Digimon Story: Cyber Sleuth-Hacker's Memory teszt

2018. január 26.
68.6231
adriano profilja, adatai
adriano
Köztudott, hogy a szerepjáték, mint stílus igen széles rajongótáborral büszkélkedhet, csakúgy, mint a japán anime sorozatok. A 2015-ös Digimon Story: Cyber Sleuth ötvözni igyekezett a két műfajt, és bár mondhatni eléggé vegyes fogadtatásban részesült, sikerült megtalálni a közönségét. Mi más is következhetett volna ezután, mint a folytatás, ami most félelmetes tesztasztalunkra került. Természetesen igyekszem is véleményezni nektek: Anime-hackerek világa, itt jövünk!


Mindjárt helyre is igazítanám a bevezetőben leírt apró csúsztatást, a Hacker's Memory ugyanis technikailag nem folytatás, hanem részben előzmény, részben egy kiegészítő adalék az első rész eseményeihez. A történet szerint adott egy kisebb hacker-csoport, a Hudie, ahová hősünk, Keisuke Amazawa belép, miután valaki meglovasította a felhasználói profilját egy EDEN nevű rendszerben, ami tulajdonképpen a Digimon-univerzum internete, és sokkal coolabb a mi valódi netünknél.

Lehet inkább futni kéne.

Lehet inkább futni kéne.


Mivel egy ideiglenes profillal mászkálunk benne, az emberek azt feltételezik rólunk, hogy hackerek vagyunk. Ilyen esetben pedig mi mást tehetnénk, mint hogy azzá is válunk, hadd legyen igazuk a pletykafészkeknek. Hacker-teamünk, a Hudie azzal keresi kenyerét, hogy megbízásokat teljesít egy nagyobb csoport, név szerint a Zaxon számára.

Feladataink persze nem az új Netflix-filmek és pucér celebfotók kiszivárogtatása lesz, hanem tűzfalak feltörése, és főleg rosszindulatú hackerek lekapcsolása, hiszen mi természetesen a jófiúk oldalán állunk. Küldetéseinkben nem meglepő módon a digitális világ aranyos vagy kevésbé aranyos lényei, a Digimonok lesznek segítségünkre, velük és ellenük harcolunk, a la Pokémon, ez a rész már nyilván sokak számára ismerősen cseng.

Néhány szörny félelmetes, néhány meg ilyen.

Néhány szörny félelmetes, néhány meg ilyen.


Azok számára, akik már az előző résszel is játszottak, fontos megjegyezni, hogy az ott elért eredményinket ide is átmenthetjük, azaz viszontláthatjuk az ott megszerzett bónuszokat, kilockolt Digimonokat és hasonlókat. Ha kihasználjuk ezt, akkor választásunktól függetlenül eldől az is, hogy női vagy férfi karakter lesz-e a főszereplő kalandjaink során, amelyek néhány ponton keresztezik a 2015-ös Cyber Sleuth sztoriját.

Oké, de mi is lesz a dolgunk a Digimon fura világában? Az előző részben egy magánnyomozónak dolgoztunk, ügyeket oldottunk meg, de itt egy kicsit csavartak a dolgokon. Egy netes fórumon bukkannak fel mindenféle hackelős feladatok, a tulajdonképpeni küldetéseink. Ezek közül nagyon sok inkább mellékküldetésnek számít, de a főküldetések is a legtöbb esetben ugyanígy indulnak.

Ő meg az, aki félelmetes.

Ő meg az, aki félelmetes.


A Hacker's Memory akkor kezd egy kicsit veszíteni az érdekességéből, amikor kiderül, hogy rengeteg karakter és a helyszínek túlnyomó része az eredeti játékból lett átemelve-igaz, az újak közül sokan, főleg a jelentősebb szereplők eléggé kedvelhetőre sikeredtek. Helyszínek tekintetében a változatosságot az EDEN és Tokió új bejárható részei hivatottak szolgáltatni, mérsékelt sikerrel. A játék ugyanis ezek ellenére szinte pontosan ugyanolyan felületen operál, mint a három évvel ezelőtti előd, itt be is írhatjuk az első fekete pontot. Másrészt viszont ne menjünk el amellett, hogy van 85 új Digimonunk, a teljes szám így már 327-re rúg, ez azért korántsem mondható kevésnek, rengetegnek viszont annál inkább.

Ami a főhőst illeti, nem csak a neve változott meg (apropó, a név nem muszáj, hogy Keisuke legyen, átírhatjuk az elején akár Gusztira is), hanem új képességei is lettek. Aiba fő skilljei annak idején a tűzfaltörés és a láthatatlanná változás voltak-Keisuke ezekre ugyanúgy képes, viszont már be tudja hackelni magát mindenféle rejtett területekre, valamint akár gyorsabb futásra is ösztönözhető, ez is a rendszer feltöréseként van tálalva persze. Összefoglalva tehát jóval profibb lett a főszereplőnk, aminek döntsük el, hogy örülünk-e avagy sem.

Úgy látom, a fehér festék volt a legolcsóbb.

Úgy látom, a fehér festék volt a legolcsóbb.


Van egy új csatatípusunk is, ami a Domination Battle néven fut, és a következőképpen néz ki: A csatatér egy háló alapján részekre osztódik, és minden résznek megvan a maga pontokban kifejezett értéke. A célunk, hogy a kis részletek elfoglalásával ellenfeleink előtt tegyünk szert egy megadott pontszámra. Ha olyan mezőre igyekszünk rátenni a mancsunkat, amin már áll valaki, akkor jöhet a klasszikus, körökre osztott Digimon-csata, ahol a lényeink igyekeznek legyakni az ellenfél szörnyecskéit. Nem olyan bonyolult tehát, remélem sikerült érthetően megfogalmaznom.

