Dreams teszt

Nem hinném, hogy kis hazánkban bármelyik fogadóiroda foglalkozik gamer-díjátadókkal, pedig ha így lenne, akkor a Dreams sikerére bátran feltehetnénk a szotyipénzt. Nem tegnap kezdődött a várakozás a dologra, hisz az első hírek csaknem hat évvel ezelőtt láttak napvilágot, viszont úgy tűnik, hogy az azóta eltelt időben valami egészen különlegesen dolgoztak a Media Molecule-os srácok.

De mégis mi tartott ennyi ideig? - kérdezzük joggal, főleg a képekre pillantva. Egész egyszerűen az, hogy a mindezidáig mondhatni semmi hasonló nem látott napvilágot videojáték címen. Persze, volt itt LittleBigPlanet, meg egy bizonyos Spore (ah, de rég is volt) is felrémlett a lelki szemeim előtt, de ez főleg lehetőségek terén kenterbe veri mindkettőt. Komoly gondban vagyok, ha valamihez hasonlítanom kéne ezt az úgymond fejlesztő-szimulátort, de ha valakinek eszébe jut valami, az ne tartsa magában.

Valaki nagyon jelentkezik.

Ahogy már a bevezetőben is említettem, ezt a stuffot leginkább egy közösségi oldalként jellemezhetnénk, csak épp a kreativitás számára. Még a Sony-féle reklámkampány is nehezen tudta leírni, hogy mivel is van dolgunk, mert ez tulajdonképp bármi lehet, azt a bármit pedig mi magunk hozhatjuk létre. Akkor sem kell azonban elkeserednünk, ha épp nincs bennünk elegendő kurázsi vagy képzelőerő, mert azzal is kiválóan ellehetünk, ha csak a többi játékos munkáit próbálgatjuk végig.

És mi van akkor, ha mondjuk van egy jó karakterötletünk, vagy ügyesen alkotunk tájakat, de ennél nincs több célunk? Valósítsuk csak meg ezeket nyugodtan magukban is, valaki a világ túloldalán biztosan örül majd neki, mi pedig kíváncsian várhatjuk, hogy mit kezdett vele. Ha Hans Zimmer babérjaira törünk, és inkább zeneszerzői ambícióink vannak, az sem probléma. Csináljunk jó zenét vagy hangeffektet, más pedig meghallgatja vagy beépíti a művébe. Egyszerűen zseniális.

Az igazi kalapácsfejűek.

Mondanom sem kell, hogy a Dreams az egyik leginnovatívabb cucc, amivel valaha konzolon vagy akár a régi PC-s időszakomban dolgom volt. De ne beszéljünk tovább rébuszokban meg lehetőségekben, hozzunk pár konkrét példát arra, hogy hogyan is néz ki mindez használat közben. Tegyük fel, hogy mondjuk egy teniszprogram elkészítésén fáradozol. A pályát meg a játékmenetet az oda-vissza pattogó labdával már elég jól megcsináltad, viszont a játékosok helyén kockák vagy gúlák figyelnek.

Hogyan tovább? Átlépsz a Dream Surfing módba, és utána jársz, hogy valaki nem készített-e egy Federer vagy egy Sharapova-modellt, amelyek ugyebár pont beillenének a Te világmegváltó teniszjátékodba. Ha szerencsés vagy, és megtaláltad őket vagy bárkit, aki használható, akkor lájkolhatod, stb. Mi több, kapcsolatba is léphetsz az alkotójával, és akár úgy is dönthettek, hogy a későbbiekben is dolgoztok majd közös projekteken. Nyilván úgy, hogy Te játszod a vezető designer szerepét, a srác Burkina Fasoból meg szállítja a megálmodott karaktereket, persze.

Klasszik nyaralási fotó.

Maradjunk a teniszes vonalnál, ha már ezen indultunk el. Képzeljük el, hogy mondjuk megtaláltad az áhított sztárokat, de mindegyik wimbledoni fehér szerelésben van, te meg egy Roland Garros-stuffon működsz, ahol pedig színesben szoktak játszani a delikvensek. Na már most, a megtalált és felhasználandó karakterek ruháját át is színezheted a neked tetsző módon, és máris megkapod Nadalt például zöld trikóban, pedig alig dolgoztál vele.

Remélem, lassan kezd átjönni, hogy milyen hatalmas, ambíciózus projekt is a Dreams. Ismétlem, ha semmi művészi hajlam nincs bennünk, akkor csak keresgélhetünk, szörfözhetünk is mások alkotásai között. Akár órákig is ellehetünk így a darabbal, mindig új kincsekre bukkanva. Biztosan ismeritek az érzést, amikor az ember elveszik a Youtube-on, mert mindig talál valamit-na, ez pontosan ugyanolyan.

