Diablo III teszt

2012. május 17.
82.4381
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Maniac profilja, adatai
Maniac
Sosem felejtem el a napot, egy borongós téli este volt. Odakint havazott és egyre fehérebb lett a táj, én egy frissen szerzett lemezemet hallgattam, valamelyik korabeli Burzum album volt. Karácsony után voltunk és egy kedves családtagom helyesen tudta, hogy a zene mellett egyvalamit szeretek nagyon, ez pedig a videojáték. Amikor elment a boltba és a kezébe fogta a játékot, nem tudhatta, hogy mivel fog meglepni, de gondolta, hogy a sötét hangulatú borító miatt ez biztosan tetszeni fog nekem. Amikor kibontottam a csomagot, azonnal szerelmes lettem.


A borítón többek között egy lángoló logó volt feltüntetve, amin a következő felirat állt: Diablo II. Akkoriban még nem úgy szereztük az információkat a videojátékokról, mint manapság, hogy felmentünk a youtube-ra, netán beütöttünk valamit egy keresőbe. Akkoriban gyakran csak hónapos késésekkel jutott el hozzánk egy-egy bejelentés, így bár ismertem hallomásból a Blizzard játékát, velük kapcsolatban elsősorban olyan címek jutottak eszembe, mint a The Lost Vikings, vagy éppenséggel a WarCraft - a stratégia -, de nagy örömmel vetettem rá magamat erre az újdonságra is. Azon a fagyos éjszakán pedig egy olyan, nem túlzás, hogy életen át tartó barátság született köztem és a játék között, amelyet azóta sem tudott helyettesíteni semmi sem.

Jövünk, főnök, itt a nyalóka, ne legyél ideges!

Jövünk, főnök, itt a nyalóka, ne legyél ideges!


Pedig nagyon próbálkozott a Titan Quest, a Torchlight is meg akart törni, a Sacred-nek kis híján sikerült is - főleg a második rész volt nagyon jó -, de éreztem belül, hogy hiányzik valami, valami megmagyarázhatatlan, valami leírhatatlan és elmondhatatlan dolog, amit csak a Diablo II-től, valamint a kronológiailag általam csak később megismert első epizódtól kaptam. Tudtam jól, hogy ezt a barátságot csak a Blizzard következő remeke tudja majd felülmúlni... Egy borongós májusi nap volt, alig csak néhány órával ezelőtt, hogy kibontottam a csomagolást. Kint ugyan nem hullt a hó, de a háttérben még mindig - egy külsős fül számára - borzalmas norvég metal zenekar zörgése hallatszott, éppen úgy, mint akkoriban. (Az első Immortal szólt, ha ez érdekel valakit...) A kezemben a Diablo III dobozát tartottam és éreztem, hogy már a borító láttán elkap az az érzés, amit 12 évvel ezelőtt éreztem, az az ifjonti izgalom, amit a telepítés során éreztem, majd az a szerelem, ami az első betöltést követően ismét fellobbant a szívemben.

Mintha a StarCraftot látnánk...

Mintha a StarCraftot látnánk...


Nem tagadom, személy szerint rendkívül idegesített már a telepítés során, hogy a Blizzard ennyire ragaszkodik a Battle.net rendszeréhez. Szerencsémre én nem tapasztaltam semmiféle fennakadást - egyelőre legalábbis -, de a megjelenés napján súlyos szerverleállások és összeomlások voltak, sőt mi több, hibáktól sem volt mentes a rajt. Én hangsúlyoznám, ezekkel nem találkoztam, de felettébb zavart, hogy minden indításnál internet, Battle.net bejelentkezés, majd közben folyamatos online jelenlét kell, bevallom ez engem, legfőképpen egy Diablo III esetében rendkívül irritált. Nyilván az opció nem véletlen, hiszen a Blizzard arra törekedett, hogy a közösségi szolgáltatásokat teljes mértékben integrálja az alkotásba, magyarán bármikor beszélgethetünk bárkivel, a kooperatív módnak köszönhetően haverjaink oldalán is elindulhatunk felfedezni a kampányt. Az ötlet jó, a többjátékos módra nagy szükség van, ez tény, a csalók miatt is érthető az állandó internetkapcsolat igénye, de nem hiszem el, hogy nem lehetett volna ezt egy kicsit barátságosabban megoldani. El sem merem képzelni, hogy mekkora felháborodás lesz majd a jövőben, ha netán "kedves emberek" egyszer feltörik a Battle.net szervereit és napokig, sőt, akár hetekig játszhatatlan lesz a Diablo III. Na, de ne fessük az Ördögöt a falra!

