Disco Elysium: The Final Cut teszt

2021. október 16.
98.5151
iPet profilja, adatai
iPet
Azt állítani a Disco Elysiumról, hogy furcsa, az nagyjából olyan, mintha azt mondanánk, hogy az ég kék a fű meg zöld. Nincs hírértéke, de ettől még igaz. A fura játékoknak persze léteznek különféle szintjei: akad, ami mondjuk külcsínben tér el a megszokottól (bár ez szintén teljesen relatív), de létezik olyan, ami pedig a történetvezetésben hoz nem átlagos mozzanatokat. Na, a DE ezt olyan szintre emeli, ami nem csak 2021, de az utóbbi idők legeredetibb, legérdekesebb és egyben legérdektelenebb címét is egyszerre bitorolhatja.
 


Kis csapat, kis büdzsé, nagy tervek - valami ilyesmi járhatott a fejlesztők kobakjában születendő játékukról, hiszen férfiasan bevallom, egyetlen mukkot sem hallottam a ZA/UM brigádjáról. Ez az egész nyilván megváltozott a stuff kiadásával, mert a kritikusok (jó értelemben)megőrültek érte, annyira mert más lenni, mint 2019-ben a többi mű. Nem tudom, hányan próbáltátok anno, de segíthetnétek megfogalmazni értelmesen, miről is beszélünk.

Fontos tisztázni előtte, hogy a teszt a Final Cut verzióból készült, de később kitérek majd a bővítmények mibenlétére. Ha szereted/szeretted az asztali szerepjátékokat, akkor jó eséllyel a Disco rettenetesen tetszeni fog, mert kőkemény, hardcore RPG az egyik alappillér. Itt most ne a japán kisfiús, pontokat szétosztogatós rendszerre gondoljatok, hanem inkább a kockadobálásra meg a személyiség építésére.

Ő, nos, mi is történt?

Ő, nos, mi is történt?


Történetünk Elysium világában játszódik. Nehéz mihez hasonlítani - kicsit olyan, mint a Föld a hatvanas-hetvenes évekből, de közben egyszerre sokkal modernebb és elmaradottabb. Hősünk egy szál gatyában tér magához valami alaposan lezúzott és lelakott szobában, brutális másnaposságtól gyötörve. Fogalma sincs, ki vagy micsoda ő, de az orra helyett vörösödő dudor, meg a bevérzett szem azért annyit elárul, hogy masszív alkoholista.

Némi mászkálás és ébredezés után előkerül hű társunk, Kim Kitsuragi és elmeséli, hogy éppen most bíztak meg minket vele együtt egy gyilkossági ügy felgöngyölítésére. Nevezetesen valami alak felakasztotta magát a lebuj hátsó részén. Innen indul a sztori és többet egyetlen szóval sem mesélek belőle, aminek több oka is van. Az első meglehetősen triviális: egy szerepjáték központi része az elbeszélés.

A második, hogy nem feltétlenül értettem mindent, amiről szó volt, többszöri nekifutásra sem. Igen, itt már sejthetitek, hogy tesztünk alanya az írott kommunikációban hisz és valami bődületes mennyiségű párbeszédet, leírást meg egyebet hallgathatunk meg/olvashatunk el. Olyannyira oldschool, hogy a különféle Torment cuccok maguk a modernitás ehhez képest. Az első vízválasztó: ha nem kedveljük az ilyesfajta programokat, akkor ez egészen biztosan nem a mi játékunk lesz.

Menyecske, te még ma éjjel az enyém leszel!

Menyecske, te még ma éjjel az enyém leszel!


Ráadásul nem elég, hogy mindent barokkos körmondatokban fogalmaz meg a kedves narrátor, teszi mindezt olyan ékes angol nyelven, hogy néha csak pislogtam, miről beszél, pedig kifejezetten erős nyelvtudásom van (felsőfokú szakmai angol). Egyszerre archaikus és primitív. Néha tőmondatokban beszél valamiről, máskor meg egy nyomorult nyakkendőről is filozófiai mélységekbe tud süllyedni.

Jól sejtitek, ez a második vízválasztó - stabil nyelvtudás nélkül bele se kezdjetek, csak feleslegesen frusztráljátok magatokat. Ezért amúgy nagyon nagy kár, mert rettenetesen mély, összetett és zseniális a sztori, arról nem is beszélve hogy brutálisan részletgazdag univerzumot teremtettek köré, ami egyszerre fantasztikum és mégis tűpontosan reflektál a saját világunk nagyon elcseszett dolgaira. Oké, és mindez hogy néz ki valódi játék közben?

Hősünket a bal karral irányítjuk (nálunk a PS5 verzió járt), a jobbal pedig rábökhetünk a megvizsgálandó tárgyakra. Ilyenkor felugrik egy ablak, ahol a legtöbb esetben több opció közül választhatunk. Ezek kimenetele nagyban függ a képességeinktől (ezekről később), de lehet szerencsénk is, mert a rendszer próbadobásokat végez, mint mondjuk az AD&D-ben vagy MAGUS-ban. Igen, ennyire hardcore. És ehhez adjátok hozzá a már emlegetett cifra körmondatokat. Amúgy sajnos ordít az egészről, hogy alapvetően PC-re lett tervezve, mert meglehetősen nyögvenyelős a kontrolleres irányítás, a billentyűzet plusz egér kombináció jóval használhatóbb.