Érdekes a táj.

Az egyik pillanatban még valamilyen mezei platformerrel toljuk, a következőben meg mondjuk űrhajókat lövünk szét. Némelyik játék egészen faék-egyszerűségű, mások meg csattanós, már-már megdöbbentő végkifejletet tartogatnak. Olyanok is akadnak, amelyek valamilyen AAA-címet remake-elnek, adaptálnak egy filmet, könyvet vagy bármit, amihez a valóságban nem készült videojáték-feldolgozás. Barátok Közt The Game? Naná, hogy lehetséges!

Mindebben az egyik legszebb, hogy töltési időről úgyszólván nem kell beszélnünk, mert az egyes stuffok közti várakozás sosem haladja meg az öt másodpercet. Igaz, ezen a téren egyelőre óvatos maradnék, mert fontos megjegyezni, hogy az általam tesztelt példány még nem érhető el mindenki számára. Ez azt jelenti, hogy sokkal kevesebben használjuk, mint ahányan fogják majd a teljes üzem során. Nyilván a bővülés azzal is járhat, hogy jócskán megnyúlik a töltési idő, de bízzunk benne, hogy nem így lesz.

Kitaláljátok, hogy ez melyik játék remake-je?

A legtöbben egészen biztosan azon agyaltok, hogy igen ám, de hogy lehet mindezt kivitelezni kontroller vagy bármi segítségével egy otthoni gépen? A válasz az, hogy eléggé nehezen és körülményesen. Én sima kontrollerrel toltam, de Playstation Move is használható, és érzésem szerint az sem utolsó ilyen célokra. Ha a mezei irányítóegységnél maradunk, akkor is elsősorban annak mozgásérzékelős tulajdonságait használjuk fel, kicsit úgy, mintha rajzolnánk vele a levegőben.

Nagyon nehéz, hosszú és legfőbbképp felesleges lenne bőven írni az irányításról, ezt a játékon belül kell megtanulni, ha terveink vannak vele. Legyen elég annyi, hogy tényleg kicsit nehezen megszokható és elég bonyolult is, rengeteg tutorialt kell végigszenvednünk, míg valamennyire életképesek leszünk vele. Ezek a tények, ne szépítsük, viszont valamit valamiért, ahogy a régi mondás is tartja.

Űrhajók is vannak benne, tehát csak jó lehet.

Néhányan talán meg is ijednek attól, hogy esetleg túl komplex lesz nekik a rendszer, de nyugodjatok meg, a fun tényleg nem csak ebben rejlik. Be kell valljam, hogy jómagam is nagyobb örömömet leltem mások játékainak kipróbálásában, mint a sajátom megalkotásában. Lehethogy azért, mert az enyémek sok helyen recsegtek-ropogtak a félkészségtől, úgyhogy valószínűleg nem én fejlesztem majd a következő Heavy Raint. (Igaz, sokéves tapasztalatom szerint néhány kiadó az én tákolmányaimért is elkérné a teljes árat, úgyhogy nem csüggedek.)

Ahogy a cím is utal rá, tényleg más emberek által megálmodott világokba, történetekbe csöppenhetünk, ami szerintem fantasztikus dolog. Youtube-böngészéshez hasonlítottam, de igazából egyperces novellákként is gondolhatunk a Dreams-művekre. Képzeljük csak el, minden este lenyomunk kettőt-hármat, és adott esetben akár el is gondolkodhatunk a mondanivalón, mert bizony gyakran akad ilyen is. Naponta újabb és újabb tartalommal gazdagodik a játék, úgyhogy szinte megunhatatlan lehet annak, aki fogékony az ilyen meghökkentő mesék-féle szösszenetekre.

Nem tudom, hogy tető hiányzik-e jobban, vagy a téli gumi.

Bár még csak early accessben érkezett meg, már most szinte korlátlan mennyiségű tartalommal bír a Dreams, a játékosok, alkotók száma pedig napról napra növekszik. Lesznek itt rövid horrorok, akciójátékok, szatírák, RPG-k, amit csak akartok. Egyedül, csendes szemlélőként is élvezhető mindez, de kapcsolatba is léphetünk másokkal, ami akár minket is új ötletekre sarkallhat.

Nyugodtan kimondhatjuk, hogy hatalmas dolgot tett le az asztalra a Media Molecule, minden gamernek látnia kell, aki egy kicsit szabadabban értelmezi a videojáték fogalmát, vagy akiben túlteng a képzelőerő, és ezt meg is szeretné osztani másokkal. Sok sikert hozzá mindenkinek!