Te lődd le, én meg majd innen jól ránézek!

Te lődd le, én meg majd innen jól ránézek!


Az Ördög ugyanis a Diablo III-ban van és nem a falakon, méghozzá azért van ott, hogy a franchise jól ismert világában ismét óriási galibát okozzon. Mert bár az előző rész végén névtelen hősünk oldalán sikerült ártalmatlanítanunk a Pokol seregeit, a megoldás úgy tűnik, hogy csak átmeneti volt. A játék első perceiben ugyanis csakhamar rájövünk, hogy a jól ismert világ ismét szenved a gonosztól, új Tristram kis falucskájába érve - gondolom minden Diablo rajongó előtt ismerősen cseng a név - azonnal meg is tudjuk, hogy élőhalott seregek támadják a városokat, a végítélet napja pedig hamarosan elérkezik, a világot csak egy hős, rendszerint csak mi menthetjük meg. Rögtön a kezdő pálya már ismerős lehet a rajongóknak a játék bétáiból, hiszen a teszteken éppen a zombi-invázió kellős közepébe csöppenhetünk bele, első feladataink között pedig meg is kapjuk, hogy ha olyannyira segíteni akarunk, akkor kezdjük azzal, hogy kiballagunk a közeli romokhoz, majd ott jól nyakon vágjuk az élőhalott királynőt, aki ezt a sok gondot és bajt okozza a környéken.

Ezt a kardot apám hagyta rám. Nem ismertem, csak a nagy fekete feje van előttem!

Ezt a kardot apám hagyta rám. Nem ismertem, csak a nagy fekete feje van előttem!


A kampánynak egyébiránt öt karakter oldalán láthatunk neki, akiket feltehetően már vagy a bétából, vagy csak úgy általánosságban mindenki ismer. Továbbra is fenntartom azon véleményemet, hogy a Paladin és a Necromancer kivételével óriási hibázott a Blizzard, én egészen az utolsó pillanatig hittem például abban, hogy legalább a Palát benne hagyják vagy legalább bónusz karakterként elérhetővé teszik, de nem. Helyettük lett nekünk Demon Hunterunk, Monkunk, Wizardunk, Witch Doctorunk és Barbarianunk. Tény, hogy mindegyik karakter egy igazi egyéniség, annak ellenére is, hogy a Monk és a Barbarian is ismerős lehet már a korábbi epizódokból. A barbár ugyanis a második részben kapott helyet, a papra pedig az első Diablo-nak a Hellfire kiegészítőjében jutott szerep. A két igazi érdekesség így a Witch Doctor és a Demon Hunter lesz, akik valóban egyik korábbi kaszthoz sem hasonlítható, a Wizard ugyanis szinte csak egy névváltoztatáson átesett Sorceress a második epizódból. Mivel én egy végletekig hagyománytisztelő és konzervatív ember vagyok, nem is volt kérdéses, hogy a barbár mellett teszem le a voksomat. Hozzátenném gyorsan, eddig nem bántam meg!

Ezek vajon milyen gazellák?

Ezek vajon milyen gazellák?


A játék egyébiránt nem igazán teketóriázik túl sokat, indítást követően gyorsan kiválaszthatjuk karakterünket, majd egy rövidke kisfilm és tulajdonképpen pár másodpercen belül már ott találjuk magunkat a dolgok sűrűjében. Így azonnal nyugtázhatjuk, hogy - ha lehet ilyet mondani - a játék atmoszférája még darkosabb lett, mint valaha, az egész világ - az első felvonásban legalábbis, hiszen később "vidámabb" közeggel is találkozni fogunk - olyan, mintha a Nap az emberiség reményével együtt örökre eltűnt volna az égről és nem maradt volna más, csak sötétség, halál, pusztulás és mizantrópia. Már a kezdéskor megismerkedhetünk a Diablo III kezelőfelületével, ami szinte teljes egészében a franchise korábbi részeiből lett átültetve, annyi különbséggel, hogy jobban elrendezett lett az egész, szebben dizájnolt, a szokásos mana helyett pedig karakterspecifikus lötty található a HUD két oldalát összefogó és egyben jellegzetes gömbökben. Már itt megismerkedhetünk az inventory-val, ami szintén nem tartogat túl sok újdonságot, karakterünket újfent mi öltöztethetjük és vetkőztethetjük, egyszóval eddig nagy vonalakban minden olyan, mint a második részben volt, csak szebb és jobb az összkép.

