Darksiders teszt

2010. október 14.
76.0391
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Lac profilja, adatai
Lac
Úgy tűnik, a világunk most már tényleg a végét járja. Egyre több természeti csapás sújtja a bolygót, kétes kísérletek vezetnek környezeti katasztrófákhoz, ráadásul azok a fránya bibliai felek is úgy gondolják, most a legalkalmasabb az idő arra, hogy egy végső harc keretein belül véget vessenek az időtlen küzdelmüknek. Valaki azonban nagyon rossz fát tett a tűzre, azáltal hogy bevonta a harcokba az apokalipszis lovasát is, bajba sodorva ezzel őt is. Bosszúhadjárat, vér és mészárlás minden mennyiségben. Darksiders cikk következik.


Angyalok és démonok

Darksiders teszt - 2. kép

A játék története ugyan nem lett túlbonyolítva, azért szégyenkezésre sem ad okot. A menny és a pokol között dúló időtlen harc a végéhez közelít, a két fél közti végső összecsapás színtere természetesen szeretett Földünk. A metropoliszokban zajló harcok közepére érkezik hősünk, Háború [War], az apokalipszis egyik lovasa, hogy elhozza az Armageddont. Amikor szembekerül Abaddonnal, az angyalok vezetőjével, Háború ráeszmél, hogy nem tört még fel a hetedik pecsét, így társai sem jöttek el, és neki sem szabadna itt lennie. Mielőtt a helyzet tisztázódhatna megjelenik Straga, a démon, aki miután végez Abaddonnal, egy rövid harc után hősünket is legyőzi. Háború a Tanács [Council] elé kerül, ami árulása miatt ki akarja végeztetni. Hősünknek ehhez nem fűlik a foga, ezért esélyt kér arra, hogy kideríthesse, ki és miért idézte meg őt, veszélybe sodorva ezzel az egész világot. Miután az alku megköttetett a lovas visszatér az immár száz éve lakatlan - emberek által legalábbis - Földre, hogy kinyomozza, ki áll mindennek a hátterében, és végezzen vele...

Mint az tisztán látszik, a játék nem feltétlenül pályázhat az "A legjobb történettel rendelkező alkotás" díjára, de sebaj, ez legyen egy játéknál a legnagyobb gondunk... ami azt illeti, szerencsére ez is lesz.

Te is fiam, Arthas?

Darksiders teszt - 3. kép

Ugyan hack&slash-sel van dolgunk, mégis a játék egy erős pontját képzik a felvonultatott karakterek. Ironikus, hogy aközött a pár szereplő között, akikkel a 15-20 órás kalandunk során találkozni fogunk, maga a főszereplő lett az egyik legklisésebb. Háború hosszú szőke sérójával egyértelműen a Warcraft széria Arthas hercegére hajaz - na jó, ez gyenge volt -, de több tulajdonságában is egyezik a Blizzardos klónja áruló énjével. Lázad mindenki ellen, s bár nemes szívűnek tűnhet, valójában nagyon nem az (mondjuk egy Háború nevű lovastól nem is a koldusok megsegítését várjuk). Hajtja a bosszú, s nem számít, hogy kin kell átgázolnia ahhoz, hogy egyre nagyobb hatalommal rendelkezzen. Humora nincs, igazi "badass" karakter, akinek persze megvan minden kiegészítője, ami kötelező tartozék egy ilyen szereplő esetén: embertelenül nagy kard, világító szemek, csukja, démonszárnyak... kell folytatnom?

A játék során állandó társunk lesz a Figyelő [Watcher], a kesztyűnkhöz láncolt démon. Ugyan a játékmenet szempontjából nem sok haszna van - néha megmutatja az utat, esetleg tanácsot ad egy-egy résznél-, nagyon sajnáltam volna, ha kimarad. A Prince of Persia sötét hercegére emlékeztető karakternek nincs jobb dolga, mint állandóan szapulni hősünket, aki persze ezt tűri szótlanul, így folyamatosan képes a páros mosolyt csalni az arcunkra.

