Történetünk a Darksiders és a Darksiders II sztorijával párhuzamosan játszódik, mi pedig ismét az apokalipszis egyik lovasának bőrébe bújhatunk. Vagyis ezúttal inkább egy lovasnőébe (ha van ilyen szó), hiszen Fury bizony a szebbik nemet képviseli, még ha a klasszikus szépség nem is látszik meg rajta, a gyengeség meg aztán végképp nem.
Nem csak úgy céltalanul bolyong az apokaliszis sújottta Földön, hanem felsőbb erőktől kapott konkrét feladata is van. Le kell vadásznia a Hét Főbűnt, akik teljes valójukban, testet öltve, szabadon mászkálnak szerencsétlen emberek között. És többnyire elég csúnyák.
Természetesen az elsőre teljesen egysíkúnak tűnő történet azért bonyolódik egy picit, Fury tudomást szerez még a nagyobbnál is nagyobb erőkről, úgyhogy az előző részekben megbomlott Menny és Pokol közötti egyensúly visszaállítása korántsem lesz sétagalopp. Egészében véve egy teljesen korrekt, jó kis mesét kapunk, még jobb karakterekkel, akik viszont sokszor csak feltűnnek, és nem igazán tudunk meg róluk annyit, amennyi potenciál esetleg lenne bennük.
Fury viszont egészen fantasztikus, ez már a legelső átvezetőkből is kiderül. Tökéletes szinkronhangja és még inkább a szarkasztikus megjegyzései (amelyekkel többnyire minket, embereket savaz) nagyon kedvelhető főhőssé teszik őt. Visszatérő régi ismerősünk Vulgrim is feltűnik, aki pont ugyanolyan vicces, haszonleső kereskedő, mint eddig is volt. Szinte már látjuk a lelki szemeink előtt, ahogy hamis "májkelkorsz" táskákat kínálgat valamelyik piacon. Aztán itt vannak ugye maguk a Főbűnök, akik ötletesen lettek megvalósítva, hatalmasak is, félelmetesek is, viszont szintén bennük marad a lehetőség.
Az ő "gazdaságos" mivoltuk bizony a játék egyik nagy, ha nem is problémája, de hiányossága mindenképp. Ha megengedtek egy kis szubjektív ötletelést: A Főbűnök feltűnését én úgy oldottam volna meg, hogy valamiféle hozzájuk tematikusan is kapcsolódó helyszínen, vagy katakombarendszer végén, vagy hasonló módon találkoztunk volna velük. Ehelyett csak odadobták őket lepukkan felhőkarcolókba vagy elhagyatott múzeumokba, mint bármelyik másik mezei ellenfelet.
Még szerencse, hogy ezek a helyszínek, és úgy általában a játék egész posztapokaliptikus világának kinézete, hangulata meglehetősen jól sikerült. Legfőbbképpen a külső lokációkra igaz ez, néhányszor nagyon látványos képeken szemlélhetjük, ahogy a természet (és a természetfeletti) átveszi az uralmat a civilizált város felett.
Megjelenés előtt a készítők előszeretettel hangoztatták, hogy a Darksiders III teljesen nyílt és szabad kaland lesz, és hogy a főgonoszokat bármilyen nekünk tetsző sorrendben likvidálhatjuk. Nos, ez egészen egyszerűen nem igaz, de legalábbis csúsztatás. A haladáshoz ugyanis sok esetben egy különleges képesség megléte szükségeltetik, amit viszont egy adott főgenya lenyomásával szerezhetünk meg.
Félreértés ne essék, ettől eltekintve tényleg viszonylag szabadok vagyunk, többé-kevésbé el is császkálhatunk a kijelölt útvonalunkról, és mint már mondtam, a posztapokaliptikus világ rendkívül hangulatos. Sokszor akkor is belebotlik az ember valami érdekesbe, ha akarva vagy akaratlanul kicsit el is téved. Legrosszabb esetben valami gyűjtögethető ez-az mindig az utunkba kerül.
Leomlott épületek, csatornarendszerek és effélék között visz majd az utunk, amelyek legtöbbször izgalmasak, és sohasem tudhatjuk, hogy a következő helyszínen épp miféle ellenféllel kell majd szembenéznünk. A probléma csupán az, hogy láthatóan csak és kizárólag a vizuális hangulatra helyezték a hangsúlyt, élettel megtölteni már sajnos kevésbé sikerült ezeket a helyszíneket.
Néhányan talán úgy gondoljátok, hogy persze, hiszen egy ilyen világvége utáni, kihalófélben lévő környezetet már nem egyszerű élővé és lélegzővé varázsolni. Erre csak annyit mondanék, hogy Horizon: Zero Dawn. Nekem óhatatlanul is eszembe jutott az a játék, és kicsit sajnáltam, hogy az itteni epikus témához sajnos nem ér fel az a setting, amibe helyezték. Mégegyszer mondom, a külcsín az elavult grafika ellenére is teljesen okés, "csak" a lélek hiányzik belőle.