Én vagyok villámkezű Kratos!

Én vagyok villámkezű Kratos!


Aztán ahogyan jobban belebonyolódunk a játékba, természetesen csakhamar találkozni fogunk újdonságokkal is. Az első harcok ugyan még eseménytelenül zajlanak, habár már itt is feltűnt, hogy a nehézség - még normál fokozaton is - tulajdonképpen a béka hátsófele alatt van, amit jó pár óra játék után sem érzek másképpen, magyarán máris megtudjuk, hogy mire való a Blizzard által kifejlesztett hardcore mód. Jelentem alássan éppen azt, hogy azok a játékosok, akik a régi epizódokhoz szoktak, ne érezzék úgy, hogy éppen egy Super Mario-val játszank. Az első csaták alatt egyébiránt már-már könnyfakasztó pillanatokat élhetünk át, amikor ellenfeleink eldobálják az első lootokat - még a hangeffekt is ugyanaz, mint régen -, amiket immáron nem csak manuálisan szedhetünk össze, elegendő hozzáérni a karakterrel és máris a hátizsákba kerül. Igencsak sajnáltam, hogy az elődökben ugyebár minden kisebb kaland előtt kötelező volt a felszerelés megvásárlása, főleg az életerőt regeneráló italoké, ám a harmadik részben ezek az izgalmak szinte teljesen eltűntek. Ellenfeleink többsége immáron regeneráló gombócokat dobál elhulla után, az életitaloknak pedig alig van szerepük, én az első fejezetben például talán csak kétszer használtam egyet-egyet.

Három fejed van és mégis csúnya vagy!

Három fejed van és mégis csúnya vagy!


A fenti újdonságok nem kizárt, hogy több régi rajongónak is megbökik a szemét, de nem kell aggódni, a hardcore móddal egyrészt java részük kiküszöbölhető, másrészt ezek olyan kötelező frissítések voltak a készítők részéről, amelyeket egyszerűen nem lehetett kihagyni, hiszen gondolniuk kellett az újonnan érkezett játékosokra is. A Diablo III-at ugyanis garantáltan nem csak azok fogják megvásárolni, akik annak idején imádták a második részt, de tény, hogy alapjaiban azért mégis nekik, hozzájuk szól a hármas felvonás. Természetesen a fentiekkel még nem értünk az újdonságok végére és bár tény, hogy ezt a tesztet elejétől a végéig meg lehetne tölteni azzal, hogy miféle reformok kerültek bele az illetékesek részéről, az igazi apróságokat inkább fedezzétek fel magatok. Ami mellett nem szabad elmenni még szó nélkül, az egyértelműen a szintlépés és a fejlődési rendszer összessége, amit teljes egészében újraalkottak a készítők. Ezúttal egy olyan aktív és passzív képességeken alapuló szisztémát dolgoztak ki a Blizzard jó munkásemberei, amely lényegesen egyszerűbb, de sokkal inkább hasznosabb a korábbiakhoz képest, hiszen a teljes rendszer a karakterspecifikus képességekre és tulajdonságokra épül. Így immáron csak és kizárólag azokra a képességekre kell elszórnunk a szintlépéskor megszerzett pontokat, amelyeket biztosan használni is fogunk, nem kell tehát elsajátítanunk a cipőkötés művészetét ahhoz, hogy tüzes fogsorokkal dobálhassuk meg az ellenfeleket.

Legközelebb a fejeteket hagyjátok el!

Legközelebb a fejeteket hagyjátok el!


Szintén ide köthető még sok apró újdonság is, így például a tulajdonság alapú rúnák megjelenése - képességeinkre vannak hatással -, vagy éppen a társként mellénk szegődő zsoldosokat ért reformok - három változatuk lesz és mindegyik igény szerint fejleszthető -, de a fentebb említettekhez hasonlóan - és mivel lehetetlen minden apróságot felsorolni - a közelebbi ismerkedést meghagynánk nektek. Végezetül nem is maradt más hátra, mint a küllem és a hang megítélése. Nos, a grafika a Diablo III esetében nehéz kérdés, hiszen a Diablo II szerelmesei szerint szép, egy Battlefield 3 rajongó szerint azonban csúnya. A helyzet pedig az, hogy mindkét félnek igaza van, az objektív szemlélet ezzel kapcsolatban azonban talán az, hogy van elmaradása a játéknak, ezt akár tényként is közölhetjük, de például a tájak ábrázolása, az atmoszféra megteremtése és úgy általánosságban az egész küllem így is korrektnek nevezhető. (Külön kiemelendő a fizikus motor, aminek köszönhetően minden törik, rombolódik és szakad úgy, ahogy kell.) Az optimalizáltságot pedig már csak halkan súgom meg, mint ahogyan azt is, hogy jómagam is egy átlagos laptopon teszteltem le a program nagy részét, mert kíváncsi voltam, hogy mire képes egy szimpla noteszgépen - hozzátenném gyorsan, nem okoztak csalódást a Blizzard programozói ezen a téren sem. A hanghatások tekintetében szintén magasan van a színvonal, a szinkronok is, de főleg a zenék lopták be magukat alaposan a szívembe, Russell Brower egyszerűen csodát művelt, maximálisan jár a piros pont ezen a téren.

