Demon's Souls (2020) teszt

2020. november 29.
92.8551
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
iPet profilja, adatai
iPet
Ha szereted a videojátékokat, egészen biztos vagyok benne hogy hallottad már a Soulsborne kifejezést. Ez ugye olyan típusú játékok gyűjtőneve, amiknek nehézsége az egekben van, cserébe a legapróbb hibát is képes azonnali halállal büntetni, hogy aztán a nagy nehezen megszerzett javainkat vagy sikerül visszaszerezni úgy, hogy visszaevickélünk annak helyszínére, vagy pedig csúfosan elbukunk és mondjuk több órányi gyűjtögetésünk megy a levesbe. Persze sok más jellemzője is van a műfajnak, de talán ez a szigorú rendszer maradt meg a legtöbb játékosban.
Advertisement


Arra azonban kíváncsi lennék, hogy a rajongókon kívül hányan vannak tisztában azzal, hogy ez az egész "őrület" melyik címmel is indult el világhódító útjára. Úgy bizony, jól gondoljátok, a Demon's Souls-al, még 2009-ben, a Sony harmadik generációs konzolján. Először csak a japán verzió volt elérhető, de mint kiderült, már abban is (majdnem teljesen) integrálták az angol nyelvet, szóval a kiéhezett playerek úgy vetették rá magukat, mint gyöngytyúk arra a bizonyosra.

Nyilván a használt piacot aztán pár napon belül ellepték az eladó kópiák, mert mint kiderült, azt hitték sokan, hogy a nagyon nehéz ebben az esetben csak valamiféle marketing fogás. Aztán amikor a legelső, teljesen alap szörny megbüntette őket, nyilván elgurult a gyógyszer, hiszen "ennyi pénzért ne szivasson már egy játék". Szóval, abszolút kultstátuszba emelkedett a cím.

Nahát, micsoda pecó

Nahát, micsoda pecó


Pontosan emiatt volt iszonyúan bátor lépés a Sony részéről, hogy a PlayStation 5 mellé az eredeti egy felújított, az alapoktól átgondolt és ráncfelvarrott változatával próbálkozik be egyedüli exkluzív launch címként. Mivel hivatalos adatokat még nem látunk, ezért egyelőre csak tippelni lehetne, azt meg nem szeretnék, a múltkor is elvitte a mixem a nyomorult Kisvárda.

Ebben az esetben (ahogy látjátok a végső pontszámot) nem az a kérdés, hogy minőségi lett-e a port, hanem sokkal inkább az, hogy a csilivili, abszolút nextgen grafikát leszámítva kit fog megmozgatni a piszkosul nehéz, sokszor igazságtalan játékmenet, mondjuk egy Resistance: Fall of Man (PS3), MotorStorm (PS3) vagy Killzone: Shadow Fall (PS4) trióval szemben. A japán vállalat azért nem bízta a véletlenre a dolgot és a Bluepoint Games-t kérte fel a feladatra, akik igazi nagyágyúnak számítanak ezen a téren.

Többek között ők követték el a Gravity Rush Remastered-et, valamint az Uncharted: The Nathan Drake-et, viszont nem ezekkel robbantak be a köztudatba, hanem Fumito Ueda mesterművével, a Shadow of the Colossus alapoktól újrakreált variánsával. Mi is teszteltük a játékot és nyilvánvalóan oda meg vissza voltunk tőle. Tehát az elvárások magasak voltak, de egyrészt simán felnőttek a feladathoz, másrészt az eredeti DS-t tető alá hozó kompánia is besegített, hogy ne menjen félre a project.

Mondtam, hogy ne szólj hozzám

Mondtam, hogy ne szólj hozzám


Kalandozásaink helyszíne Boletaria, a hajdan volt gyönyörű, virágzó királyság. Az itt lakók jólétükben már nem nagyon tudtak mit kitalálni, így elkezdték gyakorolni a mágiát (Soul Arts), aminek rettenetes következménye lett: megidézték az úgynevezett Old One-t, aki magával hozta a mindent beborító és elnyelő ködöt. Bárki, aki ezzel a matériával érintkezett vagy bekattant, vagy pedig egyéb démonok szállták meg a lelkét.

Aztán nagy nehezen sikerült elcsendesíteni és megmenteni a birodalom egy részét. Viszont a jelenlegi uralkodó, King Allant nem tanult az elődei hibájából és újfent engedélyezte a sötét praktikákat, aminek eredményeképp az addig békésen héderelő ősgonosz nyilván újra fölkelt, pusztulásba taszítva a még ép részeket. Mi egy kvázi névtelen katonát irányítunk, akinek természetesen az lesz a feladata, pontosabban addig nem hagyhatja el a Nexust, amíg le nem győzi a förtelmeket, illetve magát a tébolyodott királyt. Ez lenne hát az alap koncepció: egy végtelenül sötét és kegyetlen dark-fantasy környezet, ahol túl sok pozitív dolog már nem történik.

