A kezdő videóban két őrt láthatunk, amint egy törpöt vonszolnak egy terembe. Megjelenik egy Cassandra nevű nő, aki faggatni kezdi Kirkwall bajnokának a hollétéről, mondván bármennyire is szörnyű dolgot tett, Ő jelenti az egyetlen reményt a háború elkerülésével kapcsolatban. A törp belátja, hogy nincs sok választása, ezért mesélni kezd.
A történet négy képzeletbeli fejezetre bomlik, s összesen hét esztendőt ölel fel. A sztori Lothering pusztulásával indít, amint a Hawke család a Dark Spawn hordák elől menekül. Útjuk során találkoznak egy harcos párral, majd egy ogréval vívott kemény harc után - melyben az egyik testvér az életét veszti - a segítségükre siet az erdei boszorkányként híressé vált, sokak szerint csak a mesékben létező Flemeth, aki egy kis szívességért a helyes irányba tereli őket. Miután a csapat megérkezik Kirkwallba, a tagok munkába állnak, hogy ezáltal bejussanak a városba, s megkezdődhessen az új életük.
A játék második fejezete egy évvel játszódik a megérkezés után, s a család felemelkedéséről, régi dicsőségének visszaszerzéséről szól. Egy, a mélyutakba vezető expedíció kerül a középpontba, melynek során hősünk mesés vagyonra tesz szert.
A harmadik rész négy évvel a partraszállás után, a Kirkwallban rekedt qunari csapatok körül játszódik, míg az utolsó, negyedik fejezetben a mágusok és a templomosok viszálya kerül a középpontba.
Ebben persze nagy szerepe van annak, hogy hősünk immár több dimenziós lény - már ami a személyiségét illeti. Aktívan részt vesz a beszélgetésekben, nem csak kuka módjára némán áll a sarokban, s néha szólal meg, mint azt az első részben tette a Grey Warden. Őszintén szólva engem mindig is nagyon zavart az a megoldás, hogy a főhős csendben menti meg a világot. Nem hiszem el, hogy Gordon Freeman nem káromkodott, amikor az első zombi megtámadta Ravenholmban, hogy a Far Cry 2 főhőse csak némán áll, amíg az afrikai ország porig ég körülötte. Természetesen ez a két példa csak részben fedi a valóságot, hiszen a Dragon Age: Origins-ben "beszélt" a főszereplő, azonban arra szeretnék rámutatni, hogy sokkal hihetőbb, sokkal átélhetőbb a sztori, ha a főhős is úgy viselkedik, ahogyan azt a való életben tenné egy valóságos személy. Ezt a filmes megközelítést szerettem nagyon a Mass Effectben is, s örömmel tapasztaltam, hogy részben a Dragon Age II is elmozdult abba az irányba.
Ha már szóba jött a történet, megemlíteném, hogy hatalmas plusz pont jár a BioWare-nek, amiért a "visszaemlékezős-mesélős" módon tárja elénk a játék sztoriját. A törp, aki az egészet meséli, nem más, mint egykori társunk, Varric, aki néha eltúlozza a történteket, röhögésre kényszerítve ezzel minket. Anélkül, hogy lelőném a poént, annyit elárulhatok, hogy Bertrand házának az ostroma egyszerűen fenomenálisra sikeredett.
Aki figyelmesen követte az első rész eseményeit, annak sok karakter ismerős lehet egy-egy rövid misszióból, úgy mint Isabela, a kalózlány, vagy éppen Merill, az elf. Ez utóbbi egyébként mintha csak a klónja lenne Talinak a Mass Effectből, vagy Missionnek a KotOR-ból.
Az első részből is viszontláthatunk egy-két szereplőt, nevezetesen Zevrannal futhatunk össze - már amennyiben nem tettük hidegre -, de feltűnik Alistair is, mint a birodalom új királya, illetve az outro videóban mintha Lelianát véltem volna felfedezni egy vörös tisztben, de mérget nem vennék rá. Nem játékos karakterekből viszontláthatjuk többek között Flemethet, valamint segítségünkre lesz Bodahn és Sandal is.
