Gondolom már a címből kitaláltátok, hogy jelen értekezésünk alanya, a hangzatos nevű Demon Slayer: Kimetsu no Yaiba - The Hinokami Chronicles a bevezetőben említett kategóriába tartozik. Ha még a képeket is végigkattintgattátok, akkor az szintén egyértelmű, hogy itt egy anime/mangából készült adaptációról lesz szó, ami ráadásul egy shonen, azaz nagyon fiatal kamaszok csépelnek benne mindenféle ocsmányságot.
Ha ezek miatt eddig jutsz a tesztben, nem hibáztatlak, mert ez kicsiny országunkban tényleg csak egy nagyon szűk rétegnek lesz élvezetes. Bár hozzátenném, hogy ha valami újra vágysz és alapvetően bírod a csihipuhi játékokat, még akár bele is szagolhatsz, mert egyáltalán nem rossz darab. A hibátlantól természetesen ölég' messze áll, de tud szórakoztató lenni.
Fontos tisztázni még azt is a legelején, hogy alanyunk kísértetiesen hasonlít az Ultimate Ninja Storm-ra, ami nem véletlen, hiszen mindkét cucc fejlesztője ugyanaz. Ha úgy tetszik, a DS egy felpimpelt UNS 4, csak más körítéssel. Na, miután sikeresen elüldöztem az összes érdeklődőt, nézzük, miért kapott hét pontot ez a játék.
A Demon Slayer alapvetően a címadó anime és manga kibővítése - ugyanazt a történetet meséli el, mint a füzetek vagy a "rajzfilm", csak talán nem annyira részletesen. Ha a játékkal szállnál be ebbe az univerzumba, teljesen jó döntést hozol, mert mindent érteni fogsz, ugyanakkor az élmény természetesen együtt lesz teljes. A sztori főhőse Tanjiro Kamado, aki egy nap arra tér haza, hogy valami nyomorult démon lemészárolta a családját. Egyedül húga, Nezuko úszta meg, de azért nála is van baj, mert félig már ő is szörnyeteggé vált.
Aztán egy szerencsés véletlennek köszönhetően sikerül a lánykát hibernálni, Tanjiro meg elhatározza, hogy addig gyakorol és képzi magát, amíg be nem veszik a démonvadászok közé, hogy a kistesónak valamilyen úton-módon visszaszerezzék az emberségét. Nagy vonalakban erről lenne szó, de természetesen ahogy haladunk előre, úgy ismerjük meg egyre jobban ennek az univerzumnak a törvényszerűségeit, valamint ismerkedünk meg egyre több szereplővel.
Igen, nyugalom kedves fanatikusok, (szinte) mindenki itt lesz, aki számít és természetesen az eredeti japán hangsáv is elérhető. Ha nem vagy ennyire elvakult, akkor választhatod az angolt is, szerintem teljesen korrekt lett a szinkron. Mivel a történet alapvetően hűen követi a képregényt, ezért annak ismerői túl sok meglepetésre ne számítsanak.
Mivel én nem ismertem ezt a franchise-t, nekem új volt minden, viszont hozza a normálisabb shonenek színvonalát így még azt is meg merem kockáztatni, hogy kellően lekötött, a motivációm abszolút megvolt a befejezésre. Alapvetően nem túl vidám az egész, de a japánokra jellemző kettősség persze itt is jelen van. Az egyik pillanatban még némán ülünk a látottak miatt, hogy aztán valami totál blődséggel vegyék el az egész élét.
A stuff majdnem mindenre érkezett, amire lehet, de nálunk a PS5 verzió járt, így a külsőségekkel kapcsolatos észrevételek természetesen arra a verzióra szorítkoznak, kivételesen nem volt lehetőségem kipróbálni a lastgenen. Alapvetően a játék nem fest rosszul: a szereplők kidolgozottak, jutott rájuk részlet bőven. Harc közben szintén látványosak a speckó mozdulatok (erről kicsit később bővebben), ilyenkor tényleg elhisszük, hogy az anime elevenedett meg.
Ugyanakkor a bunyók közötti interakciók másodpercek alatt kirángatnak minket ebből az állapotból. A pályák finoman szólva sem részletgazdagok, ráadásul meglehetősen ingerszegények. Az animációkkal szintén volt bajom, mert azok inkább a PS3 éra legelejére emlékeztettek. Az összkép így tehát vegyes, de ha figyelembe vesszük a minimális töltési időket meg a fluidságot, akkor alapvetően inkább a pozitív irányba mozdul a serpenyő, de azért nem beszélhetünk új etalonról sem.
A műfaj, ahogy az Ultimate darabjai is, úgy az aréna harcra épül. Az elején leginkább 1vs1 küzdünk a rosszarcúakkal, aztán később már jönnek a nagyobb, több szereplős hirigek, ahol az L1 megnyomásával be tudjuk hívni a haverunkat is. Kombózni alapvetően bitang egyszerű (nyomogatod a négyzetet), de a különleges skillek bevetése sem állít kihívás elé. A DS világában a felek különféle elementális technikákat használnak, így Tanjiro a víz nagy barátja, a megahalál csapásai is ebből táplálkoznak.
