Ben Saxon és Anna Kelso egyszer ellentétes oldalon álltak, azonban a konspirációk hálójában hű társakra leltek egymásban. Az Ikarosz hatásban történtek csupán felvezetésként szolgáltak a páros történetéhez, melynek folytatását a The Fall tárja elénk. Vajon sikerül nekik győzedelmeskedni a Tyrants felett, vagy sokan másokhoz hasonlóan ők is alul maradnak az elit egység ellen? Deus Ex: The Fall teszt következik!
Amikor a tavalyi év nyarán megjelent a Deus Ex széria legújabb része, rengetegen adtak hangot a negatív véleményüknek. A panasza érthető, mivel a The Fall annak ellenére, hogy kibővítette a Deus Ex univerzumot, kizárólag mobil eszközökre jelent meg, azonban azokon belül is csak az iOS-t futtató készülékek tulajai élvezhették Ban Saxon akcióit. Fél évvel az eredeti verzió megjelenése után idén januárban először az Android, majd márciusban a PC-s tulajok is nekiülhettek a játéknak.
Megvéd a láthatatlan fal
A The Fall története az Ikarosz hatás után, a Human Revolutionnel nagyjából egy időben játszódik. Ben és Anna Costa Ricán bujkál a Tyrants elől, azonban a globális Neuropozyne hiány miatt nem húzhatják meg sokáig magukat. Felbukkan a feketepiacon egy új szer, amely a Neuropozyne-hoz hasonló módon csökkenti az augmentációk mellékhatásaként fellépő gyötrő fájdalmakat, ezért a páros elindul, hogy felkutassa a Riezene forrását. Természetesen azonban ez messze nem lesz olyan egyszerű feladat, mint elsőre tűnhet.
A Deus Ex: The Fall tipikus példája annak, hogy milyen egy olyan játék, ami egyszerre kiváló, és pocsék. A nagyjából hat órás játékidő alatt garantáltan meg fogjuk tapasztalni a játék kiváló pontjai mellett a jellegéből adódó árnyoldalait is, a The Fall ugyanis, bár kétség kívül egy remek játék, sok tekintetben abszolút értékelhetetlen. Minden attól függ, hogy milyen perspektívából vizsgáljuk.
Ha célozni tudnék, ezt talán még túl is élném
Ha mobiljátékként tekintünk a The Fallre, akkor minden tekintetben egy felsőkategóriás programmal kerülünk szembe. A The Fall tartalmaz mindent, amitől Deus Ex a Deus Ex... vagyis, hogy pontosabb legyek, amitől Human Revolution a Human Revoltuion. Erős sztori, belső nézetes barangolás, fedezékrendszeres harc, szabadon választható játékmód, mellékküldetések és természetesen fejlődési lehetőség. Mivel azonban mobiljátékról van szó, mindenezek természetesen egyszerűbben köszönnek vissza, mint a Human Revolutionben tettek. A pályák kisebbek, mellékküldetések száma kevés, az utcákon alig barangol valaki, és úgy általánosságban nézve, mintha csak a Human Revolution "light" verzióját, afféle kivonatát kapnánk. Két buszmegálló között azonban ez még nem annyira zavaró, PC-n azonban már annál inkább. Aki ugyanis egy teljes értékű "nagygépes" Deus Ex-et vár, az bizony csalódni fog.
Megszoksz, vagy megszöksz
Ami a játék technológiáját illeti, legalább tíz évvel van lemaradva a mai szinttől, de lehet, hogy inkább tizenkét-tizenhárom évet kellene írnom. Bár a grafika nem nevezhető szépnek, nem mondanám rá, hogy annyira nagyon csúnya lenne. Egyértelműen szebb, mint a telefonos verziók (főleg az élsimítás feltűnő az iPhone 4S-en látható verzióhoz képest), azonban a pályákba sajnos nem leheltek több életet: továbbra is aprók az egyes területek, harminc méterenként felvillan a töltőképernyő, és alig van bárki is az utcákon. A legfájóbb pont azonban egyértelműen a fizika teljes hiánya mellett a robosztus, baltával faragott tárgymodellek. Sokszor hiába lőttem tisztán egy-egy ellenségre, a golyót banális módon megfogta egy-egy láthatatlan objektumrész.