Ez itt biztos, hogy nem a McDonalds...

Ez itt biztos, hogy nem a McDonalds...


Akárcsak a játéknak is, hiszen summázva a Diablo III-at, egy olyan kitűnő videojátékot sikerült megalkotnia ismét a Blizzardnak, amiről garantáltan évekig beszélni fognak a rajongók. Jómagam már az első percektől alaposan beleszerettem, sikerült azonnal magával ragadnia a jellegzetes, síron túli, sötét hangulatnak és bár tény, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett a végeredménnyel, nekem a játék képes volt éppen ugyanazt nyújtani, mint annak idején az első és a második epizód. Hiányzott ugyan a magas szintű kihívás, bökte a csőrömet a Battle.net és az állandó internetkapcsolat, az újdonságok nagy részével sem tudtam mit kezdeni és azért picit szúrta az oldalamat a küllem, de a Diablo III így is el tudott varázsolni és úgy odatapasztani a képernyők elé, hogy arra nem mostanában volt képes egyetlen videojáték sem. Fontosnak tartom kiemelni továbbá azt is, hogy a játék rendkívül mutatós küllemmel jelent meg a boltok polcain, én például még életemben nem láttam olyan szépen szerkesztett és informatív füzetet, mint ami a Diablo III mellé lett csomagolva. Mondhatnék most zárásként nagy szavakat, hogy mennyire jó lett a játék, de aki szerette a második részt, az már biztosan tisztában van ezzel, aki pedig csak mindenben a rosszat és a negatívumot látja, annak mondhatnék akármit. Számomra életre szóló élmény volt a Diablo III és alig várom, hogy visszatérhessek kalandozni a barbárom oldalán, éppen úgy, ahogy annak idején, azon a hideg téli éjszakán tettem a második résszel. Köszönöm Blizzard, élmény volt!

Diablo III / Tesztplatform: PC

kihagyhatatlan!
  • Stílus: RPG
  • Megjelenés: 2012. május 15.
  • Ár: 5.899 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • igazi Diablo hangulat
  • igazi Diablo játékmenet
  • hasznos újdonságok
  • kooperatív mód
  • Battle.net
  • egyes újítások egyszerüsítik a játékmenetet
  • a küllem lehetett volna szebb is
  • Hang
    10
  • Grafika
    8
  • Játszhatóság
    9
  • Hangulat
    10
9.3
112 hozzászólás

Vendég

12 éve, 9 hónapja és 7 napja

Azért legyünk objektívek, ebben a leírásban nem kevés vetítés és részlet elhallgatás van. Először is, "akkoriban" nem hónapos késéssel jöttek hozzánk az infók, aki játszott a Diablo 1-el, az nagyjából tisztában volt, hogy mikortól fejlesztik a kettőt, és 3 vagy 4 (nem is tudom már pontosan) írható CD-vel ment suliba a megjelenés napján. A 90-es évek közepe-végétől simán naprakészen lehetett infókat kapni, illetve hozzájutni az új játékokhoz. Az alább említett PC guru és gamestar előtt azért bőven volt COV, 576, meg néhány hasonló is talán.

Olvastam a leírás elejét, meg a végét. Ha csak így átsiklok rajta, simán azt hihetném, hogy a megjelenés napján végig toltad az egész gamet. Igen, ez kb 4 nap alatt a 9 éves fiamnak is sikerült, és hát igazából az egész játék problémái itt kezdődnek. Mert ugye tudjuk azt, hogy bármi nehézség nélkül 3-szor tudod végig tolna a gamet, bár ha azt nézzük, mint játék, egyszer is elég lenne. Szóval mivel 3 hetes a legutolsó komment, azóta már tudjuk, hogy inferno Butcherig gond nélkül, csukott szemmel el lehet jutni. Aztán az Inferno act2 első lépésével indul az igazi, nagybetűs MÓKA! Amikor több órát/napot/hetet farmolsz csak azért, hogy act2 első kisebb groupját lemészárold, aztán fizesd a 30k-s javítási költséget.

