Dead Nation: Apocalypse Edition teszt

Adott egy alapból nem túl izgalmas koncepció: a Föld lakossága megfertőződik és csoszogó hullává válik, elszeparált helyeken élő emberek jelentik a túlélőket, de adott két hős, a nagyon marcona és vicces nevű Jack McReady, illetve a női megfelelője, Scarlett Blake, akik valamiért immúnisak a fertőzésre, ellenben szét akarják rúgni a popóját néhány dögnek. Kettejük menetelését követhetjük figyelemmel a pályák közötti, egészen jópofa, enyhén képregényes stílusú átvezető képsorokkal megspékelve. Sztorit, mint olyat, ne nagyon várjunk, hiszen ezek az átvezetők mindössze néhány mondatból állnak, tehát elkönyvelhetjük magunkban, hogy oké, nincs baj, a játékmenet biztos annyira szórakoztató, hogy a történetbe nem akartak komolyabb erőket beleölni.

Biztos jól lehet látni ezt napfényben is

Ez a tézis úgy nagyjából rendben is van, de csak és kizárólag a bevezetőben is említett, járáshibás egyedek miatt. Teszem azt, ha zombik helyett mondjuk gonosz idős nénik és bácsik szerepelnének, akkor a kutya nem venné meg ezt a stuffot, hiszen már mindent láttunk az összetevőiből valahol. A DN egyébként egy külső - felső nézetes lövöldözős cucc, egy jó nagy adag árkád lélekkel megáldva, valamint egy minimális rpg elemmel is megtoldva. Ha kiválasztottuk hősünket, akkor két dologgal szembesülünk: az egyik, hogy egészen hangulatos a körítés, a másik pedig, hogy a jobb kar (mindegyik platformon egyaránt) a célzás, nem pedig a kamera forgatása. A nézet ahogy már mondtam, amolyan döntött külső - felső, teljesen fixálva, ami szerencsére itt nem baj, hiszen szinte mindig jó szögből látjuk az akciót. Szerencsére nem lett túlbonyolítva amúgy az egész, hiszen tudunk lőni, sprintelni valamint tárgyakat és fegyvereket használni, aztán csókolom, minden alapból kézre áll.

Ahogy mondtam, eddig semmi különös, ezt már több száz helyen láttuk. No, de ahogy megjelennek az első zombik, úgy mindjárt más! Először csak hárman - négyen ugranak nekünk, akiket könnyű lekaszabolni, de bizony pár pillanattal később megértjük, hogy miért olyan nagyon veszélyesek, ha több tucatnyian rontanak nekünk. Ha nem használjuk a kicsi fejünket, akkor bizony még Normal fokozaton is pillanatokon belül bedarálnak minket. Viszonylag sok módon tehetjük el láb alól őket: a legprimitívebb az a közelharci ütlegelés, ezzel sokra nem fogunk menni, de ha spórolni akarunk a töltényekkel, akkor a kis csoportokat így is hidegre tehetjük. A lőfegyvereket fogjuk a legtöbbször használni: az alap AK mellé vehetünk lángszórót, shotgunt, és egy cuki kis géppityut. Természetesen mindegyiknek meg lesz a maga szerepe: a shoti akkor nagyon hasznos, ha már teljesen a nyakunkra másznak. Lángszórózni a nagy tömegeket érdemes, de vigyázzunk, mert ha bénák vagyunk akkor magunkat is simán fel tudjuk gyújtani.

Mire vártatok ennyien tubicáim?