Emlékezetes karakter még Vulgrim. Amikor Háború ismét a Földre érkezik, a démon lesz az első kapcsolata az új világban, aki amellett, hogy egyfajta informátor szereppel bír, kereskedő lévén számos remek dologgal látja el a hősünket. Fizetőeszközként az ellenségek megölése által felszabadult lélek szolgál, amiből a játékmenetet figyelembe véve nem nagyon lesz hiányunk, bár azért nem árt gyűjtögetni. Ezen felül bizonyos időközönként különleges képességeket is kapunk Vulgrimtól, amik a játékban való haladásunkat segítik.

Darksiders teszt - 4. kép

Egyedül a világ ellen
Mint azt már említettem, a Darksiders tipikus hack&slash játék nyitott világgal, melyben a főszerepet a harcok és a különböző ügyességi játékok teszik ki. Ez utóbbiak nem lettek túlbonyolítva, bár azért néha meggyűlhet a bajunk egy-egy összetettebb feladattal. A gondolkodós részeknél legtöbbször kapcsolókra fogunk vadászni, ám a cél szerencsére nem megtalálásuk, hanem aktiválásuk lesz, így az idegesítő keresgélések ("De hát már mindenhol megnéztem!") helyett egyből agyalhatunk azon, hogy jussunk át a csapdákon, láva folyamokon, mágikus akadályokon és egyéb hasonló nyalánkságokon.

Ahogyan Háború egyre több kiegészítőre tesz szert (például dobócsillag, démonszárnyak, mágikus páncélkesztyű), úgy bővülnek a lehetőségeink. A logikai részek egyre bonyolultabbak lesznek (tipikus példa a tűzzel való játszadozás), s a szabad területek közül egyre több válik elérhetővé( például a mágikus gátak leverésével, vagy szakadékok feletti repüléssel), lehetőséget adva relikviák és egyéb értékes holmik keresésére. Ugyan a játék elején néha frusztráló lehet a barangolás a már ismert területeken, miután visszakapjuk hőn szeretett lovunkat, a helyszínek közti menetidő is jelentősen lecsökken.

Darksiders teszt - 5. kép

A játékmenettel kapcsolatban utoljára hagytam a harc, mint a központi elem részletezését. Elsődleges fegyverünk végig a főhősünkkel egy magasságban (~3,5 méter) lévő kardunk lesz, s bár szert tehetünk még pár eszközre, nem véletlen nem említettem pár sorral feljebb az új tárgyak felhasználási területénél az ilyen részeket. Persze, nagyon vagány kaszával aprítani a zombikat, pisztollyal lőni a denevéreket vagy éppen páncélkesztyűvel a talajra verve mindenkit hátralökni, ezáltal szabad levegőhöz juttatni hősünk, ezen módszerek szimplán nem célravezetőek, sokkal több velük a macera, mint amennyit érnek. Sebzésük alig van, ellenben körülményes az alkalmazásuk. A dobócsillag még talán a leghasználhatóbb másodlagos fegyverünk, de az sem a pusztítása miatt, hanem amiért az ellenségre ráküldve pár másodpercre megbénítja, feltartóztatja azt.

A harcok nagy része nem egy nagy was ist das, csak nyomogatjuk a bal gombot, illetve, ha meglátjuk egy ellenség feje fölött a jelzést, akkor az [E] gomb alkalmazásával kivégezzük az aktuális hullajelöltet. A szörnyek nagy részének erőssége egyébként - még ha nem is szánt szándékkal - egyenes arányosságban áll a magasságukkal. Az apró lényeket egy kardcsapással elintézhetjük, vagy a közelükbe kerülve az [E] gombbal instant széttépjük őket. A zombik egy szinttel feljebb állnak, igaz, ez inkább a szívósságuknak köszönhető, mintsem fizikai erejüknek. A hősünkkel egymagasságú lények között a karddal érdemes pusztítani, pár csapás után már megjelenik a mágikus jel a fejük fölött, míg a náluk nagyobb lényekkel már szívhatunk rendesen.