És akkor még nem is említettük a használhatatlan gold AH-t (1-200 milliós cuccok), a szintén használhatatlan RMHA-t (5-300 eurós cuccok, és rengeteg urban legend, hogy van akinek már 450 fontja van, miközben sokunktól még a 3 eurós cumót se veszik)

Szóval ha kicsit nagyobb kihívás kell, mint a béka segge, akkor lökd be a régi jó super mario-t, mert az legalább szórakoztat. Egy nap 10-szer leírtani inferno Butchert, használható loot nélkül, hát az minden cask nem szórakoztató.

válasz erre

marco

12 éve, 10 hónapja és 5 napja

sasikaa írta:
Isteni a leírásod, gratulálok! Kell ez a játék mint a kaja, vagy a folyadék... Meg kell vennem szégyen szemre? wtf smiley
Hááááát, lehet hogy úgy fog működni a dolog...mosolygó smiley

válasz erre

sasikaa

12 éve, 10 hónapja és 5 napja

Isteni a leírásod, gratulálok! Kell ez a játék mint a kaja, vagy a folyadék... Meg kell vennem szégyen szemre? wtf smiley

válasz erre

NMI

12 éve, 10 hónapja és 14 napja

Hihetetlen. Kettővel alattatok írtam, hogy MEGCSINÁLOM A FULL MAGYARÍTÁST.
Csak segítség kell hozzá, kis technikai. Írj ha akarsz és tudsz is segíteni, vagy kérdezz körbe hátha akad valaki aki beszállna a projektbe.

válasz erre

rDAVE

12 éve, 10 hónapja és 14 napja

Shade írta:
Hát igen magyarosításra meg még várhatunk éveket. :/
Javítás: Nézzétek NMI hozzászólásait!!!! röhögő smiley

válasz erre

Shade

12 éve, 10 hónapja és 16 napja

Vendég írta:
Reméltem én is hogy lesz magyar. De nem.szomorú smiley
Hát igen magyarosításra meg még várhatunk éveket. :/

válasz erre

NMI

12 éve, 10 hónapja és 16 napja

Catilina írta:
Azért annyira nem rosszak a mai játékok sem, nem lehet, hogy egyszerűen megöregedtél?
Kicsit benne van az is amit írtál, de ha jobban megnézed, akkor a felsorolt neveket azért soroltam fel, mert valóban nagy nevek voltak és vitték valamerre a PC-s játékvilágot. Ma már erre nem nagyon van példa. Ezt akartam, kihozni, de úgy látszik nem nagyon sikerült mosolygó smiley


Más. Aki tudja hogy kell kiszedni a a játékból a szöveget és vissza is tudja rakni(félreértések elkerülése végett - Diablo III), az vegye fel velem a kapcsolatot, mert akkor elkészítem a játék magyarítását.
Tehát a dolog technikai részét nem csinálnám (mivel nem értek hozzá) csak a fordítást.

Persze lehet, hogy már elkezdték ferdíteni egyes erre szakosodott csoportok, de sebaj, fordíccsunk röhögő smiley
Ki segít?

válasz erre

Catilina

12 éve, 10 hónapja és 16 napja

NMI írta:
Jó kis időűző volt, mit ne mondjak röhögő smiley
A kétezres évek eleje brutális dolgokat hozott a játékiparba. Pár név: Shogun (szintén stílusteremtő), Morrowind (gyönyörű volt - a gépigénye is), Diablo 2+LoD (khm mosolygó smiley), DS 1, The Sims 1 (Will Wrigth majdnem bukott projektje és azóta mivé nőtte ki magát, te úristen)...
Hatalmas nevek voltak.
A mostani felhozatalból én már most sem tudok egy nevet sem felsorolni. Nem követem a játékvilágot már hosszú évek óta. Egyrészt elavult a gépem (még egy utolsót majd újítok rajta, egy brutálisat), másrészt más dolgok jöttek az életben. A nagyobb nevekről is csak másoktól hallok már. Hogy lesz e olyan, amit visszaidéznek majd tíz év múlva? Biztosan, de nem annyi, mint amennyit most fel tudnánk sorolni. Közel sem annyi.
Egy időben még vettem PC Gurukat és Gamestarokat is, ezek közt vannak tíz éves példányok, amik nekem felbecsülhetetlen kincset érnek mosolygó smiley Másnak papír, nekem nem. Emlékszem még, mikor megvettem a legelső PC Gurumat, amiben a Diablo 2 bétatesztje volt amit Lily írt négy oldalon kivesézve az újdonságokat. A címlapon pedig egy barbár volt. És elveszett az a szám! szomorú smiley A sok költözés miatt, gondolom én. Néha még előveszem a régi számokat, hogy nosztalgiázzak egy kicsit, jó dolog az. Ezért van az, hogy a régebbi játékokkal sokkal inkább tisztában vagyok, mint az újakkal.
Hú, kicsit eltértem a témától, bocsi mosolygó smiley
Azért annyira nem rosszak a mai játékok sem, nem lehet, hogy egyszerűen megöregedtél?