Hogy, mivan?

Hogy, mivan?


Arról nem is szólva, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, mert természetesen mindenféle tárggyal is kell interaktálnunk és a rendszer megkülönbözteti a jobb meg a bal kezet. Szóval nem egyszerű, na. Ha megnézitek a külcsínt, ami ehhez az egészhez párosul, láthatjátok, hogy itt sem voltak hajlandóak a fejlesztők kompromisszumokat kötni.

Megálmodtak egy művészeti irányzatot az elbeszélés köré, és azt bizony végig is vitték. Engem leginkább valami vízfestményre emlékeztetett, de a maga módján egészen döbbenetesen kidolgozott. Nézzétek meg a csatolt screenshotokat, vagy bármelyik trailert. Igen, jól látjátok, ehhez szintén gyomor (vagy inkább szem és agy) kell. Remélem velem vagytok, mert van még ott ahonnan ez jött! Ha mindez nem lenne elég, a játék elképesztően részletes skill rendszerrel lett megáldva. Mivel egy alapvetően hardcore RPG-ről beszélünk, ez nem is csoda, de azért elég ijesztő a mélysége.

Itt aztán tényleg olyan irányba fejlesztjük drága karakterünket, amilyenbe szeretnénk, mindenre is van lehetőségünk. Programunk mindezek mellett nyitott világgal operál és valóban oda megyünk ahova akarunk, azt fedezzük fel és olyan sorrendben, ahogy lelkünknek kedves. Elsődleges direktíváink (és a kolbászolás) mellett természetesen kapunk opcionálisan teljesíthető dolgokat és itt jön képbe a Final Cut változat. Az átdolgozott hangok mellett kapunk összesen négy komolyabb küldetést, amik az eltérő politikai rendszerekbe engednek nagyobb belelátást.

Á, szevasz Kim, a legjobb öribarim

Á, szevasz Kim, a legjobb öribarim


Emelett a grafikát kicsit ráncfelvarrták, nagyobb felbontást kapott, de azért itt nem ez lesz a számottevő. Átdolgoztak egy csomó portrét meg miegymást, szóval dolgoztak vele rendesen. Nehéz felbecsülni a játékidőt: ha mindenre rá akarsz menni, akkor bőven hatvan óra fölött jársz majd, de negyvan alatt sehogysem úszod meg. Ordenáréan sokat lehetne beszélni még a Disco Elysium: The Final Cut-ról, de ez tipikusan az, amit vagy imádni fogsz vagy pedig rá sem nézel.

Pont ezért objektíven pontozni lehetetlen és nem is áll szándékomban - ha tehetném, üresen hagynám a dobozkát. Amit ott láttok, az az én, teljesen szubjektív véleményem. Viszont ha hozzám hasonlóan kedveled az ennyire régivágású dolgokat, akkor egyetlen percig se habozz a beszerzéssel. Mindenki más pedig könyvelje el mint egy csodabogarat és nézzük, mik érkeznek még az év végéig.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Ez a játék egyelőre nem kapható a Play 24/7 kínálatában.Klikk ide több ezer másik játékért!

Disco Elysium: The Final Cut / Tesztplatform: PlayStation 5

a polcon a helye
  • Stílus: RPG
  • Megjelenés: 2021. október 12.
  • Ár: 13.990 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Elképesztő sztori
  • Kompromisszumot nem ismerően hardcore
  • Nagyon erős atmoszféra
  • Gyatra konzolos irányítás
  • A rétegjáték mintapéldánya
  • Erős angol kell hozzá
  • Hang
    8
  • Grafika
    8
  • Játszhatóság
    7
  • Hangulat
    9
8
5 hozzászólás

Ronalddo

1 hónapja, 2 hete és 5 napja

Stílusban még bejönne de kinézetben nagyon távol áll tőlem sajna.

válasz erre

Patrik94

1 hónapja, 2 hete és 6 napja

Nagyon pozitív a teszt és a pont is szép, de ez a képi világ engem lelomboz. Képtelen lennék vele játszani.

válasz erre

fighterlaci

1 hónapja, 2 hete és 6 napja

Nem hittem volna hogy jó játék, meg is lepődtem.

válasz erre

Mordorer

1 hónapja, 2 hete és 6 napja

Nem terveztem de lehet hogy ebből játék lesz.

válasz erre

muki

1 hónapja, 2 hete és 6 napja

Képeken nagyon nem jön be ezért meg is lepődtem a teszten hogy ez ilyen jó.

válasz erre
Disco Elysium: The Final Cut
13.990 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

rDAVE profiljaWickedSick profiljamarco profiljaGladosfreeman profilja