Diablo. Szerintem minden gonoszok ősatyjának a neve a legtöbb konzolos és áruló, akarom mondani, PC-n játszó kolléga tudatalattijába úgy belevésődött, mint a Szeretlek Rozi tetoválás a szomszéd krimó tulajának az alkarjába. Ha a 2000 - es évek elején nőttél fel és nem volt akkor még életed, akkor pontosan tudod, hogy az 1996-ban kiadott Diablo 1 mekkora láncreakciót váltott ki az akkori társadalom egy nagyon ifjú rétegéből. A belezős - hentelős műfaj azért már ott sem volt ismeretlen, de a 16 szintre elosztott tömény mészárlás, egy nagyon részletes karakterfejlődéssel valamint értékelhető sztorival, pazar látványvilággal nyakon öntve bizony elég döbbenetes volt. Arról meg végképp ne feledkezzünk el, hogy ez volt az első komolyabb coop élménnyel megtámogatott netes játék.
Az már más kérdés, hogy a betárcsázós modemmel ez milyen volt. A PC verzió után két évvel konzolos, pontosabban Ps1-es változat is érkezett, természetesen én is ezzel játszottam, hiszen az akkor gépem mindennek volt nevezhető, csak fürgének nem, de ki akart szenvedni a telepítéssel, fagyásokkal, amikor a kis szürkébe csak behelyeztük a korongot és már ment is. Négy évvel az alapjáték után jött az egyenes ági leszármazott, a Diablo 2, ami persze a szebb - jobb - több elvből építkezvén tarolt le mindent, amiaki még nem próbálta a hentelést. Hatalmas oroszlánkönnyeket hullattam azon puszta ténytől, hogy a második felvonás bizony a személyi számítógépeken kívül semmire nem volt elérhető, így kénytelen voltam nagy duzzogva összetákolnom a dugi pénzemből egy olyan masinát, amin akadás mentesen futott ez a csoda.
Szerintem a Final Fantasy sorozaton kívül a Diablo 2 volt az a játék, amiben olyan 200-300 órát beleöltem, természetesen a szociális életem rovására. Miután már mindenki nyolcmilliószor lekaszabolta szegény poklok urát, elkezdődött a várakozás. Eltelt három - négy év, de sehol semmi hír a folytatásról. 2007 környékén teljesen feladtam a reményt, hogy valaha visszatérek még Tristram városkájába. Aztán 2012 május 15.-én együtt zokogtam a számítógépes táborral: ők azért, mert végre készhez kapták a harmadik felvonást, én meg azért, mert a konzolos átiratra úgy nagyjából másfél évet kellett várni. Jelentem itt hever előttem, megízleltem, végignyomkodtam és megállapítottam, hogy ez még mindig egy nagyon fun dolog!
Szegény Marco-t szerintem napi szinten hívogattam háromszor, hogy mikor tudok végre újra elmerülni a szenny világában. Ahogy felpörgött a Ps3-ban a játék, picit elgondolkodtam, hogy vajon mit is várok a harmadik eljöveteltől: epikus sztorit? Bomba átvezetőket? Olyan trancsírozást, hogy szem nem marad szárazon? Normálisan balanszírozott, értelmes képességekkel megáldott kasztokat? Úgy nagyjából mindezt, egyszerre. Amikor megláttam a főképernyőt, ijedtemben felhívtam pár barátomat, hogy vajon ők is látják-e ezt a low budget, valami iszonyatosan gányul összerakott főmenüt. Megnyugtattak, hogy nem a mi tesztpéldányunkról maradt le pár textúra, hanem ez tényleg ilyen. Valami förtelem. A karakterek viszont már annál érdekesebbek.
Van itt egy nagyon dögös Demon Hunter, egy igazi izomkolosszus, a Barbarian. Ha jobban szeretjük az átmeneteket, akkor van még Monk, aki úgy néz ki mint Edward Norton az Amerikai História X-ben, illetve egy nagyon hippi sámán (ahogy dumál, azon besírtam) valamint a klasszikus nehéztüzér, a varázsló. Ha kiválasztottuk szívünknek oly kedves egyénét (nulla kusztomizációval), akkor rögtön a mélyvízbe hajít minket a stuff. New Tristram városa felett egy üstökös jelenik meg, ami a közeli kápolnába csapódik, ahol a sztori egyik főszereplője, a nagyon csinos fiatal lány, Leah, és mestere, Decard Cain tartózkodik. Héroszunk először egy zombi inváziótól menti meg a falut, hogy aztán a végére járjon az üstökös rejtélyének.
Persze ahogy haladunk előre a fejezetekben, úgy kapjuk majd az érdekes fordulatokat, de azért remélem azzal mindenki tisztában van, hogy egy Diablonak nem feltétlenül a sztori az erőssége, de ennek ellenére, meglepően korrekt a intellektuális körítés. Az első, ami viszont nagyon szembetűnő volt, hogy a játék grafikája rendkívül pc-s hatást kelt, ráadásul az az érzésem, hogy nagyon lebutították. Kicsit szögletesek a karakterek, néha várni kell a textúrák betöltésére, tele van az egész ricegő élekkel. Kicsit olyan, mintha nem foglalkoztak volna olyan nagyon az optimalizálással, hiszen mindkét konzol azért ennél jóval többet tud. Ha ezektől el tudunk vonatkoztatni, akkor azért nem lesz olyan rossz az összkép, mert a pályák hangulatosak, a lények ötletesek.