válasz erre

Vendég

12 éve, 10 hónapja és 16 napja

Shade írta:
Én ki is próbálnám, de nem lenne rossz az ilyen ha magyar lenne.
Reméltem én is hogy lesz magyar. De nem.szomorú smiley

válasz erre

Shade

12 éve, 10 hónapja és 16 napja

Én ki is próbálnám, de nem lenne rossz az ilyen ha magyar lenne.

válasz erre

Vendég

12 éve, 10 hónapja és 16 napja

Hát ami azt illeti, engem lehengerelt a játék. Ma reggelre vittem ki, és hu hát naggyon állat. Nem vagyok fan, nem játszottam az előzőekkel, de ez... Áhhhh igazi játékélményt adott.

válasz erre

NMI

12 éve, 10 hónapja és 17 napja

Maniac írta:
Igen, a Dungeon Siege nekem is örök emlék és kedvenc marad.mosolygó smiley Sosem felejtem el, hogy éppen el volt törve a lábam, amikor anyám hazaállított vele, hogy "talán jó lesz időűzőnek", amíg feküdnöm kell. Mondanom sem kell, hogy a telepítést követően annyira beszippantott a világ, az általad említett - akkor még csodálatos - küllem, meg úgy az egész koncepció, hogy szinte akkor eszméltem fel, amikor egy hónappal később leszedték a gipszemet.mosolygó smiley Imádtam! Azért mekkora király játékok voltak már a kétezres évek elején, nem? Nem tudom, hogy tíz év múlva a mostani felhozatalból vissza tudok-e majd idézni ilyen címeket a Witcher 2-n, a Skyrim-en és a Dio 3-on kívül.mosolygó smiley
A dicséretet nagyon szépen köszönöm, megtisztelsz.mosolygó smiley
Jó kis időűző volt, mit ne mondjak röhögő smiley
A kétezres évek eleje brutális dolgokat hozott a játékiparba. Pár név: Shogun (szintén stílusteremtő), Morrowind (gyönyörű volt - a gépigénye is), Diablo 2+LoD (khm mosolygó smiley), DS 1, The Sims 1 (Will Wrigth majdnem bukott projektje és azóta mivé nőtte ki magát, te úristen)...
Hatalmas nevek voltak.
A mostani felhozatalból én már most sem tudok egy nevet sem felsorolni. Nem követem a játékvilágot már hosszú évek óta. Egyrészt elavult a gépem (még egy utolsót majd újítok rajta, egy brutálisat), másrészt más dolgok jöttek az életben. A nagyobb nevekről is csak másoktól hallok már. Hogy lesz e olyan, amit visszaidéznek majd tíz év múlva? Biztosan, de nem annyi, mint amennyit most fel tudnánk sorolni. Közel sem annyi.
Egy időben még vettem PC Gurukat és Gamestarokat is, ezek közt vannak tíz éves példányok, amik nekem felbecsülhetetlen kincset érnek mosolygó smiley Másnak papír, nekem nem. Emlékszem még, mikor megvettem a legelső PC Gurumat, amiben a Diablo 2 bétatesztje volt amit Lily írt négy oldalon kivesézve az újdonságokat. A címlapon pedig egy barbár volt. És elveszett az a szám! szomorú smiley A sok költözés miatt, gondolom én. Néha még előveszem a régi számokat, hogy nosztalgiázzak egy kicsit, jó dolog az. Ezért van az, hogy a régebbi játékokkal sokkal inkább tisztában vagyok, mint az újakkal.
Hú, kicsit eltértem a témától, bocsi mosolygó smiley

válasz erre
123456a(z) 10 -ből
Diablo III
5.899 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
Kisember001 profiljaKisember001 profiljamarco profilja