Dragons: Dawn of New Riders teszt

2019. február 09.
78.5331
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
adriano profilja, adatai
adriano
Emlékszünk még, hogy mekkora siker volt az Így neveld a sárkányodat? Bizony bizony, azóta már kilenc év telt el. Láttuk a folytatását és pár közepes minőségű játékfeldolgozását is, ez a sor pedig most folytatódik. Hamarosan mozikba kerül a harmadik rész, és ahogy az ilyenkor szokás, érkezik egy új játék is, elvégre miért ne sajtolnának ki a franchiseból minden lehetséges dollárt, nem igaz? Persze a siker érdekében nem árt, ha a kérdéses stuff még szórakoztató és szerethető is. Hogy a most következő tesztalany egy ilyen darab-e, az leginkább a játékos korosztályától függ.
Advertisement


Azt hiszem a bevezetőből már sejtitek, hogy a célközönség ezúttal nem éppen Adriano a GC-ről, sokkal inkább a legkisebb gamer-generáció. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor egy egész elfogadható produktumként tekinthetünk a dologra, viszont tény, hogy nélkülöz bármiféle mélységet, ötletet, az innovációkról meg már inkább ne is beszéljünk.

Egy kissrác vagy kislány persze nem feltétlenül keresi az ilyesmiket egy programban, úgyhogy az ő nézőpontjukból talán megbocsátható a teljesen felejthető sztori, a minimalista grafika és hangok, vagy a játékmenet végtelen egyszerűsége. Viszont már a legelső percekben nyilvánvaló, hogy ez a játék még véletlenül sem akar többnek tűnni annál, mint ami, ez pedig végső soron akár még pozitívumnak is tekinthető.

Na végre, hetek óta keresem ezt a baltát!

Na végre, hetek óta keresem ezt a baltát!


Főhősünk Scribbler lesz, egy úgymond sárkánylovas-növendék, aki valamiért képtelen visszaemlékezni a tanulóéveire. Havenholme szigetén jár-kel, amikor hirtelen egy sárkánytojásba botlik. Igen ám, de máris feltűnik néhány melák rosszfiú, akik azonnal el is lopják a tojást. Scribbler utánuk ered, majd egy rövid tutorial-rész keretén belül utol is éri éri őket. Éppen időben ahhoz, hogy tanúja legyen, amint a tojásból előbújik Patch, a bébisárkány, aki ettől kezdve társunk lesz a kalandjaink során.

Patch nem is akármilyen sárkány, hanem egy speciális fajta, egy úgynevezett chimeragon, tehát a hétköznapi fajtársaihoz képest többféle képességgel rendelkezik. Az így megalakult dinamikus duó kalandra felkerekedik, hogy felfedezze a szigetet, odacsapjon néhány ellenfélnek, és legfőbbképpen megtudjon egyet s mást a származásáról.

Itt valami balhé lehet.

Itt valami balhé lehet.


Nem csak játék és mese a dolog persze, akad egy főellenségünk is, egy Eir nevű lány személyében. Ő nem kedveli túlzottan a sárkányokat, inkább csak egyszerű fegyverként tekint rájuk, amit a Scribblerhez hasonlók nem igazán néznek jó szemmel. A saját múltunk kérdései mellett ez az ellentét alkotja majd a sztori gerincét, de hogy őszinte legyek, nem lesz valami emlékezetes.

A történet tehát gyenge lábakon áll, és nincs is túl ötletesen előadva. Viszont legalább jó néhány olyan arc feltűnik, akik a filmekből már ismerősek lehetnek. Itt lesz például Hablaty (eredeti nevén Hiccup), Astrid, az ő sárkányaik, és így tovább. A karakterek közti interakciók átvezető animációkon és párbeszédeken keresztül valósulnak meg, amelyek fiatal célcsoport ide vagy oda, lehettek volna csak egy egész picit látványosak vagy szórakoztatók.

Bunyó a javából.

Bunyó a javából.


A legnagyobb bajom a dialógusokkal volt, azok ugyanis csak írott formában jelennek meg, miközben a szereplők gügyögnek valamit. Ez egy olyan olcsó húzás, amit én személy szerint ma már nem tudok megbocsátani semmilyen játéknak sem. Valami teljesen noname indie kalanban persze még elmegy valahogy, de egy olyan darabban semmiképp, ami nagy mozifilm adaptációjaként akarja eladni magát.

Ha már felhoztam a leggázabb dolgot, akkor megemlítem az egyik legjobbat is, ami az irányítás. Ez is végtelenül egyszerű, viszont az egyszerűség ezesetben nem a gagyizás szomorú mementója, hanem ténylegesen kedvez a fiatalabb játékosok igényeinek. Az egyik stickkel haladunk, egy gombunk van a támadásra, egy a bejövő ütések elkerülésére, egy a blokkolásra-ez utóbbit ráadásul szinte nem is muszáj használnunk, tökéletesen elvagyunk nélküle. Karaktereink között is választhatunk, hogy melyiket szeretnénk irányítani, tehát bármikor esélyünk van Patch bőrébe bújva jeget fújni, és hasonló finomságok.

Titeket már láttalak valahol.

Titeket már láttalak valahol.


A játékmenet többnyire úgy néz ki, hogy bejárunk egy erdőt, falut vagy hasonló külső környezetet, majd következik egy dungeon, annak a végén pedig egy boss, akit valamilyen fondorlattal kell legyőznünk, tehát nem elég csak ütlegelni. Ha sikerült, akkor kezdődik minden elölről. Kétségtelenül nagyon repetitív, de ismételten igaz, hogy a célcsoportnak akár még elégséges is lehet a szórakozáshoz.