A küldetéslista nagyon nem nyerte el a tetszésemet, a probléma az vele, hogy túlságosan is részletes. Külön vannak osztályozva az elsődleges-, másodlagos-, és a mellékküldetések, ezen felül a pletykák is, illetve a társaink megbízásai is. Ettől kicsit átláthatatlan a rendszer, nem beszélve arról, hogy a feladat leírásában mindig csak a legfrissebb állapot látszik, így, ha több küldetést viszünk egyszerre - mert például egy helyszínen többet is letudhatunk -, nem biztos, hogy emlékezni fogunk arra, hogy mi volt az előző lépés.
A misszióinak leegyszerűsödtek, kimerülnek abban, hogy "menj A pontból B-be, és ölj meg ott mindenkit, majd irány vissza az A, és a feladatnak vége". A küldetések sztorija azonban hozza a megismert szintet, s a játéktörténet egyik legütősebb missziója is helyet kapott a Dragon Age II-ben, mely nem másról szól, mint a liliomos gyilkos ténykedéséről. Öröm volt megoldni, még ha a végkifejlet szomorú is. Minijátékok sajnos nem kaptak helyet, pedig feldobhatták volna a sokszor unalomba fulladó bóklászásokat.
Említésre méltó a BioWare cégpolitikája, mely alapján a dolgozókkal bánik. Valószínűnek tartom, hogy az elmúlt másfél évet a helyszínek változatosságáért felelős csapat a Bahamákon töltötte, molyirtót szürcsölgetve a pálmafák alatt. Amennyiben nem így történt, és dolgoztak, úgy innen üzenem nekik, hogy sürgősen nézzenek új munka után, mert amit ebben a játékban csináltak, az valami botrány. Kirkwall városa teljesen rendben van, szépen néz ki, hangulatos, eltérő kerülteket vannak benne. Minden más azonban gyalázat. Az összes azonos típusú belső helyszín - házak, barlangok, föld alatti raktárak - egy az egyben ugyanúgy néz ki. Az összes alagút ugyanolyan, maximum annyi eltérés van bennük, hogy az egyikben a jobb oldali járat van nyitva, a másikban pedig a bal. A lakások belseje szintén teljesen ugyanolyan, változatosságnak még csak nyoma sincsen. Nem viccelek, a legigénytelenebb játékok is sokkal változatosabbak, nem is értem, hogy hogy dobhattak piacra így egy A kategóriába szánt programot.
Mindent összevetve azt kell, hogy mondjam, hogy jobban tetszett az átdolgozott harcrendszer, sokkal dinamikusabbá váltak a csaták, még ha ez sok RPG rajongónak visszafejlődést jelent.
Akárcsak a Mass Effect 2 esetében, lehetőségünk van importálni az első rész mentéseit, így azokat a "díszleteket" előteremtve, amiket az első részben kreáltunk. Fontos azonban megemlítenem, hogy a játék sztori szempontjából nem sokban kapcsolódik az Origins-hez. Az alapszituációt az első rész adja, viszont egy év elteltével már csak az ottani események utóhatásainak lehetünk tanúi, így bár néha lesznek utalások arra vonatkozólag, hogy mik történtek régen, a veszedelem idején, nem sokból fog kimaradni az, aki kihagyja az első részt, és csak ezzel játszik.
Zárójelben jegyzem még meg, hogyha netalán valaki merevlemezét kilopta volna a gépből egy kőszáli kecske, ne búslakodjon, az előre megírt előtörténetek közül biztosan talál olyat, ami a kedvére való.
A grafika megint csak megosztotta a játékosokat, s szó mi szó, némileg jogos a felháborodás. Közepes beállításokkal - Windows XP-n a medium a maximum szint - a játék gyönyörűen fut, a kinézet egy az egyben megegyezik az első rész által nyújtott külcsínnel. Ezzel probléma nincs, hiszen aki játszott az előddel, az tisztában van vele, hogy az is elég jól nézett ki, s az RPG-k esetében amúgy sem a grafika a lényeg. A fórumokon tapasztaltak alapján azonban, ha magasabb szintre kapcsolunk, akkor a játék még a legerősebb konfigurációkon is hajlamos aránytalanul sokat akadni. Ez utóbbit sajnos nem állt módomban leellenőrizni, ugyanis a játékot régi Windows alatt játszottam végig, s bár kipróbáltam Win 7 alatt is, hogy lássam, milyen a legszebb beállítások mellett, a notebook hardvere nem adott lehetőséget a hosszú távú tesztelésre.