Death Track: Ressurection teszt

/>A játék alapfeltevése szerint XXII. században járunk. Az emberiségnek, mint mindig, mindenből egyre több, egyre nagyobb, egyre élvezetesebb kell. Mi maradtunk, csak az igényeink változtak. Így történhetett meg, hogy hétvégente a család, a baráti kör már nem a focimeccseket izgulja végig, nem is a Formula versenyekért őrjöng, hanem egy sokkal élvezetesebb játékért. Élvezetesebb, de veszélyesebb harcért: a Halálfutamért.

A történet az új idény kezdetén veszi fel azt a bizonyos fonalat:
Névtelen, arctalan és nemtelen hősünk, miután pár srác bedobta a törülközőt, mint kezdő pilóta, beszáll a versenybe. Eleinte senki nem fordít nagy figyelmet felé, ennek is köszönheti azt, hogy elkerüli pilóta társai sorsát: minden egyes menet után rejtélyes balesetek között meghal valaki. Van, aki szívrohamba esik össze, más fölött véletlen elszakad a motorblokkot tartó lánc, de előfordul olyan is, hogy a pálya védelmi rendszere fordul egy-egy versenyző ellen. A verseny szervezői szerint ezek tényleg csak véletlenek, úgyhogy a shownak folytatódnia kell. Mi lesz tehát a feladata? Versenyezni, és lehetőleg elkerülni a fentiekkel való találkozást... annak még nem jött el az ideje. Természetesen a játék legvégén kiderülnek a turpisságok - a gonosz egyszerűen kitálal mindent -, és mindenki boldogan él - már aki megmaradt-, míg meg nem hal.


Mint láthatjuk... hát... a sztori meglehetősen gyengére sikeredett. Tudom, hogy egy autós játékban nem ez a fontos elem, de ha már a készítők nem elégedtek meg valami egyszerű háttérrel - sima versenyzés, győzelmek, egy átlagos idény -, megáldhatták volna egy kicsit fordulatosabb cselekménnyel. Így ugyanis az embernek a végigjátszás után kettős érzése támad, olyan "van is, meg nincs is"... Van sztoriszál, de az olyan roppant gyenge lett, hogy a legtöbb ember nyomban ugyan arra gondol: kár volt erőltetni.

Mint már említettem, autós játékkal lesz dolgunk, ahol sokszor a nehézségi szintet szokták a fejlesztők rosszul belőni. Itt is hasonló dologról van szó. Nem kell megijedni, nem fogunk verejtékezve összeesni a kijelző előtt a 17. próbálkozás után... ilyesmiről szó sincs. A játék alapjáraton iszonyatosan könnyű lett. Az első két pályán még lehetnek gondjaink a célba jutással, de amint autónk egy kicsi tuningon esett át, rögtön ki lesz taposva a győzelemhez vezető út. Örültem volna, ha van lehetőség a kihívás mértékének állítására, de csak egy sovány opciót kapunk: lehetőségünk van megszabni, hogy mikor sikeres egy verseny. Tehát a legkönnyebb fokozaton elég az első három hely valamelyikét megcsípni, míg nehéz szinten egyedül az arany a befutó.


Itt azonban nem ér véget a hullámzás, ugyanis a fokozatos könnyülés után egyszer csak iszonyatosan nehéz lesz a játék, ellenségünk egyszerűen sebezhetetlen, sokkal gyorsabb és fordulékonyabb lesz mint mi. Az egyetlen nehézséget a játék címe is felveti: ha már halál, akkor fegyverek. Ha már fegyverek, akkor halál. A végzet angyala pedig lefog csapni mindenkire, lévén autóink nem épp átlagosak. Speciális strapabíró járgányok, és ami talán még szembetűnőbb, hogy fegyverekkel vannak felszerelve. Ezzel el is érkeztünk négykerekűink testreszabhatóságának kivesézéséhez. Ahogy a ranglétrán előrébb mászunk, egyre több tuningopció nyílik meg előttünk. Új motor, erősebb kasztni, erősebb lézerágyú, sőt, új autóinkat is először fel kell oldani ahhoz, hogy megvehessük őket.

A különböző gyilkolóeszközök használata eleinte hanyagolva lesz, lévén kezdetben roppant gyengék. Az első pályákon majdnem az egész muníciót rá kellett hogy szórjam egy-egy rosszarcú ellenfélre, míg sikerült hidegre tennem. És mit értem el vele? Pár pillanaton belül ismét versenyben volt, maximum élettel, maximum fegyverzettel... Később azonban, ahogy ezen a téren is erősítünk, sokkal könnyebb dolgunk lesz. Elég lesz pár pillanatig valakivel megtapasztaltatni a lézerágyúnk teljesítményét, és máris elé kerültünk. A halál azonban a mi szempontunkból sem végzetes. Miután a kocsinkat megfelelő körültekintéssel atomjaira bontották - cinkesebb esetben bontottuk -, pár másodpercet kell csak várnunk, és a játék respawnol minket a baleset helyszínére. A sztori szerint ezt egy biztonsági rendszerrel oldották meg, amelyről ki fog derülni, hogy mégsem számíthatunk rá teljes mértékben... a poént azonban nem szeretném lelőni.

