Olyannyira realisztikus élményt kínál a virtuális valósággal megtámogatott Doom, hogy tényleg egy pokoli invázió közepén találjuk magunkat és környezetünkre ugyan a frászt hozzuk, de ilyen intenzív élményben nem volt még részünk - mondják ezt a fejlesztők. Vajon tényleg így van?
Őszintén megmondom, hogy kissé tartottam ettől a VFR dologtól. No, nem technológiai értelemben, mivel azért a mostani konzolok már elég erősek ahhoz, hogy ne omoljon össze fél percenként a rendszer, plusz a megjelenítők is rendben vannak, tehát a háttér adott.
Nem, sokkal inkább magától a játéktól féltem, hiszen a Doom lényege valahol a hihetetlen, adrenalin pumpáló erőszak mellett a sebességen, manőverezésen van, amit kérdéses, hogyan tudnak egy énközpontú, meglehetősen kötött kezelési formába átültetni. A végeredmény messze felülmúlta várakozásaimat, ugyanakkor még így is meglehetősen fura, amit finoman szólva is szokni kell.
Fussuk le az elején a kötelező köröket. A Doom VFR egy teljesen új, különálló epizód, ami konzolon PS exkluzív, lévén VR szemüveg kell hozzá, ennek hiányában meg sem nyikkan. Természetesen PC-re is elérhető, itt viszont csak HTC Vive eszközzel kompatibilis. Történetünk (mert bizony olyan is van) a tavalyi alkotás folytatása: bázisunkat újfent démoni hordák támadják meg, amivel hősünk, egy mezei tudós, túl sok mindent nem tud kezdeni, ezért meglehetősen hamar elhalálozik.
Pontosabban csak a teste, mivel tudata egy robotba költözik, amivel egyből egyszerűbbé válik a halálosztás. Dióhéjban ennyi az egész, de őszintén remélem, hogy nem egy ilyen címtől vártátok a Witchert megszégyenítő univerzumot és sztori-folyamot. Mielőtt alaposan kiveséznénk a kezelhetőséget, nézzük meg, hogy fest az anyag.
Az összkép szerencsére meglehetősen pozitív. Noha a környezet ismerős lesz, néha talán túlzottan is, de ettől még bőven ontja magából a zsigeri Doom érzést. Katakombák, a gusztustalanul feltrancsírozott emberekkel telehintett bázis meg hasonlók adják játszóterünket. Látványban egy kicsit gyengébb, mint az eredeti kiadás, érződik a minimális butítás, ugyanakkor sűrűn lesz olyan pillanat, amikor a gatyádat tele fogod rakni, mivel itt tényleg a szemünk előtt zajlik minden.
Egészen más érzés felpillantani egy Cyber Demonra, mint eddig - ha ebből az aspektusból nézzük, akkor viszont ez az eddigi legjobban festő iteráció. Folyamatos a képfrissítés, nincsenek szaggatások, beakadások, szóval minden adott a Michelin-csillagos mészárláshoz. Elvben.
Kettő fajta irányítási metódust érhetünk el. Az egyik esetben két Move-val kezeljük a dolgokat, míg a másik megszokottnak mondható Dual Shock szisztémára épül. Mindkettőnek pontosan ugyanannyi előnye van, mint hátránya, valamint finoman szólva is nehéz megszokni a variánsokat. Mielőtt belevágunk, el kell fogadnunk, hogy a sebesség egyik esetben sem lesz olyan, mint az alap verzió esetében.
A "fagyikon" ugye nincsenek analóg karok, így vertikálisan meg horizontálisan is meglehetősen kötött pályán tudunk mozogni. Értsd, jobbra-balra, valamint előre hátra. Nyilván ehhez még a fejünket is mozgatni kell, hogy a megfelelő irányba tekintsünk az akció végén. Itt jön be a képbe a trailereken sokat mutogatott teleportálás lehetősége, valamint bullet time hatás.
Egy dedikált gomb lenyomásával belassul körülöttünk az idő, majd pedig kiválaszthatjuk, a térváltással hova szeretnénk érkezni. Ennek van egy másodlagos szerepe, ugyanis a legyengített ellenfeleket imígyen tudjuk kivégezni, természetesen a szokott diszkrét módon.
Ez eddig nem hangzik olyan vészesen és valóban, néhány ellenféllel szemben kiválóan alkalmazható metodika. A gond az aréna harcoknál lesz, ami a program 95 százalékát adja, ugye. Itt egészen egyszerűen egyáltalán nem, vagy alig lehet túlélni ezeknek a csúcspontját, annyi minden történik a képernyőn. Szóval nem az igazi, na.
Van azonban egy klasszikusabb kezelési mód: ilyenkor fejünkkel célzunk, míg a joy-t annak rendeltetésszerű módján használjuk. Értelemszerűen sokkal jobb lesz a hatásfokunk, de itt is van egy nagyon komoly negatívum, ami a szédülés.
A tengely körüli forgás lehet folyamatos vagy szaggatott. Nyilván előbbi a "trú", ilyenkor tényleg elkap minket a gépszíj, viszont garantálom, hogy húsz percnél tovább senki sem fogja bírni, annyira bele lehet szédülni az egészbe. Elég jól bírom az ilyeneket, de a VFR az én limbikus rendszeremet is kiborította. Persze a darabosabb forgolódás megoldás lehet, úgy viszont az élmény csorbul, nem is kicsit.
Ezen kívül a tartalom sem túlzottan acélos, mert kis dózisokban, de öt óra alatt végeztem az anyaggal, és ebben a gyűjtögetni való kétharmada is benne volt. Ha mellé teszem a stuff árát, akkor azért érdemes elgondolkodni, mivel ez több, mint karcsú. A hangok és zenék viszont kiválóak, a különféle hörgésekből, morgásokból, visításokból simán megismerjük a ránk támadókat, míg a húzós elektro-metál tételek garantálnak egy kellően magas adrenalin szintet.
Felemás lett tehát a Doom VFR, de azért még így is inkább a pozitív skála felé dől mérlegünk nyelve. Ott van az autentikus atmoszféra, amit testközelből élhetünk át. Többször is a frász kerülgetett, mert nem túl jó érzés, amikor egy zombiszerű izé a fejedbe liheg kettő centiről, hogy a nyomorult, teleportálgató Impeket már meg se említsem. A külcsín teljesen rendben van, a zenék állatok, szóval, amikor zónában vagy, iszonyúan jól fogsz szórakozni.
Persze csak ha megbarátkozol a nyögvenyelős kezelhetőséggel. Kicsit sajnálom ezt, bár fogalmam sincs, hogyan lehetne jobban megoldani, mindenesetre a Move szinte használhatatlan, az állandó, magas tempójú fejforgatásba meg egyszerűen előbb-utóbb rosszul leszünk.
Remélem, később még bővítik a tartalmat, mert ha nem vagy maximalista, akár három óra alatt is átrohanhatsz rajta. Ha tudjuk, próbáljuk ki vásárlás előtt, viszont ha mindenképp valamilyen VR stuffot kérnénk karácsonyra, akkor előkelő helyre tehetjük ezt listánkon.
Doom VFR / Tesztplatform: PlayStation 4
jó lesz ez!- Stílus: FPS
- Megjelenés: 2017. december 04.
- Ár: 8.990 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Egészen új Doom élmény
- Amikor zónában vagy, iszonyúan élvezetes
- Remek hangok és zenék
- Kegyetlenül körülményes irányítás
- Képtelenség sokáig játszani vele egyhuzamban
- Eléggé rövid