Először is, a játék alapjai immár három a három elleni csaták, szemben a régi részek 1v1 bunyóival. Talán emlékeztek, hogy nemrégiben én teszteltem a Dragon Ball FighterZ-t is, és azt ecseteltem, hogy ott mennyire egyszerű az irányítás, a kombók, és úgy nagyjából minden. Na kérem, itt ennek a szöges ellentéte valósul meg. Huszonnyolc karakter közül válogathatunk, akik között megtalálható gyakorlatilag az összes fontos Final Fantasy-hős és antihős, akivel csak találkozhattunk.
Mi több, ezek eléggé különböznek is egymástól, és nem csak speciális skilljeiket tekintve, hanem például a mozgásukban és a harcmodorukban is. A győzelem -és a harc élvezeti értéke- leginkább azon áll vagy bukik, hogy megtanuljuk-e őket és jellemzőiket minél profibban kihasználni, valamint azon, hogy milyen gyorsan tudunk reagálni az ellen hirtelen támadásaira.
Talán sejthető, hogy ez az aprólékos megismerés bizony elég sok időt vehet igénybe. Szó sincs arról, hogy egy szimpla tutorial vagy akár a controls-menü keretein belül pillanatok alatt elsajátíthatjuk a legkomolyabb kombókat is. Ez egyrészt egyesek számára élvezetesebbé teheti a játékot, vagy picit megkülönbözteti a műfajtársaktól, viszont ilyesformán az első jó néhány harc óhatatlanul elég kaotikus és mondjuk ki, teljesen élvezhetetlen lesz.
A harcoknak két variánsát különböztethetjük meg. Az elsőben nincs semmi truváj, szimplán csajk addig gyepáljuk az ellenfelet amíg el nem fogy(nak) az életerejét jelző csík(ok). A másik lehetőség kicsit kevésbé faék-egyszerűségű, itt egy fluoreszkáló kis ?bázist? kell megvédenünk. Mégegyszer, ha profin kigyaroljuk az egyébként egész akrobatikus elemekkel is operáló harcrendszert, akkor nagyon látványos csatáknak lehetünk szemtanúi, addig a percig azonban akkora összevisszaság uralkodhat a képernyőn, amilyet nagyon régen láttam-pedig mint bizonyára tudjátok, teszteltem már jó pár ilyesmi stuffot.
A csatározás ezen két vállfaja tulajonképpen a választható játékmódok listája is, és ez a tény bizony elég elszomorító. Jah, elnézést, itt van nekünk valamiféle slendriánul megszerkesztett, sztorinak csúfolt single-rész is, meg multizhatunk is persze (erről picit később még értekezünk). A tartalom terén tehát a még elfogadható minimumtál többet nem tesz az asztalra a Dissidia Final Fantasy NT, pedig egy kicsivel több lehetőség igazán nem válik a kárára egyik verekedős játéknak sem.
A harc a következőképpen néz ki: A résztvevők "állapotát" két energiaszint-mérő határozza meg, amelyek ugyanolyanok, mint máshol, de itt Bravery (bátorság) és a Health (egészség) fantázianevet kapták. Először a bátorság-szintet kell lenulláznunk, s miután ezzel sikerrel jártunk, már támadhatjuk is az egészséget. Ha az is semmivé vált, akkor ellenfelünk (vagy rosszabb esetben a mi karakterünk) elveszt egy életet, és értekes másodperceket tölt feltámadással. Ha minden élet elfogyott, akkor gondolom már sejtitek, hogy mi történik.
Ha egy kicsit elsajátítjuk a Dissida FF NT mechanizmusait, akkor egy hosszabb, bonyolultabb kombó kivitelezése nagyon jó érzés lehet, tehát azért pozitívuma is van az első pillantásra kissé fura rendszernek. A sikerélmény persze igazán akkor teljes, ha egy másik, hús-vér játékos ellen küzdünk, mondjuk online multi keretein belül, úgyhogy szóljunk is néhány szót a multis lehetőségeinkről.
A Dissidia Final Fantasy NT büszkén elmondhatja magáról, hogy nagyon stabil és megbízható multi-rendszerrel bír. A teszt ideje alatt nyoma sem volt olyasminek, hogy esetleg nem tudtunk volna belépni, vagy kivágott volna minket, mint azt a bizonyos macskát nagydolgot végezni.