Művészeti érzék és pályadizájn ide vagy oda, a Darksiders III grafikailag kétségtelenül nem a világ legszebb programja, de ez nem gond. Az már viszont egy kisebb baki, hogy néhol előfordulnak benne akadások, meg-megröccenések, főleg akkor, amikor nagy kegyesen menti magát a játék. (Gondolom kitaláltátok, hogy nem túl gyakran teszi meg ezt a szívességet.) Érdekes, hogy ezek a megakadások olyankor nem fordulnak elő, amikor sok ellenfélel vagy egy óriásival küzdünk, úgyhogy valószínűleg ez csak egy apróság lehet, amit később akár még orvosolhatnak is.
Valamelyik fejlesztő a Gunfire Games-nél rengeteget játszhatott a Dark Souls-szal, mivel nagyon úgy tűnik, mintha sok mindenben akár szándékosan is másolni igyekeznék az ikonikus RPG-t. A főleg a ritmusérzékre építő harcrendszer, a felfedezés lehetősége, de a legyakott ellenfelek lelkeinek felhasználása a karakterünk fejlesztésére is mind-mind a Soulsborne-stuffokat idézik. Ahogy iPet kiváló kollégám megjegyezte, a nehézségi szintet is nagyjából aköré lőtték be, mindenki döntse el, hogy neki az még kellemes-e. Bevallom őszintén, hogy nekem már kicsit túl nehéz volt, köszönhetően elsősorban a viszonylag ritka mentéseknek.
Ciki, nem ciki, egészen odáig ment a dolog, hogy egy részt konkrétan iPet csinált meg helyettem, hogy ne akadjak el, ezúton is köszönjük meg neki, hogy így hozzájárult a cikk elkészüléséhez.
A harcrendszer egyébként meglehetősen egyszerű, tényleg nagyrészt ütemérzék kell hozzá, hogy hárítás/támadás kombót megfelelően alkalmazva meneteljünk előre. Idővel kis komplexitást az úgymond elemi erők csempésznek be. Fury ugyanis képes lesz arra, hogy tüzes vagy elektromos alakot öltsön, illetve hogy a gravitációt hívja segítségül.
Kilockolhatók menő mozgásformák is, például "labdává" változva kezdetben elérhetetlen helyeket is elérhetünk. Szimplasága ellenére, vagy épp amiatt kiváló szisztéma. Ha beleszokunk, akkor egészen jó kis csihi-puhik kerekedhetnek, a folyamatosan bővülő képesség-választék pedig sokáig fenntartja az érdeklődést. Egyáltalán nem éreztem vontatottnak és unalmasnak, pedig nálam bizony sok hasonló játéknál ez a helyzet. Csak mentsen má' egy kicsit gyakrabban, könyörgöm.
Ellenben sok borsot törhet az orrunk alá a kamerakezelés. Gyakran megbolondul, vagy olyan helyzetbe keríti saját magát, hogy nem látjuk a támadás forrását. Igyekeznénk felé fordulni, akor meg már azt sem látjuk, akit eddig csépeltünk. Eközben persze fogy az életünk, úgyhogy jobban tesszük, ha menekülőre fogjuk és kisilabizáljuk, hogy merre is van előre. Az sem ritka eset, hogy összekeverjük a támadás és a védekezés gombját, és mivel iPettel együtt már ketten is panaszkodtunk erre, valószínűleg nem egyéni problémáról lehet szó.
A Darksiders III-ról egy konyhai hasonlat jut eszembe: Kellett volna ennek még egy kis idő a sütőben, mielőtt feltálalják. Elismerésre méltó és tényleg látszik, hogy a Gunfire Games mindent megtett egy méltó harmadik rész elkészítése érdekében. Tovább megyek, talán még sikerrel is jártak, legalábbis nagyrészt. A harc kiváló, a környezet sokszor látványos, Fury szuper, viszont a hibákról sem szabad megfeledkeznünk. Nem lett korszakalkotó, nem is kiemelkedő, de azért merném ajánlani mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt és a Darksiders-t.
Darksiders III / Tesztplatform: PlayStation 4
jó lesz ez!- Stílus: Akció
- Megjelenés: 2018. november 27.
- Ár: 15.790 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Fury, a főhős
- Hangulatos világ
- Egyszerű és jó harcrendszer
- Ritka mentés, nagy kihívás
- Kamerakezelési gondok
- Kiaknázatlan lehetőségek
- Kissé elavult grafika