Az Ak-nak akad egy power shot funkciója is, ilyenkor az egy vonalban álló dögöknek robbanthatjuk le a fejét, az uzi pedig a hordában támadó, de gyenge izéket darálja be pillanatok alatt. Vannak persze másodlagos eszközeink is, mint például a nagyon hasznos gránát és akna, amik szintén elég jó kis tömegoszlató eszközök, de ne becsüljük le a flare-t és a molotov koktélt sem. Ezeken kívül a pályákon lévő tereptárgyakat is aktívan tudjuk használni, erre a legjobb példák az elhagyott autók. Ha beléjük lövünk néhányat, irdatlan szirénázásba kezdenek, ami persze a környék összes csámborgóját magához vonzza, akik aztán szépen bele is pusztulnak a robbanásba. Szóval okosan és taktikusan kell előre haladni, hiszen sosem tudhatjuk, mikor támadnak minden irányből A gyilkolásért amúgy pénzt, pontokat és egy szorzót kapunk, amit persze a folyamatos henttel lehet egyre feljebb tornászni, hogy aztán a pályák között lévő chekpointoknál megnézzük, mennyi egységet sikerült összegyűjteni, aztán a szakaszok végén mehet fel az egész a világhálóra. Természetesen ha sérülünk, akkor az életerőnkkel együtt ez is csökkenni fog. A bennünk szunnyadó ősembert is kielégíthetjük, hiszen egy csomó dolgot tudunk gyűjtögetni a pályákon: pénzt, szorzót, eldugott páncélokat, pénzt, pénzt, pénzt illetve apró, vicces mementókat a játék készítőitől.

Összesen 10 pálya van, ezek teljesítése 20-30 perc, nehézségtől függően, ami azért elég karcsú, hiába kapták meg a Vita és Ps4 tulajok az eddig megjelent DLC-ket. Minden pálya amúgy több chekpointra van felosztva, ilyenkor nem tudnak bántani minket, illetve itt tudjuk elverni az összegyűjtött pénzt a felszerelésünk bővítésére. Vehetünk új puskákat, a meglévőeket fejleszthetjük, pótolhatjuk az eldobált gránátokat és egyéb cuccokat (ezeket szintén lehet moddolni), meg persze vehetünk lőszert is. A szakaszok amúgy egészen változatosak, mint ahogy a grafika is rendben van. Nagyon frankó a lepusztult környezet, szinte érezzük a mindent átható rothadás illatát. Az ellenfelek is rendben vannak, egészen sok féle és fajta lénnyel találkozunk majd. Vannak sima nyárspolgár zombik, amerikai focisták, rabok, rendőrök, kertészek, fiúk és lányok, meg persze a nagyobb dögök, mint például a magától felrobbanó kövér izé.

Politikailag korrekt játék

A feladataink nem túl változatosak, hiszen csak menni kell előre, amit néha fog megzavarni egy-egy olyan intermezzó, hogy mondjuk győzzünk le mindenkit az adott területen, vagy tartsunk ki, amíg egy lift meg nem érkezik. Őszintén bevallva, emiatt én lassan haladtam a stuffban, mert sajnos rövid időn belül nagyon unalmassá válik. Aztán szerencsére felfedeztem, hogy itt bizony van egy nagyon klassz coop mód is, úgy viszont egészen más érzés az egész. Társat nagyon könnyű találni, ketten pedig egészen szórakoztató lesz az egész. A Vita verzió létjogosultságába egyébként egy kicsit belerugnék, mert oké, hogy simán hozza a nagytesó minőségét, meg a rövid szakaszok miatt gyorsan lehet menteni is, de könyörgöm, ez egy éjszakában játszódó stuff, aminek minden hangulatát elviszi a napfény, pláne így a nyár közeledtével, ráadásul többször is idegrohamot kaptam amiatt, hogy mondjuk a metrón elment a 3G, vagy a fantasztikus BKV-n a zötykölődés majdnem kiverte a gépet a kezemből. A Ps3 és 4 változat ellenben hibátlanul teljesített.

Ez lenne tehát a Dead Nation, ami konzolok frontján PlayStation exkluzív lett. Egy egészen jópofa hentelős zombivadász cucc, némi retro árkád utánérzettel, offline és online coop lehetőséggel. Nem szabad csodákat várni tőle, ugyanakkor néhány kósza délutánra simán leköthet, ráadásul az árszabás is egészen korrekt, ennyiért simán megéri beruházni a tévére köthető gépek esetében, mert a Vitásat szerintem hanyagoljátok. Ez nem is lehet vitás.

Mert ketten sokkal jobb mint egyedül