A technológiai rész mellett a Human Revolutionhöz képest nem sikerült valami fényesen a játékmenet sem. A fegyvereket nem emelhetjük a szemünkhöz, így a legpontosabb karabélyok is hatalmas szórással képesek csak pusztítani. Ezzel csupán annyi probléma van, hogy Ben bizony nem sok sikerrel pályázhatna az "A világ legellenállóbb katonája" címre, így a harcok bizony elég hamar számunkra negatív kimenetellel érhetnek véget. Emellett Adammel szemben Saxon bizony nem tud ugrani sem, tovább korlátozva ezzel a panamai felfedezési és közlekedési lehetőségeinket.
Szívesebben néznék egy farkassal farkasszemet
Nincs mentség a buta M.I.-re sem. Reméltem, hogy a PC-s verzió elhagyja a telefonos változatok ezen hibáját, de sajnos ez nem valósult meg. Az ellenségeket pillanatok alatt kicselezhetjük, már ha egyáltalán észrevesznek minket. Elég illúzióromboló az, amikor nem tűnik fel nekik, hogy velük szemben áll valaki, és csupán egy üvegajtó van közöttük.
A fenti negatívumok mind olyanok, amelyek bár jelen voltak a handheld verziókban is, ott nem voltak annyira zavaróak, és ha az ember nem feledkezik meg arról, hogy a PC-s változat is egy az egyben másolata azoknak, könnyen túl tud lépni rajtuk (bár a buta M.I. és a robosztus karaktermodellek kivételt képeznek). Ami az irányítást illeti, nos, azt hiszem, hogy bátran kijelenthetem, hogy a Deus Ex: The Fall az egyik legrosszabb játék, ami a kezeim közé akadt.
Egyike a nyugis pillanatoknak
Sok olyan játékkal találkoztam már, ami bár a PC-n jól bevált billentyűzet-egér kombóval nem volt kellemesen irányítható, kontrollerrel megoldódtak a gondok. Akadt néhány olyan is, aminél a kontroller opció volt abszolút felesleges, és az egérrel vígan ellehettünk. Olyan azonban még nem sok fordult meg a gépemen, ami mind billentyűzettel, mind kontrollerrel alulról súrolta a pocsék színvonalat. A gombkiosztás nem módosítható, a célzás pedig nehézkes. Míg a Human Revolution esetében flottul ment Adam kontrollálása, addig a The Fall azt minden tekintetben sikeresen alulmúlja, ami már csak azért is érdekes, mert a készítők előtt ott volt a pozitív példa, amelyet csak le kellett volna másolnia.
Nem írtam eddig a játék audio részéről, és ennek megvan az oka. Szimplán nem tudok mit mondani róla, mivel hozza a Human Revolutionben megismert és megszokott színvonalat, mind zenei, mind szinkron tekintetében. Talán egyedül annyit jegyeznék meg, hogy az NPC-k töltelékszövegei nem túl változatosak, de amúgy sem találkozunk olyan sok karakterrel, hogy a folytonos ismétlés zavaró legyen.
Anna, az akutális jó csaj
Nehéz dolgom van a The Fall végső értékelésénél. Ha mobiljátékként tekintünk a Deus Ex legújabb részére, egy kiváló programmal szembesülünk. Ami azonban a handheld világban remekül megállja a helyét, mint azt a The Fall is mutatja, PC-n nem feltétlenül ugyanabban a ragyogó fényben tündököl. Bár a cikkben erőteljesen a negatív dolgokra koncentráltam, nem árt figyelembe venni, hogy ennek mi az oka. PC-n ott van a Human Revolution, aminek kivonata csupán a The Fall, a negatívumok felsorolásával pedig mindenki láthatja, hogy mennyivel kapunk az új program személyében "kevesebbet". Az idézőjel azonban nem véletlenül van ott, ugyanis egy percig sem szabad elfelednünk, hogy csupán egy mobilos mellékág portja, amit a készítők jó kedve miatt élvezhetünk csak. A pontszámok tekintetében tehát kénytelen voltam szőrös szívű lenni, azonban a nyers számok senkit se tévesszenek meg. A Deus Ex: The Fall egyértelműen remek szórakozást nyújt - feltéve persze, ha helyén tudjuk kezelni.
A teszt során nVidia GTX 780 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve - Windows 8.1 rendszeren.