A legnagyobb kihívás mindenképpen az irányítás jó megvalósítása volt, hiszen itt nem áll rendelkezésünkre egy teljes billentyűzet, csak néhány gomb és két analóg kar. Nos, jelentem, egészen pazarul működik a dolog! Nagyon jól reagálnak szereplőink a mozdulatokra, nincs semmilyen késlekedés. A kasztonként eltérő támadások a joystick különböző gombjaira kerültek, talán ezzel fogunk a nagyobb jeleneteknél szívni egy minimálisat, de simán tanulható a rendszer. A cikk megírása előtt gyorsan kipróbáltam azért a pc verziót is, de nekem valamiért sokkal jobban tetszett a joyos megoldás. Persze a menük is átrendeződtek, a Select gomb megnyomásával tudjuk variálni a felszerelésünket, turkálni a képességeink között, vagy éppen felfegyverezni a követőinket.
Nyilván így jó egy évvel a megjelenés után túl sok újdonságot nem fogok tudni elmondani, hiszen már mindenki rommá gyalázta szegény főgonoszt huszonnyolcszor. Ha summáznom kellene, az irányítás kivételével szinte teljesen megegyezik a konzolos és számítógépes változat. A hangulat egyébként még mindig visz mindent! Napi átlag hét órát szó nélkül el lehet bohóckodni a játékkal, annyira addiktív. Most kipróbálom még ezt a fegyvert, esetleg még ide benézek, jéé, ez a terep hangulatos, megyek ölni egy picit, fú basszus, mindjárt a főellenségnél vagyok, csak megölöm már mert kíváncsi vagyok hogy mit dob - ismerősek ezek a gondolatok, ugye, kedves közönség?
Ami szintén rendkívül jól sikerült, tulajdonképp ez adja a program gerincét, az nem más, mint az online coop. Piszok egyszerű a csatlakozás, bármely ismerősünk játékába be tudunk csatlakozni, maximum négyen. Ebben mondjuk az a szívás, ha a parti átlag szintje 30 körül mozog, mi meg vagyunk mondjuk 18, akkor ott bizony esés - kelés lesz. Ja, és ami a legkirályabb, hogy tudunk offline, egy gépen is négyen játszani, csak értelemszerűen annyi irányító is kell hozzá. Én nem is tudom hogy hány estébe nyúló kalandban vettem részt a barátaimmal, mivel szinte mindig történik valami érdekes a térképeken. Hopp, itt egy eddig nem látott esemény, csináljuk meg. Várjál, picit könnyű, vegyük fel a nehézséget Master V - re (garantált szívás). A tartalmat szerintem nem kell külön kiemelni, mert ha beránt a játék, akkor a négy nehézségi fok, a random generálódó térképek meg az addiktív kaszabolás miatt simán el lehet vele 150 órát pepecselni. Ez persze mind szép és jó, de ahogy látjátok, nem kapott maximum pontszámot az anyag.
A legnagyobb negatívumként azt tudnám felhozni, hogy egyedül játszva azért hamar unalomba tud fulladni az egész, hiába a rengeteg jegyzet, NPC és az eddigieknél sokkal érdekesebb történet. A zenékről és ambient zajokról nem beszéltem, pedig azok is nagyon rendben vannak. itthon térhangzásban próbáltam a játékot, és bizony elég szépen van keverve ez a szekció, többször is azt hittem hogy a lakásban mászkál valaki, pedig csak egy szörny motozott a hátam mögött. A szereplők szinkronja is nagyon rendben van, a witch doctor utnozhatatlan ya man stílusa mindent vitt, de a monk oroszos akcentusa se volt egyszerű.
Nagyon vártam már Diablo harmadik eljövetelét és egyetlen másodperce sem csalódtam a játékban. A grafika ugyan egy picit bántja a lekerekített élekhez szokott szemem, de azért jópofa, a netes játék konkrétan megunhatatlan, a hent zseniális, a sztori egész érdekes - ha még egy picit gyúrnak a szereplők balanszírozására, akkor még ennyit sem fogok morogni. Ha éled a műfajt, vagy esetleg rajongó voltál, kötelező vétel a stuff, mert ne akard, hogy egy Szeretlek Béla tetoválással ébredj valamelyik reggelen.
Diablo III (konzol) / Tesztplatform: PlayStation 3
a polcon a helye- Stílus: Hack and slash
- Megjelenés: 2013. szeptember 03.
- Ár: 14.990 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Végre Diablo konzolon
- Iszonyatos tartalom
- Letehetetlen co-op
- Jó harcrendszer
- Méltó folytatás
- Nagyon pc hangulatú grafika
- Egyedül monoton és unalmas hosszútávon