Igen ám, de az egészet beárnyékolja a már emlegetett szegényes játékmód-kínálat, valamint az a tény, hogy ezt a játékot szemlátomást alig játsszák. Ez utóbbit abból szűrtem le, hogy néha nagyon nehézkesen találni ellenfélre. Szeretném azt hinni, hogy ez azért van, mert már világszerte rettegik a nevemet a Dissidia FF NT-fanatikusok, és a nicknevemmel riogatják a gyermekeket, de lássuk be, hogy valószínűleg nem ez a helyzet.
Persze előfordulhat, hogy a fenti nehézség a közeli megjelenési dátumból fakad, vagy legrosszabb esetben abból, hogy mégiscsak valami gáz van a játék online-rendszerével. Ezt csak az idő döntheti el, de mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a multira is igaz, ami az egész játékra: Ha szánsz rá időt, és beletanulsz, valamint FF-rajongó vagy, akkor akár még élvezetes is lehet.
Majd' elfelejtettem, természetesen nem lehetne Final Fantasy-t emlegetni, ha nem lennének benne megidézhető hatalmas entitások, akik ugye-a fanok bizonyára tudják-a franchise-on belül a Summon névre hallgatnak. Minden harc előtt választhatunk közülük egyet. Nem akármilyen nevek szerepelnek a listán: Ifrit, Leviathan, Shiva, Bahamut, és még folytathatnánk a sort.
Minden ilyen Summon egy igazán látványos animációval is rendelkezik, amit mindig megtekinthetünk, mielőtt a végrehajtják a támadásaikat és legyaknak mindent, ami mozog a környéken. De tényleg, elsőre megdöbbentő, hogy milyen nagy hatással van a megjelenésük a küzdelem állására. Megidézésük viszont nem pusztán gomnyomásra történik, hanem egy a játéktéren random elhelyezett cucc aktiválásával. Értelemszerűen az ellenfél is megteheti ezt, így visz egy kis taktikát a dologba a nyilvánvalóan kialakuló igyekvés a Summon életre hívására.
Néhány gondolat a grafikáról, hangokról. Alapjában véve az ismert és kedvelt karakterek megjelenítésével nincsen különösebb gond, látható, hogy nagy tisztelettel voltak a Final Fantasy-franchise iránt. Mindegyik saját szinkronhangot is kapott, ami külön öröm, számomra elég illúzióromboló szokott lenni, ha ez nincs megoldva valamelyik játékban. A hangoknál tehát ez mindenképpen pluszt jelent, viszont a zene kissé gagyi, a hang pedig, aki a menüben járkálva tanácsokat osztogat, egyenesen botrányos, és a világból ki lehetne kergetni vele.
Amit még így a vége felé mindenképp megdicsérnék, az a pályák kinézete. Nagyon váltoaztosak, akad köztük zöld mező, város, kiszáradt pusztaság, és ráadásul mindegyik teljesen jól és ízlésesen kidolgozva, amiért mindenképp jár a piros pont a készítőknek.
Elég sokszor mondom egy játékra, hogy nem ajánlhatom jó szívvel mindenkinek, viszont a fanok talán ellesznek vele, és ah ez így lesz, akkor az adott játék beteljesítette a küldetését. Ez a kijelentés talán sohasem volt annyira igaz, mint most, a Dissidia Final Fantasy NT esetében. A Final Fantasy rajongói, akik szeretik ezt a stílust, bizonyára lubickolni fognak az ismerős karakterekben és a tényleg szépen sikerült pályákban. Akik azonban kicsit pártatlanabbak, azoknak már zavaró lehet a semmilyen és nagyon rövid sztori, a kissé nehezen elsajátítható harcrendszer-viszont ők egyértelműen nem is számítanak itt célközönségnek. Csak annyit kell tennetek, hogy eldöntitek, Ti melyik csoportba tartoztok.
Dissidia Final Fantasy NT / Tesztplatform: PlayStation 4
egynek jó...- Stílus: Verekedős
- Megjelenés: 2017. február 01.
- Ár: 14.990 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Viszonylag sok játszható karakter
- Helyenként egészen látványos
- Kihívást nyújtó harcrendszer
- Kevés játékmód
- Multi gondok
- Nehezen megtanulható irányítás