A bossok leküzdése szintén élvezetes, mindegyiket egyedi technikával kell lenyomni, s bár túl sok gondot nem okozhatnak, a cselekvésre szánt idő sokszor kevésnek bizonyult, hála a kettős irányításnak.

A játékban egyébként egy szabály van: mindenki az ellenségünk. A pokolfattyak utálnak, mert miért ne, az angyalok szintén rühellnek, mert azt hiszik, mi tehetünk Abaddon haláláról, így készüljünk, hogy akármelyik fél is van jelen az éppen folyó videóban, az animáció végeztével úgyis le kell nyomnunk.

Végre nyeregben

Darksiders teszt - 6. kép

Ami a játék irányítását illeti, ugyan nem lehet okunk panaszra, mégsem egészen felhőtlen a dolog. Hősünket szinte tökéletesen kontrollálhatjuk, a billentyűzet+egér kombó remekül megállja a helyét, és mivel pár gombbal irányítható a játék, nem szükséges polipgéneket hordoznunk az ereinkben. Amíg karddal aprítunk, minden perfekt, azonban amint a távolsági fegyverek kapják a főszerepet, elszabadul a pokol - igen, ezt is szóviccnek szántam. Alapesetben a [Q] gomb lenyomásával válthatunk át váll fölötti kameranézetbe, amikor is megjelenik egy célkereszt is, hogy segítse a munkánkat. Ebben a nézetben azonban meglehetősen lassan vagyunk csak képesek fordulni, a támadások kivédésére szinte semmi esélyünk sincs. Néhány főbb ellenség esetében, amikor hirtelen kell két kaszabolás közé beiktatni egy ügyességi részt (például robbanó gömböcöket dobni rá, majd egy fáklya és a dobócsillag segítségével berobbantani azt), nagyon könnyű elszúrni az ilyen részeket.


Darksiders teszt - 7. kép

Mindemellett azonban egy rossz szó nem érheti a játék ezen részét, nem beszélve arról, hogy a legtöbb konzolátirat gyalázatos irányításához képest a Darksiders százszor jobb rendszerrel rendelkezik, talán a Fable első részéhez tudnám hasonlítani. Szerencsére megadatott a lehetőség, hogy Boxon is kipróbáljam a játékot, és bizton állíthatom, jobban sikerült a PC-s verzió kontrollja. Mielőtt a konzolpárti cikkolvasók vasvillát ragadva máglyahalálra ítélnek, hozzáteszem, hogy világéletemben billentyűzet+egér párti voltam, mégis, az utóbbi években ha tehettem, az ehhez hasonló játékokat mind kontrollerrel toltam, hála az elszúrt portolásnak.

Bíborvörös vér és halálhörgés
Amikor elindítottam a játékot, az első dolog ami eszembe jutott a Prototype volt, a másik pedig, hogy "Ez meg mi a csillagcsillagcsillag???". A kezdő animációkon láthatjuk, ahogyan szörnyek lepik el az egyesült államokbeli metropoliszt (most őszintén, miért minden csapás az USA-t éri?), majd megjelenik hősünk, aki megmutatja mindenkinek, ki a legény a gáton. Aztán megkezdődött a játék, amiben a csak törtetünk előre maximum erővel, korlátlan hatalommal, és írtjuk azt, akit éppen meglátunk (igaz azonban, hogy míg a Prototype in medias res módon nyitott, addig a Darksiders az elejétől meséli el a sztorit).


