A nagy büdös igazság viszont az, hogy ezt a stuffot, de nevezhetném akár műfajnak is, egészen egyszerűen nem nekem találták ki. Már eleve félve közelítettem a koncepcióhoz is, mert nem kedvelem, amikor eléggé szűkös az időkeretem, főleg akkor, ha egy sandbox-jellegű hátteret kapok hozzá, amit szeretnék tisztességgel kiélvezni. Irgalmatlan frusztráló, amikor éppen kezdenék belelendülni, összerakni mindenféle elmebeteg fegyvert, de rá kell néznem az órára, hogy hoppá, mindjárt jönnek a katonák én meg konkrétan egészen eddig daráltam.
Amikor Marco rám osztotta az újgenerációs köntösbe bújtatott Dead Rising 2 és Dead Rising 2: Off the record tesztelését, csípőből vissza akartam dobni neki a fent emlegetett okoknál fogva. Előtte azonban kicsit utána olvasgattam ennek az újabb HD portnak és végül mégis elvállaltam a tesztet, mert rég aprítottam motorra szerelt láncfűrésszel zombikat. Az eredmény (minden várakozásommal ellentétben) azonban felemás lett.
Ha megnézitek a mellékelt képeket, akkor ti is láthatjátok, hogy az igyekezet ugyan látszik a grafika felturbózására, de sajnos az idő nem kímélte a játékot. Elvben 1080p és 60 FPS a dolog, mint ahogy mindig, de előbbit nagyon sokszor nem érezzük, főleg akkor, amikor közelebbről mutatják a cselekményt, mondjuk egy átvezető videóban, esetleg túl közel merészkedik a kamera magához a henteléshez. Az eredeti kiadás amúgy egyáltalán nem volt ronda, de nem öregedett meg szépen.
Túl kevés pixel jut mindenre, ezért eléggé elnagyolt a látvány, noha még így is akadnak jópofa helyszínek. A második dolog, amit nem értek, az maga a tartalom. Talán a kiadó honlapján olvastam, hogy ezt tekintik a második epizód legteljesebb kiadásának, ami azért fura, mert a csomagból simán kimaradt a Case Zero, ami egyfajta előzményként szolgál, illetve a Case West, ami meg ott folytatja a sztorit, ahol a főszál abbahagyta. Értem én, hogy mindkét bővítmény Xbox exkluzív volt, de valószínűleg még többen ugrálnának egy ilyen kontent-bombáért.
A sztorin természetesen nem változtattak, így a hivatalos második részben Chuck Green-t terelgetjük, aki szakmáját tekintve motocross bajnok. Kislányával Fortune City-be utaztak, hogy egy ottani versenyen, a Terror is Reality-n nyert pénzmagból Zombrex gyógyszert vegyen a kicsinek, mivel szegény fertőzött. Valamilyen baleset folyamán azonban kiszabadulnak a zombik, elpusztítva a teljes lakosságot, mi pedig alig tudunk bemenekülni az óvóhelyre. Itt kezdődnek az igazi bonyodalmak, mert 72 óránk van mindent megoldani, utána jön a katonaság és elpusztít mindent.
Az OtR egy alternatív valóságot kínál ezzel szemben, amolyan mi lett volna, ha, felfogásban. Hősünk itt Frank West, az első rész fotósba oltott Rambója lesz, aki teljesen más szálon indul neki a kalandnak. Az események, illetve a főbb szereplők természetesen megegyeznek, de itt más lesz a végkifejlet. A nyitó, pankrációs jeleneten egyébként jó nagyot nevettem, kellően megalapozza a játék komolyan vett komolytalan stílusát.
Kétségtelen, hogy a program legnagyobb ereje a teljesen eszement fegyverek létrehozásán, majd azok használatba helyezésén nyugszik. Ugye a lényeg, hogy a ránk törő zombi-hordákat valahogy kezelni tudjuk, mert lesz olyan, amikor több száz élőhalott csámborog látómezőnkben. Ehhez a nem túl rendhagyó szituációhoz pedig teljesen őrült dolgok illenek.
Kis túlzással minden kezünk ügyébe kerülő tárgyat kombinálhatunk mindennel, így jöhetnek létre az olyan dolgok, mint a tolószék és fűnyíró keresztezése, egy evező két végére erősített motorfűrész, játékhelikopter és konyhakések keresztezése, nagyra nőtt tekegolyó áramosítása, elektromosság alá helyezett serpenyő meg még egy kazal más dolog. Igen, jól látjátok, ezeknek csak és kizárólag a képzeletünk szab határt, teljesen partner a gép az összes idióta ötletünkre.
És ez a szegmens kiválóan működik! Nagyon ritka az olyan darálós cucc, ahol ennyire élvezetes lenne a küzdelem. Röhögve rongyolunk bele a legnagyobb gócpontokba egy motorral, hogy aztán tekebábú módjára dőljenek el a ronda zámbók. Ugyanakkor az állandó időfigyelés, az elég kopottas külcsín, illetőleg (amiről még nem volt szó) a kissé nehézkes kezelés is alaposan rombolja az összképet.
Mivel a történet fekete humorban gazdag, de teljesen blőd, így ez is kiesik. Akad még multiplayer mód mindét rész esetében, amit én olyan 20 percig tudtam élvezni, mivel egyrészt szinte senki sem játszott a programmal, másrészt meg teljesen felesleges volt ide. Kicsit Tomb Raider szindróma.
A Dead Rising anno egy teljesen új színt hozott a külső nézetes, sandbox alapokra épülő anyagok életébe azzal, hogy a jól ismert élőhalottas formulát keverte a Dynasty Warriors jellegű kaszabolással, mindennek még pikánsabb ízt adva az idő könyörtelen múlásával. Sajna ami akkor jó volt, az nem jelenti azt, hogy 2016-ban is az lesz.
A próbálkozás mindenesetre értékelendő, ám ez most kevés az üdvösséghez, több időt kellett volna belefektetni a portolásba, illetve ha már ez a cél, akkor tényleg egy komplett kiadást összehozni, nem pedig kihagyni tartalmat. Ha kedvelted az elődöt, akkor most is tehetsz egy próbát, de csodára ne számíts.
Dead Rising 2 + Off the Record (Dead Rising Triple Pack) / Tesztplatform: PlayStation 4
egynek jó...- Stílus: Akció
- Megjelenés: 2016. szeptember 26.
- Ár: 6.000 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Teljesen elborult fegyverek
- Egy percig sem veszi komolyan saját magát
- Hiányos kiadás
- Borzalmas külcsín
- Nehézkes kezelhetőség