Maga a sztori szerintem teljesen rendben van, viszont fontos kiemelni, hogy nem ez áll a középpontban. Az anyag semmit sem rág a szánkba, mindennek magunknak kell utána járni. Szóval ez nem egy Witcher vagy Final Fantasy. Ha viszont vesszük a fáradtságot és sokat beszélgetünk az NPC-kel, illetve megismerjük Boletaria hátterét, akkor azért nagyon kemény dolgokkal találkozunk, csak ezt nem mutatják nagy, sárga nyilacskák.

Kicsit romos, kicsit kupis, de 200 plusz rezsi

Kicsit romos, kicsit kupis, de 200 plusz rezsi


Vegyük górcső alá a külcsínt meg a design-t, hiszen ez újult meg leginkább. Az első, ami eszembe jutott amint elindult a játék, hogy atya úr isten, mennyire gyönyörű! Még pont el tudjuk képzelni, milyen lehetett ez a nyüzsgő, élettel teli környezet fénykorában, viszont a romlás, a pusztulás és a démonizáció jelei mindenhol ott lesznek.

Teljesen mindegy, hogy a várfalakon, az erődben, esetleg a környező mocsarakban kalandozunk, a kidolgozottság mindenhol szemkápráztató. Természetesen a legyőzendő "közkatonák" legalább ennyire részletesek. A túlvilági izék kellően rohadnak, lóg rajtuk minden, az emberi ellenfeleken pedig az utolsó páncélszegecset is láthatjuk. Két dolog viszont még ebből a brutális alapból is kemelkedik: a fény-árnyék hatás, illetve a főellenségek. Amint belépünk egy félig megvilágított folyosóra vagy a föld alatt akciózunk, azonnal láthatjuk a különbséget egy PS4-es címhez képest. Nem mondom, a Last of Us 2 mondjuk hasonlóan durva, de itt tényleg olyan hátborzongatóan élethű a megvilágítás, hogy voltak pillanatok, amikor egyszerűen nem akartam tovább menni valahol, mert ki volt készülve az idegrendszerem.

A creme de la creme persze a különféle szakaszokat lezáró főellenfelek lesznek. A játékosok talán ennél a programnál szembesültek először azzal a kérdéssel, miszerint hogy a jó életbe győzzünk le egy repkedő, tüzet okádó sárkányt, vagy egy olyan lovagot, ami nem fér el a képernyőn, cserébe akkora pajzsa van mint ő maga. A szó legjobb értelemben hidegrázós élmény lesz az összes ilyen csata.

Hahh, most jól elbújtam a sötétben

Hahh, most jól elbújtam a sötétben


Fejleszőink nagyon figyeltek arra is, hogy technikailag rendben legyünk. Erre szükség is volt, hiszen egy ilyen, a precízitást és pontosságot előtérbe helyező alkotásnál a legkisebb bug is pokollá teheti a harcot, de szerencsére rendben vagyun. Töltési idő igazából nincs, cserébe van brutál ray-tracing meg mindenféle nyalánkság.

Egyszer-egyszer akadt meg a kardom valami szűk helyen, de mással én nem találkoztam. Nagyon fontos kiemelni, hogy nem terveztek új helyszíneket az alkotásba, nincsenek oda nem illő részek. Ez magával hozza azt is, hogy a DS veteránok, akik kívülről fújják az összes kanyart mint az öt eltérő "pályán", nos, ők csak a megszépült külsőt tudják nézegetni. Az alapok tehát változatlanok maradtak.

Új játék indításakor egy karaktert kell generálnunk, majd kasztot választva elkezdeni a nagy kalandot. Azért megjegyzem, hogy jóval részletesebben lehet paraméterezni virtuális másunkat, mint az eredeti változatban. Egy darabig tök ügyesnek érezzük magunkat, aztán érkezik az első, amolyan mini-boss és két csapással átküld bennünket a túlvilágra, egészen pontosan a Nexusba. Ez lesz a központi hub, ahol erősíthetjük játékosunkat, variálhatunk a felszerelésen, új tárgyakat vásárolhatunk, satöbbi.

Ő a szomszédom, Aranka. Reggelente mérges.

Ő a szomszédom, Aranka. Reggelente mérges.


Ugye a játék központi eleme a begyűjthető lelkek. Igazából ez egy univerzális fizetőeszköz: ezekkel tápolhatjuk képességeinket, de belőlük kell kigazdálkodnunk páncélunk meg fegyvereink javítását, esetleg a gyógylöttyök vásárlását, tehát mindent. Megölt ellenfelek után kapjuk amúgy ezeket, de érdemes felkutatni az eldugottabb részeket, hiszen nagyon sok extra dolgot találhatunk, amiket tárgyként bármikor felhasználhatunk, így elég akkor elsütni őket, ha növelni/vásárolni akarunk valamit.

Aztán amikor meghalunk, mert ne legyen illúziónk, előbb-utóbb meg fog történni, fantomként éledünk újjá, a maximális életerőnk felével, nulla lélekkel. Ilyenkor ha visszajutunk fűbe harapásunk helyszínére, akkor az addig begyűjtött soul-ok újra birtokunkba kerülnek. Ha menet közben ismét elhaláloznánk, akkor vegyünk érzékeny búcsút tőlük. És igazából ettől egyszerre vonzó és taszító a játékmenet. A mechanikákba szintén nem nyúltak bele, maximum áramvonalasították azt, hogy jobban illeszkedjen a képfrissítésből adódó sebességhez. Szóval, ha egyszer már kitanultad az egész bestiáriumot, akkor itt sem fognak meglepetések érni, mindenki ugyanazt a patternt használja, mint korábban.