Nem egy játékot sikerült már hazavágni a borzasztó irányítással. Nincs is annál rosszabb, mint amikor egy alapból jó játékot megölnek a kontrollálás elrontásával. Szerencsére itt ilyenről szó sincs, sőt, ami azt illeti, csak pozitívan tudok róla nyilatkozni. Ugyan először nehézkesnek tűnhet autónk mozgása, fordulása, ettől azonban nem kell megijedni, hisz csak az alapkocsink ennyire lomha. Némi tuning azonban minden problémát megold. Az irányításhoz tartozik még a fegyverek kezelése is. A célzás tökéletes lett, mindig a legoptimálisabb célpontot jelöli ki nekünk a játék, de ha mi másra vágyunk, mindössze egy kis lökés kell az egéren, és máris mi váltogathatunk a különböző megsemmisíthető objektumok közt. Furcsa lett azonban a pusztító kellékeink használata. Alapesetben mindhárom eszköz - elsődleges-, másodlagos-, és harmadlagos fegyver - külön gombot kapott, de ha például ideiglenesen elfogy a lézerünk energiája, akármelyik gombot nyomhatjuk, csak az aknákat tudjuk lerakni, és csak akkor engedi újra a kék csodát használni, ha elfogyott az előbb említett. Nem tudom, hogy ez bug volt-e, vagy alapból így készítették, de pl. roppant idegesítő volt, amikor azért csúsztam le az aranyról, mert a minimum élettel száguldó első helyezettet nem bírtam sehogyan sem leszedni. Mire leraktam az összes aknát, és használni tudtam volna a lézert, már rég integettek a kockás zászlóval. És sajnos ez elég sokszor előfordult az ilyen.


A hangok szintén jól sikerültek, a zenék zúzósak, a beszólások vagányak, és ugyan hallani az orosz akcentust, még sem volt számomra zavaró. Egyetlen bajom a pilóták megjegyzéseivel volt, mert ugyan a legtöbbször a szituációhoz illőek, poénosak, 10 versenyt lenyomni ugyanazokkal a kommentekkel már unalmas. Elviseltem volna még párat. A kommentátort azonban csak dicsérni lehet. "Killer!", "You're the first!" és egyéb ilyen bekiabálásaival egy kicsit belecsempészi a játékba Quake III, Unreal Tournament és egyéb zúzós játékok hangulatát. Emlékeztet minket, hogy ez nem sima verseny, ez több annál. Nagyobb a tét, nagyobb a pörgés, nagyobb a zúzás!


A grafikát már nem illetném ilyen fényes szavakkal. Jónak jó, a színvilág által árasztott hangulat a toppon van - ahhoz képest, hogy sötét jövőben játszódó játék, randalírozni fogunk napfényes városokban is -, de technikailag nagyon fejletlen. 4-5 éve még szép lett volna, most azonban elég gyengusnak nevezhető. A kocsik szépen kidolgozottak, de a legtöbb textúra elnagyolt, mosottas. Persze ez nem fog zavarni minket, amikor 180-nal repesztve, két keréken siklunk be a kanyarba, de akkor is, elbírt volna egy kis odafigyelést. Talán, ha a kifogástalan átvezető videók helyett ezzel törődtek volna, többet kihozhattak volna belőle, nem beszélve a röhejes technikai megoldásokról. Egyik alkalommal például zuhogott verseny közben az eső, mire kézifékeztem, hogy megcsodáljam. Az állam ugyan leesett, de a kezemmel nem bírtam visszarakni, lévén azt a szemem eltakarására használtam. Az eső ugyanis meglepően érdekes volt. Nem állt másból, mint különböző csíkok megfagyva a levegőben, más-más magasságban. Száguldozás közben jól néz ki, nem látjuk, hogy valójában egy helyben álló rudak, de akkor is. Ilyet már 10 éves sem csináltak, nemhogy most.


Összességében a játékról szinte csak pozitívan nyilatkozhatok. Kapunk egy old school árkád versenyt, fegyverekkel, robbanásokkal, változatos helyszínekkel, melyeket ugyan nem fogunk évekig emlegetni, mégis egyszer végigjátszani érdemes. A grafika gyengesége kibővíti a játékost kört, hisz az alacsony gépigény miatt a gyengébb géppel rendelkezők is élvezhetik a halálfutam izgalmait. Ha valaki hozzájut, véletlen se hagyja ki, aki pedig szereti az ilyen alkotásokat - például az eredeti, '89-es Deathrace-t-, szintén adjon egy esélyt neki. Megéri.