A bossok egyébként tulajdonképpen fogságba ejtett sárkányok, akiket nyilván nem elpusztítani fogunk a harc végén, hanem kvázi kiszabadítunk. Ők hálából ezután csatlakoznak hozzánk, és a későbbiekben igénybe vehető a segítségük is, légi támogatás formájában. Ez egyrészt nagyon jól jön, ha mondjuk túlerő ellen küzdünk, másrészt pedig felrázza egy kicsit a harcok unalmát.

Astrid és az érdekes arcú sárkány.

Astrid és az érdekes arcú sárkány.


Szintén pozitív, hogy az előrehaladás korántsem csak az ellenfelek lecsapásához köthető, sőt, ebből aránylag kevés van. Többségében valamilyen mechanizmust, vagy képességet kell használnunk, hogy elérjünk a célunkat, például Patch megfagyasztja a tó vizét, hogy átkelhessünk rajta, vagy valamilyen kapcsolót kell aktiválnunk, esetleg kidöntenünk egy fát és hídként használni, stb. Előfordul, hogy a két karaktert folyamatosan váltogatnunk kell valamilyen egyszerűbb puzzle megoldásához, úgyhogy elvétve akadnak azért a kreativitásra épülő feladatok is. Egy ilyen stuffban ez talán a legfontosabb, jó dolog, hogy a készítők is gondoltak rá.

Sárkányunk nem is lenne méltó a fajtájához, ha nem tudna repülni, tehát idővel ezt a készséget is elsajátítja. Egészen jól meg is valósították ezt a részt, az irányítás is rendben van, éppen ezért eléggé kiábrándító, hogy csak és kizárólag helyváltoztatás céljából használjuk ezt a tudást, tehát a harcok vagy puzzlek során egyáltalán nem. A filmekben fontos szerep jut a repülésnek, úgyhogy nyilván muszáj volt beletenni ebbe a játékba is, és ha már így van, nem értem, hogy miért hagyták meg a kihagyott ziccer szintjén.

Asszem ő a helyi keménycsávó.

Asszem ő a helyi keménycsávó.


Ami a grafikát és a korábban érintőlegesen már szóba hozott hangokat illeti, mindkettőre legjobb esetben is az elfogadható jelző illik. Nem csak a szépségről vagy annak hiányáról beszélek, hanem legfőbbképpen a helyszínek egysíkúságáról. Igaz, hogy hangulatában minden lokáció különbözik picit az előzőtől, viszont a saját elemei a pályán belül fárasztóan sokszor ismétlődnek-remélem értitek, hogy mire gondolok. Nem kellett volna hozzá sok ötletelés, hogy egy kicsit javítsanak ezen, és máris egy sokkal érdekesebb, ennélfogva jobb játékról beszélhetnénk. A hangokról és az idézőjeles dialógusokról már beszéltem, annál a néhány szónál sajnos nem is érdemelnek többet.

Igazából semmi meglepetést nem okoz ez a feldolgozás, nagyjából ugyanazt a középszerűséget kapjuk, amit a hasonló címektől már megszokhattunk. Talán még azt is ki merem jelenteni, hogy ha csak a How To Train Your Dragon-franchiset nézem, akkor ez az egyik legjobban sikerült stuff, de ez, valljuk be, önmagában nem jelent valami sokat.

Ezek szerint a sárkányok is elhízhatnak.

Ezek szerint a sárkányok is elhízhatnak.


A Dawn of New Riders valószínűleg többé-kevésbé elszórakoztatja majd a célközönségét, de ettől többet senki ne várjon tőle. Ha van a családban egy kisebb tag, aki már szeret játszani, neki talán a kezébe lehet adni, semmi kártékony nincsen benne, és a puzzlek is egészen jók. A fő baj inkább az, hogy a saját műfajában is van egy pár darab, ami kenterbe veri ezt, sőt mi több, még az alapanyagul szolgáló filmek hangulatát sem igazán csípi el. Akkor meg mi értelme is van tulajdonképpen?

Dragons: Dawn of New Riders / Tesztplatform: PlayStation 4

ne várj sokat tőle...
  • Stílus: Akció
  • Megjelenés: 2019. február 01.
  • Ár: 12.790 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Könnyen játszható
  • Jó puzzlek
  • Kedves karakterek
  • Végtelenül önismétlő
  • Gagyi hangok
  • Zéró hangulat
  • Hang
    4
  • Grafika
    6
  • Játszhatóság
    6
  • Hangulat
    5
5.3
4 hozzászólás

VaPe

5 éve, 6 hónapja és 15 napja

Túl gyerekes lett. nem találta meg az egyensúlyt, hogy mindenkinek szórakoztató legyen.

válasz erre

Patrik94

5 éve, 6 hónapja és 16 napja

Hű de csúnya lett ez a game! meglepett smiley

válasz erre

fighterlaci

5 éve, 6 hónapja és 16 napja

Én a rajzfilmet se szerettem, nem hittem hogy alul lehet múlni. röhögő smiley

válasz erre

Mordorer

5 éve, 6 hónapja és 16 napja

Hát akkor ezzel se kell játszanom. röhögő smiley

válasz erre
Dragons Dawn of New Riders
12.790 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
Korpácsi pierre  profiljamarco profilja