Tudunk védekezni és kitérni, viszont az egyetlen negatívum az úgynevezett parry használata. Vagy inkább mellőzése, mert annyira nyomorultul nyakatekert és béna, hogy hagytam is a csudába, simán lehet boldogulni nélküle. A harcok korrektül nehezednek, bőven lesz időnk belerázódni a komolyabb összecsapásokig. Sajna egy idő után azért képes az ellaposodásra, mert új mozdulatokat nemigen kapunk, szóval már az első komolyabb box esetén is elérünk mindent, ami baj.
Amikor nem verekszünk, akkor mikro méretű pályákon rohangálunk - ez a szegmens sajnos teljesen nevetséges. Intermezzóknak nyúlfarknyi, hozzáadott értéknek kevés, szóval nem teljesen értem, mi volt itt az elképzelés. Ami viszont jópofa, hogy a cucc alapvetően nyolc plusz egy (a tutorial) fejezetre van felosztva.
Elindítunk egy chaptert, megy a dumálás, megismerjük az adott szcenáriót, kicsit felfedezünk, levadászunk mindenkit aztán érkezik a főellenség, akinek legyőzésével léphetünk a következőre. Barangolásaink alatt begyűjthetünk furcsán villogó köveket, amivel egy fejezet végeztével múltbeli eseményeket nyithatunk meg, ami kibővíti az elbeszélést, extra infókat tudhatunk meg akár egy eseményről, akár hősünk érzéseiről meg egy csomó másról.
Ezek viszont egyáltalán nem lesznek elrejtve, a játék szinte az arcunkba tolja az összeset. Én nagyjából tizenegy óra alatt értem a végére, ami teljesen okés. A gond az, hogy ezen kívül szörnyen karcsú lett a kontent. Újrázni nincs sok értelme, mert egyedül a pályákon kapható értékelésünkön tudunk javítani. Gyűjtögethetünk érméket, amikkel extra kosztümöket, zenéket meg idézeteket nyithatunk meg az online profilunkhoz - legalább nincs mikrotranzakció, hurrá!
Kapunk egy gyakorló módot, ahol a megnyitott szereplőkkel tíz, egyre nehezedő kihívást tudunk teljesíteni, valamint akad egy roppant fapados online mód, ahol meg a világhálón küzdhetünk más delikvensekkel. És sajnos ennyi. A negatívumok szintén ide köthetőek, mert alapból kedvelned kell a műfajt meg a DS világát, de a korrekt kampány mellett nagyon karcsú minden más - nem látom magam előtt hogy valaki csak azért toljon le mindent S szintre, hogy idézeteket gyűjtsön.
Valószínűleg a készítők is érezhették, hogy ez talán kevés lesz, mert már egy csomó ingyenes DLC-t belengettek. Mondjuk ezek főként új skinek és szereplők lesznek, de legalább nem engedik el a kezét a stuffnak megjelenés után. Nagyjából ennyit kell tudnotok a Demon Slayerről.
Egy teljesen korrekt, jól játszható verekedős cím lett, aminek bőven van pozitív és negatív oldala. Egyrészt ott a korrekt történet amely hűen követi a manga eseményeit - nemrég kezdődött az anime második évada, szóval abszolút ongoing a téma. Másrészt a külcsín sem tragédia, a karakterek kifejezetten jól néznek ki, de a verekedésekben szintén meg lehet találni a szépséget.
Másrészről a külcsín nem minden eleme 2021-es szint, a tartalommal szintén vannak bajok, az online multit meg szimplán nem értem, miért kellett. Ezen kívül, ahogy már nem annyira finoman utaltam rá, ez bizony a rétegjátékok mintapéldánya, tehát csak egy szűk kör fogja értékelni jelenlétét, viszont ők nagyon.
Ők minden további nélkül csapjanak le rá, mert ha így nézem, nagyon korrekt árukapcsolás lett. Akik még nem ismerték ezt a franchise-t, de kedvelik a japán dolgokat, szintén tehetnek vele egy próbát, mert elképzelhető, hogy rámoccannak az egész világra. Amennyiben már a képektől is rosszul vagy, szerintem ebben az esetben kerüld el, de ezzel nincs semmi gond, hiszen nem vagyunk egyformák (szerencsére). Én mindentől függetlenül jól szórakoztam és valahol ez a lényege a videojátékoknak, nem?
Demon Slayer: Kimetsu no Yaiba - The Hinokami Chronicles / Tesztplatform: PlayStation 5
jó lesz ez!- Stílus: Akció
- Megjelenés: 2021. október 15.
- Ár: 19.490 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Jópofa sztori
- Hű a mangához
- Verekedés közben szép animációk
- A sztori mód élvezetes
- Karcsú tartalom
- Felesleges, fapados multi
- A környezet nem túl szép
- Kidolgozatlan a barangolós rész