Ezek a szokványos Digimon-csaták alkotják értelemszerűen a játék magját, viszont sajnos nem tökéletesek. Pontosabban: Nagyon könnyűek, semmi kihívást nem tartogatnak. Akkor vesztettem egyet-kettőt, amikor az elején még csak egyetlen magányos fáradt Digimonom volt. Mikor kettő lett, akkor szinte legyőzhetetlenné váltam, mikor pedig három, akkor meg már konkrétan lehetetlen volt, hogy vereséget szenvedjek bárki ellen. Elég vicces ez annak tudatában, hogy lények százai közül válogathatunk, de ha van közülük három teljesen random, akkor már gyakorlatilag az univerzum császárának mondhatjuk magunkat. Mondanom sem kell, hamar unalomba fulladhat így a dolog.

Pedig a boltban azt mondták, hogy nagyon egyedi ez a kabát.

Pedig a boltban azt mondták, hogy nagyon egyedi ez a kabát.


A zene nem érdemel sok szót, szintén takkra pontosan ugyanolyan, mint az elődnél. Mondjuk azt jó indulatúan, hogy ez nem gond, viszont szomorúan mondhatom, hogy a grafikával is ugyanez a helyzet. Egy hároméves játék köntösében parádézik a Hacker's Memory, egy olyan hároméves játékéban, ami már akkor sem volt túl pofás. Néhány új Digimon ugyan egész jól néz ki, jobban, mint a régiek, kár, hogy nem lehetett az egész stuffot felújítani komplett úgy, ahogy van.

Van egy különösen zavaró, már-már nevetséges dolog a grafikát tekintve, amit picit nehéz megfogalmazni, de az olvasókért mindent ugye, így hát megpróbálkozok vele. Nem tudom, hogy ennek az-e az oka, hogy a régi helyszínt igyekeztek új elemekkel feltuningolni vagy más egyéb, de de vannak például tárgyak a környezetben, amelyek néha teljesen elmosódottak, máskor meg tűélesek.

Jut eszembe, a gyerek  meg még az oviban van.

Jut eszembe, a gyerek meg még az oviban van.


Ez akkor is érvényes, ha teszem azt közvetlenül egymás mellett van két kép vagy két számítógép: az egyik olyan mosottas, hogy alig kivehető, a másik olyan éles, hogy szinte kiesik a képernyőből a többi kidolgozatlan rész közül. Meglehet, hogy szőrszálhasogatásnak tekintitek az ilyesmit, de higyjétek el, hogy saját szemmel látva nagyon észrevehető ez, és 2018-ban súrolja a megbocsáthatatlanság határát.

Angol szinkronról, mint olyanról nem beszélhetünk, de szerencsére van feliratunk, ami jobban sikerült, mint az előző iterációban. Még mindig vannak mondatok, amik kimerítik a nonszensz fogalmát, de azért teljesen érthetőek a párbeszédek. Pár helyen rendben van a humor is, érezhetően építkezik viszont az eredetire, ha valaki nincs képben, pár poénról könnyedén lemaradhat. Itt is meglátszik tehát, hogy anélkül nehézkesen áll meg a saját lábán program.

Itt se lesz nehéz eltévedni.

Itt se lesz nehéz eltévedni.


Egészében véve viszonylag azt hozta a szép hosszú című Digimon Story:Cyber Sleuth-Hacker's Memory, amire számítottunk tőle, így haragudni azért nehéz rá, ráadásul hasonló jellegű programokból viszonylag kevés van. Aki szereti a japános cuccokat, vagy kifejezetten a Digimont, szerintem nyugodtan rárepülhet.

Félve jegyzem meg, hogy talán szerencsésebb lett volna kiegészítőként hivatkozni erre, mint önálló sequel/prequelként (lásd Dishonored: Death of the Outsider), akkor több hibája is az elnézhetőbb kategóriába esne. Ebben a formában viszont az egész becsúszott a közepes, semmilyen irányba sem kirívó stuffok közé. A közönségét valószínűleg többé-kevésbé kielégíti majd, és leginkább ez a lényeg.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Ez a játék egyelőre nem kapható a Play 24/7 kínálatában.Klikk ide több ezer másik játékért!

Digimon Story: Cyber Sleuth-Hacker's Memory teszt / Tesztplatform: PlayStation 4

egynek jó...
  • Stílus: RPG
  • Megjelenés: 2018. január 19.
  • Ár: 13.999 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Szerethető főbb karakterek
  • Rengeteg Digimon
  • Túlságosan hasonlít az előző részre
  • Zéró kihívás
  • Gyenge grafika
  • Hang
    7
  • Grafika
    6
  • Játszhatóság
    7
  • Hangulat
    7
6.8
5 hozzászólás

zender

7 hónapja, 3 napja

Van ebben azért tartalom de hogy kihívás nincs azért nagyon kár. Az adná a sava borsát.

válasz erre

Mordorer

7 hónapja, 4 napja

Grafikánál szerintem még a 6 is túlzás. Ez nagyon nagy jóindulattal 5. Ahogy az egész játék sem érdemelne többen véleményem szerint.

válasz erre

petrovicsz

7 hónapja, 4 napja

A megmaradt PS Vitásoknak mondjuk biztos jó lesz.

válasz erre

fighterlaci

7 hónapja, 5 napja

Szemlátomást nem ez a kedvenc játékod!

válasz erre

Vidoros

7 hónapja, 5 napja

Igazán kár érte...

válasz erre
Digimon Story: Cyber Sleuth-Hacker's Memory
13.999 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

WarriorAutobot profiljaXelosz profiljaManiac profiljagery1113 profiljaLaci721 profilja