A cikk írása közben nagyon szépen süt a nap, meg amúgy is jó kedvemben vagyok, így megkímélek mindenkit egy újabb, a lehúzást középpontba helyező eszmefuttatásról eme csodálatos üzleti modellt illetően. Koncentráljunk inkább a Dead Island: Definitive Edition-re. Az eredeti kiadásról szerintem majdnem mindenki hallott. A megunt, sablonos zombis környezetet helyezte át egy gyönyörű, már-már paradicsomi helyszínre, megtoldván azt egy jóféle négy személyes online coop mókával.
Finoman szólva sem volt hibáktól mentes az anyag, de ettől függetlenül kellemesen el lehetett csapkodni benne. A folytatás viszont nem sikerült már ennyire jól, mert gyakorlatilag semmi újdonságot nem tartalmazott apróbb, a játékmenetet érintő dolgoktól és egy új főhőstől eltekintve. A Deep Silver ennek ellenére úgy gondolta, hogy van akkora tábora a szériának, akik simán bezsákolják majd ezt a kiadást is.
Hogy ne legyen parasztlázadás, ezért egy Retro Revenge nevű, oldschool beat'em up cukiságot is fejlesztettek hozzá, ami aranyos meg minden, de csak egy mellékzönge a valós kontent mellet. Rögtön egy szép nagy fekete ponttal indít az anyag, mivel a korongon csak az első epizód található. A második részhez, valamint a RR-hez egy frankó letöltőkódot kapunk.
Ez szimplán lustaság volt a fejlesztők részéről, mivel például a Metro Redux esetében meg tudták oldani ezt a két cucc egy korongon dolgot. Ugye az ilyenkor szokásos teendőket végezték el itt is, azaz minden megjelent extra tartalmat rápakoltak a blu-ray lemezre, valamint a grafikának is adtak egy nagyobb felbontást. Mivel a polcomon fenn van az előző generációs változat, elég jól össze tudtam hasonlítani a két kiadást.
Tény, hogy egyáltalán nem fest rosszul a felturbózott DI. Főleg az alapjáték esetében vannak kifejezetten szép, gusztusos helyszínek. Sokszor nem is nagyon csináltam mást, csak rohangáltam a homokos parton, hullámokba vetvén magamat, hátha le tudom hűteni a jelenleg 32 fokban perzselődő itthoni testemet. Mivel ez nem sikerült, így kénytelen leszek elhúzni a Balin található céges nyaralóba. Visszakanyarodva a stuffhoz: abszolút javult tehát a külalak, sőt, a rém idegesítő technikai hibák nagyobbik felét is javították.
Ettől függetlenül még mindig kellemetlenül sok ilyenbe futottam bele (ez mindkét részre igaz). Eltűnő szereplők, földbe beleakadó ellenfelek, kockás növények, alacsony felbontású textúrák, meg persze nem felvehető küldetések. Feladatból egyébként mennyiségre kegyetlen sok van, viszont ezek rövid időn belül iszonyatosan unalmasak és repetitívek lesznek. Egy kicsit igazán variálhattak volna rajtuk.
Szerencsére a pozitív hozadék, azaz a neten játszható coop móka itt is alap. Tulajdonképp ez adja ennek a franchise-nak savát-borsát, mivel sokkalta vidámabb barátaink segítségével ütni a zombikat, mint egyedül. A másik jó dolog, a durva tartalom is marad, sőt, az elérhető extra DLC-k miatt ez még bővült is.
Epizódonként 20-25 órát nyugodtan számolhatunk alapjáraton, aztán ha platinázni szeretnénk, szorozzuk be simán kettővel, ami egészen döbbenetes. Persze a helyzet akkor lenne igazán rózsás, ha a minőség is legalább ennyire jó lenne, de sajna az valahol elmaradt út közben.
Itt van viszont ez a teljesen új, Retro Revenge névre keresztelt, oldalnézetes, igazi oldschool verekedős cucc. Marcoval szerintem ezt vártuk a legjobban, hogy mekkora királyság lesz már Double Dragon stílusban rommá ütni mindenkit, kétszer. Na, az van, hogy ez a mód maximum 10 percig szórakoztató, mivel sikerült embertelen laposra és sótlanra megcsinálni. Eleve folyamatosan rohan emberünk, mi csak oldalra vagy lefelé/fölfelé tudunk mozogni vele.
Nyomogatjuk az ütést, esetleg előhívunk egy speckó támadást, oszt annyi. Arról nem is beszélve, hogy olyan 50 perc alatt végig lehet menni rajta, aztán maximum azért veszed elő újra, hogy az online ranglistán még jobban tudj emberkedni az elért eredményeddel. Iszonyúan kár érte, mert az alapötlet remek, egy kis odafigyeléssel pedig simán lehetne az ékköve ennek a gyűjteménynek.
Van még egy nagyon nagy baj, de ezt most a koncepcióra értem. Az történt ugyanis, hogy házon belül kiadtak egy kategóriákkal jobb és szórakoztatóbb stuffot, ami ugye a Dying Light. Nem tudom elképzelni, ki az, aki leül játszani egy Dead Island motyóval a DL után.
Az a nagy büdös igazság, hogy szívesen adnék én ennek a remaster-nek sokkal több pontot is, viszont akkor átvernék sok olvasót. Ha valamiért kimaradt az életedből a két rész, akkor mondjuk egy próbát tehetsz vele, de csodára ne számíts. Ha pedig már kipörgetted, hozzám hasonlóan, akkor felejtsd is el, mert túl sok dolgot nem nyújt az elődhöz képest.
Dead Island: Definitive Edition / Tesztplatform: PlayStation 4
egynek jó...- Stílus: Túlélő horror
- Megjelenés: 2016. május 31.
- Ár: 9.999 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Helyenként kifejezetten szép
- Maradt az online coop
- Durva tartalom
- Technikailag nem túl erős
- Repetitív küldetések
- Nulla sztori