék egy barikádot aztán gyerünk hentelni! Itt már megmutatta a foga fehérjét a dolog, ugyanis úgy gázolt le az ellenek tömege, mint amikor egy idős néni szabad ülőhelyet lát a buszon. Köpni-nyelni sem tudtam, aztán kezdhettem az első szakasztól újra az egészet. Nem akartam elhinni!
Na, akkor most nézzünk egy kicsit a száraz technikai tényeket, hehe! - A kacagásom annak szólt, hogy még általánosban elhatároztam, valakiken megbosszulom a sok baromi unalmas matek és fizika előadásokat. Kedves Olvasók, köszönöm hogy immár teljes lehet az életem! - A játék elég pöpecül néz ki, de azért azt ne felejtsük el hogy egy letölthető címről beszélünk. Szép színes minden, még azt is megkockáztatom hogy a Rayman origins-nél is többel dolgoztak a fejlesztők. A karakterek aranyosan bárgyúak, ez vonatkozik mind a játékos mind a nem játékosakra is egyaránt. Amibe viszont belekötök, az a kamerakezelés. Van benne egy valag nézőpont, de olyan igazán egyik se használható túl jól, vagy túl közeli vagy pedig pont az ellenkezője, olyan igazán nem lehet áttekinteni a csatateret. Ez akkor szívás, ha valaki az emlegetett durva lassú pusztító alsógatyással van. Amire végigértem egy helyszínen hogy feltérképezzem, az életem meguntam!
A Ps3 változatban egyébként lehetőségünk van a Move irányítóval is hadonászni, bár ezt a porciót nem tudtam kipróbálni. Összességében elmondható, hogy ugyan a letölthető tartalmak között is szép számmal akad hasonszőrű darab, de a Dungeon Defenders kiemelkedik a mezőnyből. Összetett, korrekt kihívás van benne, baromi szórakoztató a többszemélyes rész, tartalmas mint egy jó nagyi féle babgulyás. Ha a gyatra kamerakezeléstől, a lassabb tempótól, a szöszölős menüktől és a néha idegesítő tizenéves online játékosoktól eltekintünk, akkor egy nagyon kellemes védekezős-gyakós dolgot kapunk a pénzünkért!
Dungeon Defenders / Tesztplatform: PlayStation 3
jó lesz ez!- Stílus: Tower defense
- Megjelenés: 2011. október 19.
- Ár: 4.600 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Szórakoztató co-op
- tartalmas
- kihívással teli
- kiemelkedik a műfajból
- Gyenge kamerakezelés
- kissé totyogós tempó