Félreértés ne essék: a játék továbbra is piszkosul nehéz. Itt nem lehet menőzni, szépen, nyugodtan ki kell tanulni mindenkinek a támadását, hogy legyen esélyünk a későbbiekben. Checkpoint nincs, csak akkor, ha legyőztük az adott szakaszt lezáró monstrumot. Ilyenkor megérinthetjük azt a tárgyat ami összeköti a különféle területeket és innen tudjuk majd folytatni a kalandokat.

Szóval, nekem most oda be kéne mennem?

Szóval, nekem most oda be kéne mennem?


Egyetlen igazi negatívumot tudnék említeni, aminek magyarázata itt valamiért még annál is sokkal jobban elsikkadt, mint az eredeti kiadásban volt. Igen, az amúgy remek és egyedi multiplayer rendszer működésére gondolok. Kalandozásaink alkalmával a talajon találhatunk különféle feliratokat, vérfoltokat, illetve megidézhető játékosokat.

Az első csak egy szöveges üzenet, ami lehet puszta jókívánság, de figyelmeztethet veszélyre, esetleg tippeket adhat egy monszta legyőzéséhez, de át is verhet minket. Persze mi is tudunk ilyen üzeneteket lerakni. A vérfoltok megérintésével láthatjuk egy másik játékos halálát, amiből akár ihletet is meríthetünk, így elkerülve, teszem azt egy halálos csapdát. Az igazán érdekes viszont a harmadik opció, azaz a beidézhető játékosok.

Ha szerencsénk van, akkor jó fej, segítő szándékú egyedeket sodor utunkba a sors, akik segítenek a necces részeken átvergődni. Ha viszont pechünk van, akkor jönnek a fekete fantomok: ilyenkor kvázi betörnek a világunkba és effektíve le kell győznünk az összeset, hogy visszaálljon a rend. Ezen kívül az sem mindegy, hogy univerzumunk világos vagy sötét fázisban van éppen. Utóbbi esetében sokkal keményebb szörnyek lepik el a járatokat, de legyőzésükkel nyilván jobb tárgyakhoz juthatunk.

Finom, friss hegyi levegő!

Finom, friss hegyi levegő!


Ennek a működése semmilyen formában sincs elmagyarázva, így vagy fórumokat kezdünk el böngészi, vagy pedig vérrel és verejtékkel kitapasztaljuk működését. Ezt leszámítva azonban tényleg nem tudok belekötni semmibe. Pontosan ugyanolyan remek mentalitással készítették el a Demon's Souls remake-et, mint tették azt a Shadow of the Colossus-szal.

Az már nyilván a Sony döntése volt, hogy egy ennyire rétegjátéknak számító címet tesznek meg exkluzívnak a launch napján. Mert a tényleg kiváló körítés mellett a lélek tényleg változatlan: ez egy baromi nehéz, de szórakoztató anyag, az előd minden szépségével és hibájával együtt.

Demon's Souls (2020) / Tesztplatform: PlayStation 5

a polcon a helye
  • Stílus: Akció RPG
  • Megjelenés: 2020. november 19.
  • Ár: 27.490 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Elképesztő grafika
  • Áramvonalasított játékmenet
  • Remek dark-fantasy hangulat
  • Továbbra is mocsok nehéz
  • Abszolút rétegjáték
  • A multiplayernek nincs magyarázata
  • Hang
    9
  • Grafika
    9
  • Játszhatóság
    8
  • Hangulat
    9
8.8
6 hozzászólás

VaPe

3 éve, 7 hónapja

Az eredeti játék alapmű, igazi legenda! Tudták hogy úgy kell hozzányúlni, hogy a remake ne homályosítsa ezt el. Ez bizony már ránézésre sikerült, a tesztet olvasva pedig egyáltalán nem kétséges, hogy kiváló munka lett! Megérdemelt a pont!

válasz erre

Ronalddo

3 éve, 7 hónapja és 1 napja

Ez az ár ez komoly? meglepett smiley Oké hogy nextgen ******'>******* de ez rohadt sok. Ne vicceljünk már.

válasz erre

Tommy

3 éve, 7 hónapja és 1 napja

Ejha, igen komolyra sikerült felújítás lett! meglepett smiley De nekem ez jó lesz akcióban. röhögő smiley Meg ha majd lesz konzolom...

válasz erre

muki

3 éve, 7 hónapja és 1 napja

Az az ár komoly baszki? meglepett smiley

válasz erre

Patrik94

3 éve, 7 hónapja és 1 napja

Uhh de rohadt jól néz ki! meglepett smiley Nem csodálom a pontot.

válasz erre

fighterlaci

3 éve, 7 hónapja és 1 napja

Brutál szép pont, nem csodálom, példás remake!

válasz erre
Demon's Souls (2020)
27.490 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja