2016 utolsó negyedévében jelent meg ez a mű és remekül egyesítette a Minecraft jellegű, határtalan lehetőségekkel bíró építkezősdit a címadó klasszikus JRPG szerepjátékos vonásaival. Azért volt üdítő ez a konstelláció, mert engem például eleinte zavarba hozott, aztán egyenesen taszított előbbi esetében a keret nélküliség.
A DQB ezzel szemben felvázolt egy nagyon aranyos történetet, ami nem rengette meg alapból a világot, de mégis adott valamilyen célt az egésznek. A lehetőségeink nyilván korlátozottabbak voltak építés terén, cserébe viszont a remek tutorialnak köszönhetően még a témával diszkréten ismerkedők is megtalálhatták számításaikat.
Nemrég befutott tesztre a sorszámozott folytatás, azaz a Dragon Quest Builders 2. Ha megnéztétek az értékelőt, akkor egy igen magas számot fogtok ott találni: nem csalás, nem ámítás, annyira zabálnivalóan cuki lett ez az epizód is, hogy egyszerűen nem kaphatott alacsonyabb értékelést. Mielőtt mindent eldobva rohannátok a Play24/7 boltjába érte, azt azért ne felejtsétek el, hogy ez továbbra is egy amolyan építgetős köntösbe oltott RPG-light, pont úgy, mint az előd. Tehát ha annyira nem éled ezt a műfajt, akkor azért óvatosabban közelíts felé.
Az események valamennyivel az eredeti Dragon Quest 2 után játszódnak: a világra béke köszöntött be, mert Eldrick leszármazottai elpusztították Hargont és Malroth-t, a gonosz evilági helytartóit. Mi egy hajón térünk magunkhoz, majdhogynem teljes amnéziával kicsi kobakunkban. Hargon Gyermekei, egy bosszúálló szekta tagjai fogtak el minket, hogy mesterük pusztulásáért vérrel fizessenek, pontosabban összegyűjtsék az összes úgynevezett építőt, majd rövid úton eltegyék őket láb alól, hogy soha többet ne húzhasson fel senki komolyabb szerkezeteket.
A galád terv majdnem össze is jön, azonban egy hatalmas vihar összezúzza a csónakot, mi pedig egy szigeten, az Isle of Awakening-en térünk magunkhoz. Itt találkozunk egy fekete hajú, barátságos, ugyanakkor meglehetősen agresszív sráccal, Marloth-tal, akivel karöltve elkezdjük felderíteni új lakhelyünket. Meg persze közben tekerünk is egyet a sors kerekén, de az csak jóval később derül ki.
A sztori ugyan most sem éri el egy teljes értékű DQ epizód szintjét, azonban egészen közel kerül hozzá. Nyilván az alap sablonokból nem itt és most fogunk kilépni, ugyanakkor néhány meglepően izgalmas csavar színesíti az elbeszélést. Annyira mindenképp, hogy kíváncsiak legyünk az egész végére, tehát az érdeklődésünk hellyel-közzel végig fenn tudja tartani, apróbb holtjátékokkal, de erről majd a negatívumok taglalásánál bővebben kitérek.
A játékmenet olyan nagyon sokat nem változott az elődhöz képest, de néhány szegmensén finomítottak, ami tagadhatatlanul jól áll ennek a címnek. Természetesen az építés kapta a legnagyobb hangsúlyt, ami nem meglepő.
Az már sokkal inkább az, hogy milyen szerteágazó lehetőségeink lesznek még úgy is, hogy egyáltalán nincs agyonbonyolítva a dolog. Természetesen mindenhez nyersanyag kell, amiket a bejárható területen tudunk beszerezni, bontással. Engedelmetekkel nem sorolnám fel az összes lehetőséget, de a lényeg, hogy tudunk mindent is létrehozni. Ennél lényegesen izgalmasabb az új tervrajzok megszerzése.
A kezdetekkor eljutunk majd több szigetre, ahol a stuff bemutatja nekünk (a sztori mellett) lehetőségeinket. Természetesen most sem csak egyedül kóricálunk ezeken a vidékeken, meglepően erős a lokális populáció. A helyiek mindenféle küldetéseket adnak, amiket ha teljesítünk, egyrészt tovább görgetjük a sztorit, másrészt megtanulunk farmokat létrehozni, földet műveltetni, épületeket felhúzni, különféle használati tárgyakat elkészíteni, satöbbi.
Nagyon pozitív dolog, hogy a rendszer nem önt egyből mindent a nyakunkba, hanem szépen részletesen adagolja az opciókat, így nem fulladunk bele a hatalmas szabadságba már rögtön a játék elején. Persze ez lehet negatívum is, mert legalább egy tucat óráig tart a kvázi tutorial, így ha rögtön bele akartad vetni magad a mélyvízbe, sajna az nem fog összejönni. Egyébként, ha körbenéztek a neten, akkor azért lehet látni, miket tudunk majd a későbbiekben létrehozni, csak győzzük kivárni türelemmel. A játékban természetesen le tudjuk fotózni elkészült remekműveinket és egy gombnyomással meg is tudjuk osztani azokat, amit lehetőleg a DQB közössége értékelni is fog egy jó nagy lájkkal.
Persze harcolni is fogunk, ami finoman szólva sincs túlgondolva. Mivel Marloth ott kóricál mellettünk, ezért a gyakás nagyobbik részét ő fogja lehozni, nekünk tulajdonképp csak annyi dolgunk van, hogy nyomogassuk a háromszöget, mivel ez az egyetlen gomb szolgál a támadásra. Természetesen a legyőzött monszták XP-t hoznak a konyhára, amivel szinteket tudunk lépegetni - egyrészt növekszik ezzel életerőnk, másrészt fekete hajú segítőnk néhány extra harci fogásra is megtanít minket. Lehetőségünk van különféle kardokat, baltákat, husángokat meg ezernyi mást létrehozni, amire a későbbiekben szükségünk is lesz, plusz ezekkel tudjuk a saját és társunk harcértékeit növelni.
Ahogy a képeken látjátok, a külcsín hasonló, mint az előd esetében, azaz szándékosan kockákból áll össze minden, majd pedig erre jönnek rá az Akira Toriyama által megálmodott cuki, nagy szemű szereplők. Elképesztően gyönyörű színpalettával dolgozik programunk, ami természetesen nem hasonlítható egy tripla A kaliberhez, de a maga műfajában kifejezetten szép. Technikai gikszerekkel szerencsére nem találkoztam a tesztelés alatt, ami azért valljuk be, nagyon ocsmány lett volna.
Eddig tehát szép és jó minden, azonban van néhány olyan aspektusa anyagunknak, amit jobban át kellett volna gondolni. Most kanyarodnék vissza a bevezetőben említett nyögvenyelős sztori részekhez. Szinkron nincs a játékban, így mindent egyes párbeszédet szöveges formában kapunk, amivel nem lenne baj. Az viszont már kifejezetten problémás, hogy túlzottan sokszor úgy elhúzzák a dumát, amitől a türelmetlenebb játékosokat simán az agyvérzés szélére taszíthatnak. Elképesztő üresjáratokat produkál néha az anyag, ami kombinálva az elbeszélés mélységével már bizony komolyabb gondokat okozhat. Nálam is akadt olyan etap, amikor üveges szemmel csépeltem az ikszet, hogy minél hamarabb vége legyen a dumálásnak.
Illetve azt továbbra se felejtsétek el, hogy bármennyire is Dragon Quest áll a címben, ez továbbra is egy építkezős cucc, ami nem mellesleg kapott egy RPG-light szálat is. Ha ilyen szemüvegen keresztül nézem, akkor abszolút megérdemli a nagyon magas pontszámot, mert jól átgondolt és összerakott címről van szó, ami az előd sok hibáját javítja.
Teret enged, ugyanakkor bizonyos keretek közé szorítja a kreativitást, ami az én olvasatomban abszolút pozitívum. Kicsit sokáig fogja kezünket a program, cserébe viszont mindenre alaposan megtanít. Teszi mindezt egy rettentően cuki külcsín mellett, ami mentes mindenféle technikai hibától.
Ha csak egy könnyed szerepjátékot keresnél így a nyár közepén, akkor nem biztos, hogy ez a cím lesz az, mert ugyan akad benne ilyen vonulat, de inkább csak kiegészítés, mintsem a fő csapásirány. A tesztelés időszaka alatt remekül szórakoztam a Dragon Quest Builders 2-vel: átadtam magam az építkezés örömének, dúdolgattam a fülbemászó, egyszerű dallamokat, jókat nevetgéltem a szereplőkkel és védelmeztem a veteményest a rájuk törő dögök elől. Úgy látszik ennyi is elég a boldogsághoz.
Dragon Quest Builders 2 / Tesztplatform: PlayStation 4
a polcon a helye- Stílus: Akció
- Megjelenés: 2019. július 12.
- Ár: 17.999 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Remek építgetés
- Könnyed, de korrekt sztori
- Egyszerű de mégis összetett játékmenet
- Horrorisztikus üresjáratok a sztoriban
- Talán egy kicsit túlnyújtott tutorial