Ha esetleg ismerősen cseng alanyunk neve, az nem a véletlen műve, ugyanis az eredeti kiadás 2013 őszén látott napvilágot PS3-ra és Vita-ra. Gondolom kitaláltátok már, hogy a Pro utótag itt a grafikai és egyéb ráncfelvarrást jelenti, több-kevesebb sikerrel. Amennyiben kimaradt volna az előd, akkor képzeljetek el egy olyan anyagot, ami high fantasy környezetben játszódik, ötvözvén az oldalra haladós, mindenkit legyakós játékmenetet klasszikus szerepjáték elemekkel. Lásd még: tapasztalati pont, szintlépés, képesség fejlesztés, felszerelés javítás, vásárlás, készítés, mágia.
Értékelhető történettel sajnos nem rendelkezik játékunk, mindössze arról van szó, hogy eltűnt egy fura nevű birodalomnak a királya miközben a legendás Dragon Crown-t kereste, mi pedig, mint jó kalandozók, megpróbáljuk felkutatni őket. Kétségbeesni azért nem kell, mert valamennyi narráció követi utunkat és az is igaz, hogy ez a műfaj nem ebben erős. Szóval csak emiatt nem érdemes beszerezni a stuffot.
Kezdéskor a meglévő hat kaszt közül kell választanunk, így lehetünk törpék, harcosok, tolvajok, barbárok, varázslók vagy boszorkányok. Nyilván eltérő harcmodort kell alkalmazni mindenkinél, már csak azért is, mert más-más képességeket tudunk megnyitni, de hát ez evidens. DCP szűzként én a marcona harcos mellett döntöttem, amit nem bántam meg.
Nyilván nincs az egekig bonyolítva a küzdelem, de apróbb finomságokat találunk azért. Ilyen például az, amikor a megahalál-atomcsapás támadásunkat beadjuk: lovagunk minden erejét beleadva földbe szúrja kardját, amit csak egy bizonyos idő elteltével vehetünk vissza, addig puszta kézzel, esetleg a földön heverő fáklyákkal vagy nyílpuskával kell hadakoznunk.
Érdekességként még meg lehet említeni, hogy a touch pad vagy a jobb analóg kar segítségével irányíthatunk egy tolvajt, aki fixen ott rohan mindig mögöttünk egy zsákkal. Ha rábökünk egy lezárt ajtóra, ládára vagy valami hasonlóra, akkor derék módon kinyitja azokat nekünk, míg ráérő idejében a küzdelem hevében eldobált kincseket gyűjti be.
Érdemes felkészülten elindulni, mert a pályákon nem tudunk nagyon a felszerelésünkön variálni, ezt csak egy városban tudjuk megtenni, ahol több dolgot is intézhetünk emellett. Talán a legfontosabb hely a lokális boszorkány műhelye, ahol a kapott loot-ot ismertethetjük fel, vagy kicsorbult eszközeinket javíttathatjuk meg, természetesen egyéb főzetek vásárlása mellett.
A Warrior's Guild-ben fejleszthetjük képességeinket, míg a helyi késdobálóban csapatunk összetételén variálhatunk. Ide tartozik kétség kívül anyagunk legnagyobb erőssége, a coop móka. Ezt megtehetjük mind lokálisan, mind pedig online formában. Mondanom sem kell, mennyivel nagyobb móka így kaszabolni az ocsmányságokat.
Ami szintén pozitívum, hogy a remete gémerek sincsenek hanyagolva. Barangolásaink közepette viszonylag sok zölden világító csonthalomba belefutunk, amiket ha összeszedünk, később a templomban újra hadra fogható kalandozókat teremt belőlük a helyi pap, így akár három botot is magunk mellett tudhatunk. Ha jól számoltam, összesen 11 pálya áll rendelkezésünkre, ami sem elsőre, sem pedig második blikkre nem tűnik túl soknak, úgy meg pláne, ha nagyjából húsz és harminc perc között a végére is érünk egy ilyennek.
Persze ha felcsavarjuk a kihívást, variáljuk a játszható szereplőket akkor el lehet molyolni vele, de kicsit karcsú lett a belbecs. Vannak másodlagos tevékenységek is, de a legtöbb kimerül abban, hogy nyisd ki ezt, ölj meg orkból tízet miközben sárkányon lovagolsz meg hasonlók.
Beszéljünk egy kicsit a már emlegetett művészi grafikáról, mert ha esetleg a játékmenet nem tántorított el, akkor a külcsín még mindig megteheti. Alapjában véve szerintem kifejezetten egyedi dologról beszélünk, hiszen kézzel rajzolt a játékban minden. Vízfestékszerűen elmosott hátterek, szélsőségesen izmos/nagydarab férfiak, majdhogynem komikusan hatalmas másodlagos nemi jegyekkel büszkélkedő hölgyek kísérik utunkat.
A nyilvánvaló eye candy hatás mellett a legtöbbször tényleg pompásan megfestett a kép, azonban vannak olyan jegyek, ahol szerintem sikerült ezt túltolni. Harcias amazonunk darabos járására, kockákból felépülő hátsójára szerintem kevesen lesznek kíváncsiak, mint ahogy az első főellenség, a tinilány arcú, marcona hárpia is botrányosan gyenge.
Nézzétek meg a mellékelt gameplay fotókat, azok jobban bemutatják, hogyan is kell elképzelni. Összességében abszolút pozitív amúgy, ne értsetek félre, de el tudom képzelni, hogy ez bizonyos embereknek már sok. Még két negatívumot sajnos meg kell említenem. Harc közben a kamera igyekszik dinamikusan működni, azaz minél nagyobb a hirig, annál távolabbról mutatja az eseményeket, de sokszor akkora káosz van a képernyőn, hogy ember legyen a talpán aki megmondja, ki mit csinál épp.
Emésszük egy picit az árat. Ha még pár ezrest mellé rakunk, akkor a jelenlegi PS4-es kínálat 99%-át meg tudjuk vásárolni bontatlanul. Nincs azért szó lehúzásról, mert kifejezetten jó és hiánypótló alkotásról beszélünk (ráadásul PS exkluzív), de kissé vastagon fogott a cerka. Érdemes lehet többen összedobni rá, mert úgyis csak akkor mutatja ki a foga fehérjét, ha nem egyedül ugrunk neki.
Amennyiben kedveled ezt a stílust szerintem bátran ruházz be rá, mert hozza a kötelezően elvárt magas színvonalat extra grafikus körítés mellett. Sok bunyó, tápolás, felszerelés gyűjtögetés meg kocsányon lógó szemek, valamint fogadások, hogy ki lehet-e ugrasztani a boszorkány cickóit a ruhájából - ez lenne a Dragon's Crown Pro.
Dragon's Crown Pro / Tesztplatform: PlayStation 4
a polcon a helye- Stílus: Beat 'em up
- Megjelenés: 2018. május 15.
- Ár: 14.990 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Művészi, kézzel rajzolt grafika
- Igazi oldschool beat em up
- Kissé drága
- Lehetne erősebb a tartalom
- Sokszor kaotikus harcok