Darksiders teszt - 8. kép

Ami a csillagos dolgot illeti, felcsattanásom a grafikára volt értendő. Egyszerűen borzalmas volt a látvány, ami elém tárult. Utam a beállítások dzsungelébe vezetett, amiről csakhamar kiderül, hogy nem hogy nem őserdő, hanem egy öt négyzetméteres sivatag. A grafikán semmit nem állíthatunk, maximum a haladó (!) beállítások között feljebb húzhatjuk a felbontást. Szomorúan kullogtam vissza a játéktérre, majd 10 perc aktív gyepálás és pár videó után azon kaptam magam, hogy a pokol eljövetelével kivirult a táj. Amilyen csúnyán hatott a játék eleje, annyira megszépült minden utána. Lehet, hogy csak szimplán arról van szó, hogy az elhalt tájon - ahol az uralkodó szín a szürke - nem látszanak meg annyira az elhanyagolt textúrák, ettől függetlenül megjelenítés terén teljesen korrektté vált a játék. Maguk a karakterek egyébként szépen kidolgozottak, a mozgás animációk is rendben vannak, igaz, a kivégzésekből többet is belepakolhattak volna a készítők, mivel elég hamar unalmassá válik ugyan azon koreográfia megtekintése.

A videókért is jár egy piros pont. A CGI filmek gyönyörűek lettek és az ingame átvezetőknek sem lehet okuk panaszra.

Darksiders teszt - 9. kép

Ami a hangokat illeti, csak pozitívan tudok nyilatkozni róluk. A zenék alkalmazkodnak az aktuális harci helyzethez, ha pedig békésen barangolunk szinte semmilyen muzsika sem szól, utalva ezzel a vidék kihaltságára.

A szinkronnal kapcsolatban is emelem a kalapom. Liam O'Brien remekül hozza Háborút, Phil LaMarr pedig szintén parádézik Vulgrim szerepében (előbbi színészt Illidanként halhattuk a WoW-ban, míg utóbbi legemlékezetesebb alakítása talán Chris megformálása volt a Mercenaries sorozatban). Aki azonban viszi a prímet, egyértelműen a Figyelőt megszólaltató Mark Hamill. Zseniális, amit alakít, érezhető, hogy élvezettel adta hangját a kolonc démonhoz.

A többi szereplővel kapcsolatban sem panaszkodhatunk, nem találtam egy erőltetett, vagy éppen a játékhoz nem illő hangot sem.

Végszó

Darksiders teszt - 10. kép

Amikor nekikezdtem a játéknak, nem gondoltam volna, hogy ennyire mélyen magába tud szippantani. Minden egyes pillanata élvezetes volt, és végre nem kellett kompromisszumokat kötnöm. Az ajánlott konfiguráción gyönyörűen futott, bárhol lehetett menteni, nem találkoztam bugyuta hibákkal, húsz órán keresztül kódoroghattam a Föld kihalt romjain és végre azt is elmondhatom magamról, hogy griffen repültem. A Darksiders egy olyan játék, amire régóta várt minden PC-s lovag, még ha nem is feltétlen tudott róla. Kipróbálását, mindenkinek javaslom, mert kár lenne kihagyni egy ilyen játékot.

Darksiders / Tesztplatform: PC

a polcon a helye
  • Stílus: Hack and slash
  • Megjelenés: 2010. szeptember 23.
  • Ár: 2.449 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Pörgő harcok
  • Érdekes fejtörők
  • Igényes port
  • Kevés beállítási lehetőség
  • Néhol gyenge grafika
  • Macerás távolsági fegyverhasználat
  • Hang
    9
  • Grafika
    6
  • Játszhatóság
    9
  • Hangulat
    10
8.5
Darksiders cikk következik. '>
Darksiders cikk következik. '>
3 hozzászólás

atrox

14 éve, 7 hónapja és 12 napja

Hogy képzelted a multit?
Mert én sehogy se tudnám elképzelni.

válasz erre

Vendég

14 éve, 7 hónapja és 12 napja

kár hogy nincs benne multi

válasz erre

Vendég

14 éve, 7 hónapja és 12 napja

Hú de jó kis game!meglepett smiley

válasz erre
Darksiders
2.449 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
Kisember001 profiljamarco profilja